ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-08-28 / 35. szám
és legújabban Spanyolország is teljesen elfordult a Vatikántól, hogy ezen országok kormánya ellenséges álláspontra helyezkedett a Vatikánnal szemben, annak voltaképen nem is annyira maga a pápa, hanem inkább az ő fanatikus, a mai modern kor szellemét egyáltalán meg nem értő államtitkára az oka. A pápa azt hajtja végre, a mit a fiatal Merry del Val tanácsol neki, ugy hogy a fontos egyházkormányzati ügyekben tulajdonképen Merry del Val keze működik közre a nélkül, hogy X. Pius korlátozná hatalmát . . . Hogy a szabadkőrnives sajtó, a szabadgondolkodók ós liberálisok eme szócsöve teljesen rosszhiszemüleg gondolkodik Ö Szentségéről, hogy állításainak minden pontja teljesen légből kapott; hogy a vatikáni kormányzatról ezeknek a tollrágóknak fogalmuk sincsen, az előttünk katholikusok előtt egészen világos. Hiába kürtölik tehát világgá, hogy az államtitkár állása megrendült s igy nemsokára teljesen visszavonul a diplomáciai pályától; hogy az ő helyét Rampolla kardinális foglalja el, kit X. Pius sokkal jobban szeret s kiben jobban megbízik — mindezek a hirek nem egyebek puszta koholmányoknál, melyek hivatva vannak a Vatikán jogos és igazságos álláspontját dezavuálni s a liberális szabadkömivesek egyházellenes törekvéseit és üldözéseit elpalástolni. Ellenkezőleg, a pápa — miként a Vatikán lapjai irják — teljes bizalommal viseltetik Merry del Vállal szemben, ki 0 Szentsége szeretetét teljes mértékben birja. Bizonyítja a pápának a kollégium egyik jeles bibornokához intézett szózata: Krisztus helytartója máskép nem cselekedhet, mert kötelessége őrködni a hit és az egyház felett, kötelessége megvédeni és pedig saját élete árán is az egyház jogait és szabadságát. íme, X. Pius bizalma és szeretete államtitkára iránt! Persze a tollrágó gyerekek, akik a kereszténységet vérebek módjára szaglásszák körül, most mindent az államtitkárra tolnak, hogy lekicsinyeljék X. Pius kormányzatát. Pedig X. Pius encyklikái, motu proprioi, dekrétumai fényesen bizonyítják, hogy az ő keze működik mindenütt, s akkor is, a midőn titkárának tanácsát meghallgatja és attól teljesen függetlenül dönt, vagy pedig némi módosítással fogadja azt el s teljesen osztja vele nézetét, mert hiszen Merry del Val is csak olyat tanácsolhat Ö Szentségének, ami az egyház jogait és szabadságát biztosithatja. A szabadkőrnives és keleti szellemű írók tehát ne avatkozzanak olyan dolgokba, amelyhez nem értenek, inkább tanácsolják elvtársaiknak, hogy ne nagyon ugrándozzanak se a külföldön, se itt minálunk Magyarországon, mert a hithű keresztények kiporolják a hosszú kabátot, amelyet ellenségesen másképen is hivnak. p lyát is nagyon meglazította a szakadó ár, éppen azért a lehető leglassabban vonult át e helyen vonatunk. Bludenzen túl azonban már nagyon meggyorsította menetét, úgy, hogy még az egy órai késésből is behozott vagy 10 percet. Innsbruck, Tirol fővárosa volt az első állomásom. Mindjárt érkezésem napján jártam keresztül-kasul e modern szép várost, mely nagyon megnyerte tetszésemet. Másnap korán reggel megtekintettem a jezsuiták kollégiumát és az egyetemet. Amint megmiséztem templomukban, benn a sekrestyében találkozom P. Grossheumann-n&l, a kollégium rektorával, ki két év előtt lelkigyakorlatokat tartott a főkáptalannak Esztergomban. Megszólitom, ő nyájasan felel, majd mikor elmondom neki utazásom célját, mosolyogni kezd s csodálkozik vállalkozási szellememen. Egy hét alatt — úgymond — semmit sem lehet látni Svájcban, oda 3—4 hét is kevés. Pedig hát egy hét alatt is rendkívül sokat láttam s tapasztaltam. Fél nyolckor meginvitált reggelire. Megjelentem, s barátságos beszélgetés után elbúcsúztunk egymástól. Megható szavakat intézett ekkor hozzám. Kettőt ajánlok önnek — úgymond — édes barátom : a breviáriumot nem emlitem, hisz azt ugy is köteles elvégezni, de vigye el magával az útra rózsafüzérét és a hol megállapodik, ott látogassa meg először az Oltáriszentségben jelenlevő Ur Jézust. Gyönyörű tanácsi Megfogadtam, bár nem lepett meg,'hisz a rózsafüzért állandóan hordom zsebemben^á Szentséglátogatást sem szöktem elmulasztani olyankor, amikor valamely kath. templomba lépek. De mégis jól esett a rektor kitüntető figyelme és jóindulata. Azután megtekintettem még a „Ferdinandeum" nevű múzeumot, a polytechnikát és a városházát. Az országos politikából. A földrengések rengetik a földet, a nyakánál fogva előrángatott egyházüldözés és a demokratikus haladás fagyöngyei fölémelyitik a józan lények gyomrát, a szivek megremegnek a kolera fekete leplébe bújt halál csontos újjainak zörgésére. Szóval nagy dolgok, nagy kérdések és még nagyobb csattanós feleletek rengetik, émelyitik és remegtetik a világot nálunk, a külföldön, sőt túl a tengereken is, mégis itthon is körül kell néznünk, nehogy mig a falu egyik végén „tüzet" kiáltunk, a másik végén a mi házunk elhamvadjon. Ismét letűnt egy koalieió. A koalíció tudvalevőleg egy nagyon ügyes találmány, úgy elméletben, amennyiben ez egy csodálatos keret, vagy mondjuk, kalitka, amelyben a kutya, macska és más ellenséges házőrzők összeállanak a közjó, a közvagyon megőrzése céljából. A kutya elugatja a dúvadat, kivált ha liberális bőrben közeledik s a macska elnyávogja a szabadkőrnives patkányokat, közben azonban az egymás körmére is vigyáznak, sőt talán egymásra inkábfc mint az ellenségre s ez a nagy baj, az oszlásnak és a végnek a kezdete. A pártok nem tudnak lemondani különös céljaikról, nem birnak egymáshoz simulni, sőt még az egyének, a politikus egyedek is előlépnek kicsinyes terveikkel, céljaikkal s a vigyorgó ellenség szemeláttára szétrobbantják az összefoglaló keretet, miközben a közjó megint az ellenség koncává és zsákmányává válik. így történt ez a magyar koalícióval egy félévvel ezelőtt s ugyanígy járt a napokban a horvát koalíció is, amelyet ugyan nem akarunk védelmezni, irányával se foglalkozunk komolyabban de a pártok koalícióját a legegészségesebb politikai alakulásnak tartván — feltételezve persze az önzésnek, irigykedésnek és az egyének kicsinyeskedésének félretételét — sajnáljuk, hogy a magyar szent korona területén ennek is magva veszett. Tomasies a sirásó. A magyar koaliciót a részvétlen felekezet papjaként Khuen-Héderváry temette el s most a horvátoknál ugyanez a szerep jutott Tomasies bánnak. A bán persze nagyon sajnálja a dolgok ilyetén alakulását — ő legalább azt mondja — a koalíciósok azonban nem igen akarják elhinni és semmi vágyuk sincs a nekik szánt politikai letűnésbe elsülyedni. Már megkezdték a jövendő választásokra a szervezkedés munkáját, talán azt gondolják, hogy aki hamarább kezdi, jobban is végzi. Nekünk ugyan egészen mindegy, hogy a horvátok és szerbek koalícióban vagy koalíció Innsbruckból Bregenzen át a bajor Lindauba kerültem, mely a bodeni tó partján terül el. A hajóállomáshoz közel álló szálloda üvegablakánegy hatalmas sörös kancsót pillantok meg, alul e fölírassál: „Echtes bayerisches Bier." No ezt megízleljük. Nosza fogtam magam s befordultam nem a konyhába, hanem a szállóba, annál is inkább, mert még volt vagy 40 percnyi időnk. A pincér rögtön mellettem terem: „Was wünschen Sie Hochwürden?" — kérdi feltűnő udvarias hangon. „Echtes bayerisches Bier" volt a válaszom. Nagyot mosolygott, majd pedig hozott egy hatalmas fedeles korsóval a valódi bajor sörből. Nem is annyira a sör meg a korsó, hanem inkább maga a tálca, illetve a rajta levő felírás vonta magára figyelmemet. Három mondatból állott, melyek mindegyike nagyon jellemzi a humoros, jóképű bajort: L+ Der Wein macht heutere Leute ! Das Bier molette Bäuche ! Das Wasser? ach — nur nasse Häute! A bor felvidítja az embert, a sör megnöveszti a pocakot, a viz pedig — szerinte — csak megnedvesíti a bőrét. Lám a jó bajor mennyire szereti az itókát, különösen pedig a sört! A tő gőzösei mintha versenyeztek volna egymással. Sorban fütyültek. Az egyik Romanshornba indult, a másik Rohrschach felé tartott, a harmadik Konstanzba stb. Csekélységem a romanshornit választotta. Felszállunk. Lassan-lassan egészen megtelik afedélzet. Látok itt franciát, angolt, spanyolt, magyart (bár keveset), németet, olaszt, no még lengyelt nélkül agyarkodnak-e a magyarok ellen,ví.gy anélkül — jóbarátaink sohasem lesznek — .-Tomasiesnak és gazdájának, Khuennak azonban nagyon is érdekükben áll, hogy a saját egyéni felfogásukat bele vigyék a horvátok politikai életébe, mert ha a tüzesvérű déli szlávokat nem tudják kellőleg bejármozni, könnyen útilaput köthetnek a talpuk alá. S ez volna a legkisebb ' baja a monarkiának. A politika és a muzsika. Minden változásnak van alávetve ezen a világon, még a magyar parlamentnek kinézése is. Az már régi dolog, hogy az egészséges észjárású nép a jóízű humornak meghódolva, a fogaikat csattogtató bősz szónokok közé a közbizalmat viselő szavazatok útján irodalmunk humoristáit is bejuttatták az országházba, akik vígabbá tették a politikát s felderítették az agyarkodó ábrázatukat. Most egy ujabb irány akar megkezdődni. Az igaz, hogy csak keservesen, amennyiben a magyar népies zene, a magyar dalok gyártóját Fráter Lorándot juttatta be a közbizalom a képviselőházba „pótválasztásban" és egy bekövetkezett „petíció" keretében. A petíciót mostanában visszavonták a muzsika ellenségei, igy hát Fráter elfújhatja a magyar nemzet jövőjének keserveit, mert, hogy vig nótát csinálhasson, ahhoz nagyot kell fordulnia a politika kerekének. Mióta Fráter megválasztódott, az örökös képviselőjelöltek már nemcsak a szónoklásban és ivásban gyakorolják magukat, hanem magyar nótákat is próbálnak gyártani. Ezek számára azonban nagyon jó lesz kottába szedni azt a mondást, hogy : „Egyszer volt Budán kutyavásár!" F. — Az esperesi kerületek uj beosztásának az eszméje óriási örömöt keltett főegyházmegyeszerte a lelkészkedő papságban. A mostani beosztás idejét multa; a papság gyakori összejövetelét erkölcsileg lehetetlenné teszi; a hivatalos kirándulások drágák. Az uj vasúti hálózat és országutak egészen uj beosztást követelnek. Valóban ha a „quieta non movere"-féle elv diadalmaskodnék, ez csak a vidéki papság közjavába ütköznék. Nagyon jó volna, ha az őszi koronákra utasítást kapnának a kerületi esperesek, beszélnék meg az e nemű lokális érdekeket, sőt az uj beosztást célzó terveket is meg lehetne csinálni. Mindezt nagyobb felfordulás és nehézség nélkül, sőt költség nélkül is rendbe lehetne hozni. A vidéki papság érdekének égető kérdése ez. Dr. Nyitravölgyi. is. Mindnyájan Svájcba indulnak. Romanshorn az első svájci állomás. Két furán öltözött finánc vizsgálja a csomagokat és táskákat. A közönség türelmetlenül várja a vizsgálat végét. Legnagyobb része az utasoknak Zürich felé tart, jó magam azonban előbb Konstanzba nézek. Egy jó képű kölni pap csatlakozik hozzám s igy az utazás nem volt unalmas. Elbeszélte Köln fejlődését, kath. hitéletét, a nemrég lezajlott kongresszust stb. Konstanzba érve legelőször is a régi koncilium-termet tekintettük meg, amelyben annakidején a zsinat Husz Jánost elitélte. A terem mennyezetét azóta már restaurálták, ép úgy újra festették az oldalfalain látható szép frescokat is, melyek a zsinat főbb részeit és az elitéltetést feltüntető jeleneteket ábrázolják. Az oszlopok és a tetőzet, meg a külső falak is mind régiek. Már messziről észrevehető e régi épület, amint hajónk a városhoz közeledik. Azután a remekművű székesegyházat szemléltük és a tó partján álló régi tornyot, mely a spanyol háború idején menedékül szolgált a németeknek. Innen Schaffhausenbe tartottunk. Schaffhausen már Svájchoz tartozik. Neuhausenig villamos vasút vezet a Rajna világhírű vízeséséhez. Remek panoráma! A Rajna hatalmas hullámai rettenetes erővel csapkodják az ellenálló sziklákat, mig végre hosszas küzdelem után a magasból lezuhannak az alsóbb mederbe. Óriási zuhogást visz véghez e fenséges vízesés. Az ember alig hallja szomszédja szavát. Egy helyen véletlenül oly közel álltam az egyik sziklához, hogy a keresztül törő hullám majdnem elsöpörte kalapomat. Kabátom ugyan vizes lett, de más bajom hála Istennek nem történt.