ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-08-28 / 35. szám

Nemzetiségi szemle. Rút támadás Párvy püspök ellen. A Pozsonyban megjelenő „Slovenské Ludové Noviny" melynek szerkesztője a pánszláv érzelmeiről jól ismert Tománek Flóris káplán, szepesegyházmegyei pap, 19. számában ismét támadást intézett Párvy Sándor dr. szepesi püspök ellen. A négy hasábra terjedő cikk (cime: Párvy v Orave) hangja oly érdes, hogy méltán megundorodik tőle minden jobb érzésű ember. A cikk névtelenül jelent meg a lapban. Szerzője nem mert nyilvánosan kiállani a porondra, bizonyára azért, mert érzi, hogy bűnös cselekedetre ragadtatta magát, mikor a magyar püspöki kar egyik jeles tagját ily rútul merte megtámadni. Párvy püspöknek nem szabad e cikk felett napirendre térnie, mihelyt tudomására jut, az első teendő legyen Tománek káplán és szerkesztő alapos megrendszabályozása. Mégis csak meggondolatlan és a lehető legrutabb eljárás kell ahhoz, hogy egy pap saját megyés püspökéről ilyen érdes támadó cikket merészel leközölni lapjában. Párvy püspök bizonyára meg fogja találni a helyes utat és módot arra, hogy a fickándozó szerkesztőt megtanítsa az illemre. Az esztergomi főegyházmegyei papság sok tagja — ugy halljuk — a legnagyobb megbotránkozással olvasta a cikket, s legközelebb fogja követelni, hogy Tománek okvetlenül elmozdittassék a laptól, mert a főegyházmegye területén nem tűrhető oly' lap, mely ily módon nyilatkozik Szepes föpásztoráról.. Párvy megtámadtatásában az egész püspöki karnak sértve kell magát éreznie! Miről szól a cikk? Arról, hogy Párvy püspök állítólag az árvamegyei bérmálás idején egyik papjának plébániáján ebéd idején hangosan tiltakozott volna az ellen, hogy az egyik asztalnál tótul beszéljenek a vendégeli. Állítólag e szavakat mondotta volna: „Ki merészel ott a másik oldalon tótul beszélni, hány tót van ott az asztal mellett? . . . Micsoda rend az, hogy egy-két tót kedvéért az egész asztaltársaság tótul beszél?" ... Ez volna Párvy „nagy bűne." Először is hihetetlennek látszik, hogy Párvy püspök igy nyilatkozott volna, másodszor pedig ha nyilatkozata tényleg megtörtént, jogos lehetett, mert az a bizonyos tót asztaltársaság bizonyára készakarva boszantani akarta a püspököt hangos povedálásával, hogy ismét alkalom adassék a püspök megtámadására. Van a [Szepességben Tománek és Hlinka féle pap elég, nem lehetetlen tehát, hogy az egyik pánszláv pap készakarva tüntetett a püspök jelenlétében a tót nyelvű társalgással s kereste az összetűzésre való alkalmat. Párvy püspök nyilatkozata tehát •— ha tényleg megtörtént — egészen helyén volt. Az esztergomi egyházmegyében bizonyára senki sem fog ) y Schaffhausónből délután szép kirándulást s egyúttal kegyeletes bucsujárast tettünk Svájc legelső kegyhelyére: Einsiedelnbe. Magas hegyek által övezett kedves völgyben fekszik e szent hely. Közepén egy kis dombocskán áll a bencések remek nagy háromhajós temploma, mely nagyságra nézve vetekedik az esztergomi bazilikával. Belsejét épp most restaurálják-^Á bejárattól nem messze van a kegyoltár, s plette a kegykép: Szűz Mária, karján akis Jézussal. Sok ájtatos lélek térdelt ott a Szűz Anya kegyképe előtt, messze vidékről zarándokolnak ide a jámbor hivek, akárcsak Máriacellbel/A templomtól jobbra és balra terül el a bencések hatalmas székháza. J-—Este Zürichbe érkeztünk. A nap éppen nyugovóra tért, amikor a kék szinű zürichi tó mellett tettük esti sétánkat. Maga a város majdnem tisztán kálvinista. Kevés katholikus lakja. Épp azért ránk nem tett valami igen barátságos benyomást bár nagyon szép, elegáns és modern városT'Másnap megtekintettük egyetemét, majd a Zvmgli-téren levő Münstert is (a kálvinisták székesegyháza) 20 cent. belépő-jegy mellett. Sajátságos! Á katholikusok ingyen mutogatják szép templomaikat, a kálvinista pedig egyszerű üres templomának megtekintéseért is pénzt kér. Itt eszembe jut egy esemény, mely a felvidék egyik tót luteránus templomában történt. A luteránusoknak tudvalevőleg szintén igen egyszerű templomaik vannak. Nincs bennök semmi disz, szobor, kép stb. Egy ilyen luteránus templomba tért be egyszer a katholikus paraszt ember anélkül, hogy a kalapját levette volna. A templom gondozója figyelmezteti őt, hogy vegye le a kalapját. A paraszt reá förmed: Hát mi? beszélni tótul, pláne az intelligencia köréből nem, ha a püspök valamelyik plébános vendégszeretetét élvezi. Sokkal jobban tudja a mi papságunk és intelligenciánk az illemet, semhogy tüntetni merne a tót nyelvvel, pláne mikor a püspök nem érti jól a nép nyelvét, avagy nem is beszéli. Az ilyen eljárás a lehető legnagyobb sértés számban menne, főleg akkor, amikor a társalgás nyelve magyar s a főpásztor az ünnepelt személy. Csakhogy a Ludove Noviny íróinak hiába beszélünk illemről. Mikor arról van szó, hogy „za tu nasu slovenöinu" kell valamit cselekedni. A fanatikus tótok kezdve Jurigától, Tománektól még máglyára is Ítélnék Párvyt és a magyarérzelmű papságot. Mert ők mindent csak a tót nyelv szempontjából Ítélnek meg, náluk első a tót nyelv, csak aztán jön a vallás. Már most mit mond e cikkhez az a szegény tót olvasó, ha figyelmesen átolvassa? Nem kell-e gyűlölettel eltelnie a püspöki kar ellen ? Nem kell-e szükségképpen azokkal tartania, kik a papság, az egyházi tekintély legnagyobb ellenségei? Csoda-e ha pl. az egyik pozsonymegyei község népe híve már a szekularizációnak? Ki tanítja rá? Á fanatikus tótok, tót szerkesztők, kik a püspököt, papot gyalázni engedik lapjukban és aláássák egészen az egyházi tekintélyt. Rombolnak, pusztítanak mindenfelé, akárcsak a szabadgondolkodók, szabadkőművesek és modernisták. Micsoda merészség kell ahhoz, hogy a cikk irója vad fanatizmusában ilyet kockáztat meg a többi között: Kezünkbe vesszük ismét a fegyvert, melyet Párvy dobott felénk, s nem tesszük le mindaddig, mig anyanyelvünk jogait ki nem vívjuk, míg a Rettenetes Sándort (igy nevezik Párvyt) nem kény szeritjük arra, hogy vagy álljon félre, vagy pedig kövesse Krisztus nyomdokait. Két úrnak lehetetlen szolgálni. Püspök úr, válasszon: Isten és a világ, az evangélium és a sovinizmus között! Ettől függ: vájjon fog-e még bérmálni tótokat! Ilyen hangú támadás még a bevallott zsidó sajtótól is sok volna, hát még egy olyan laptól, amely magát kereszténynek is meri nevezni. Felvidéki. HIREK. Lelkigyakorlatok. Fönséges dolog a magány és a magába mélyedés, a mely arra szolgál, hogy az ember számot vessen önmagával a felől, hogy kötelességeit mint teremtmény az Isten iránt lelkiismeretesen és hűségesen teljesitette-e. E komoly elszámolás mindazoknak szükséges, akik embereket vezetnek, a kikre a tömegek kormányzása van rábízva. Embereket vezetnek és tömegeket kormányoznak sokan ezen a világon, akik e nagy felTalán szentjeitek is vannak ? Hisz nem látok semmit, a falak csupaszak, minek vegyem le a kalapomat ?* Épp ilyen a zürichi ^székesegyház" is. Legfeljebb hatalmas oszlopai, no meg faragott padjai érdemelnek említést. "*^"* Másnap délelőtt Luzernbe vezetett az utam. A kölni jó barát itt búcsúzott el tőlem, ugy hogy innét egészen egyedül bolyongtam mindenfelé. Luzern már inkább katholikus város. Lakosai is sokkal előzékenyebbek, barátságosabbak a kath. pappal szemben mint azürichiek.Van szép kéttornyú székesegyháza társas/káptalannal. Maga a város közvetlenül a vadregényes fekvésű Vierwaldstädti tó mellett terül el. Hasonlóképen igen kedves, csinos város. Zöldes kék taván sűrűn közlekednek a gőzösök, este felé pedig csak ugy hemzseg rajta a sok csónakázó partié. Ebéd után az u. n. Rigi-Kulm-va, (Svájc egyik magas hegye) utaztam vasúton Witznauon keresztül. A vasút, mely folyton hegynek megy, 7058 méter hosszú. Witznau, mely lent a völgyben fekszik, és a Rigi hegy közötti távolság 1369 méter. Százhetven lóerejű gőzmozdony hajtja a 2—3 kocsiból álló vasutat fel e csúcsra, honnét tiszta időben fenséges panoráma nyílik a berni alpokra. Fél négy felé szétoszlottak a felhők és a háttérben ott pompáztak hófedte magas csúcsaikkal : a Pilátus, a Jungfrau, az Eiger, a Mönch, I a Finsterarhorn stb. A csillogó hó napfény mellett igen szemkápráztató látványt nyújtott. Mintha tiszta ezüstcsúcsok meredeztek volna a szemlélőre. / * Az istentisztelet idején kivül hazánk több helyén nefe-veszi le a kalapját a.templomhoz tartozó személyzet, ha belép és ott tartózkodik. Szerk. adatot csak a hatalom és a kenyér szempontjából tekintik s épen azért működésük a legsajnosabb gyümölcsöket termi és eredményezi. Magábaszállás nélkül nincs hit az emberben s ha nincs hit, nincs lelkiismeret és felebaráti szeretet. Ez a gondolat vitte rá az egyházat arra, hogy a „szabados gondolkodás" világában a világi hívőknek is rendezzen lelkigyakorlatokat. Annál inkább megkívánja tehát papjaitól, hogy a lelkipásztorkodás küzdelmei és keserűségei között néha-néha összegyűljenek megújítani szivüket-lelküket Krisztusban. Föpásztorunk hivó szózatára ez idén 109 felszentelt pap gyülekezett össze a papnevelő intézet falai között, hogy Tomcsányi és Faludi jézustársasági atyák vezetése alatt lelkigyakorlatokat tartsanak. Kedden, augusztus hó 22-én délután 5 órakor fogadta az egybegyűlt papság az intézet kapujánál dr. Rajner Lajos püspököt, mint a hercegprímás helyettesét és testületileg a házi kápolnába kisérték, a hol a püspök a bibornok-érsek nevében üdvözölte a papságot s lelkes beszédben mutatott rá arra a körülményre, hogy a papnevelde kápolnája mindnyájunk számára tartogat emlékeket azon időkből, a midőn szent hivatásunkra készültünk és a mikor mint Krisztus fiatal harcosai a világba kiléptünk. A tudós atyák beszédeit komoly megilletődéssel és nagy lelki haszonnal hallgatták a résztvevők, a kiknek névsora a következő: Ács Ambrus sz. f. hittanár Bpest, Ambruskó Lajos plébános Nádszeg, dr. Babura László theol. tanár Esztergom, Báthy Gyula alesp. pléb. Garamujfalu, Bányász Endre pléb. Dunakiliti, Baumann Károly s.-lelkész Bpest, Blázsik Károly hittanár Balassagyarmat, Bócz Károly pléb. Aszós, Boda Gábor esp.-pléb. Endrefalva, Boda Miklós h. pleb. Felsőszeli, Bogisich Mihály kanonok, c. püspök Esztergom, Bozsek Péter s.-l. Krakován, Brühl József kanonok Esztergom, dr. Csárszky István érseki titkár Esztergom, Cservenka Kálmán s.-l. Verebély, Csögley Kálmán h. pl. Ipolyszécsénke. Czenczik János alesp.-pl. Nagysáró, Dotter János pléb. Fél, Epölyi Ferenc alesp.-pl. Nagykálna, Fábián János c. apát Pozsony, Fehér Ferenc pl. Ebed, dr. Fehér Gyula kanonok Esztergom, Fehérváry Kálmán esp.-pl. Hrádek, Fekete Mihály s.-l. Udvard, dr. Fekete Vince s.-l. Esztergom, Ferenczy József kanonok Pozsony, Foltin János pl. Bajót, Fray Jenő hitoktató Nagysalló, Graeffel János kanonok Esztergom, Gramantik Ágoston s.-l. Nagytapolcsány, Gunda Jenő s.-l. Drégelypalánk, dr. Halmos Ignác kanonok Nagyszombat, dr. Harza Lajos Pál nevelő Marcali, Haverla József pl. Hontnémeti, Helcz János kanonok Pozsony, dr. Herodek Antal esp.-pl. Pozsonyeperjes, Hévéi Gyula s.-l. Bpest, Hévéi István sz. f. hitoktató Bpest, Hollós Pál pl. Hodrusbánya, dr. Holma István hittanár Bpest, Horváth Rezső pl. Nagyemöke, Horváth Vendel pl. Csúz, Hotár Lajos Éppen 6 óra volt, amikor a Rigi vasúton Witznauba s innen a tavon át („Wilhelm Tell" hajón) Luzernbe tértem vissza, hogy a székesegyházban végbemenő orgonahangversenyen résztvehessek. A székesegyház padsorait fényes, előkelő közönség töltötte meg valláskülönbség nélkül. Pont 6 órakor ült a nagy méretű, sok változatú, gyönyörű hangú orgonához Breitenbach F. I. mester. Az orgonát Geisler nevű salzburgi cég készítette 1651-ben, Haas luzerni orgonagyáros 1862-ben kibővítette és utódja, Göll F. villamos erőre alakította át 1899-ben. A műsor a következő volt: 1. Suite gothique par Léon Boéllmann a) Choral Introduction, b) Menuet gothique, c) Priére a Notre-Dame, d) Toccata. 2. Agnus Dei par W. A. Mozart. 3. Consolation par F. Liszt. 4. Air Provencale par J. Rheinberger, Paraphrase über das Lied: „J'aim la flour de valour" (1284.) 5. Rapsodie II. par C. Saint-Saéns. 6. Pastoralfantasie (Alphornruf mit Echo, Volkslied aus der franzős. Schweiz, Gewitter-Szene, Danklied nach dem Sturm.) Gyengének érzem magam arra. hogy a mester művészi játékáról bírálatot mondjak. Oly művészi futamokat, a pianissimonak, pianonak, crescendonak és fortissimonak oly tiszta és páratlan módon való kifejezését életemben még nem hallottam. Valóban egészen magával ragadta, elbűvölte művészetével a hallgató közönséget. Másnap korán reggel Alpnachstadon át a Pilátus hegyre mentem fel vasúton. A menet hasonlított a Rigi-Kulm-i kiránduláshoz azzal a különbséggel, hogy mig amott sokkal alacsonyabb