ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-08-14 / 33. szám

Zichy János, az irgalmas szamaritánus, miután Apponyi, az ó-szövetségi pap és Székely a levita kemény szivvel elhaladtak mellette, megszánta a szegény törvényjavaslatot: olajat csepegtet sebeibe, sőt már fel is tette Öszvérére. Hogy azonban meddig halad vele, azt Ő sem tudja, mi sem tudjuk. Abban azonban alaposan kételkedünk, hogy a jelenlegi parlament hajlandó volna olyan javaslatot komolyan tárgyalni, amely a katholikusok erösitésére szolgálna. F. Az esperesi kerületek új beosztása. Az erdélyi egyházmegye jövő esztendőben egyházmegyei zsinatot tart. Majláth püspök 14 évi apostoli működésének érett gyümölcse lesz e nagyfontosságú gyűlés ; határozataiban mintegy intézményesen fog kikristályosodni mindaz, ami nemes felbuzdulás, fejlődés, az egyházi fegyelemhez s az igaz népies hitélethez való visszatérés a lefolyt másfél évtized alatt a királyhágón túl történt. A zsinat egyik fontos intézkedése az esperesi kerületek új beosztása s a kerületi gyűléseknek elevenebb, modernebb, praktikusabb folyamatba való inditása lesz. Levegőben van már mindenütt az esperesi kerületeknek új beosztása, akárcsak a politika terén a választókerületek új beosztása. Az agilis erdélyi egyházmegye lesz az első, mely azt megvalósitja. Az esperesi kerületek régi beosztása a régi közlekedési viszonyokhoz vannak alkalmazva. Folyamon innen, vagy folyamon túl volt a főszempont a beosztásnál, vagy pedig a régi országutak hálózata. Igy került pl. Nyergesújfalu és Visegrád, vagy Rakonca és Magasmajtény egy kerületbe. De az országutak hálózata helyett manapság a vasúthálózat irányadó. Az Ipolyokat és Dunákat pedig megnyergelték vas- és betonhidakkal; s minő anomália az, hogy az ujabb közlekedési eszközökkel egymáshoz 5 percnyi közelbe hozott községek mint pl. Bussa és Nógrádszakai, Szálka és Letkés, Párkány és Esztergom külön-külön kerületbe tartoznak. Az excentrikus és a régi közlekedési viszonyokhoz szabott beosztás helyett tehát sürgősen szükséges volna a megváltozott közlekedési viszonyokhoz mért koncentrikus beosztás. Az új és praktikusabb beosztás lehetővé tenné azután a másik reformot: a kerületi gyűlések sűrűbb, mozgékonyabb és gyakorlatiasabb irányú folyamatba hozatalát. Némely kerület, mintha csak arra lett volna kiszabdalva, hogy évenkint legfeljebb egy-két gyűlést tarthasson, a községek nagy távolsága miatt. De koncentrikus beosztás mellett könynyen lehetővé .válnék mindenütt a negyedévi, sőt legtöbb helyen a havonkinti összejövetel. Eddig a nagy távolságok miatt egy egész napot kellett szánni a „koroná"-ra; emiatt és az út fáradalmai Egymásután jönnek azután az udvari és katonai méltóságok, miniszterek és egyéb előkelőségek. Mindannyian közérdekű ügyekben kérik és várják a király határozatát. Délelőtt tizenegy után tálalnak villásreggelit, azután megint a folyó ügyek tárgyalásának folytatása következik. Az összes főhivatalok ilyenkor küldik föl szentesítésre a legfontosabb ügyiratokat, melyeket a király tételről-tételre áttekint. Igy tart a munka késő délutánig, midőn öt és hat óra között ebédre hívják meg. A király rendesen legszűkebb családi körben szokott étkezni. Vasárnap és ünnepeken azonban az uralkodóház több tagja, fölváltva, hivatalos az ebédekre. Minden ünnepen szent misét hallgat. Ha vendégei nincsenek estebédre, akkor rendesen vagy színházba megy, vagy már este kilenckor pihenőre tér. Valóban sokszor keltett már méltó feltűnést a király rendivüli emlékezőtehetsége. Gyakran évtizedek múlva is visszaemlékezik azok nevére, akikkel hajdan valami nevezetesebb alkalommal dolga volt. Az arcvonások memóriája pedig olyan érzékeny, hogy a legritkább vidékeken látott jellegzetes arcokra évtizedek múlva is visszaemlékezik. Királyunk legkedvesebb szórakozása volt mindig a vadászat. A királyi erdőkben rendesen készen állanak a fölség szórakozására. A hová nem mehet, oda legbizalmasabb rokonait szokta küldeni. Mert erdei vadállományára meglehetősen féltékeny. A király kitünö vadász. Fegyvere ritkán hagyja cserben. Sohase közlékenyebb és bizalmasabb, mint vadászatokon. Ilyenkor nincs is egyébmiatt is a gyűlés súlypontja könnyen a házigazdára negyedéves gondként nehezedő ebédre csúszott át. Az új beosztást úgy lehetne eszközölni, hogy az összejövetel fél nap alatt lebonyolítható legyen. S mi volna e gyűlések „gyakorlatiasabb" tárgya. Előttem leggyakorlatiasabb ügy, mert az élet tengelye, a lelkiélet ügye, mely eddig a koronákból úgyszólván teljesen száműzve volt. Legyen a negyedévenkinti, vagy havonkinti kerületi gyűlés valóságos lelki megújulás. Tartson a kerület spirituálisa az esperessel felváltva e gyűléseken exhortációt, melyet kövessen a gyónás. Egyszer-kétszer évenkint szerzetes vezethetné a gyűlések e főrészét. A falusi magány és a kar társaktól való elszigeteltség úgyis az elposványosodás veszélyét rejti magában. A negyedévi, vagy havonkinti összejövetel „félnapi szeminárium" hatásával volna, s pótolná némileg az együttélés kiváltságait, mely a misszionáriusok kiváló erejét képezi. A gyűlések e gerincét követné azután a sok mindenféle egyházi közigazgatási, egyházmegyei, iskola-, egyesületi-, nyugdíjügy stb., melyek manapság annyira megsokasodtak, hogy még havonkinti gyűlések se tudnák teljesen kimeriteni, ha lelkiismeretesen vesszük a dolgokat. Évenkint egyszerkétszer azután a főesperes is elnökölhetne a kerületi gyűléseken, hogy eleven benyomást szerezzen a kint nyüzsgő életről, s élő összekötő kapcsot alkosson a kerület és központ között. A kerületi gyűlések iránt rendkívül növekednék az érdeklődés, ha az útban levő autonómia szellemében a kerületi esperesek és h. esperesek kinevezésére a kerületeknek némi befolyás engedtetnék. Elvégre a kerület ismeri talán legjobban, ki való e fontos hivatalokra. Semmi sem tökéletes a földön magában véve; igy ez ügynek sem kizárólagosan demokratikus, sem kizárólagosan autokratikus kezelését nem akarjuk egyedül üdvhozónak odaállítani. Ügy látjuk, hogy a legjobb intézménynél odavaló jellemes, lelkiismeretes emberek, egyének nélkül mindennel vissza lehet élni. De, mint mindenben, úgy itt is találhatnak egy középutat: a kerület kandidációja az ordinariátus kinevezési jogával párosulva, mint intézmény ideálisnak volna mondható. Egy reform azonban feltétlenül beválna, s az egyházi életet és disciplinát módfelett virágzásra segítené, mert már az összes szerzetesrendekben bevált századokon keresztül: ha az esperesi és h. esperesi kinevezések csak 3—5 évre szólnának. Felülről és alulról is tévedhetnek a személyekben. Aki beválik, azt ugy is kinevezhetik újra; aki pedig nem válik be, vagy már az öregkor természetes fogyatkozásainál fogva hibáján kivül is hátrányára van az ügynek, az egészen természetesnek találná, ha 3—5 év múlva másnak kellene átengednie az esperesi övet, mint ahogy az egyetem rector magnificusa is az új tanév kezdetével, ha nehéz szivvel is, de kénytelen az utód nyakába aggatni a rektori jelvényeket. (Hozzászólásokat e cikkhez szívesen közlünk. Szerk.) Brúnó. ről szó, mint csak a vadászélményekről s a haj tótörténetekről. Természetes és következetes életmódja mellet ő Felsége egészsége valóban mintaszerű. Betegség vagy baj néha évtizedeken sem hárul reá. Csodálatosan nyugodt idegrendszere van. Eltűri a legnagyobb viszontagságokat, elviseli a leghatártalanabb fájdalmakat is, de lelki ereje soha meg nem rendül. Királyunk mindig a leghíresebb lovasok közé tartozott. Ügyessége és bátorsága a legfárasztóbb hadgyakorlatok alkalmával mindenkinek föltűnt. Ilyenkor három-négy telivér angol paripa is kidől alóla, de a fölséges lovas fáradatlan marad. Nagylelkűsége szintén jellemzetes és ezernyi megnyilatkozásában valóban eszményi. Országos csapás vagy szerencsétlenség esetén Ferencz József vigasza az első. Részvéte mindig őszinte, mert inkább lemond minden ünnepeltetésről, mint a szerencsétlenek mellőzéséről. Alig múlik el nap, hogy föl ne száritaná szegény alattvalói könnyeit s meg ne könnyítené a szerencsétlenek és elhagyottak nehéz életküzdelmeit. Igy dolgozik a mi királyunk érettünk s igy uralkodik a mi szivünkön. Magyarország fölvirágzása Ferencz József érdeme. Minden jó magyar tehát áldással tartozik neki. Fonjunk mi is szeretetünk virágaiból fölszentelt fejére hervadatlan koszorút! Nemzetiségi szemle. A luteránus lelkipásztor érdekében. Zsilinszky Mihály, a katholikusfaló nyug. államtitkár tudvalevőleg lemondott a liptószentmiklósi mandátumról és Szarvast tartotta meg. Liptószentmiklóson tehát Bella Method, luteránus lelkipásztor újból fellép. Már is kezdődnek a lelkes ajánlások. Az elsők között természetesen a „Slovenské Ludove Noviny" áll, mely kath. lap (legalább ők mondják, hogy az) létére a legmelegebben ajánlja Bellát a kerület nemzetiségi érzelmű választóinak figyelmébe. A hires „katholikus" lap tehát pánszláv luteránus lelkész mellett üti a vasat ? ! S még találkoznak kath. papok, kik e luteránus szociáldemokrata vegyülékből álló párt szekerét tolják? Hol itt a katholikus érzés, a kath. egyház iránti szeretet? Nem csoda, hógy a tót nép sok helyen jobban tiszteli a pánszláv luteránus pásztort, mint saját kath. papját. S ennek ki az oka? Lássa a Ludové Noviny és az izgatók. Tomanek káplán — szerkesztő. A főegyházmegye papságának számos tagja jogosan felháborodott azon, hogy a Pozsonyban megjelenő Ludove Noviny felelős szerkesztője a Párvy püspök által régebben felfüggesztett Tomanek Flóris lett. Kíváncsiak volnánk, vájjon a szepesi püspöknek van-e tudomása arról, hogy egyik papja az esztergomi főegyházmegye területén megjelenő, s egyházi tekintélyt teljesen fitymáló és szociáldemokrata szellemben szerkesztett laphoz szegődött ? Már csak az nem tűrhető, hogy egy kath. pap szerkesszen oly lapot, mely minden, csak nem katholikus! Felhívjuk e körülményre az illetékes körök figyelmét. Az árvamegyei bérmálás. Párvy Sándor dr. szepesi püspök július végére és augusztus elejére tétette az árvamegyei bérmálások sorrendjét. Julius 27-én kellett volna Trstenára érkeznie, de nem jöhetett, mivel a felvidéken dühöngött óriási szélvész és záporeső teljesen megrongálta az utakat s lehetetlenné tette a közlekedést. Eljövetelének elhalasztását Párvy püspök táviratilag tudatta Trstena papjaival s hiveivel s a bérmálás terminusául július 31-ikét tűzte ki. A józanul gondolkodó papság, az intelligencia, meg a hivek egy kis része nyugodtan fogadta a püspök intézkedését, mert hisz lehetetlenségekre senki sem kötelezhető, de nem ugy az izgatók által fellázított tömeg. „Nem szükséges velünk áprilisi bolondot járatni, annyira még nem jutottunk!" — ordított végig a fanatizált nép. S mindezt bosszúból. Az agitátorok nem szívlelhetik a magyar érzelmű püspököt, ki tót hiveivel szemben már igen sokszor kimutatta szeretetét, tehát kiadták a jelszót: tüntessetek a püspök ellen! Párvy püspök 30-án tényleg el is jött, ahol a közönség és a tisztességes nép nagy örömmel fogadta a főpásztort. A Ludove Noviny természetesen a fanatizált nép pártját fogja és valami Cestovatel (utas) nevü munkatársa (ki azonban alighanem állandóan a szerkesztőségben ül) referádáját e szavakkal zárja be: Feljegyeztem e dolgot, hogy senki se csodálkozzék azon, hogy a nép manapság már "máskép gondolkodik a püspökökről és a papságról, mint valaha. Ne adjatok alkalmat rá, nem lesz botrány! íme! ismét egy fényes példa arra, hogy oktatja olvasóit a Ludove Noviny a püspöki kar és a papság iránti tiszteletlenségre és az egyházi tekintély megvetésére. Felvidéki. Hegybányai rom. kath. polgári leányiskola. A Selmecbányái kir. kath. főgimnázium nagyérdemű tantestületének egyik tagja, Szártorisz Ferenc szatmáregyházmegyei áldozópap egyike azoknak a régi és tiszteletreméltó gárdából való, nemzeti idealizmusért hevülő papi tanároknak, akik mindenkor követendő példa gyanánt szóvaltettel, szivvel és lélekkel a legnagyobb önzetlenséggel munkálkodnak a magyar nemzeti állam kiépitésén. Nem külső, csillogó életben él, nem keresi a mindenáron való feltűnést, az ő egyszerű, de annál fenségesebb magyar egyszerűségében hat és alkot tanári kiküldetésében.