ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-08-14 / 33. szám

Nagy és hatalmas cél lebegett előtte, mikor fáradságot nem kimélő utánjárással sikerült kivív­nia, hogy a legnagyobbrészt tót és németajkú, bá­nyász foglalkozású és közel háromezer lakossal biró Hegybányán Ő Eminenciája 1899. évben a polgári leányiskola megnyitását engedélyezte. Az iskola vezetése a budai anyaházhoz tar­tozó, paulai szent Vincéről nevezett hazafias tani­tónőszerzet vezetése alatt áll. Az intézetben ezen­kívül bölcsőde, kisdedóvó és elemi leányiskola is van. Igazgatója a fendicsért áldozópap, ki egyúttal a Selmecbányái polgári leányiskola igazgatója is, amely tisztséget minden díjazás nélkül, saját anyagi áldozatával tölti be. A tantestület az igazgatóval együtt nyolc tagból áll, ezek közül kettő világi tanítónő, akik­nek fizetésére az állam egyenkint 840 kor. fizetést kiegészítő segéllyel járul, valamint végellátásuk is biztosítva van. A szóbanforgó iskola felállítása óta minden tekintetben derekasan megfelelt ama magyar nem­zeti követelményeknek, amiket Ö Eminenciája enge­délyező okmányán oly hangsúlyozottan kiemelni mél­tóztatott. A növendékek száma a lefolyt tanév vé­gén 51 volt, akik majd mindannyian idegen ajkú bányászok gyermekei. A magyar nemzeti köz­művelődést és beszéd elsajátítását nem eléggé méltányolható szorgalommal és kitartással szolgáló hegybányai polgári leányiskola fentartása tehát oly nemzeti követelmény, amely elől kitérni nem szabad! Miért is végtelenül szomorúan érint bennünket azon jól értesült helyről jövő hir, hogy a tartományi főnöknő, Sebő Vilma a polgári leány­iskola fokozatos beszüntetését vette tervbe. Elha­tározásának oka az volna, hogy az iskolát a meg­felelő jövedelem hiányában nem tarthatja fenn, mivelhogy egyedüli jövedelmét a beiratási és tan­díj képezi, amelyek nem fedezik a szükségletet. Hát ez még szomorúbb bizonyítéka annak a nagy szegénységnek, amelyben mi a kath. isko­lák fentartásának ellátásában leledzünk. Ahelyett, hogy iskoláink napról-napra szaporodnának, rend­szerint fogynak. Fogynak pedig azért, mivel anyagi ellátásukról éppenséggel nem gondoskodunk úgy, ahogy kellene. íme, itt van a hegybányai polgári leányiskola sorsa. Ö Eminenciája előzőleg biztosí­tékot szerezvén a tartományi fönöknőtől, az iskola felállítását szívesen engedélyezte és pedig annál szivesebben, mert jól tudta, hogy az iskola itt nagy nemzeti missziót teljesít s most tiz éves fennállása után beszüntetését kérelmezik. Mi a magunk részéről egyáltalában nem helyeseljük az iskola beszüntetését, sőt felhívjuk a főegyház­megyei hatóság figyelmét arra nézve, hogy a maga hatáskörében mindent elkövessen az iskola további fentartása érdekében. E tekintetben célhoz vezető­nek találnánk, ha az iskolafentartó szerzet a fő­egyházmegyei hatósággal egyetértőleg kérelmez­nék a közoktatásügyi kormánynál, hogy a két világi tanitónő fizetését az állam egészen vállalná magára. Nem hisszük, hogy a magyar nemzeti kultúráért oly sok törekvést maga elé kitűzött kultuszminiszter a kiváló körülményekre való tekintetből ezt ne teljesítené. Sőt tekintettel arra, hogy a szóban forgó iskolába járó idegen ajkú növendékek oly hathatósan működnek közre a családok megmagyarosodásán, másrészről a bá­nyásznépségnek alkalom nyújtatik tehetségesebb leányainak a fokozottabb igényeknek megfelelő misszió teljesítésére: erősen remélni merjük a kérelem teljesítését. De érdekében áll Hegy bánya város közönségének is a legnagyobb odaadással pár­tolni a kérelmet s ezen kivül amennyire tőle telik, anyagilag is segélyezni a veszélyben forgó iskolát. És ezúttal, mi a kath. iskola fentartása érde­kében harcolók, a legnagyobb érdeklődéssel for­dulunk a főegyházmegyei tanhatósághoz s kérjük, hogy az iskola további fentartása érdekében oly elismeréssel fáradozó igazgatót a legmesszebb­menő jóakarattal támogatni méltóztassék. Es kü­lönösen felhívjuk magas figyelmét kegyelmes urunknak, 0 Eminenciájának, ki az iskola felállítását és megnyitását annak idején osz­tatlan örömünkre engedélyezni méltóztatott, hogy a megszüntetést annál is inkább meg­akadályozni kegyeskednék, mivel annak meg­szüntetése alkotásainak egyikét éri, amelynek további fentartása hálával emelné ki a polg. leányiskolák felállítása érdekében tanúsított főpásztori gondoskodását. Minket a kötelességérzet vezet jelen közle­ményünkben, mert nemes törekvésünk mindenkor oda irányul, hogy nem minél kevesebb, hanem minél több hajlékot a magyar kath. nemzeti közművelődésnek s a legnagyobb áldozatok árán is megtartani mindent, ami a miénk, ami eszményi célunkat szolgálja. Dunaparti. Olvasóinkhoz, Ezelőtt tizenegy évvel léptem az „Esztergom" szerkesztőségének kötelékébe; kerék tiz esztendeje pedig, hogy annak, felelős szerkesztője vagyok. Ezt a nagy időt, ha emlékeimbe visszaidézem, azt látom, hogy e lap hasábjain harcos kedvvel, meg­alkuvást nem tűrő következetességgel munkálkod­tunk a magyar katholicizmus szent ügyén és tehetségünktől telt erővel segítettünk megalapozni a keresztény Magyarország nagy eszméjét. Ezt tettük önzetlenül, Isten nagyobb dicsőségére és édes hazánk jóvoltának előmozdítására, volt ked­ves szerkesztő-társaimmal és máig is velem hiv­ségesen kitartó tisztelt munkatársainkkal. Az elismerésnek virágait nem igen élveztük, a mél­tatlanság töviseiben azonban több része volt mindannyiunknak, de örömmel jelentem ki, hogy becsülettel és tisztességgel végzett munkánk szem­lélése büszke öntudattal tölt el és hálát adok a jó Istennek, hogy ebből én is ki vehettem a részem. Most e csendes jubileumi esztendőben meg­válók e lap szerkesztésétől. Erre késztet egyrészt az, hogy esztergomi keresztény napilapunknak, az Esztergomi Friss Újságnak szerkesztése fizikai időmet lefoglalja, másrészt hogy helyet engedjek e lapnál mások intenzivebb munkálkodásának, ígérem azonban, hogy mint az Esztergomnak to­vábbra főmunkatársát, a meggyőződésemből és keresztényi elveimből folyó kötelességek mindig helyemen találnak. Isten vezérelje az Esztergomot további utjain és adjon e lap élén álló jeles férfiaknak kitartást a lap alapitóinak szellemében való további munkára. Dvihally Géza. HÍREK. Ő Felsége nyolcvanadik születésnapja. 1830—1910. Magyarország bibornok hercegprímása a magyarok apostoli királyának nyolcvanadik szüle­tésnapja alkalmából a következő, szózatot és uta­sítást intézte főegyházmegyéje papságához: Ünnepi szózat. Országunk népe őszinte kegyelettel ragasz­kodik fölkent királyához. Ez a hagyományos király-tisztelet, mely odagyökerezett mindnyájunk szivéhez, örömmel ragadja meg a kínálkozó alkalmat, hogy a szent koronával nemzetünk fejévé avatott uralkodó iránt lerójja hálájának és szeretetének önkéntes tiszteletadóját. Igy három évvel ezelőtt lángoló lelkesedés­sel ünnepeltük a koronázás örvendetes esemé­nyének negyvenedik évfordulóját. Isten kegyelme ' azonban megengedte, hogy Felséges Urunk nyolcvanadik életévét is meg­ünnepelhessük. Illő, hogy ezen ritka örömnapon, mely vallásos és hazafias kegyeletünkből egyaránt ünneppé magasztosul, újból tanúságot tegyünk arról az őseinkről ránk származott hűségről s arról a törhetetlen ragaszkodásról, mellyel a szent korona viselőjének szeretve tisztelt szemé­lyéhez fűződünk. Ha valamikor, úgy bizonyára ez ünnepi alkalommal fölöttébb méltó, hogy az Apostol rendeletéhez (Tim. I. 2, 2) s az Egyház állandó szokásához képest buzgó imádsággal kérjük a mi Felséges Urunkra a királyok királyának leg­bőségesebb áldásait. Az ünnepségek elrendelése. Hogy a mi hőn szeretett királyunk nyolc­vanadik születésnapjának megünneplése szent vallásunk szellemében minél méltóbban történjék, elrendelem: 1. hogy a megelőző vasárnap, augusztus hó 14-én, főegyházmegyém valamennyi templo­mában Ő Felsége nyolcvanadik születésnapjára a hivek figyelme felhivassék; 2. hogy augusztus hó 17-én este az angyali üdvözlet előtt félóráig az összes harangok húzas­sanak ; 3. augusztus hó 18-án, Ő Felsége nyolcva­nadik születésnapján, főszékesegyházamban, va­lamint minden plébánia és szerzetestemplomban a királyért veendő „Collectával" hálaadó ünnepi szent mise mondassék, végén Te Deummal és az ehhez tartozó ima eléneklésével (Rituale Strig.); 4. ezen hálaadó istentiszteletre a közható­ságok is meghívandók. Nemzeti ünnepünk. Esztergom sz. kir. város közönsége, áthatva a primási székváros ezeréves múltjából merített hazafias érzelmektől, a város dicső szülöttjének Szent István király első magyar apostoli kirá­lyunk, a magyar államiság és alkotmány meg­alkotójának emlékét hálás kegyelettel megőrizni és ápolni kívánja. E végből a nagy király szülőhelyének és székvárosának ősi falai között augusztus hó 19-én és 20-án kegyeletes és hazafias ünnepségeket rendez, melyek alkalmából felkérem: a vármegye méltóságos főispánját, a törvényhatóság és város tisztikarát és képviselőit, a városban székelő hiva­talokat, testületeket és egyesületeket, valamint az egész közönséget, hogy emez ünnepségekben résztvenni szíveskedjenek. Felkérem továbbá a tanintézetek vezetősé­geit, hogy a- diszfelvonulásban ezen alkalomra összehívott tanulóifjúsággal résztvenni, a háztu­lajdonos urakat pedig, hogy házaikat az ünnep napjaiban fellobogózni és feldíszíteni szívesked­jenek. Az ünnepség sorrendje: Augusztus 19-én: Este 8 órakor: Szent István király szüle­tési helyének kivilágítása és énekelőadás a várképolnánál. Szent István napján: Reggel 8 órakor: Disz felvonulás a főszé­kesegyházba a csatlakozott templomi körmenettel, melyben dicsőült nagyjaink: Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyéi egyházi pompával hordoztatnak körül. Délelőtt 9 órakor: a főszékesegyházban pontifikális nagymise. mely alatt a kóruson Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy egy mesterművét adják elő. Utánna ünnepi szent­beszéd, melyet az idén dr. Glattfelder Gyula egyetemi tanár tart. Délelőtt 11 órakor: Szent István kiráiy születési helyének megkoszorúzása dr. Pro­kopp Gyula városi főügyész által, a nagyemlékű Simor János hercegprímás által művésziesen és korhűen restaurált várkápolnában. Délelőtt 12 órakor: Egyházzenetörténeti hangverseny a főszékesegyházban, melyet Bogi­sich Mihály v. püspök, prel.-kanonok rendez. Délután fél 4 órakor: népünnepély a Mária Terézia utcában. Délután 5 órakor: lawn-tennis verseny a primáskertben és kerékpár-verseny a Nagyduna mellett. Este 8 órakor: velencei éj a Dunán, dalos­verseny a nagydunai uszoda tetején és nagy tűzijáték a várfokon. Az ünnepen a város, a főszékesegyház és primási palota összes nevezetességei, mint: szent István király születési kápolnája, a bazilika gazdag kincstára, a Bakács-kápolna, a prímások temetke­zési helye, a mütörténeti becsű primási képtár és a Simor-múzeum egyéb tárai stb. megtekinthetők. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepélyes fel­vonulás elmarad. Esztergom, 1910. augusztus 10. A városi tanács. A bazilikái énekkar műsora a közelgő ünnepek alkalmaira: Augusztus 15-én: Goller: Missa in hon. B. M. V. de Loreto, kar orgonakisérettel. Kersch : Assumpta est Maria, 4 sz. v. kar. Augusztus 18-án : Haller: Missa XI. quien­que vocum. Kersch: Veritas mea, 4 sz. v. kar. Quadflieg: Te Deum, 5 sz. v. kar. Schüttky: Domine salvum fac regem, 8 sz. v. kar. Bogisich: Királyhimnusz. Augusztus 19-én este 8 órakor a szent István kápolna előtti várfokon: 1. Jézus Mária, dicsőséges nevek; 1695. évből. 2. Angyaloknak nagyságos Asszonya; 1651. évből. 3. Dicsőséges szűz Mária; 1693. évből. 4. Felvitetett magas mennyországba; 1651. évből. 6. Boldogasszony Anyánk; a török hódoltság korából. 6. Ó dicsőüit szép kincs ; 1651. évből. 7. Ah hol vagy magya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom