ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-04-12 / 15. szám

magasztalja a hamisságot; feldicséri Husz Ábrahámot, akit pedig el kellene Ítélni, mert a bűnt magasztalni nem szabad. Hová vezet ez a lelketlen képmutatás? Hja! a katholikusok kezében van a sajtó; ok az urak; azért olyan idegesek, mert a katholikus szellem türelmetlen. Milyen másképpen festene a világ képe, ha a sajtó mint közvélemény a Wahrmundféle szabad szellemek kezében volna! ha a protestáns lelkészi kar irányítaná a közvéleményt? ! Valóságos eldorádó lenne Magyarországból; a magyar társadalom egy csapásra kivetné magából az erkölcsi salakot. Hja de hát a katholikusok a pénzpiacot, sajtót, közhelyeket, intézményeket, politikát, a családot, a nőket, az iskolákat mind, de mind a markukban tartják s igy meg van akadályozva a szabad mozgás. Mit mond Machiavelli a »Fejedelem« cimü munkájában? „Ha valaki utadban áll és a szabad mozgásban akadályoz, szúrd le." Meg kell tehát ölni a krisztusi szellemet. A türelmetlen katholikusokat mind egy lábig ki kell irtani. Jövel, jövel szociáldemokrácia áldást hirdető szörnyeteg nap; baráti jobbot nyújtunk neked; szövetségre lépünk veled, hogy a közös ellenséget, a türelmetlen katholicizmust romboló munkájában az édes haza boldogsága nevében megakadályozhassuk. Álom ez vagy valóság? . Nehéz álmom volt, mikor ezt álmodtam. Most ébren vagyok és látni kényszerülök, hogy a katholikusok csakugyan „türelmetlenek. u Megérdemlik sorsukat. — Egy kis szemle. Nem fog ártani, ha a Barkóczy-ügyből kifolyólag egy kis szemlét tartunk azok fölött, akik ez alkalommal kimutatták foguk fehérét. Az első természetesen maga az interpelláló Bródi Ernő demokrata képviselő, Vázsonyi puszipajtása, aki abszolúte rossz kezekben látja a magyar középiskola-ügyet. Tudjuk miért, a faji jelleg (Zboray szerint) nem választható el az interpelláló képviselő személyétől. Innen a nagymérvű »felháborodás és türelmetlenség.« Méltó társa és lelkes kontrása volt Bródi úrnak Molnár Jenő. Ki ne ismerné Molnár Jebit, hisz neve egész programm ? Pláne mikor arról van szó, kié legyen ez az ország ? A keresztényeké-e vagy Bródi uraméké ? Akkor Molnár A Liga tehát figyelmen kivül hagyja az elhagyott gyermekek felkarolásánál azt a szempontot, mely nélkül a nevelés tulajdonképen el sem képzelhető. Megfosztja gondozottjait annak az áldásos tényezőnek befolyásától, mely egyedül képes belőlük hasznavehető embereket nevelni. Pedig a mindennapi élet elég szembeszökő tényekkel bizonyítja, hogy egyedül a valláserkölcsi nevelés^rendelkezik azon eszközökkel, melyekkel az ifjúságot minden szépre-jóra nevelni, hajlítani lehet. A vallás teszi a nevelés munkájában azt az alapot, mely az ifjúság erkölcsiségét hordozza s a tények beszélik, hogy ahol vallás nélkül növekszenek fel a gyermekek, ott a bűnügyi statisztika rohamos emelkedést mutat. Szóval a vallásnak célzatos mellőzésével a Liga az erkölcsiséget is háttérbe helyezi. Mily kárára van továbbá az ifjú léleknek, midőn a Liga szünidei fürdőkonviktusa a testnek felüditése mellett elaltatja a vallásos kötelességek teljesítését sürgető lelkiismeretet! Mily végzetes következményekkel járhat, midőn a hitnek a szülői házban s az iskolában elhintett magvát egy vallási gyakorlatokkal szemben teljesen közömbös napirend szétmorzsolja! És végül lehet-e csak gondolni is arra, hogy elzüllött gyermekeket vallásos nevelés nélkül jobb útra lehessen terelni. Lehet-e elképzelni, hogy azok az erkölcsi posványból kiragadott szerencsétlen gyermekek vallásos nevelés hiján komolyan megjavuljanak ? Mi fogja náluk lecsillapítani fékevesztett indulataikat s bűnös szenvedélyeiket, ha nem az intensiv vallási élet? Jebi nem dubitál ez utóbbi mellé állni. De nem csodáljuk, az ipsét mi már nagyon jól ismerjük. Halász Lajos, a szabadkőműves atyamester már csak nem hiányozhatott a gárdából. »Ultramontan, klerikális, reakcios« már csak nem lehet?! Hogy férne ez meg a pontozott háromszöggel!? Lengyel Zoltán. Érdekes persona. Ott nevelkedett a sz. Imre körben és most követeli Barkóezy fejét. Tempora mutantur . . . ! Pedig nem is oly régen azt állította magáról, mikor Polónyival szemben védte igazát, hogy hát ő »van olyan hivő katholikus, mint Polonyi« — s most? Most igazán kimutatta foga fehérét. Katholikus ügyről volt szó. Polónyi mellettünk, Lengyel ellenünk! Nem csodáljuk a Zoltánt, »A Nap« főmunkatársa máskép nem járhat el. Gyönyörű ghettó ! Szász József, Szász Zsombor, no meg Holló Lajos is (akin igazán csodálkozunk) ki mertek menni a szavazás elől. Sutytyomban kiosontak a folyosóra. Justh Gyula és Návay Lajos lelkébe is alkalmunk volt bepillantani. Nem a mi embereink. A liberalizmus nevében titakoztak Barkóezy eljárása ellen s ezzel elvesztették előttünk, katholikusok előtt, eddigi jó tekintélyüket. Kossuth Ferenc miért távozott el nyomban a minisztertanács után a parlamentből, mikor az interpelláción a kormány minden tagja jelen volt, nem értjük. Feltételezzük, hogy nem tüntetésből tette azt, amit tett. Hisz a függetlenségi párt nagy része Zboray baszédét helyeselte. Csak a szabadkőműves, zsidó és liberális elemek tapsoltak Bródi-éknak. És a sajtó ? Ne is kérdezzük. Az »Alkotmány«, az »Uj l^ap« és több vidéki derék kath. lapunk kivételével mindnyájan ellenünk tettek kirohanást. Megmutatván ezzel azt, hogy a magyarországi sajtót, a közvéleményt nálunk még mindig a zsidó-liberális-szabadkőműves potencia irányítja. De elég ennyi is. Kiki megalkothatja véleményét tetszése szerint. Az azonban tagadhatatlan, hogy a néppárt fényesen megállta a helyét. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy mily óriási fontosságú dolog, hogy van a parlamentben egy párt, mely a keresztény Magyarország érdekeit védi és nem engedi, hogy a zsidó-szabadkőműves irányzatok és törekvések uralkodjanak fölöttünk. Üdv Zboraynak és az egész néppártnak ! Üdv a függetlenségi párt lelkes, derék, bátor katonáinak (igaz, hogy nem sokan voltak), kik ügyünk igazát fényesen megvédték és diadalra juttatták. Az alkotmánypárt és a nemzetiségiek jobbnak találták a hallgatást. Egyszóval színtelen pilitikára vállalkoztak, a keresztet nem merték megvallani. Mikor pedig a Kath. Népszövetség örömében üdvözli Zborayt és a Barkóczy-ügy lelkes harcosait, akkor Szkicsák barátunk nem restelli a Népszövetséget befeketíteni. No de utóvégre ezen sem csodálkozunk már, hisz köztudomású dolog, hogy a tót néppárt minden, csak nem katholikus. Bezzeg máskép itélt a nagy férfiú, Apponyi Albert gróf! Ezt az életet pedig a Liga nem sürgeti. Gondoskodik ugyan növendékeinek testi életéről, de természetfölötti érdekeiket nem gondozza. A lélek végtelen értékét nem érti föl s azért nem érzi szivében szikráját sem annak a lángoló keresztény szeretetnek, mely a léleknek üdvösségét mindennél többre becsüli. A Gyermekvédő Ligának a vallással szemben tanúsított magatartását megmagyarázza azonban a Ligának szabadkőműves eredete, mely a symbolikus nagypáholy hivatalos lapjának, a »Kelet«-nek, a legutóbbi években megjelent számaiból teljesen nyilvánvaló. Legbeszédesebben szól a Kelet-nek 1906. évi 2. száma, melyből elég a következő részletet idézni: »A Demokrácia páholy évi jelentése ... A lefolyt munkaév legkiválóbb, erkölcsi súlyban is elsőrangú eseménye volt az a mozgalom, amelyet a gyermekvédelemmel profán hivatásából kifolyólag foglalkozó egyik testvérünk kezdeményezett és páholyunk országszerte megindított. Az illető testvér (dr. Karsay Sándor — jelenleg az Országos Gyermekvédő Liga igazgatója) ugyanis bemutatta annak a mozgalomnak a tervezetét, melyet a gyermekvédelem országos szervezése érdekében megindítani szükségesnek tartott. Ismertette a gyermekvédelem terén tapasztalt hiányokat, melyek a társadalom passzivitásából és az áltaI lános pénzhiányból erednek. Kutatja azokat az eszközöket, amelyekkel ezeken a bajokon segiteni lehetne. Legcélszerűbbnek tartja az országos gyermekvédő alap megteremtését és pedig a gyermeknap megvalósítása által . . . A katholikus népszövetség Esztergomban s a megyében. Az esztergom-vizivárosi plébánia kerületben ma egy hete volt a népszövetség megalakulása a »Fürdo« nagytermében, mely egészen megtelt a meghívott közönséggel. A jelenvoltak közt ott láttuk Brühl József, Dr. Horváth Ferenc és Vézinger Károly plelatus-kanonokokat, Dr. Perényi Kálmán alispánt, Magos Sándor kir. táblai birót, továbbá Dr. Babura László theologiai tanárt, Bertalan Vince tanár segédtanfelügyelőt, Burány Ernő primási főpénztárost, Écsy József primási számvevőt, Eitner Elemér Ákos székesegyházi igazgatót, Dr. Fiedler Ferenc ügyvédet, Grátzer Pius főgimnáziumi tanárt, Guzsvenitz Vilmos sz. széki ülnök, tanitóképző igazgatót, Hoffman Ferenc városi tanácsost, Horváth Kálmán takarékpénztári főkönyvelőt, Dr. Kiss Károly theologiai tanárt, Klinda Károly tanitóképző tanárt, Leitgeb János nagykereskedőt, Litsaer Sándor igazgató-tanítót, Nemesszeghy István tanitóképző zenetanárt, Neményi Károly tanítót, Paulovits Géza pet. s. p. titkárt, Sebők Ferenc kir. adótisztet, Siposs Antal hittanárt, Dr. Wiedermann Károly theologiai tanárt, Dr. Wiplinger Ödön ügyvédet, stb.; azonkivül a kerületbeli iparos osztály és földmivelő polgárok zömét, a viziváros-szenttamási kört Marczy József másodelnökkel élén, a ker. szocialista egyesületet Dvihally Géza szerkesztővel, a IV. éves hittudományi hallgatókat, stb. A központi kiküldöttek Nána felől a reggeli V29 órai gyorsvonattal érkeztek s egyenest a vizivárosi plébániába szálltak mint vendégek. Rakovszky István valóságos belső titkos tanácsos, képviselőházi alelnök és Dr. Haller István szerkesztő, főtitkár voltak a kiküldöttek. Zboray Miklós országgyűlési képviselő az április 4-iki képviselőházi beszéde után keletkezett berekedése miatt nem jöhetett el. Rakovszky Istvánnak, a szövetség országos elnökének személyes megjelenése egyrészt nagy figyelem volt a város iránt, másrészt kitüntetése az alakuló értekezletnek. Az értekezlet megnyitásáig terjedő időt az illusztris vendég a plébánián s részben a főegyházi könyvtárban töltötte, ahol néhány műkincset tekintett meg Keményfy Kálmán könyvtáros kalauzolásával. Délelőtt 11 óra után kíséretével föl vonult a »Fürdo« nagytermébe, ahol meleg tüntető éljenzéssel fogadta az egybegyűlt nagyszámú hallgatóság. Az értekezletet mint helyi lelkész, Keményfy Kálmán sz. széki ülnök s h. plébános nyitotta meg, röviden méltatva az értekezlet s a népszövetség célját; bemutatta a kiküldötteket s átadta a szót Rakovszky István házalelnöknek. Az országos tekintélyű szónok s politikus zajos ováció között fogott bele beszédébe. Sokan nem hallották még, Esztergomban még nem szerepelt s igy a figyelem nagy érdeklődéssel fordult feléje. A katholikus szervezkedés jogosultságáról beszélt nála megszokott tűzzel, bátor szókimondással, Az a lelkes fogadtatás, melyre az eszme szabadkőműves körben talált, arra birta az ügygyei behatóan foglalkozó, a mozgalmat vezető [ testvéreket, hogy azt most már szabadkőműves alkotásnak az orsz. gyermekvédő egyesület révén a profán világ elé vigyék és részére az egész társadalmat megnyerjék.« Az Országos Gyermekvédő Ligának ily leleplezetlenül bemutatott szabadkőműves jellege kapcsán felmerül azonban a kérdés: szabad-e a katholikus társadalomnak kinyilatkoztatott vallást s pozitív hitből folyó erkölcstant nem ismerő mozgalmat támogatnia ? Szabad-e filléreivel hozzájárulnia oly társadalmi egyesülés megerősödéséhez, amely a keresztény világnézettel homlokegyenes ellenkező álláspontra helyezkedik ? A felelet nyilvánvaló. A katholikus társadalomnak nemcsak hogy nem szabad istápolnia azoknak munkáját, kik az erkölcsileg és anyagilag veszélyeztetett gyermekeket megfosztják a vallás-erkölcsi nevelésnek áldásos hatásaitól, hanem ellenkezőleg: a társadalom keresztény alapon álló tagjainak az a kötelességük, hogy az Országos Gyermekvédő Liga szabadkőműves mozgalmával szemben oly egyesületbe tömörüljenek, mely célját a keresztény vallás törvényei és igazságai szerint való neveltetés révén kívánja elérni. Erről a vallás-erkölcsi, hazafias és társadalmi szempontból egyaránt felkarolásra érdemes keresztény szervezkedésről lapunknak legközelebbi számaiban essék szó.