ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-11-29 / 48. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. november 29. 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Az uj magyarok honfoglalása. Esztergom, november 28. A liberalizmus harminc éves uralma alatt a szó teljes értelmében hazaáruló szerepet játszott Magyarországon. Attól az elvtől vezéreltetve: mindegy, bármiféle népséggel, csak tele legyen az ország, megnyitotta kapuit azon élösdiek számára, akik a müveit nyugaton csak elvétve élnek, akiket még a barbár kelet Európa is kivetett gyomrából, a zsidóknak. Ez a nép, mely még nem régen nálunk is kegyelemkenyéren élt, ma már gúnyosan veti szemünkbe, amit egykor Tertullián a római császárnak: mindenetek a mienk: »a császári palota, a piac, a tanácsterem, csak templomaitokat hagytuk meg nektek.cc Magyarországon már csak a cégér magyar, a tartalom uj magyar. Ugy vagyunk, mint a kereskedő a borával: ráragasztja a vignettát, hogy bordói veres, pedig a szamárhegyen termett. S mi még csodálkozunk, hogy a nyugat megvet bennünket?! A zsidóságot kétezer évvel elmaradt kultúrája és morálisának üres volta a priori lehetetetlenné teszi a modern kulturtényezök sorában és mi ebben a szellemben nevelődünk. Megboldogult hírhedt büntetőtörvénykönyvünket zsidó szerkesztette Csemegi személyében, a magyar történelem legelső tanára zsidó az egyetemen, hazátlanságra és vallástalanságra Pikier neveli ugyanott az ifjúságot. Ök űzik a leánykereskedésben a legalávalóbb bűnt, ök mételyezték meg színházainkat, az ö rothasztó szellemük röpköd AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az uj postáskisasszony. Irta: Kriegs-Au Mella. A régi posta kopott épület volt. A kis vidéki városkát mintha varázsvessző érintette volna, újjá, modernné formálódott. A korzón a déli és esti órákban pezsgő fővárosias élet lüktetett, minden haladt a korral, csak a posta maradt úgy, mint volt a régi időben. Bolthajtásos folyosói vörös téglákkal voltak kirakva mint a pincékben, az apró ablakos szobákban valóságos ódon levegő volt, akárcsak egy középkori várkastélyban és ezen régies színezet mégis kedves volt, a szürke vakolaton vigan játszadozott a rácsos ablakokon átszűrődő napsugár, szint, életet hozva a kopogó gépek, az otromba Íróasztalok közé. A férfiak mélyen hajolva robotoltak, a kisasszonyok pedig a sürgönyt kopogtatták, a pénzt csörgették, és zongoráztak az írógépen. A hatodik számban lassan ment a munka, a fegyelmi miatt elbocsátott Kelemen kisasszony helyét új postásnő foglalta el. Ez esemény volt az egyforma szürke hétköznapokban. A férfiak kíváncsian lestek az új kisasszonyt, a pestit, sokatmondóan hunyorgatva egymásra: »Ez lesz az igazi!« A nők — számszerint hárman — megegyeztek, hogy mellőzni fogják a kolleganőt, már csak azért is, mert jóval fiatalabb mint ők. És a kolleganő elfoglalta helyét szemben az Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. szanaszét a szennyirodalomban és a szociáldemokráciát is az ö nyakukba akaszthatjuk, mint bűnjelet. Ebből az általános bünlajstromból és jellemzésből vannak, a kik kiválnak, a kik a hazaszeretet és erkölcsiség tekintetéből méltók, hogy elismeréssel emlékezzünk meg róluk, a kik maguk is elitélik a zsidó garázdálkodást, de ezek már, ha jól megfigyeljük őket, inkább keresztények, mint zsidók. A zsidóság mint elv romboló hatású, a névben, hogy valaki zsidó, nincs hiba. Nem annyira az a zsidóság üzi Magyarországon az ö gonosz játékait, mely öslakó e hazában, hanem az, mely fütyülve jön be a vereckei szoroson, mely piszkot és férget hoz Beregbe, Ungba, Mármarosba, mely ott, mint szemtelen veréb fészkéből a fülemilét, ezer számra szorítja ki a magyar népet Amerikába s azután szatócs lesz, háztulajdonos és földbirtokos, majd fia egyetemi polgár, orvos, ügyvéd, tanár, országgyűlési képviselő. Izrael fiai Magyarországban csekély kivétellel ehhez a fajhoz tartoznak. Akárhány nagyságos urnák ismerik az apját különösen falvakon az öregebb emberek, mint jöttek furulyával és batyuval, most pedig b . . . s paraszt neki a jó magyar nép. A ki ezt a népet bővebben akarja ismerni, olvassa el Bartha Miklósnak müvét: »Kazár földön«, olvassa el Polónyinak minapi hatalmas parlamenti beszédjét, Görcsömnek a magyar kultúrát féltő cikkeit és Prohászkának beszédjét a pornographiáról. Lehetetlen, hogy a ki nem mézes-mázos beszédekből, hanem a tényekből kiindulva alkotja meg fogalmát a zsidóságról, fel ne háborodablakkal, talán a legkopottabb íróasztal előtt. Csendesen jött, halkan köszönt és azonnal munkához látott, dolgozott szakadatlanul, mintha évek óta mesterkedett volna. Nem látta a többiek leselkedő tekintetét, nem hallotta hangos megjegyzésüket, a lányok halk nevetését s a férfiak pisszegését s ha tudomást vett volna ezekről, akkor sem gondolta, hogy az reá vonatkozik. Máshol jártak az ő gondolatai. Gabos Margit apja is postatiszt a fővárosban, hat lánya közt Margit volt a legidősebb, tehát ő volt a legelső, akinek a kenyérkereső pályára kellett lépnie, a család nehéz szivvel vált el tőle s csak az volt a vigaszuk, hogy a nagy drágaságban és a kis lakásban eggyel kevesebben lesznek. Margitnak azonban nem volt vigasza. A munka, mely után önérzettel vágyódott, önállósággal kecsegtette, de valahogyan összeszorult a szive, midőn leült az íróasztal mellé és elkezdte új életét, a létért való küzdelmet. Ahogy kiszakadt a meleg családi fészekből, érezte az egyedüllétet, érezte, hogy bűbájos leányálmai befejeződtek. Az első délelőtt azért gyorsan haladt, a nap már meleg szelídséggel fonta körül s pajkosan siklott a jegyzőkönyvekről a pecsétnyomókra. Margit elnézte az aranyos napsugarakat, miket a természetben oly gyönyörűséggel élvezett és egyszerre átvillant az agyán, hogy most már vége a boldog időnek, a szabadságnak és észre sem vette, hogy a könnyei lassan végig gördülnek az orcáján. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. jék lélekben és azt ne mondja: Tűrhetetlen! Ne tovább! Szégyenpír fogja el a magyar ember arcát, mikor nyugat népei az erkölcstelenség fészkének nevezik hazánkat a zsidó kézen lefolyó leánykereskedés miatt, mikor Lueger Zsidóországnak nevezi honunkat, mikor meggondoljuk, hogy Budapesten két annyi zsidó van, mint egész Franciaországban, hogy egy Vázsonyi a főváros teljhatalmú urává lesz, hogy a kis- és nagybirtok, gyárak és kereskedelem az övéké. Mikor meggondoljuk, hogy hatalmuk minisztert képes buktatni, mivel a börzét és a sajtótörvényt akarta megrendszabályozni ; hogy mig maguk számára a legrettenesebb elvek hirdetésére teljes szabadságot követelnek és kapnak, addig Görcsömnek még az igazságot sem szabad hirdetnie, mert ezt ök képesek megakadályozni. A főváros összes bizottságai, az esküdtszékek az ö kezükben vannak. Vájjon nem kell-e szégyenkeznünk, ha egy idegen jön hazánkat és népünket tanulmányozni és mi falvakon és városokon csupa uj magyart tudunk csak neki mutatni? Nem fogja-e ez levonni magának azt a történelmileg általános érvényű következtetést, hogy a magyar faj alantasabb szellemi értékű, mint a zsidó, mert a zsidó elnyeli, kitolja helyéből a magyart. Ez pedig szégyen, mert ezredéves kultúránk minket, keresztény magyarságot tesz hivatottá uralomra, nem kell a mi kultúránkat megjavítani, felpezsdíteni az uj magyarok szellemtelen szellemével. Vétkes abban, hogy ennyire jutottunk, a liberalizmus, mely felszabadította és korlátlan polgárjogot adott a zsidóságnak, vétke— Kisasszony, ön sir? Kérdezte Ella, az egyik jószivü kolleganő és a hangján hallatszott, hogy mily örömmel árulja el Margit érzékenyI ségét a kollegák előtt. A férfiak persze kíváncsian ütötték fel fejőket. — Oly messze van az otthonom és oly egyedül vagyok. — Majd megvigasztaljuk. Ugy-e Gerő úr? Gerő csinos fiatal ember és az egyetlen partié volt a hatos irodában, a három nő vetekedett érte. Azonban Gerő úr nem felelt, hanem összeráncolt szemöldökkel mérte végig a figyelmes kollegát. Ezen tekintet éppen elég volt a három lánynak, hogy gyűlöljék Margitot. A hivatalos órák elmultak és Margit azt tapasztalta, hogy a lányok sokkal irigyebbek mint a férfiak. Délután véletlenségből mind korábban jöttek. Ella már alig várta, hogy mindenkit figyelmeztessen Margit hibáira, melyeket csak ő vett észre s csupa jóindulatból mondja el, hogy az egyetértés ne szenvedjen. — Higyjék el, nem oly szende, mint aminőnek mutatja magát. —• Bizony szerény kis lányka, mondja az egyik öregebb hivatalnok. — Ah, ön is pártfogója lesz, no majd meglátjuk, mint fog egy hét múlva kiformálódni, a haja persze most sima, de csak várjanak, lesz itt olyan frizura, meg olyan kocsikerék kalap! — Ella kisasszony nem emberismerő, ennek a lánynak a szemében ragyog a lelke és éppen