ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-09-20 / 38. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. szeptember 20. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Visszapillantás a kath. nagygyűlésre. Esztergom, szeptember 19. Az ezidei VIII. kath. nagygyűlés, amint kedvező előjeleiből s az iránta megnyilatkozó nagy érdeklődésből kivehettük, igen látogatottnak, szépsikerünek Ígérkezett. S valóban ugy is volt. Reményünkben nem csalódtunk, söt örvendve konstatáltuk, hogy a magyarországi katholicizmus végrevalahára ébredezni kezd, szervezkedik, erőt gyűjt a szellemi harcok megvívására. Zászlóján e szavak tündökölnek: Kath hitünkért, kath. egyházunkért, a keresztény Magyarországért ! Éreztük, hogy a kath. nagygyűlés erőforrása és erögyüjtö eszköze a kath. öntudatnak, a kath. társadalmi tevékenységnek. Nem szük körben fejtette ki munkásságát (hisz az egyes szakosztályok mennyit határoztak, mily intenziv munkát végeztek!), nem korlátolt számú résztvevők jelenlétében bátorított a munkára,' a harcra, hanem részt vett azon az egész kath. társadalom: a pap és világi, szegény és gazdag, az úr éppen úgy mint a földműves, a gazdaember. Negyven ezer kath. hivő tett bátor hitvallást kath. életéről, kath. meggyőződéséről a vasárnapi felvonulásban és az eucharisztikus körmeneten; az Iparcsarnok tágas helyiségei pedig a nyilvános gyűlések alkalmával 12—15 ezer lelkes hallgatót fogadtak magukba. Mindenütt csupa tűz, csupa erő, csupa lelkesedés és munkakedv! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A katholikus egyházi zene kérdésének sarkpontja. Az 0. M. C. E. közgyűlésének alkalmára irta Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy. (Vége.) Nem szenved kétséget, de azért itt kiemelni kívánom, hogy a kath. egyház tizenhárom évszázadon át kizárólag chorálist használt liturgikus ténykedéseinél, beleértve a Nagy szent Gergely előtti századokat, amelyekben a rendszer még nem szűrődött át tisztán. E hosszú évezred alatt a chorális az öntudatos és céltudatos fejlesztés révén olyan műalkotássá fejlődött, hogy úgy tartalmi gazdagsága, mint formai tökélye, aesthetikai tagoltsága, céljaihoz való rátermettsége a maga nemében egyenértékűvé avatja őt a mai viszonyok között kifejlődött bármely zenei stylussal a maga nemében. Nem kicsinyítem a modern zene értékét, ha kijelentem, hogy — legyen az a harmóniai viszonylatokon alapuló vívmányokat kivéve, bármi, — amit ma mint a modern zene sajátját, vívmányát előtérbe szoktak helyezni, ne találnók meg a viszonyoknak megfelelően félreismerhetlen nyomát már a chorálisban. A dallamképzés formái, a periodikus csoportosítás, a motívumok szabályos visszatérése, az utánzások elnyujtás és zsugorítással, egyenes és fordított irányban, a hangfestés Alapitó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Igen. Nyilvános hitvallást tettünk kath. életünkről, megmutattuk,hogy élünk és vagyunk, hogy szervezkedünk, erősödünk! Megbeszéltük legsürgősebb, legfontosabb teendőinket; megvitattuk azokat a módozatokat, melyek szerint a kath. igazság az élet minden terén megvalósítandó; megállapítottuk irodalmi, tudományos és gazdasági tevékenységünk programmját; megjelöltük a szociális tevékenység irányelveit. A ködös szeptember hava világosságot, fényt hintett utainkra, meleget hozott sziveinkbe. A kifejtett fontos és tanulságos tárgyak előadói, szónokai mind a praktikus élet emberei voltak. A katholicizmus vezérei pedig kiterjeszkedtek a kath. hitélet és társadalmi munkálkodás minden ágára és részleteire. Nyilvános üléseken, szakosztályi értekezleteken módját ejtették minden kath. korkérdés tárgyalásának. Zichy Nándor ősz vezérünk, Prohászka, Majláth püspökök, Városy érsek, Rakovszky István, Zboray Miklós, Giesswein Sándor, Majláth József s a többi kath. vezérférfiak mind azon voltak, hogy a nagygyűlést ne csak az intelligenciára s a középosztályra, hanem a népre, az alsóbb rétegekre nézve is minél tanulságosabbá tegyék. Valóságos keresztes hadjárathoz hasonlított ez a VIII. kath. nagygyűlés. Prohászka püspök a hithez való erös ragaszkodást és a modernisták elleni harcot hirdette, hiszen: Fides victoria nostra! A hit a mi győzelmünk! Fárosy érsek Krisztus helytartója iránti forró szeretetre, mélységes hálára indította a sziveket, a Népszövetségről mondott tüzes beszélegkülönbözőbb változatokban stb. stb. mind, mind képviselve van a chorálisban, és az adott viszonyok tekintetbe vételével oly határozottsággal, és oly pregnáns módon, akárcsak a modern zenében. A harmónia térfoglalásával a chorális mellett néhány századon át az ütemes zene, s különösen a többszólamú polyphonikus ének vette át a vezető szerepét. Jólehet a világi zene ekkor már elhatalmasodott, és — akárcsak, mint ma — sok idétlen, férc- sőt szatyrikus munka furakodott be az egyház csarnokába, az egyház hatalmas vetó-ja átszűrt, tiszta és tökéletes műfaj — a szigorú stylus — kialakulására vezetett, amelyet legméltóbb képviselője nevéről Palestrina-stylus neve alatt ismer a történelem. Az eszmék forrongó evolutiója, mely e korban az életet mindenben befolyásolta, nem maradhatott hatástalanul a zene fejlődésére sem. Ez volt közvetlen oka, hogy a zene magát az egyház befolyása alól emancipálva két irány felé indult fejlődésében. A Palestrina örökétől való elpártolás azonban háttérbe szorította az egyház érdekét, a mely e kortól kezdve mindinkább tért veszít a zene fejlődésére való befolyásban. Az egyik irány eleinte csak a reformáció céljait szolgálta. Ezzel megmaradt ugyan — ha nem is kath, szempontok szerint —• a vallási kultusz szolgálatában, sőt nem vetette meg fejlődésében az eddig bevált nyomokat sem, amennyiben polyphonikus maradt, de tágította a szigorú stylus keretét azzal, hogy a Chromat elfogadta, fejlesztette, s ezzel kiváltképen a domináns-kapcsolatokon nyugvó tonalitást tette uralkodóvá. Ez irány majdnem két százados fejlődési processus után Szerkesztőség: Szentgyörgymezö" 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők, Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. dében pedig ugyancsak munkára, fáradságot, csüggedést nem ismerő tevékeny, intenziv munkára serkentette az apostolokat. „Papok dolgozzatok !

a mondotta erös nyomatékkal Kalocsa lánglelkü érseke. Az Örök változhatatlan isteni igazságokban való rendithetetlen bizalmat és azok erejébe, diadalába vetett reményt hangoztatta Majláth József gróf. Rakovszky István szellemes szózatában formálisan összetörte a katholicizmus ellenségét Zsilinszkyt, Zboray viszont a Népszövetség harcra kész táborát még agilisabb, még lelkesebb munkára buzdította. »Senkit sem akarunk bántani — úgymond —• csak a magunk jogait akarjuk megvédeni /« Zichy Nándor pedig egyenesen a Népszövetség terjedésének tulajdonította a hitélet fellendülését. »A népszövetség az a tábor, mely a kath. érzést és meggyőződést napról-napra szilárdítja, erősíti.« Más szóval a Népszövetség szent István szellemében küzd az ellenféllel a keresztény Magyarország restaurációjáért. S mit szóljak a kath. sajtóról, a pornográfia elleni elszánt, kíméletet nem ismerő harcról? Mihályfi, Turi, Görcsöni kiadták a jelszót: Le a zsidó morállal! Fel kell irni a parlamenthez, hogy a törvényhozás a sajtótörvény részleges reformjánál a közerkölcs védelmét és a társadalom becsületének megóvását biztosítsa! Fegyverre szólítottak a modern keresztes hadjárat tettre hivott hősei mindenkit, hogy az ö lelkűkből merítsen erőt, bátorságot a sok harcolni kész lovag. Országgyűlés volt ez, hadi tanács, melyben fegyvert kovácsoltak a világtalanul botorgó tudomány fanaBach és Händelben érte el fejlődésének oly magas fokát, minőt azóta halandó sem el nem ért, de még csak meg sem közelitett. A második irány a világi élet hatalmába sodorta a már évszázadok óta lassan fejlődő vallásos színjátékok, mysteriumok műfaját. Ezen irány a világi izgalmak ezer válfajával telítve a drámai zenének vetette meg alapját, melyben már az eddig sporadikusan alkalmazott zenekar mellett a magánének, s ezzel az egyénenkinti szereplésnek nyilt meg a tere. A két irány hosszú ideig haladt együtt, s nem zavarta egymásnak circulusait, és csak a hangszeripar fellendülésével párhuzamosan haladó instrumentális zenének fejlődésével váltak el mindinkább útjaik. Először az oratorium-stylusa a vallásos zeneköltészet nyert határozott jelleget. Ezt a classicusok halhatatlan triásza által utolérhetlen tökélyig fejlesztett szép stylus, vagyis a kamarazene stylusa követte, melyben már háttérbe szorult az ének kultusza s a hangszeres zene vitte a vezérszerepet. Ezen irány a harmóniai alapokon eddig elért vívmányokon épül föl. Fejlődésében azonban szűknek találja a határokat. Igyekezete ezért uj formák teremtésére összpontosul, melyen belül egyesegyedül az általános zenei szépnek hódol, melynek kultusza kiválóképen a hangversenytermeknek válik feladatává. Mindezekkel párhuzamosan haladt az opera fejlődése, amely évszázadokra terjedő fejlesztés után mint drámai zene és határozottan modern zene, Wagner Rikárdot vallja atyamesterének. Wagner lerázva magáról a stylusok feszélyező nyűgét