ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-08-30 / 35. szám

— A nyitramegyei pártszövetség. Az ellenzéket szavazatkobzással és hivatalos erőszakkal tipró kormányok idejében alig volt ziláltabb viszonyú megye, mint Nyitramegye. Akkor történt, hogy a nyitramegyei néppárt és függetlenségi párt Mérey Lajos elnöklete alatt egymással frigyre lépett a közös ellenség, a darabontok garázdálkodása ellen ; szüksége volt erre a pártnak úgyszólván léte érdekében is. A nemzeti kormány keletkezése óta »a nyitramegyei pártszövetség« cimen tovább együtt maradt e két párt, mert a régi darabontok átvedlettek alkotmánypártiakká. Ezen párttal szemben a megyében tovább is ellenzéknek marad a pártszövetség, habár a kormánnyal szemben mint támogató párt viselkedik. A megyében, hol nem akar felvirradni a békés consolidatio várva-várt hajnala, egymás után buktak a főispánok a pártszövetség energikus és dicséretes következetességü magatartása miatt, mig végre gr. Wilczek lett főispánja a megyének. De ez is csakhamar ledobta magáról a pártonkivüliség köntösét és hamarosan beevezett a hivatalnokokból és zsidókból álló vármegyei alkotmánypártba. Minthogy Wilczek nem szakított a régi gárdával, mely furcsa következetességgel hordozza a mindenkori főispán uszályát, a pártszövetség tovább is együtt marad, mint az alkotmánypárt ellenőrzője, mint vármegyei ellenzék, hogy a főispán hivatalos mozdulatait is ellenőrző, éber figyelemmel kisérje. A pártszövetségnek körülbelül 40 tagja tisztelgett f. év aug. 24-én a Pöstyénben időző Kossuth és gróf Apponyi minisztereknél. A küldöttség szónokai voltak: Ajtics-Horváth Dezső néppárti képviselő és Steiner Gyula dr., a 35 éves, kiváló munkaerejű, de a liberálisok által minden ok nélkül skartba tett, nyugdíjazott vármegyei volt főjegyző. Mindketten kijelentették, hogy feltétlen bizalommal, törhetlen ragaszkodással viselkedik a pártszövetség a nemzeti kormány iránt, de a vármegyében egyelőre még mindig az ellenségeskedés keserű kenyerére vannak utalva. A miniszterek nagy meghatottság hangján köszönték meg a kitüntető figyelmet és nagyra becsült ragaszkodást, örömmel vettek tudomást a pártszövetség hazafias irányú, missiószerü viselkedéséről és jóslatszerűen kijelentették, hogy főleg a mai időben, midőn annyi akadállyal kell a nemzeti kormánynak megküzdenie, nagyon nagy súlyt helyeznek arra, hogy főleg Nyitravármegyében számithatnak oly lelkes és ritka befolyású, komoly férfiak támogatására; kérték a pártszövetséget, hogy támogassa tovább is a haza érdekében fáradozó kormányt. A miniszterek meghatottan, meleg kézszorítással vettek bucsut a küldöttség minden egyes tagjától külön. A küldöttség lelkes és szűnni AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A józan Anakreon. 1. Amikor még szerelmes Csak teorice voltam, A verseket halomra Zengettem, fabrikáltam . . . És most, hogy feltaláltam A széles, nagy világnak A legkedvesebb lányát — Nem tudok én egy sort se Csengő rímekbe róni . . . Eszem folyton azon jár, Hogy mi nagyobb boldogság, Ha Véle vagyok együtt — A divatlapot nézni. Vagy a legújabb rémes Gyilkosságról regélni A kíváncsi mamának? . . . II. Én leendő apósom, Legkedvesebb barátom, Kivel már annyi estén Ugy elpityizálgattunk, Hogy belenyúlt az est már A szines éjszakába . . . Kérlek, azon borodból, Melyből a múltkor küldtél, Tégy el egy fél hordóval. . . Nehogy oda sülyedjünk, Hogy a lakodalomban — Mint otthon szoktam tenni — Friss víz mellett mulassak! Minusz. nem akaró éljenzése között távoztak a miniszterek a fogadó teremből. Ezután Wilczek gróf főispán jött a terembe, biztosította a pártszövetséget, hogy pártatlan részrehajlatlanságával és igazságos működésével el fogja érni, hogy a pártszövetség vele szemben is föl fogja adni az ellenségeskedést és egy csapáson haladva, együtt fognak vele mindnyájan a vármegye közjaváért dolgozni. A pártszövetség örömmel vett tudomást a főispán jóindulatú szándékáról, ki meleg kézszorítással vett bucsut a küldöttség minden egyes tagjától. A küldöttségben a többi között részt vettek : Ajtics képviselő, Steiner dr. nyug. főjegyző, Kracsuny tiszttartó, Leilei, Stránszky ügyvédek, Fülöp, fanda esperesek, Praznovszky, Kardos, Simkő K., Markovics Mihály stb. plébánosok. Dr. Zobor. Az esztergomi papi lelkigyakorlatok lefolyása. Ő Eminenciája Vaszary Kolos kegyelmes főpásztorunk körlevelében buzdította papságát a folyó hó 24 — 2 8-ik napjain tartott lelkigyakorlatokon való minél tömegesebb megjelenésre és ime, óhaja beteljesedett: papsága főleg ezidén igen szép számmal jelent meg azokon. Kanonokok, esperesek, plébánosok, káplánok siettek a helybeli papnevelő-intézet falai közé, hogy félrevonulva a világ zajától, itt e csendes magányban elmélkedjenek az örök igazságokról. 178-an jelentkeztek mindössze, 14-en azonban a közbejött akadályok miatt meg nem jelenhettek, összesen tehát ió^-ett vettek részt az ezidei lelkigyakorlatokon. Megjelentek a következő főegyházmegyei áldozópapok: Babura László dr., Bakos János, Bányász Endre, Báthy Lajos, Bednárik József, Bielek Kletusz, Biringer János, Blaschke József, Blázsik Károly, Borbás László, Bócz Károly, Böschatt Ferenc, Brázda Antal, Brucker Ágost, Bucsek Mátyás, Budaváry Ágost, Bundala János dr., Csernik Alajos, Csémy Antal, Czaudt Lajos, Czintula István, Dodek Endre, Dotter János, Druga László dr., Eitner Elemér Ákos, Epölyi Ferenc, Ernyei Kálmán, Ernyei Pál, Fehérváry Kálmán, Fodor Jenő, Garay István, Ghimessy Zsigmond dr., Glöckel Ignác, Gombár György, Graeffel János, Guerk József, Gürtler Dénes, Gyürky Endre, Gyürky István, Hajts János, Halász József, Haliczky Z. Béla, Hegyi Jenő dr., Herbszt József, Hermán József, Hlavathy József, Hoenigh Ferenc, Holéczy Ignác, Hollós Napoleon, a katholikus. Elüljáróba legyen szabad elmondanom, hogy a középiskolai nevelésünk általában félszeg. Alig van nyolc osztályt végzett fiatal ember, aki a latin szókat, különösen a ragozásban, helyesen tudná kiejteni. Viszont Napóleont — minden rossz tulajdonságai mellett — a leggyávább ifjú is félistennek tartja; mert ilyennek mutatta be a történelem tanára. Napóleon uraság azonban vakmerő fiatal ember volt, félisten legkevésbbé. Mig fejére nem tette a császári koronát, szívvel-lélekkel a liberalizmus és demokratizmus híve volt, hanem ezeket a pusztán célt szolgáló eszközöket katona kabátjával együtt — levetette. Hős keblét ezentúl a világhódítók szenvedelmei dagasztották : igazság, méltányosság, illendőség! •— sutba velük. S mivel VI. és VII. Pius pápák nem voltak hajlandók Onapoleonságával a tiarát megosztani, a szent aggastyánokat tömlöcbe kellett hurcolni. Ilyen hős, ilyen félisten volt Napoleon. Még jellemzőbb kathollkussága / Visszaállítja az ősi egyetemet, hogy — saját vallomása szerint — a vallási és politikai véleményeket kormányozhassa, a kardot és templomkulcsot markában egyesíthesse; hogy pápa és császár legyen egyszersmind s végül, hogy az Pál, Horváth János ifj., Horváth Zsigmond dr., Hruska Béla, Jancsó Gyula, Janda József dr., Janovits Károly, Jaross Béla (erdély egyházm.) Jábornik Ödön, Jehlicska János, Jezsó János, Jurassi S. Pál, Karácsonyi Sándor, Kardhordó István, Kemenczy Mihály, Kerekes Béla, Kirchknopf Ferenc, Kisfaludy Vince, Klinda Teofil dr., Knöpfler István, Konyakovszky Ferenc, Kopcsányi László, Kosztolánszky József, Kriegs-Au Emil, Kubicza Terencius, Kubina János, Kuchta Bálint, Kuczmann Sándor, Laczkó Lajos, Laczó Viktor dr., Liss Ignác, Lotharidesz Lajos, Lovász Kálmán, Lőrincz János, Machovich Gyula dr., Marczy József, Martincsek János, Mátéffy Viktor, Mertán János, Miksó István dr., Mischák István, Molnár Antal dr., Molnár János, Morvay Lipót ifj., Mráz György, Nemes Antal (Sándorfa), Neszméry Gáspár, Novinszky Gusztáv, Novotny János, Ozoray István, Pathy Gyula idb. Pathy Gyula ifj., Pauer Károly, Petrás József, Petrik Ferenc, Pohl János, Pokorny István, Polatsek Ernő Portelki Tivadar, Prágay József, Preininger Emil, Psenkó József, Pullmann András, Ralbovszky Endre, Ravasz István, Rehanek Ferenc, Renda Ferenc, Répás József, Ribány Olivér, Rozim József, Sagmüller József, Sármir János, Schill József, Sebők Imre dr., Senigla József, Simkó János, Simor László, Skadra János, Skoda János, Sóhajda Ignác, Spalik János, Srobár József, Stampay Ferenc, Steinhöfer Gyula dr., Steklács Nikodem, Stibló Ágoston, Stollár Tamás, Szecsányi Gyula, Szili Vince, Szokol János, Szőke Kázmér dr., Tagányi Alajos, Takács György ifj., Takács Marczell, Tonhaiser Mihály, Tóth Márk, Török Zoltán, Troch Pál, Turcsek József, Valkovits József, Varga lózsef, Vargha Dezső dr., Vass Ödön, Várady Béla, Vendégh Endre, Vibor Gábor, Virsik János, Vozák Ferenc, Weber János, Wellner Lőrinc, Willmann József, Zelenyák János dr., Zemanek Vince, Ziskay Imre és Zlattnyánszky Ernő. A papnevelő-intézet kápolnája ez egyszer bizony szűknek bizonyult, a padokon kivül széksorokat is kellett alkalmazni. A megjelent áldozópapokat hétfőn d. u. 5 órakor Rajner Lajos püspök és általános érseki helynök üdvözölte, akinek személyes jelenlétében folytak le a lelki gyakorlatok. Üdvözlő beszédében először Ö Eminenciája üzenetét tolmácsolta. Ő Eminenciája ugyanis személyesen szeretett volna résztvenni a szent gyakorlatokon, de egészségi állapota nem engedi, hogy jelenlegi helyéről távozzék, következőleg általános érseki helynökét bizta meg helyettesítésével. Rajner püspök azután gyönyörű beszédet intézett a papsághoz, hangsúlyozta a lelkigyakorlatok fontosságát, a csendes ifjúság sem igen szenteskedővé, sem fölöttébb hitetlenné ne váljék. Kellett tehát az ősi, katholikus jellegű egyetem, arra azonban gondja volt, hogy az ifjak lelkében a katholikus vallás fölvilágosító erejét gyöngítse, üdvös hatását korlátozza. Napóleonnak langyos katholikusok kellettek: az Önérzetes nem hajolt volna meg a zsarnokság előtt. Anglia példájára nemzeti egyházat is szivesen alapított volna s mint Vedrine (140. 1.) munkájában olvassuk, Quelen püspöknek, a későbbi párisi érseknek, Franciaország papságát is fölajánlotta. Ilyen volt Napoleon katholicizmusa! Hanem aztán megjött a Pál-fordulás. Szent Ilona szigetén — Beauterne szerint — Napoleon egészen más húrokat pengetett: — A protestantizmust nevezheti aki akarja az értelem vallásának, ez emberi találmányhoz illő név; a katholicizmus ellenben a hit vallása, mert Istennek a szava. A fogoly Napoleon ezzel az egy mondásával pálcát tör régi elméletei fölött, de ki tudja, hogy a szabad Napoleon megtette volna-e mindezt. Kétlem. Pedig okosan tette volna. Mert ha Napoleon mint császár igy beszél, nem szent Ilona szigetén halt volna meg, hanem a Tuilleriákban. Deák Antal.