ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-08-23 / 34. szám

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Levél a szerkesztőhöz. Nagyoroszi, 1908. augusztus 10. Tekintetes Szerkesztő Ur! Az igazságot becses lapja mindig ki szokta mondani, ép azért hiszem, ezúttal sem fog kivételt tenni, habár félő bekövetkezhetik, ha nem is a Tek. Szerkesztőségre, hanem reám, a közmondás: »szólj igazat, betörik a fejed.« Hát én igazat mondok a következőkben. Hogy a nemzetközi szocializmus egyház és hazaellenes, hogy sajtójának, gyűléseinek nincs kedvesebb vesszőparipája, mint a csuhások gyalázása, azt hiszem nem vonja kétségbe senki. A nemzetközi szocializmus a megfélemlítés és erőszak által terjed és már alig van hely, hová be nem fészkelte volna magát. Igy szervezve van nálunk is. Nagy üggyel-bajjal, anyagi áldozattal tartom fenn a keresztény munkás-egyletet, de nem tehetek egyebet, mint némán tűröm a pusztulást akkor, mikor a templomokat, a primási birtokok gazdasági épületeit, a plébániákat nemzetköziek épitik és az építésből a keresztény munkásnak vagy távoznia kell, vagy meggyőződése, hite ellen belépni a bandába, hogy apránként a maszlagot is megszokja és jól essék neki a posványban fetrengés. A dejtári uradalomban sz. János puszán építenek, jobban mondva már építettek. A vállalkozónál jelentkezik egy ker. munkás. Felveszi, de azzal a megjegyzéssel: csinálja el dolgát a többi munkásokkal (nemzetközi), mert nem akar kellemetlenséget. Munkába állana, de a többi kimondja, hogy nem tűri meg. Jön hozzám panaszra, átirok a gazdaságnak, a főszolgabírónak. Levelem Esztergomba sétál, a főszolgabíró vizsgál, a keresztény munkás, hogy dolgozhassék, demokratának áll és igy most már az épület is fennáll. Aki a nemzetközi szocializmust kicsinyli, óriási tévedésben van és nem ismeri a szervezetet. Minden taer kell, hoerv az általuk kiadott szennvírodalmat pártolja és ha már megvette, el is olvassa, van rá ideje, hiszen 6 órakor vége a munkának, de elolvassa a család is, mert a nép szeret olvasni. Kezdetben még undorodik tőle, de hozzá szokik és meg van mérgezve észrevétel nélkül. Ha összetett kézzel nézzük a rombolást, ne csodálkozzunk, ha nagyon is rossz sáfárok vagyunk és nyájunkat a ragadozók szétszedik. Munkaadó nélkül nincs munka. A. püspökök, káptalanok, keresztény nagy és kisbirtokosok, plébániák, templomok építkezései, egyéb szükségletei évenként milliókat emésztenek fel és ezen milliók mindmegannyi terjesztői a keresztény szocializmusnak, megmentői az egyház és hazának, csak arra kell vigyázni, hogy a szerződéskötésnél, a munkaadásnál ne tegyünk úgy, mint az egyszeri cigány: maga alatt vágta a fát. Még egyet. A szocializmus nem katholikus ügy tisztán, hanem keresztény ügy. Ezt jó lesz Balthazáréknak megszivlelni, mert a botnak két vége van és félő, hogy mind a kettő célt téveszt, kancsal mészáros lesz. Tekintetes Szerkesztő Úr alázatos szolgája Gonda Béla esp. plébános. A vallásminisztériumban a katholikusok vezetnek? Esztergom, augusztus 22. Emlékezzünk vissza arra a mükirohanásra, melyet a közelmúltban a darabontok, a szocik és a radikális függetlenségiek, a »balpártiak« intéztek Apponyi kultuszminiszter ellen abból az alkalomból, hogy az ö régiméje alatt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium resortjához tartozó kinevezéseknél a keresztlevél az irányadó és nem a rátermettség; hogy ha a keresztlevélben ez áll: »róm. kath.«, akkor a képesség és rátermettség is elmaradhat. Az állást Apponyi a »róm. kath.«-al tölti be. A müfelháborodást a törpe óriások a bpesti symbolicus páholy utasítása szerint rendezték. Rettenetes dolog, hogy Mária országában a nagy katholikus többség soraiból kerülnek ki a választottak !! Ez nem járja; ez reakció; ez klerikalizmus; ez vissza akarja fejleszteni Magyarországot a középkorba!! Ezt a darabontok, szocik és a szabadkömivesek nem' engedhetik meg. Tisztelt olvasóink visszaemlékeznek még arra a frappáns válaszra, mellyel a hatalmas szellem a suhogó baglyokat sötét odúikba visszakergette, kimutatván kézzelfogható módon, hogy a kinevezéseknél a katholikusok számarányait be sem tartja; hogy még ma is a kisebbség soraiból szedegetett állami hivatalnokok aránytalanul nagyobb számban lesznek kinevezve, mint amennyit az igazságos osztály szerint bármelyik felekezet méltán és jogosan követelhet. A hideg tus egy időre kijózanította a lázas agyakat; elhallgattak. E sorok irója már akkor akart reflektálni a válaszra, de itt meg nem említhető okok miatt nap-nap után elmaradt. Most veszszük elő az akkor elejtett fonalat és kibontogatunk egy-egy csomót, hogy a józan közvélemény lássa, mennyi józanság, igazság• AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Érzem létemet. . . Irta: J. Józsa. F Érzem letemet, — azaz érzem, hogy élek ... Érzem, hogy oly lény vagyok, mely önmagának tudatában van . . . Magam körül látom a természet szépségeit, a viruló tájakat, zöldelő ligeteket, illatos mezőket és titokzatosan susogó erdőket... Hallom a patak csobogását, a méh zümmögését, a pacsirta hívogató szavát és a fülemüle édes-bus dalait . . . Érzem a virágok illatját, a rózsa bóditó leheletét és a lágy esti szellő játszadozva arcomba hajtja fonatból kiszabadult hajszálaimat és kedveskedve, lágyan simul forró arcomhoz ... Itt gyümölccsel terhelt ágak nyújtanak üditő italt, ott a cseresznye hívogat bíbor mosolyával, a# alma pírjával és a barack érintetlen hamvával.. . Oda óhajtok menni és tudok oda menni... Le akarom tépni a gyümölcsöt és le tudom tépni . . . És élvezem és érzem a jóleső érzést élvezésében és az, ki ez érzés tudatában van, én vagyok. Én, önmagamnak egy rejtvénye, mely most itt van és valamikor nem volt itt . . . Én vagyok . . . érzem létemet . . . Ki helyezett engem ide? Ki adta egyenes termetemet, tagjaimat? És ki a fogékonyságot annak szelid élvezésére, ami itt van ? Ki az a lény, kinek mindezt köszönhetem ?! Az: Ki a világot teremtette, Ki jótékonyan mindenről gondoskodik . . . Isten! De mik a külső természet örömei a belső, a lélek érzelmeihez képest, melyeket O, a Szent, a Mindenható, az ég és föld Teremtője szivembe, lelkembe helyezett ?! Ha egyedül volnék, mily hamar megunnám a világ legédesebb, legörömteljesebb élvezeteit is, de 0, tudva ezt, bölcsen ezer, meg ezer más lényt teremtett mellém . . . Minden, mi körülöttem van, él, és mindenben élet van . . . Számtalan bogár röpköd a legkisebb levélen és bujkál a legsötétebb lomb között is . . . Valahol, de közelben, vigan, kicsi szivének egész odaadásával dalol egy madár és a távolban vad, vérengző állat ordítja hatalmas, félelmes létezését . . . És hízelegve turbékol a galamb, az ágak közt szökdécsel a kékfejü cinke, vigan zümmög a méh és zümmögésével tovahajtja a tarka szárnyú pillét, mely csintalankodva le-lecsap a porban csuszó-mászó féregre és pajzánkodva kacérkodik a patak ezüstös habjai közt vigan fickándozó halacskával . . . Élet van körülöttem és mégis ez élet központjában én vagyok. Látom mindezt és érzem ... és érzek egy belső hatalmat, mely azt súgja nekem: »Te, te egyedül hasonlitsz ahhoz, Ki téged teremtett!«... Fülembe súgja ez a hang: »Elvezd az életet!« És sohasem érzett érzelmek ébrednek fel lelkemben . . . Szüleimmel és testvéreimmel a természet köt össze, de érzek barátságot és az életutam oly kedves lény közelébe vezet, mely hasonlít hozzám, de amely lény mégsem vagyok én . . . szeretek . .. Érzem a jóleső figyelmet, az önfeláldozást, áldozatkészséget, szerető karok erős és védő ölelését, érzem az élet örömét . . . érzem létemnek gyönyörét . . . Milyen jó vagy Te, Ki mindezt igy teremtetted ! Milyen jónak kell lenned! Szeretet vagy Te! Örök, soha meg nem szűnő szeretet! És Hozzád szeretetben hasonlónak lenni, hogy boldog lehessek, ez az én célom, a rendeltetésem e világon . . . Minden hirdeti ezt, minden, mert a Te szent parancsod! Az emberi szivbe kitörölhetetlen betűkkel van írva a kívánság, a vágy: szeretni és boldognak lenni és maga körül mindent boldognak látni és tudni — és az ember számára minden boldogság a nagy világon, még a boldogtalanság is, mert csak előkészület egy uj boldogság zavartalan élvezésére . . . Szent parancsoddal az érzelmek legtisztábbját akarod leikeinkben feleleveniteni, feleleveníteni bennünk a részvét érzelmét az örömök és bánatok iránt, mások örömei és bánatai iránt! Hogy is mondád ? »Nektek gyermekeim — szóltál végtelen jóságodban — adom a boldogságot ! Rátok bizom ! Szeressétek egymást! Tárjátok ki karjaitokat egymást átölelni és érezzétek egymás örömeit! És érezzétek az örömet egymás gondján segíthetni és egymás bánatát és fájdalmát csillapíthatni!« Igen, az a Te szavad, a Te szent beszéded! Ezt hirdeti a madár, ezt a virág, ezt a patak, az erdő, mező, hegy és völgy . . . Csak ha szeretek és ugy szeretek, ahogy Te végtelen szent szeretetedben kívánod, hogy szeressek, — — érzem létem boldogságát . . .