ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-08-09 / 32. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. augusztus 9. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapító: \ Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, augusztus 1. — Nyitramegyei állapotok. Nyitramegyében csak nem akar felvirradni a politikai megújhodás hajnala. Az egész vonalon élnek és uralkodnak az alkotmány pártiság "köpenyébe bujt volt liberális zsebkendősök és darabontok. A vármegyei képviselők többsége néppárti programmal lett megválasztva és a néppárt mégis szálka a köztisztviselők szemében ; olyan főszolgabíró is akad, ki nyíltan adott annak kifejezést, hogy egy papot csak annyiban tud becsülni, amenynyiben nem néppárti. Konok elfogultság kell ehhez. A főispánban van sok jó tulajdonság és jóakarat; de óriási módon elidegenítette magától a nem darabont érzelmű vármegyei közönséget azáltal, hogy belépett az alkotmánypártba, pedig ő mint pártonkívüli lett kinevezve főispánnak. Nem tudjuk, vájjon szive sugallatát követte-e, vagy csak taktikából tette-e ezen lépését. Az alkotmánypártivá átvedlett nyitramegyei volt darabontok úgyis alázatos szolgái volnának, akármily párti volna ő. Hiszen Nyitramegyét a svihákok megyéjének és főfészkének tartják. Amilyen párti a főispán, olyan párthoz tartoznak az itteni svihákok, kiket a kenyérkérdés és [az avanzsma vezet. A pártszövetség (a függetlenségi és a néppárt) együtt marad; résen áll; nála van a szellemi és erkölcsi fölény. A papság és az öntudatos civilelem oroszlánrésze képezi a hátvédjét. Az uj főispán okosabb is és nem is olyan elfogult, mint elődje, Markóth Gyula és épp azért minden fontosabb dologban előre tárgyal e számottevő és ponderáló vármegyei tényezővel. A mostani, sokak által békésnek tartott időben jó példával jár elől a nagytapolcsányi kerület néppártja, mely jul. hó elején újra szervezkedett. Elnöke lett dr. Vragassy Vilmos, ez a világhírű nyelvóriás; alelnökei pedig: dr. Janda és Markovics esperes-plébánosok; pénztáros: Pokorny Jónás építész; titkár : Gramantik Ágost korházi lelkész, kit a világ előnyösen ismer szociális tevékenységéről. Nagyon kívánatos volna, hogy a többi választókerület is hasonlóképen szervezkedjék, nehogy oldott kéve képen lepje meg a néppártot a legközelebbi választás. Az alkotmánypártnak nincs gyökere a népben, A nép részben néppárti, részben nemzetiségi. Az alkotmánypárt csak ott bánik tűrhetően a néppárttal, ahol a nemzetiségiekkel szemben nem tud boldogulni nélküle. Innen van az, hogy oly nehezen ver itt gyökeret a béke. Dr Zo

bor. Katholikus egyház és iskola.*) A magyar kath. egyházi és iskolai élet szervezése egy időre esik a magyar nemzeti államnak kialakulásával. Históriai tények igazolják azt, hogy a kath. egyház és intézményei munkásságának köszönhetjük ennek a vérrel szerzett és áztatott földnek eddig való birhatását, amit nekünk mindenáron meg kell tartanunk, mert ezenkivül nincs számunkra hely. Ma azonban nem karddal a kézben kell annak megtarthatásáért hadakoznunk, hanem szellemi, erkölcsi és anyagi erőink fokozásával, megerősitésével. Ezeknek az erőknek fokozását karöltve az egyház szolgálta a múltban, iskolái utján van hivatva szolgálni a jövőben. Ha azonban a róm. kath. iskolák oly rohamos tempóban fognak fogyni, amint eddig fogytak, akkor ugyanolyan mértékben esni fog nemzeti létünk fennmaradhatása érdekében kifejtett tevékenységünknek értéke is. Minden lehetőt el kell követnünk, katholikus iskoláink megtartása érdekében ily irányú te*) Az Országos Magyar Kath. Iskolaegyesület kérelmére szívesen adunk helyet e cikknek lapunk hasábjain is. vékenységnek támogatására kell sietni minden jó katholikusnak, vegye ki ebből a munkásságból a maga részét a magyar kath. társadalom apraja és nagyja. A szerv, melyen át mindenki tevékenységét kifejtheti, meg van; ez az: »Orsz. Kath. Iskolaegyesület« Bertalan Vince ur, a »Magyar Állam« f. évi július hó 21-én megjelent számában ily értelmű tevékenységre hivja fel a kath. magyar társadalom minden tagját: »Az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület« cim alatt megirt cikkében. Őszinte elismeréssel adózom a nagytudásu, nyitott szemmel néző, széles látókörrel biró cikkíró urnák azért a férfias bátorsággal megirt, közállapotaink javítását célzó cikkéért, annak minden szavával egyet értek ugyan, de ennek dacára bátorságot veszek magamnak, hogy ahhoz gyakorlati szempontból én is hozzászóljak, illetőleg azt kiegészítsem, hiszem, hogy ezt a cselekedetemet cikkíró ur nem fogja félreérteni s azt tőlem rossz néven nem veszi. Bertalan Vince ur cikkében nagy lelkesedéssel és elismeréssel szól az Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület megalakításáról, feladatairól s jelenlegi vezetőiről. Mint jó katholikus, mint feladatát ismerő pedagógus, mint apa leirja mit kell tennünk kath. iskoláink fenntartása érdekében, ezen intézményeink íennmaradhatásának folyományaként tünteti fel a bennünket joggal megillető érvényesülhetésünket az egész vonalon. Igaza van ! Átsiklik azonban azon, hogy miképen és mi módon lehetne, vagy kellene, előteremteni azt az anyagi erőt, amire nemcsak kizárólag katholikus, hanem egyúttal magyar nemzeti életünk megerősítését AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Tanulmányutam emlékei. Irta: Pauer Károly. (Útirány : Herkulesfürdő—Budapest—Fiume—Abbázia [és környéke—Pola.) IV. A délelőtti gyorsra felszállva, elhagytam Herkulesfürdőt. Vonatunk meglehetős nagy gyorsasággal haladt Budapest felé. A Bielareka folyó tisztátlan vize és egy magas sziklafal közé beékelt Mehádia városka igen jó benyomást tesz a szemlélőre. Csinos völgykatlanban fekszik, óriási fák övezik körül, nem csoda, hogy fürdőjét sokan keresik fel. Jablonicza, Kruzsovatz és Kornia állomások érintésével a Temes és Cserna folyók vízválasztójához érkeztünk, mely mögött gyönyörű fenyves erdőben látható a Porta orientális nevü állomás. Az állomás előtt noo méter hosszú alagút épült, melynek nyílása felett »Ad Orientem« felírás áll, jelezve, hogy itt kezdődik a Kelet. Érdekes a vadregényes teregovai és örményesi szoros is, ez utóbbi különösen oly szűk, hogy a vasutat meg a kocsiutat itt már be kellett vágni a hegyoldalba. Szlatina és Karánsebes közt tarka változatosságban leírhatatlan természeti szépségek vonulnak el az utazó előtt. Hatalmas erdők, üde havasi legelők, törmelék-mezők és kicsiny erdősávok szétszórt parasztkunyhókkal gyors egymásutánban követték egymást. A növények e hegyeken törpék, mert mostoha itt a föld, de azért díszesek és virágzók, mivel bő világosságban sütkérezhetnek. E magasabb öveknek is vannak dalosai: a sok cinke sürög-forog, a vizek kövein ugrál a billegető, dalol a havasi fülemile, szökdécsel kőrölkőre s dalol folyton, vigan minden dolga közben, a vizi rigó; fent pedig a magasban sziklahasadékról sziklahasadékra menekszik a gyorslábú zerge a ragadozók elől. Hárman ültünk a kupéban: egy hölgy, egy férfi és csekélységem. Barátságos csevegés közben kérdezi a hölgy az éppen körülöttünk settenkedő kalauzt: — Kérem, kalauz ur, lehet e vidéken zergét %

látni ? •— Oh igen kérem, — szól udvariasan a kalauz. — Méltóztassék csak egy kissé az ablakon kitekinteni, különösen itt Szlatina vidékén szoktak tartózkodni. A fiatal hölgy megfogadja a tanácsot és odasiet az ablakhoz. Vagy öt percig időzött a kupé ablakánál, de hasztalan, zergét nem látott. Egyszerre csak felsikolt : — Jaj, de gyönyörű állat, kérem urak, szíveskedjenek ide fáradni. Felkeltünk és bámultuk a szép állatkát, amint vigan ugrált a kősziklákon. A hölgy ismét elfoglalja régi helyét, de nagy meglepetésére konstatálja, hogy Szűz Máriás arany érmecskéje láncostul együtt elveszett. Amint ugyanis kihajolt az ablakon, a nyaklánc kapcsa valahogy kinyitódott és a lánc az érmecskével együtt leesett a földre. A legközelebbi állomáson jelentést tett a szerencsétlen esetről, azonban ki tudja, visszakapta-e már a kedves emléktárgyat. — Tizenkét esztendeig hordtam — mondta könnyező szemmel a hölgy — ezt a szép bérmálási ajándékot, ugy vigyáztam rá, mint a szemem fényére és íme a zerge, az a haszontalan zerge mit mivelt... Soha többé nem nézem meg azt a haszontalan állatot. .. Sajnáltuk szegénykét, de kacagnunk is kellett. Azelőtt ugyanis rendkívül »herzig« volt a zerge, most egyszerre csúnya állat lett belőle. Hja, igy változnak az emberi érzelmek! Pedig szegény állat mit sem tehet róla . . . No de megtörtént és punktum. Amint igy sajnálkozunk a szerencsétlenül járt hölgyecskén, egyszerre egy különös kaotikus zagyvalék érinti fülünket, mely ugy rémlik, mintha Aeol isten kapott volna bele láthatatlan szárnyaival valami óriási hárfába, hol erősen csapva rá, hol lágyan simítva végig a zengő húrokon: a »Monte Semenik«. hegytömegében, fenn, szédítő magasságban eredő Temes szilaj robajjal töri át a továbbömlését gátló sziklatörmeléket és legyőzve minden akadályt, zúgva folytatja útját, hogy Szlatinánál a sík völgybe juthasson. Fenséges látvány! Akinek alkalma nyilik tekintetét e valóságos csoda-világba meríteni, annak szive életkedvtől feldobogva feléled, mint üditő eső után a szomjas föld és a lélek alázattal meghajolva a Mindenható művei előtt, megtisztult kedéllyel fog vonzódni minden jóhoz és fogékonyabb lesz minden szép iránt. Karánsebes és Lúgos városokat behatóbban szemlélve, Temesváron és Szegeden keresztül