ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-12 / 28. szám

mekeket szerződtetik. A népiskolai törvény rendelkezése szerint 12 éves koráig köteles minden gyermek naponkint iskolába-járni, azontúl ismétlő iskolai tanköteles lesz valamennyi 15 éves koráig. Már cikkem elején emiitettem és itt is megismétlem, hogy a gyermekek nem szivesen járnak az ismétlő iskolába, mert ott igaz semmi ujat nem tanulnak, de ha az ismétlő iskola, illetőleg az ismétlők oktatása ilyenféle intézményekkel kapcsoltatnék össze, más értéke lenne az ismétlő iskola munkájának. Örömmel járna abba az iparos pályára készülő ifjúság s már itt szereznének maguknak ipari pályájuk elsajátításához hasznos ismereteket. Már itt megszoknak és kedvelnék a munkát, ami rendkívül megkönnyítené uj munkakörükbe való' beilleszkedésüket. A legszegényebb szülő is készséggel hozna áldozatot gyermeke érdekében ilyen intézmények létesítése céljából, hiszen annak az átmeneti idő alatt még nevelési szempontból is megbecsülhetetlen nagy értéke lenne. Hány gyermek züllött már el az alatt a 2 év' alatt, amit az elemi iskola 6 osztályának elvégzése után 14 éves koráig, amikor iparos tanulónak elszerződhet, mindenféle felügyelet és irányítás nélkül eltöltött. Ez alatt az idő alatt elkövetett botlások sokaknál egész életükre kihatnak s ahelyett hogy a társadalomnak számottevő értékes munkás tagjai lettek volna, proletárokká válnak. A társadalomnak ez a mulasztása teremtette meg és táplálja nálunk a nemzetközi szocializmust. Hivatalos állásomból kifolyólag, tehát kötelességszerűen foglalkoztam az ismétlő iskolai életnek ilyen módon való reíormálásával. Kezdeni Gömör-Kishont vármegyében akartam az uj-antalvölgyi üveggyár most már állami iskolájánál. Javaslatot tettem arra nézve a vallás- és közoktatásügyi, valamint a kereskedelemügyi miniszteriumokban; hogy az ismétlők oktatását egészítsük ki és kapcsoljuk össze üvegfestészeti oktatással, amivel abban az időben nálunk alig foglalkozott néhány ember. Hogy áll most ez a szép és hasznos iparág nem tudom, csak azt állithatom, ha sikerült volna ezt az emiitett helyen szerveznem, egy megélhetési forrást nyitottam volna az ott lakó, szűkes viszonyok között élő szegény emberek számára s jóval kevesebben mentek volna ki kenyeret keresni Amerikába. Az iskolánál ennek a fontos ujitásnak a bevezetésére az ottani áldozatkész tényezők bevonásán kivül 600 forintra lett volna szükség Tulajdonképen ez volt az indító oka, hogy e tárgyban felterjesztettem a valláshosszához alkalmazkodik az egyes évszakokban. A Telihold tehát télen tovább világit, mint nyáron, ez csak onnan lehet, mert nagyobb körivet ir le a láthatár felett, ez ismét csak onnan lehet, mert télen magasabban áll, mint nyáron. Tehát, hogy a hold alkalmazkodassék az éj különböző hosszához, mely júliustól kezdve januárig nő, januártól juliusig ismét csökken, ugyanazon arányban kell emelkednie és csökkennie magasságban ; júliustól januárig 6 holdállás van, tehát hat különböző magasságon kell felfelé szállnia, januártól juliusig pedig ugyanazon magasságokon mint lépcsőn ismét le kell szállnia. S vájjon mi által érhető el, hogy a Telihold az éj hosszának megfelelő magasságot foglalhasson el ? Felelet: feltéve, hogy a Hold a Föld körül s ezzel együtt a Nap körül mozog, a holdpályának ferde helyzete által vagyis azáltal, hogy a holdpálya az egyenlitő síkjával bizonyos szöget képez, S ez a következőkép magyarázható meg. Az által, hogy a holdpálya az egyenlítővel szöget képez, egyik fele az egyenlitő alá, a másik fele az egyenlitő fölé esik, de ami az egyenlitő alá esik, az az éjszaki félgömbre nézve sokkal mélyebben fekszik, mint ami az egyenlitő fölé esik. Tehát a holdpályának vannak mélyebb s magasabb pontjai, mi a legközelebbi lehetőség ahhoz, hogy a Hold magasabb és mélyebb állásokat foglalhasson el. De hogyan történhetik az már most, hogy a Holdnak meghatározott fázisa nem esik minden hónapban ugyanazon pontra, hanem mindig más és más pontra ? ! Ha képzeletben meghúzzuk a Hold mind a 12 pályájának megfelelő vezérsugarat, azt látjuk, hogy a és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz. Az utóbbi elismeréssel szólt törekvéseimről, de fedezet hiányában nem engedélyezhette. A vallásminiszterium tett-e valami intézkedést, arra most már igazán nem emlékszem, az érdeklődőknek e tekintetben kimerítő tájékozást nyújthatnak GömörKishont vármegye kir. tanfelügyelőségének irattárában őrzött iratok. Csekély 600 forint miatt dőlt dugába ez a kisérlet és esett el Kokova környékének szegény népe több ezer koronára rugó állandó évi jövedelemtől. Fodor Zoltán gondolatának ilyen módon leendő megvalósítása megmérhetetlen erkölcsi és anyagi előnyöket eredményezhetne, nagyon érdemes volna velei behatóan foglalkozni, de csak ahhoz értő és az efféle újításokért lelkesülni tudó emberek bevonása révén a tanügyi kormányzatnak, különösen pedig a székesfőváros tanügyi hatóságának. Azt hiszem, meg is fogják tenni. Meszlényi Zoltán. A biztosítás. A fejlődés és ujitás korát éli ma Magyarország. Mindenféle ujitás és fejlődés teherviselést von egész természetszerűen maga után. Ezt a teherviselést leginkább a kis existenciák érzik meg. Minden számottevő tényezőnek erkölcsi kötelessége odahatni, hogy a társadalom zömét képező kisemberek elkerülhetetlen s önként előtérbe nyomuló teherviselésén könnyítsen. Erre igen sok alkalom kínálkozik bár, de sajnos az olyanok, akik egyéni tulajdonságaiknál fogva előkelő állást töltenek be, vagy anyagi körülményeiknél fogva a kisemberek körén kivül esnek és élnek, legnagyobb részt kivonják magukat az újításokkal szorosan összefüggő szervezkedés irányítása alól, biztonságuk tudatában nézik a kicsinyek vergődését. Tisztelet a kivételeknek. Ilyenek azonban kevesen vannak, pedig megfordítva kellene lenni, hiszen noblesse oblige. Nem célja ennek a cikknek az újításokkal összefüggő teherviselések felett akadémikus fejtegetésekbe bocsátkozni, csupán a mindennapi megélhetéssel szorosan összefüggő biztosítási kérdéssel kivan foglalkozni, néhány szóval a napról napra emelkedő teherviselések megkönnyítése céljából. Nem csak egyeseknek áll érdekében megszerzett vagyonának minden eshetőséggel szemben való megőrzése, biztosítása, hanem magának a nagy társadalomnak is azért, mert egyesek vagyonának biztonsága az alapja a közgazdasági jólétnek, boldogulásnak, megelégedésnek és az államélet harmonikus munkájának. Magyarország tekintélyes emberei közül igen sokan néhány évtized előtt biztositó részfelező vonalak végpontján, azaz épen a Nappal szemközt van a Telihold, következik, hogy a 12 hónapban fokonként más és más pontján van a holdpályának, azaz más és más magasságban, I hónaponként körülbelül 8°-nyi külömbséggel. Aki lerajzolja magának ez egyszerű ábrát, az azt is fogja látni, hogy télen a Telihold a holdpályának épen legmagasabb pontjára esik, mig az Újhold az ellentétes azaz a legmélyebo pontra. Nyáron megfordítva s a többi hónapokban az éj hosszának megfelelőleg.* S amint a Telihold változtatja helyét, ugy a többi 3 negyed is minden hóban más és más pontra esik, mert e 4 pontnak mint az óralap 4 negyedének mindig ugyanazon távolba kell esnie, ha az egyiket tovamozditjuk, a többi is elmozdul. Azt szokás mondani, a holdpályának az egyenlitő síkjára való hajlása itt elengedhetlen. Valóban: ha egybeesnék az egyenlitő sikjával, akkor ránk nézve minden pontja egyenlő magasságban állana, miként az egyenlítőnek sem áll egyik pontja magasabban a másiknál, igy tehát ki volna zárva a potentia proxima, a lehetőség is, hogy a Hold az év különböző szakaiban különböző magasságban járhatna, vagyis az éj hosszához való alkalmazkodásról szó sem lehetne többé. De vájjon ama 2 8°-nyi szög, melyet a holdpálya az egyenlítővel képez, szükséges-e épen, nem volna-e célszerűbb kisebb, vagy nagyobb szög. A feleletet erre megadja a naptár, mely azt mutatja, hogy a Telihold mostani legmagasabb s legmélyebb állása épen ará?iyos * Különben ezt a kalendáriumban is láthatjuk a Telihold növő és csökkenő óraszámain. vény társaságokat alakítottak azért, hogy a kisembereknek módot nyújtsanak és alkalmat adjanak bizonyos ellenszolgálmányok, biztosítási dijak befizetése által vagyonuk megőrzésére. Kétségkívül elismerésre méltó cselekedet volt ez akkor, de ma már a változott viszonyokra való tekintetből, azok a feltételek, amikkel a köz- és magánérdekeiket szolgálják, idejöket multák, tarthatatlanok és közgazdasági tekintetekből károsak és az államfentartó szerényebb viszonyok között élő nép anyagi rovására esnek. Át kell a biztositási részvénytársaságokat szövetkezeti alapokon reformálni. Hogy mennyire kívánatos volna ez: mutatja a Gazdák Biztositó Szövetkezetének 8 éves fennállása és munkássága. Igy átreformálva a biztosítás nagyon sok pénzt hagyna meg a biztositó felek zsebében. Más és sokkal előnyösebb intenciói vannak a szövetkezetnek, mint a részvénytársaságoknak. A szövetkezetek a tagjaik előnyeért dolgoznak, a részvénytársaságok pedig egyesek érdekeit szolgálják. Ez a múltban legkivált a biztositási téren jó és jogosult volt, jogosultnak ugyan még ma is jogosult, de nem jó, sőt a biztositó felekre egyenesen káros. Ezt mindenki tudja és érzi, segiteni ezen a bajon még sem akar, pedig módjában volna mindenkinek, abban készséggel támogatna kötelességszerűen minden törekvő embert a Gazdák Biztositó Szövetkezete. Amilyen ifjú ez az intézmény, olyan számottevő annak vagyona és páratlan a szervezése és vezetésében megnyilatkozó erkölcsi erő, és tisztesség, ami mindenfele tőkénél többet ér. A laikus közönség azt hiszi, X vagy Y biztositó részvénytársaság, mert nagyobb a vagyona, több biztosítékot nyújt a biztositó félek részére, mint aminőt a kisebb tőke és vagyonnal rendelkező intézetek nyújthatnak. Ez pedig abban áll, hogy mindenik iparkodik megválasztani rizikóját és azon van, hogy minél szélesebb körben ossza el a magára vállalt kockázatát a viszontbiztosítások révén. Ebből tehát önként következik az, hogy biztosság szempontjából minden reálisan vezetett biztositó intézet egyformán jó. De igazán az a biztositó intézet jó, amelyik legkivált a kisembereknek legtöbb kedvezményt nyújt. Legtöbb kedvezményt pedig a szövetkezeti alapon szervezett biztositási intézetek nyújthatnak. Ezért kellene a meglevőket olyan alapokra fektetni, mint a minőn a Gazdák Biztositó Szövetkezete nyugszik. A legtökéletesebb az lenne, ha az összes biztositási üzletágakat állami kezelésbe vennék át. Ha el lehetett venni megfelelő kártalanítások ellenében a magántulajdonokat képező regálékat, miért ne lehetne a biztosításokat államosítani. Ha azután maradna egyik másik intézetnek nagy vagyona, alapithatnának azok segélyével nagyiparú vállalatokat. Sokfelől hangoztatják, hogy ez sohasem fog megtörténni azért, mert hatalmas magánérdekekbe ütközik. De hát a magánérdekek előbbre valók, mint az állam érdeke? Nem lehet messze az az idő, amikor ezt a kérdést igy a nyári és téli éj hosszának. Már pedig ha nagyobbítjuk a kérdéses hajlásszöget, télen még hoszszabb ideig világithatna, de a nyári éjre már nem volna elégséges. Ha pedig kisebbitenők a hajlásszöget, akkor nyáron világitana tovább mint kellene, télen azonban rövidebb ideig, mint szükséges volna. Mondhatjuk tehát, hogy a holdpálya jelen hajlása a legcélszerűbb* Feleljen meg e ténynek a hitetlen az ő álláspontjának megfelelőleg, ha tud ! Vagy magyarázza meg a természettudomány minden rendelkezésére álló okaival, erőivel! Nem fog más megoldást találni, mint hogy hatalmas, bölcs értelem műve az égi szerkezet. Mennyi tervezgetés, számitgatás, mérés kell a mi fogalmaink szerint, hogy egy ily mennyei gépezet a legbiztosabb, legcélszerűbb szerkezetet kapja. S ha az emberi értelem azzal a csillagászati tudományával, mellyel jelenleg rendelkezik, talántalán meg tudná készíteni egy ily célszerű szerkezet tervezetét, hiányoznék még a kivitel; honnan venné azt a képességet, mellyel oly hatalmas égitesteket, minő a Hold és Föld, kellő pozícióba helyezhetné, s beléjük az erőt lehelné, mely e féktelen tömegeket veszteg tartaná helyzetökben ? ! Mennyivel bölcsebb s hatalmasabbnak kell tehát a Lénynek lennie, mely mindezeket alkotta ? ! Hátra van még a 3. pont. Ennek magyarázata ismét egyszerű. A Hold mint láttuk, nem járhat egyidőben az éjszaki- meg déli-félgömbnek is magasan, mert ha nekünk magas, az egyenlitő fölött van, következéskép az egyenlitő alatti vidé* Hogy hajszálnyi pontossággal dönthessük el a kéri dést, tüzetesebb csillagászati ismeretre volna szükség.