ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908
1908-07-12 / 28. szám
XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. július 12. 28. szám, ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapító : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, július 4. — Zichy János gróf kegyelmes úr. Aki méltóságosnak született, az bizonyos idő múlva kevésnek érzi magát, ha a cimek hágcsóján elő nem halad. Lesz tehát belőle kegyelmes úr. Zichy János gróf immár valóságos belső titkos tanácsos, címzetes kegyelmes úrrá lett, a világ szemében óriásit nőtt. Lehetett volna azonban már három év előtt valóságos kegyelmes ur: miniszter! Csak egy napon mult az egész fatális fordulat. Zichy János gróf ugyanis éppen egy nappal Tisza István csúfos bukása előtt lépett ki a néppártból. Huszonnégy órával később bizonyára meggondolta volna e lépését. Ha a nemzeti küzdelem korszaka és a koalíció kormányrajutása a néppárt kebelében találja őt, a néppárti miniszter senki más nem lett volna, mint Zichy János gróf. Az alkotmánypártban nagyon sok a gróf, sok a miniszterjelölt. Igy tehát egyelőre be kell érnie a címzetes kegyelmes uri méltósággal. Zichy János grófot általában a jövő emberének tartják. Mi is azt hisszük, hogy nyitva áll előtte a jövő, kivált azóta, hogy az érvényesülés egy nagy akadályát: a reviziót ellökte magától. Csakhogy ezek emberi számitások! Isten e számításokon keresztül gyakran húz vonást, mint ama fatális egy nappal tette. Nem szokásunk senkinek se. hízelegni. Nem tehetünk róla: részünkről a keresztény politikai pártból kilépett egyének politikai önzetlenségében már nem hiszünk s jövő működésükhöz semmi különös reményt nem fűzünk. Útjuk már nem az ascensio, hanem a declinatio jegyében halad. Ismétlök oktatása. Az 1868. évi 38. t.-c. 48. §-a a 6 —15 éves tankötelesek oktatását két részre osztja. A 6—12 éves tanköteleseket mindennap, a 13— 15 éves tanköteleseket pedig a hét bizonyos napjain kötelezi az iskolába járásra. A törvény intenciója és világos rendelkezése szerint az ismétlő iskolába csak az a 13—15 éves tanköteles gyermek lenne felvehető, a ki a 6—12 éves tankötelesek számára előirt tanfolyamot elvégezte. Ez sajnos nincs igy. A statisztika mutatja, hogy milyen^riagyszámu tanköteles gyermek csatangol szerte az országban mindenféle nevelés, gondozás és tanitás nélkül, egyrésze azért, mert nincs számokra elegendő iskola, más része azért, mert még mindig nem veszik komolyan a tankötelesek beiskolázására vonatkozó törvényes intézkedéseket, sok helyen a sógorozás és komázás folytán nem hajtják végre különösen az ismétlő tankötelesekkel szemben. Ha mélyebben és behatóbban tekintjük meg ezt a szomorú jelenséget és foglalkozunk azzal a kérdéssel, akaratunk ellenére is fel kell fedeznünk ezekkel a visszaélésekkel szemben azt, hogy a gondolkozni kezdő és tudó ismétlő iskolák látogatására utalt tanköteles gyermekek sem valami nagyon rokonszenveznek a tanitás ezen szervével. De hát miért? Azért, mert az ez idő szerint meglevő mindkét nembeli gyermekek számára fennálló ismétlő iskolák legnagyobb részében semmi ujat nem tanulnak, azokban csak a mindennapi tanköteles korukban megtanultakat ismétlik, az efféle eljárásnak semmi képző hatása nincs és vonzó ereje sem lehet az ismereteiket és tudásukat szaporítani vágyó és akaró tanköteles gyermekekre. Ez a magyarázása annak a parányi részben jogosult animozitásnak, ami törvény által az ismétlő iskolák látogatására utalt tanköteles gyermekeknél megvan. Ezen bajon nagyban segitettek az eddig rendeletileg életbe léptetett gazdasági ismétlő iskolák és fognak segiteni a most már törvényileg szervezendő hasonrangu intézetek. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A Hold hűsége. in. Mielőtt a kérdés csillagászati részére áttérnénk, egy-két megjegyzés szükséges az előbbi rész ellen támadható kételyek eloszlatására. Először is kérdés: mennyire rúg a Hold világitóképessége összegezve, jelenlegi célszerű berendezése mellett, azaz az éj hányadrészét világítja meg? E pontban nem lehet a föld minden részére egyaránt érvényes feleletet adni. Függ ez a Hold magasságától, mely a földrajzi szélesség szerint egyazon időben különböző. Legmagasabban áll a Hold az egyenlítői vidéken, már alacsonyabban a mérsékelt égöv alatt, s legmélyebben a sarkvidékeken. Az egyenlítő vidékeinek van tehát a legdúsabb holdvilágja, az éjek összegezett időtartamának körülbelül 2 /3 részét kitölti. Középeurópában az éji idő valamivel több mint felerészét árasztja el a Holdsugár fényével. Az elmúlt májusban pl. Magyarországon a Hold egy teljes pályafutása alatt 230 éji órára 120 holdvilágos óra esett. Egy év lefolyása alatt Magyarországon 145 holdvilágtalan éjjel szemben 220 holdvilágos éjünk van, ha csak azon éjeket vesszük tekintetbe, melyek vagy egészben, vagy legalább felerészben megvannak világítva. S 220 holdvilágos éjjel egy évben meglehetünk elégedve. A sarkvidékeken sokkal kedvezőtlenebb az arány; e tájékok — miként a természet egyéb áldásaiból — úgy a holdvilágból is csekély osztályrészt kapnak. De aki ismeri a földtengely célszerű állását, ezen meg sem ütközik. A második megjegyzés a naptár adataira vonatkozik. Azt látjuk ugyanis, hogy nem minden évben esik Holdtölte, Újhold stb. ugyanazon napra, majd 2-ára, majd 10-ére stb. Azt gondolhatná valaki, hogy az alkalmazkodás leirt rendje változhatik, holott a különbség csak az időszámításnak s a Hold járásának össze nem egyezését jelenti. A Hold járásának kifejtett rendje minden évben ismétlődik, üssük föl akár az 50-es évekből, akár a mult századból való naptárt, de az időszámítástól el-eltér. Egy holdhónap ugyanis 2g l /2 nap s igy 12 holdhónap 354V3 nap, mig 12 közönséges hónap 365 V* napot tesz ki. Ez eltérésnek azonban csak a Martyrologiumra nézve van némi jelentősége, hol a rendes időszámítást a Hold járása szerinti időszámítással régi szokás szerint össze kell egyeztetni.* Vagy ha esetleg valamely történelmi időpontot kell az ókori feljegyzések alapján a mi időszámításunknak megfelelőleg meghatározni. A tárgynak csillagászati elemzésében ugyanama 3 pont szerint kell haladnunk, melyet az előbbi részben már megjelöltünk, minden egyes pontnál kutatva, minő tényezők szükségesek ezen vagy azon alkalmazkodás lehetővé tételére. Kérdés A 80-as évek vége felé Heves vármegyében beszélgettem az ismétlő oktatásnak abban az időben csak egy helyen próbaképen leendő ilyen módon való átreformálásáról. Azóta sok helyen megvalósultak, beváltak, áldásosán munkálkodnak. A népoktatásügy ezen tagozatos munkájának ugy kulturális, valamint közgazdasági tekintetekből megbecsülhetetlen értékét gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszterünk is belátta, fenmaradásukat örök időre törvényhozásilag biztosította. Övé az érdem, no meg azé is, aki ezt nem is olyan régen felszínre hozta. Nemrégiben a »Magyarorszag« közgazdasági rovatában »Iparosképzés« cim alatt az alább következő közleményt olvastam: »Fodor Gyula Zoltán fővárosi ipariskolai tanitó, ki az asztalos mesterséget megtanulta, azzal a kérelemmel fordult a székesfőváros tanácsához, hogy bizza meg egy létesítendő faipari tanműhely (asztalos) szervezésével és felállításával. A tanműhely főleg a polgári és a középiskola felsőbb osztályainak növendékeit foglalkoztatja s ezekkel akarná a műasztalosságot megkedveltetni.« Nem tudom mikor, hogyan, mily formában és milyen méretekben gondolja Fodor Gyula Zoltán ur nagy figyelmet érdemlő eszméjét megvalósítani és hogy lehetne-e és kívánatos volna-e a közleményben megnevezett iskolákat látogató tanulók számára ennek a műhelynek beállítása és felszerelése, de hogy feltétlenül kívánatos volna efféle intézményeknek, legkivált nagyvárosokban, az ismétlő iskolákkal, helyesebben az ismétlők oktatásával kapcsolatosan való létesítése, az kétségtelen. A legtöbb iparágnál egész helyesen iparostanulókul csak 14-ik életévüket meghaladó gyer* A Martyrologium készítőjének dolga tehát kiszámítani, bizonyos évben milyen napokra esnek a hold egyes fázisai. Mi — mivel bizonyos idó'ciklusokban a két időrend egybevág — egy egyenlet segélyével nem nehéz munka. tehát i-ször: minő helyzetben kell lennie a Holdnak, hogy világitóképes állapotában földünk éjbe merült részére nézzen le ?! Képzeljük csak el a Hold csillagászati fekvésének egyszerű ábráját! I Egy kör, melynek központjában a Nap, s melynek kerületén a Föld mozog. 12 egymástól egyenlő távolban levő pont e kerületen, a Föld helyzetét jelzi az év 12 hónapjában. E pontok körül apró köröket írva előttünk áll a Hold évenkénti 12 pályafutása. E kis köröknek fele mindig a földpálya belsejére esik, fele pedig azonkívül van. Mit jelent most már a földi éj. Nem mást, mint hogy a Föld minden egyes pontja a 24 órai tengely körüli forgás alatt több vagy kevesebb óráig a Naptól elfordulva, a földpályából kifelé néz. Hogy tehát a fényes Hold a földéjbe merült része fölött lebeghessen, szükséges: hogy világitóképes idejében a földpályán kivül mozogjon. S csakugyan, ha a Hold megvilágított részét látjuk, az mindig a földpályán kivül mozog, mert ha a földpályán belül mozog, azaz a Nap és a Föld között, setét oldalát látjuk. Tehát, bár nincs állandóan a íöldpályán kivül, akkor midőn világitóképes napjait éli, azaz az első negyedtől az utolsó negyedig, kivül halad, s igy ezidő alatt a Földnek Naptól elfordult része örvendhet mindig a Hold barátságos arculatának. A csillagászati ok, mely e szabályszerűséget lehetővé teszi: egyszerűen a Holdnak földkörüli mozgása, ennek erejénél fogva kénytelen 15 napig a földpályán kivül bolyongani. A 2. pont már bonyodalmasabb, t. i. miben rejlik titka annak, hogy a Hold az éj különböző
