ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-05 / 1. szám

A járást mezőgazdasági bizottságba: Az esz­tergomi járásba: Faul Sebestyén, Vaszary Gyula, Hartmann Péter rendes, Hollosy Károly és Kari György póttagokul. A párkányi járásba: Vim­mer Kálmán, Geiger Ferenc, Rédly Gyula ren­des, Szentes Jakab, Zsiros Zsigmond és Szegi Pál póttagul. A magyar nyelv terjesztő bizottságba : Re­viczky Károly, Brutsy János, dr. Földváry Ist­ván, dr. Zwillinger Ferenc, dr. Janics Imre, Vim­mer* Imre és Pisuth Kálmán, hivatalból tagja a tanfelügyelő. Tiszti főügyész helyettessé: Meszéna Kálmán választatott meg. Meglesz a barakktábor! Esztergom város képviselőtestülete nagy­fontosságú ügyet tárgyalt hétfői közgyűlésében, végre hosszas alkudozás után meglesz a barakk­tábor, mert a képviselőtestület elhatározta, hogy bérbeadja a katonaságnak a kért területet évi 10,000 koronáért. A dolog azonban nem ment ilyen simán. A városi képviselők egészen megtöl­tötték a közgyűlés termét s a közönségnek fen­tartott hely is egészen megtelt. A fontos tárgyat Vimmer Imre polgármester vezette be, majd az ügy referense: dr. Földváry István v.főügyész kezdte az ügyet magyarázni. A katonaság bérbeveszi 30 évre a város legelőterületét gyakorlótérnek s egy bizonyos térfogatot ebből a barakktábor céljainak. A szer­ződés 1909-ben kezdődik, de nem lehetetlen, hogy már 1908-ban használnák a területet. A " bérbe­vett területen a katonaság élestöltésű gyakorlato­kat is fog tartani, ennek maximuma egy évben 70 nap. A gyakorlóteret körülvevő magántulaj­dont ezen 70 napból 25 napon zárják el a lő­irányban, mely napon a legelő marhát is csak a lőirányba nem eső részen lehet legeltetni. Az élestöltényekkel történő gyakorlatok legalább 36 órával előbb jelentendők be, hogy a polgárság tudomására hozassék. A lőirány háromféle terv szerint van megállapítva, de mindig az úgyneve­zett Bábszki-hegyie lő a katonaság. Az első lő­vonal az üveggyár és az István-szőlőtelep, a második az öreg téglaház vonala, a harmadik a katonai lövölde, illetve Kesztölc község felől. A gyakorlótéren a katonaság sánchányási és más földvédelmi munkákat is gyakorol, ezt azonban helyreigazítani köteles, valamint a legelőből gyep­kockákat kivágnia nem szabad. Előfogatokat a katonaság csak ki- és bevonuláskor kérhet jogo­san, a tábor építése alkalmából vagy más esetek­ből kifolyólag előfogatok nem követelhetők. Ha baleset vagy kár történik, mindig egy hattagú vegyes bizottság fogja a kártérítések Összegét megállapítani. A hattagú bizottság áll 3 katoná­ból és 3 polgárból, ezek elnöke pedig mindig a polgármester. A sátortábor körül 300 méteres távolságon belül italmérési engedély másnak, mint a barakk kantinosának nem adható. A gyakorló­tér területe pontosan meg nem határozott, mint­egy 2000 katasztrális hold nagy részt túlságosan kihasznált legelő, másrészt köves hegy és egy io<_ holdat tevő erdőrész,. Ezek a terv főbb pontjai, hátra van még a bérösszeg. A városi képviselőtestület azonban a szerződés minden pontján élénk vitával határo­zott. A tárgyalásban Roszival István és dr. Fehér Gyula prelátus-kanonokok, Frey Ferenc, Bleszl Ferenc, Hegedűs József, Schwarcz Adolf, Kiffer Háncs és Tátus János vettek részt. B Dr. Fehér Gyula módosításokat ajánlott, WKoszival kérdései több pontot világosan meg­magyaráztak a testületnek. A vita magját Schwarcz Adolf vetette el. Ezerféle ellenvetése volt a barakk­tábor fellen. Beszélt egy esetleges megnyitandó szénbányáról. Dr. Földváry István megnyugtatta őt, hogy a \áros szénkutatási jogát se fel, sem el nem adja a katonaságnak. Schwarcz Adolf akkor azzal rukkolt elő, hogy ha már nem adta fel a város szénkutat.ási és bányászati jogát, ha egyszer mégis találnának szenet a legelőn: merre menne a vasút, ha a katonaság nem engedi át a vasutat a bérelt területen. A kincset nem lehet elszállítani. A referens ebben is megnyugtatta, de Schwarcz most a vasút mellé nem tudott a katonaságtól bakterházat építeni, majd Esztergom kormos fazekai jutottak eszébe és kikelt az ellen, hogy a katonaság majd nem engedi a polgárság kőporszükségletét beszerezni, lévén a bérlet tár­gyát képező egyik hegy igen alkalmas arra, hogy kőporbányát nyissanak. Ellenvetései fölött beszéltek ugyan, de csak azért, hogy az általa összekuszált dolgokat kibontsák és helyes értel­mébe visszaadják. Hegedűs a földmivesek részéről a szerződés megkötését ajánlotta. Tátus János a legelőt parentálta el, mond­ván, hogy a barakktábor ellen nem lehet már semmit tenni, mert a város ugy is elhatározza a bérbeadást, de legalább a legelőt vesztett marhá­kat máshol engedje a város legelni. Mikor a szerződés minden pontjával tisztába jött a képviselőtestület, következett a bérösszeg megállapítása. Dr. Földváry István már előzetesen meg­magyarázta a képviselőknek, hogy a katonaság­utolsó ajánlata fekszik most a képviselőtestület előtt. Vagy igen, vagy nem. A katonaság tovább nem tárgyal és 10,000 koronánál többet nem ad. Dr. Fehér Gyula szólalt fel, mondván, hogy mi­után a dolog igy áll, nem szabad megreszkirozni a városnak azt, hogy ragaszkodva a 12,000 ko­ronához, az egész szép és a városnak igen nagy forgalmat biztositó létesítményt elveszítse. Ezután még többen akartak hozzászólni, de a képviselő­testület már türelmetlenkedett. V2 5 órától tár­gyalta a barakktábort egész 7 óráig. Szavazzunk ! Szavazzunk ! hangzott minden felől. Vimmer Imre polgármester a névszerinti szavazást elrendelte. Leszavazott 108 képviselő, kik közül 83 igennel, 25 nemmel szavazott. Eszerint a közgyűlés 58 szótöbbséggel elhatározta, hogy a legelőterületet 30 évre bérbeadja az V. hadtest parancsnoksá­gának évi 10,000 korona bérösszegért. Ezzel a fontos ügy meg van pecsételve, most már biztosan meglesz a barakktábor és ezzel Esz­tergom város egy fényes jövő küszöbéhez ért. A nemmel szavazók körében, mint halljuk, Schvarcz Adolf aláírásokat gyűjt a határozat megfelebbezésére. Nem hisszük azonban, hogy a felebbezést mégis benyújtanák, mert ezzel szembe­helyezkednének a város közönségével és az egész közvéleménnyel, mely már türelmetlenül várja és óhajtja a barakktábort. Programmunk. (Előfizetési felhívás gyanánt.) A mióta a keresztény szellemű hirlapirás fellendült a központban és a vidéken, a tudatlan, gondolatszegény és frivol »szabadsajto« megta­nult tisztességesen szólni a legtiszteletreméltóbb intézményről, a kereszténységről, s nem rúghat büntetlenül akármely pelyhesállu zsidógyerek az egyházon. Ha más eredménye nem is lett volna a keresztény sajtónak, már ezért is megérdemli a felkarolást és hathatós támogatást. De műkö­désének vannak még számtalan pozitív eredmé­nyei. Mert, bár a színtelen és keresztényellenes sajtó még számban mindig túlsúlyban van, szem­mellátható, hogy az ujabb politikai irányzaton meglátszik a keresztény irány, s a társadalmi fejlődés szintén keresztény szellemű. Az immár XIII. évfolyamába lépő »Eszter­gom« is kivette az elmúlt évtized nagy restau­ráló munkájában a maga részét és meg akarja állani helyét a jövőben. S a miért különösen kedvelték: a nyilt, őszinte hangot meg akarja őrizni minden téren. Kerüljük a diplomatikus beszédet és kertelést, nem hizelgünk senkinek, csak az igazi érdemet és az elévülhetlen java­kat akarjuk hirdetni és előmozdítani. Erős a reményünk, hogy az isteni gondviselés Eszter­gomnak, a nagy történelmi, kulturális (sőt ter­mészeti fekvésénél fogva nemzetgazdasági és ipari) metropolisnak még fényes jövőt készít. A múltnak hanyagsága hagyta eddigi természet­ellenes elmaradottságában. Eddig a mi »Esztergom«-unk saját becsü­letéből élt meg, minden szubvenció nélkül, szeré­nyen, de tisztességesen. Tisztelt előfizetőinken múlik, hogy lehetővé tegyék, miszerint a jövőben is, megőrizve anyagi függetlenségét, erkölcsileg is független legyen minden illetéktelen befolyás­tól. Azért a ki járatja a lapot, küldje be ponto­san évenkint az előfizetési dijat, mert a mely lapnak folyton az előfizetések beküldéséért kell rimánkodni, az már nem életképes. Pauer Károly, Dvihally Géza, főszerkesztő. felelős szerkesztő. Dr. Pécsi Gusztáv, kiadó. HÍREK. Krónika. Ha a krónikásnak soha Más dolga nem volna, Lehet, hogy tán éjjel-nappal Krónikát, dalolna És mint hajdan jó Tinódi Ő is abból élne, — Bizonyára volna miből Fűtenie télre. Mert a tél már beállt szépen . . . Beáll folyó, tócsa . . . Jó dolguk van a halaknak Most a halastóba. Bájuk ugyan nem halásznak Immár a halászok, Nem ugy mint én, ki még most is Témára halászok! De a téma sokszor néma, Akár csak Andrássy, Ha a választójogról kell Néki referálni. Pedig itt volt most az idő A nyilatkozásra. Hivatkoznom nem kell, csak az Újévi szokásra. Midőn ki-ki elkívánja A bő boldogságot, Mely ha lesz, hát vigan éljük Által a világot. S lassan arra is kerül sor — T. i. a vígságra. Do majd arról dalolok a Jövő Krónikába'I (-•) Újévi üdvözlések. Esztergom vármegye közönsége és tiszti­kara nevében dr. Perényi Kálmán alispán az újév alkalmából a biboros hercegprímást a kö­vetkező felirattal üdvözölte : Főmagasságú Bibornok Hercegprímás ! Kegyelmes Urunk! Az évforduló alkalmából mély tisztelettel mutatja be Esztergom vármegye közönsége is hazánk lelkipásztorának magas zsámolya előtt jókivánatait. Kérjük a Mindenhatót, hogy adjon ez *új évben Kegyelmes Urunk és főpásztorunknak erőt, egészséget, hogy áldásteljes működésével úgy egyházunk, mint drága hazánk érdekében és fel­virágzására még sokáig közreműködhessék. Midőn még kérjük kegyelmes főpásztorun­kat, hogy vármegyénk közönsége és tisztikarától ez új évben se vonja meg atyai jó indulatát, maradtam mély tisztelettel dr. Perényi Kálmán alispán. A kormányhoz intézett felirat szövege: Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Kegyel­mes Urunk! A vezetésem alatt álló Esztergom vármegye közönsége és tisztikara nevében mély tisztelettel üdvözlöm az évforduló alkalmából ugy Nagy­méltóságodat, mint a magas Kormány minden egyes tagját. Azon fohászszal fordulunk a magyarok Istenéhez, hogy úgy Nagyméltóságodat, mint a hazafias nemzeti kormány minden egyes tagjára adja áldását, hogy nehéz és felelősségterhes köte­lezettségeiknek — minden akadályt leküzdve — m egfel el hesse n ek. Midőn még biztosi torn Nagyméltóságodat, hogy Esztergom vármegye közönsége és tisztikara támogatására a magas Kormány mindenkor szá­mithat, egyúttal kérjük az egek hatalmas Urát, hogy Kegyelmes Urunknak és Miniszter társainak adjon ez új évben is erőt és egészséget, boldog­ságot, s adja, hogy fényes tehetségeiket drága hazánk jó voltára és felvirágzására igen soká for­díthassák. Mély tisztelettel dr. Perényi Kálmán alspán. Ugyancsak feliratilag üdvözölte a vármegye főispánját is: Méltóságos Főispán Ur! Esztergom vármegye közönsége és tiszti­kara mély tisztelettel üdvözli Méltóságodat az újév alkalmából, kérve a Mindenhatót, hogy Méltóságod azon a magas polcon, amelyre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom