ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-01-05 / 1. szám

annál több nehézséggel kell majd megküzdenünk. Elénk' dobták a félkegyelmű ekzisztenciák a keztyüt, meghátrálnunk nem szabad ! Morvavölgyi. A kath. iskola védelme.*) A magyar keresztény társadalom áldozatkészségét iskolaügyünk iránt az Iskolaegyesület feladata felébreszteni és folyton ébren tartani. Ezen nemes hivatásának kivánt eleget tenni akkor, midőn a kath. egyházi és iskolai javak egységes biztosításának eszméjét megvalósítani, az Iskolaegyesület céljainak a javára keresztülvinni törekszik. Első lépése a cél felé az, hogy a bibornok-hercegprimás ő főmagasságához hódoló tisztelettel a következő kérelemmel járult: Főmagasságu Bibornok-hercegprimás Ur, Kegyelmes Atyánk ! Kath. népoktatási intézeteink és általában a kath. szellemű magyar népművelés előmozdítására alakult és szervezett Orsz. Kath. Magyar Iskolaegyesület céljait csakis megfelelő anyagi eszközökkel valósithatja meg. Valóban fájó érzéssel látjuk, hogy népiskoláink az 1907. évi XXVII. t.-c. §§-ainak korszerű kívánalmait alig tudják már most a hivek szük helyzete miatt ellátni, szinte félő gondolat fog el, ha a képzők küszöbön álló reformjára gondolunk, ami ismét csak anyagi terhek árán oly korszerű reformokat ró a kath. képzők fentartóinak vállaira, hogy képzőink fennmaradása válhat kétségessé. Emellet a felnőttek oktatásának kérdései is annyira előtérbe helyeződtek, hogy ezek megoldására sietnünk azért szükséges, nehogy az egyházellenes irány hivei a tért maguknak lefoglalják. Ezeknek a követelményeknek megvalósításához pénzre van szükségünk. Minden elfogulatlan tényezőnek készséggel el kell ismerni azt, hogy ezekkel a kérdésekkel szemben a nagymélt. püspökkar mindig a legnagyobb áldozatkészséget tanúsította, de mert nemcsak ezek a kérdések megoldása és rendezése, hanem sok más kulturális követelmények megvalósítása óriási módon igénybe veszik ezt az áldozatkészséget és talán csak egyedül erre támaszkodnak, az Orsz. Magyar Kath. Iskolaegyesületnek gondoskodni kell egy olyan állandó jövedelmi forrásról is, amiből az itt elsorolt célok elérhetése és megvalósításával összekötött kiadásokat fedezni lehet : ez a forrás a kath. püspöki, káptalani, szemináriumi, szerzetesrendi vagyonuknak, nemkülönben az egyes egyházmegyei főhatóságok alá tartozó ingatlanoknak, templomok, iskolák, plébániák, tanítói lakásoknak egységesen egy meglevő hazai biztosító-intézet kötelékében való biztosításából eredne. Ezek a javak egész helyesen manapság már biztosítva vannak, de szétszórtan különféle biztosító intézeteknél, ha azokat nem ilyen módon, hanem ugy, amiként már jelezni szerencsénk volt, egy biztosító-intézetnél egységesen biztosítanánk, igen szép állandó jövedelemhez juthatna az Iskolaegyesület, amiből minden megerőltetés nélkül megvalósithatnók azokat a követelményeket, amiknek megvalósítására bennünket a törvény kötelez s kath. érdekeink megóvása pedig kényszerit. Eddig ezekből a biztosításokból egyes ügynököknek volt hasznuk, amennyiben a biztositások szokásos jutalékát ők kapták. Minekünk nincsen más célunk, mint az igy szétfolyt kath. pénzt egységes mederbe terelni, amelyből aztán a kath. iskolák, képzők és egyéb intézetek szükségletei fedeztessenek az Iskolaegyesület közreműködésével. Az ügynöki teendőket az Iskolaegyesület központja, egyházmegyei körei és plébániai csoportjai szakszerű szervezetüknél fogva elláthatják és el is fogják látni. Mi tehát az egységes biztosítás által az ebből eredő hasznot akarjuk összegyűjteni és állandósítani. Hogy ennek a lehetősége megvan, álljanak itt azok az adatok, amiket az iskolaegyesület megkeresésére a biztosító intézetek Írásban hozzánk beterjesztettek: Arra az esetre, ha ezeket a biztosításokat, egy biztosítóintézetnél kötnék meg, 15—25% jutalékot helyeztek kilátásba a hazai biztosítóintézetek, igy 1. Gazdák Biztositószövetkezete, 2. Az Első Magyar, 3. A Generali, 4. A Fonciere. Felkérésünkre eddig választ csak az »Adria« nem adott. Mély alázattal kijelentjük, hogy az egyes egyházmegyékben ily módon begyült jövedelmet *) Egy budapesti tanférfiutói vettük e sorokat s mivel üdvös eszmét penditenek meg, szívesen közöljük azokat lapunk hasábjain is. az Iskolaegyesület illetékes egyházmegyei köre, az egyházmegye területén fennálló népoktatási szükségletekre fordítja; tehát még az ily befolyó jövedelmet is maga az egyházmegye használja föl elsősorban s csak bizonyos hányada esik a szegényebb egyházmegyék nagyobb szükségletének gyámolitására. De nemcsak Iskolaegyesületünk remél az egységes biztosításból évenkint 200—250 ezer K jutalékot, hanem az illető biztosító feleknek biztosítási feltételei is tetemesen olcsóbbak lesznek. Tehát a püspöki, káptalani, plébániai, iskolai és egyéb egyházi javakra nézve is ezentúl kevesebb kiadást jelentene az egységes biztosítás, amiről adatszerűen is meggyőződtünk. Ezekből az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a biztosító intézetek az Iskolaegyesület szervezetében létező egyházmegyei köröket és plébániai csoportokat oly szervezetnek ismerték fel, amely szervezet a biztosításoknál alkalmazott ügynöki teendőket kellőleg megoldani tudja s igy ezt az eszmét, amely már különféle formában jelvettetett, egyesületünkkel éppen ezen szervezetnél fogva könnyen megvalósíthatónak s igy az eszmét a kivitelre teljesen idő és alkalomszerűnek ítélték meg, amiből sem a biztosító felekre, sem a biztosító intézetre semminemű nehézség elő nem fordulhat. Haszna a biztosító feleknek az olcsóbb biztosítási feltételek és az a tudat, hogy a kath. népoktatási intézetek szükségletének fedezésére 200—250 ezer korona évi oly jövedelem gyül össze, melyet eddig nem az Egyház élvezett. Az az őszinte lelkesedés, amelylyel az Iskolaegyesület magasztos céljait szolgálni az ügyvezető igazgatóság vállalkozott, arra indítja, hogy mély hódolattal esedezik Főmagasságod kegyes szine előtt, méltóztassék bölcs belátása szerint a nagymélt. püspöki kar tanácskozmánya elé vezérelni ezen ügyünket, határozná el a nagyméltóságú püspöki kar, hogy az eszmét elvben elfogadja és magas szavával utasítja az Országos Katholikus Iskolaegyesületet, hogy azt megvalósítsa. Hódoló tisztelettel megújítva legalázatosabb kérésünket stb. Ugy értesültünk, hogy a nagymélt. püspöki kar m. hó 19-én tartott tanácskozásán már foglalkozott is az ügygyei; ez a körülmény csak arra buzdíthatja az Iskolaegyesület ügyvezető igazgatóságát, élén Giesswein Sándor apát-elnökkel, hogy a részletesebb adatok egybegyűjtésével teljes képét tárja fel az eszme megvalósítására vezető módozatoknak. Ily módon tényleg elérhetjük azt a kedvező helyzetet, hogy már a közel jövőben tekintélyes összeg áll a kath. népoktatási intézetek fejlesztésére és fentartására az érdekelt tényezők minden ujabb megterheltetése nélkül s az az összeg, amely eddig mint a talajvíz észrevétlenül szétfolyt, ezentúl egy patakba terelődve hatásosan szolgálja majd a kath. iskolák védelmét. Adja Isten ! Megyegyülés. December 31-én Esztergom vármegye rendkívüli közgyűlést tartott és sok tekintetben fontos ügyeket tárgyalt. A közgyűlést magyar ruhában, kardosán Gyapay Pál főispán nyitotta meg a következő nagy hatást keltő, szép megnyitó beszéddel. Az idő vén fájának hulló levelei ismét egy évet temetnek. Fájó szívvel, a kétség s a remény váltakozó érzéseivel búcsúzunk az évtől. Vizsgáló szemeink a jövőbe merülnek s a politikai láthatáron átvonuló felhők hátterében sóvárogva keressük a hajnal hasadását. Közállapotaink ujjáteremtése s a nemzet függetlenségének elismertetése volt ama nagy cél, amiért küzdelmünk megindult. Eme nagy küzdelem egy táborba terelte majdnem az egész nemzetet s a győzelem után terhes és korszakalkotó feladatok teljesítése nehezedett jelenlegi vezéreink vállaira. Igaz, hogy azóta nem egy szomorú csalódás ért bennünket, s az is kétségtelen, hogy egy súlyos kényszerhelyzetbe jutottunk, amely fent fog állani mindaddig, mig az elveinkkel ellentétben álló törvényeket alkotmányos uton meg nem változtathatjuk s közállapotainkat saját meggyőződésünk képmására át nem alakithatjuk; de az is igaz, hogy ezen nehéz helyzetben elveink megvalósítására irányuló útról soha le nem tértünk s azokat fel nem adtuk s dacára annak, hogy ellenségeink, akik a mi becsületes küzdelmeink egyikmásik irányban való sikertelenségét kárörvendve hirdetik s dacára annak, hogy megakarják mérgezni a bizalomnak minden forrását, kitűzött céljaink elérésében sem meg nem téveszthetnek sem megtántoritani bennünket nem fognak s as a tábor, melyet a küzdelem olvasztott egybe ma is ép oly erős, mint volt a megpróbáltatások nehéz idejében ; s tovább fogjuk vezetni a viharvert hajót s mint tűzoszlop fog előttünk világítani ama szent eszme, a melyért négyszáz év hőseinek vére,, özvegyeinek s árváinak könye folyt, a nemzet szabadsága és függetlensége! S az új év küszöbén azon imaszerű fohásszal esdeklek a magyarok Istenéhez, hogy adjon nemzetünknek soha el nem muló reményt s örök boldogságot ! Viharos éljen követte a főispán szavait s nem kellett itt semmiféle bizalmi nyilatkozat mert a megyegyülés minden tagja egyforma tisztelettel s szeretettel veszi körül a főispánt, mint a kormány politikájának hű képviselőjét. Áttérve a tárgysorozatra, élénk vitára adotl alkalmat a bajóthi iskola ügye. Ez az iskola legalább is tiz éve a szőnyegen van s folyton munkát ád ugy a közigazgatási, mint a törvényhatósági üléseknek. A bajóthi jegyző féktelen ellensége a kath. iskolának és minden eszközt megragad, hogy az iskolát válságba juttassa. Mos az iskola kiadásait 1907-re és 1908. évre nen vétette fel a községi költségvetésbe azon indoko lássál, hogy az iskola mivel felekezeti, a hitközség tartozik fizetni. Ezt a kis manővert annál inkábt is megcselekedte a jegyző ur, mert jól tudta hogy Bajóthon hitközség nincs, tehát az iskol; költség nélkül marad. Ám a törvényhatóság ész revette a bokorban rejtőző csalafinta jegyzőt é ugy határozott, hogy mig az ügy felebbezés utjai tisztázódik, a község fedezze az iskola kiadásai* A tárgyalás során dr. Csernoch János és dr. Fehé Gyula magyarázták meg a törvényhatóságnak követendő helyes eljárást. A határozat kimondás után a jelenlevő jegyző oly nagyfokú idegességb esett, hogy a széket, melyen ült, lábaival szétrugtí A megyegyűlés ezután Esztergom várc 1908. évre szóló költségvetését tárgyalta és bizottságokat következőleg alakította meg: A közigazgatási bizottságba: Frey Férem Brutsy János, Mattyasovszky Lajos, Vimmer Ká mán és Reviczky Károly. A központi választmányba: Rogrün Ed Geiger Ferenc, dr. Burián János, dr. Prokop Gyula, dr. Hulényi Győző, Brutsy János, dr. Cse noch János, Pisuth Kálmán, Mattyasovszky Lajo dr. Thuránszky Lajos, dr. Fehér Gyula, Hegedt Gyula, Boronkay Jenő, Pongrácz Kázmér, dr. Á dori Mór és dr. Földváry István. Az állandó választmányba : Boronkay Jenő, Brutsy János, dr. Andor György, Etter Gyula, Frey Ferenc, Geiger Ferenc, Bleszl Ferenc, dr. Helcz Antal, Feichtinger Sándor, dr. Hulényi Győző, dr. Janits Imre, dr. Major Ödön, dr. Fehér Gyula, Mattyasovszky Lajos, Müller Ernő, dr. Prokopp Gyula, dr. Csernoch János, Reviczky Károly, Rédly Gyula, Grósz Ferenc, dr. Seyler Emil, Stein Manó, Tauber Mihály, Usztanek Antal, Magyary László, Vancsó Gyula, Mattyasovszky Kálmán, Vimmer Kálmán, Hollósy Károly és dr. Zwillinger Ferenc. Az állandó biráló választmányba: Dr. Helc Antal, dr. Varga Dezső, Mattyasovszky Lajos, dr. Prokopp Gyula és Mattyasovszky Kálmán. Az igazoló választmányba: Bachl Lajos, Vimmer Imre, Grósz Ferenc, dr. Fehér Gyula és dr. Wipplinger Ödön választattak meg. A főispán által kineveztettek: elnökké: dr. Janits Imre; tagokká: dr. Földváry István, Etter Gyula Mattyasovszky Kálmán. 9 Az egészségügyi bizottságba: Dr. Zwilling™ Ferenc, dr. Csernoch János, Etter Gyula, dr. Thuránszky Lajos, Magyary László, Pisuth Kálmán, Mattyasovszky Lajos, dr. Prokopp Gyula, Reviczky Károly, Zsiga Zsigmond, Vimmer Imre, Lindtner János és Pongrácz Kázmér. Az egyenes adó kivető bizottságba: Az alispán által kineveztettek: Brutsy János és Magyary László rendes, Böszörményi József és Háber Ignác póttagokul. Bányászakor tőkül • Magurányi^ József és Grósz Ferenc rendes, Lindtner János és Hartmann Péter póttagul. A tiszti vyugdij igazgató-választmányba.Dr'. Csernoch János, dr. Helcz Antal, Usztanek Antal és Zsiga Zsigmond. A lóavató bizottságba: A főispán által kineveztettek : az esztergomi járásban elnökül: Vaszary Gyula, tagokul: Kari György, Müller Ernő Hartmann Péter, Kuszenda János, hivatalból a főbiró. A párkányi járásba elnökül: Vancsó Gyula tagokul: Kobek Kornél, Boronkay Jenő, Ettei Gyula, Horváth Alajos és hivatalból a főbiró.