ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-06-21 / 25. szám

XIII. évfolyam. Esztergom, 1908. június 21. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. „Juste milieu." Esztergom, június 20. Az 1832. június 5-én kitört francia forradalom idejében volt egy politikai párt, mely a hideg és meleg viz közötti párt, illetve a langyos viz pártja volt. Gúny néven elnevezte őket a forrongó francia társadalom »juste milieu« pártnak. Méltán, mert hiába, a politikában szint kell vallani. Lavírozni nem lehet, mert a korszellem a »juste milieu«ket könnyen félretaszítja. Legtöbb esetben ügyet sem vet azokra, kik színtelen politikájukkal áltatják a forrongó kedélyeket. Ilyen színtelen politikát akar életre segiteni a függetlenségiek, alkotmánypártiak és a darabontok tűrhetőbb elemeiből összeverődni készülődő fúzión felépítendő »uj párU. » Confusions milieu« lenne ebből, mely az egymással harcélbe álló keresztény és kereszténytelen párt között képezné az összekötő kapcsot. »Más ezt meg nem tenné, lelkére nem venné. No jó, mert van szive «, mint a legújabb nóta hangzik a grammofonból. Célravezet-e ezen »juste milieu« párti programm? Az aranyhíd ma már nem közvetít; az agyarkodást azonban fokozza azoknál, kik Isten, király és haza nélkül képzelik felépíthetni az emberséges társadalom templomát. A nem keresztény elem olyan, mint a gyermek, ha éretlenségét figyelemre méltatjuk és a békét közvetitni vállalkozunk, csak a dacoskodását fokozzuk, mert beégetjük lelkükbe, hogy őket ma már figyelemre kell méltatnunk. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A dagály. Irta: Kriegs-Au Mella. A Sirály napok óta kínlódott a nyilt tengeren elromlott gépezetével. A teljes szélcsendben a vitorlák is élettelenek voltak. A hajó személyzete a kapitánytól az utolsó matrózig szidta az Adriát, valóságos düh vett rajtuk erőt, hogy oly soká vesztegelnek tétlenül. Végre bejutottak Otrantó piszkos kikötőjébe. A kovácsok azonnal munkához fogtak, azonban előre látható volt, hogy két-három hétig is eltart, mig elkészülnek. A kapitány dörgött, morgott, a szalonjából ki sem mozdult. A legénység pedig titkon örült a váratlan szabadságnak, diszbe öltözve csapatostul mentek az oszteriákba, hol hancúrozva vihogtak a mulatós lányokkal. Még a tiszt urak is betelepedtek a füstös, szurtos csapszékekbe, hogy valahogy agyonüssék az idejüket. Csak Hamvas Ferenc, a leányosképü hadnagy nem tartott velük. Ártatlan naiv kedélyű jó fiu volt, azért általában Ferikének nevezték, mely név az első hosszabb tengeri utján is elkísérte. Eleinte nevették, gúnyolták, majd lassan megkedvelték. Ferike szolgálatját legpontosabban végezte, Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Mily másképpen festene a világ képe, ha visszatérnének az emberek a tiszta keresztény felfogáshoz! Harc és háború nélkül oldatnék meg a XX-dik század gordiusi csomója. A belső megújhodás még a fekélyes részeket is kidolgozná a társadalom testén. Nem átallom kijelenteni, hogy még gyökeres operációra sem volna szükség. A fekélyes részeket sem kellene hatalmas metszéssel eltávolítani, mert a belső megújhodás által erőre emelkedő testszervezet még a fekélyes részeket is fel tudná lassacskán dolgozni. Az orvosi tudomány azt állítja, hogy a beteges testrészeket egy-egy hatalmas műtéttel el kell távolítani, hogy az egészséges részekre át ne vándorolhasson a fenésedés. Azt is állítja, hogy a sebeknek nincs gyógyszere; azokat magának a szervezetnek kell feldolgozni. A tudomány csupán csak arról gondoskodik, hogy a sebek dezinficiáltassanak. Számos sebet beheggeszt az eszélyes gyógykezelés ilyen formában anélkül, hogy metszést alkalmazna. Egyet tételez fel csupán, hogy a szervi egész egyébként egészséges, munkára erös, képes legyen. Ha ez hiányzik, a tudomány erösitö, kisegítő eszközökről gondoskodik, melyekkel a szervezetet hatalmas munkájában istápolja, kisegíti. A metszés a politikában a forradalom; erre nincs minden esetben szükség még akkor sem, ha a szervezet elfekélyesedett. A békés, de öntudatos gyógykezelés éppen azt az eredményt biztosithatja, ha a belső megújhodás formájában a szervezetet hatalmas munkájában kisegítjük. finom, karcsú alakjával klasszikusan kúszott az árbocokon. Fehér kisasszony kezével pedig oly erősen kezelte a köteleket, mint akármelyik markos legény. Szép, nyilt patyolat arcán már arányosan zománcozódott a tengeri levegő pirja, tiszta tekintetű szemei pedig élénken ragyogtak, az izmai megacélozódtak. Ideális férfiúvá fejlődött az Adrián. A lelke pedig megmaradt olyannak, aminőnek az anyja megőrizte. A szivébe ültetett liliomszál gyökerét mélyebbre véste a tenger csodás világa. Nem szerette az ivók romlott levegőjét, elbarangolt a városban. Otrantó minden tekintetben Délolaszország jellegzetes kikötője. A mólón fekete kuszált hajú gyerkőcök pajkoskodtak, be-be ugorva a tengerbe, hogy szoldikat kunyorálhassanak. A szűk utcákon asszonyok tereferélnek mindennemű házimunkát végezve, mig a lapostetejü, napsütéstől rikító sárga szinü házak között vigan folyt a kereskedelmi élet. Ferikét rendkívül megkapta az idegenszerű forgalom, az olasz eredetisége. Azonban a piszkos utcák inkább a csendesebb külvárosra terelték figyelmét. Ez szép rész volt. A tenger mentén húzódtak a kőházak, mereven szorulva egy hosszú egyenes sorba, mig gyönyörű pálma és ciprus kertjeik felnyúltak a hegyoldalba. Az utolsó házat, egy szegényes romladozó viskó nyersköveit voltaképen csak a sürün felfuttatott vadszőlő és rubinrózsa tartotta össze és mégis elbáSzerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Ezért mi a »juste milieu« politikát, még ha az a sokat kürtölt fúzió alakjában jelennék is meg, eredménytelen politikának, »confusio milieu«-nak tartjuk, mely a kuruzsló vénasszony ráncos ábrázatávai sokakat elbolondithat, de javulást közmegelégedésre eszközölni nem fog. Tapasztalt, mély belátásu orvosokra van a mai világnézetnek szüksége, kik tudni fogják, hogy csak két irány között lehet választani: a kereszténytelen és keresztény világnézet között. Az előbbi megváltoztathatja keretében a világ képét, de a boldogabb légkör után epedök lázas szenvedélyét kielégíteni nem fogja. Az utóbbi az egyetlen medicina, mellyel még ma is ki lehetne kúrálni a görvélykóros világot. A beteg fölött konziliumot tartó nagy fejűek lássák be végre is, hogy az emberi társadalmat a szenvedélyekre felépíteni nem lehet; hogy az emberi társadalmat az élet örömeinek elixirjével fenntartani képtelenség. Vagy-vagy! Krisztus vagy BeliálJ Válaszszatok! Ne feledjétek el azonban azt sem, hogy Marat, Robespierre szintén a nyaktilón végezték szabadság után sóvárgó életüket. S mi történt ezután? Megtisztult kissé a félelem és borzalom kohójában az emberiség, de egy porszemnyivel sem javult meg. Danton, Marat, Robespierret és társait Bonaparte Napoleon, ezt később Lajos Fülöp, végre az emiitettem júniusi forradalom váltotta fel s ma a francia nemzetet ismét örülési rohamok sorvasztják. Vajha a magyar egyszer már a mások kárán okulna! Akkor remélhetőleg belátná, hogy a »juste milieu« politika korát túlélte; hogy itt ma már csak öntudatos keresztény szellemű politika szanálhatja a sajgó sebeket. joló volt. Ferike megállt és fütyörészve gyönyörködött az olasz poétikus leleményességében. Majd egy leány jött le a széles szürke kőlépcsőn. A tiszt hozzá lépett és megszólította. — Tietek ez a ház ? — Igen. Te uram idegen vagy, tengerész tiszt ? Kérdezte a leány, tekintetét le nem véve az ifjú arcáról s meglepetve nézte a szép idegent. Az ő vidékén még nem látott ily édes tekinteti) szemeket, ily bájos tiszta férfi arcot. — Hamvas Ferenc, a Sirály hadnagya vagyok. Itt rekedtünk ebben a nyomorult kis fészekben. Azonban most már nem bánom . . . — Otrantó szép. Dümmögte sértődötten a leány. — Persze, persze itt a tengerparton. Hogy hivnak ? — Anina. —' Ugy

e az oszteriába mégy, van ott most vígság! Ugy mulatnak, egészen ide hallani dévaj kacajukat. Te pedig takaros kis lány vagy. — Mondotta a hadnagy, fürkészve nézegetve a lány tetszetős öltözékét. — Hogyis ne, sohasem megyek a részeges emberek közé. Az apám várom a kikötőben. — Merre mész ? — A halász mólóra — mondotta a leány elindulva, a tiszt pedig mellette ment. Az ut gyönyörű volt. A tenger mellett húzódott cikk-cakkos strandja. Kora alkony volt. A lobogó nap csöndesen