ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-06-07 / 23. szám

kodnánk róla. Csak az, ami intézményesen van biztosítva, bir maradandósággal. Azért az új politikai alakulásoknak nem szabad elnyelniök a néppártot, ellenkezőleg azt gyarapítani, erősíteni kell. S adja Isten, hogy e kis csapat minden tagja ihletett, apostoli lelkű férfiú legyen, ki felfogja magasztos hivatását, mely Magyarország regenerálásában reá várakozik. — A katholikus öntudat ébredése. A Budapesten lefolyt fényes sikerű pápai jubileum és a lourdesi szent Szűz tiszteletére rendezett impozáns körmenet bizonyára jóleső örömmel és boldogsággal tölti el a katholikusok szivét. Ily nagyarányú ünnepségben, amidőn már a keresztény gondolkodást eddig rejtegető férfiak is mellükre tűzik a Mária és pápai érmet, még nem igen volt részünk. Hithűség és hazaszeretet; erő és egység voltak jellemzői e napnak. S mégis azt látjuk, mikor a szunnyadó katholicizmus végét járja, a magyar sajtó a legszebb ünnepségekről is hallgat, avagy pedig csak kurtán végez velők. Ezt a tanulságot szolgáltatták a legutóbbi események is. Sajnos, az országos katholikus lapjaink sem nevelődtek még ki ez irányban teljesen. Mert, ha például Wienben férfizarándoklatot vagy ily nagyszabású körmenetet rendeznek, a katholikus újságok egy héten át, nap-nap után hoznak karcolatokat tanulságul, hogy annál jobban és mélyebben véssék a közönség lelkébe az egység erejének tudatát. Bátorítják a félénk, anyámasszony katonákat, erősitik és bizalomra gerjesztik a bátor hitvallókat, hogy a szétforgácsolt erőket egy táborba terelhessék. Ebben a sajtó rendkívül nagy szolgálatot tehet s már központi vezérférfiak is belátják, hogy jó vidéki lapjaink tehetnek e tekintetben legtöbbet, mert az országos napilapok csekély terjedelmüknél fogva politizálásban merülnek ki s igy sajnos, sokszor a legvitálisabb katholikus érdekeknek sem jut elég hely. Pedig ha most a katholikus öntudat ébredésének korát kellően nem méltatjuk figyelemre, a francia kórság ide is átplántálódik. A katholikus öntudat ébredésének korában, a tisztességes, romlatlan vidéki sajtó elévülhetlen érdemeket szerezhet, ha figyelmesen őrködik ajelett, mit nem akar észrevenni a romlott fővárosi sajtó. A pápai jubileumnak is volt egy olyan mozzanata, mely feledhetetlenül vésődött azok szivébe, kik boldog részesei voltak az ünnepnek. E fenséges pillanatról az »Alkotmány<í-on és »Uj Lap<s.-on kivül, egyetlenegy fővárosi napilap sem emlékezett meg. Báró Barkóezy lelkes ünneplése volt ez. Csodálatos dolog, hogy mikor a báró törvényadta jogával élt, hitbeli meggyőződésére hivatkozva a jegyzőkönyvet nem irja alá és Kapcza okvetetlenkedik, az egész u. n. magyar sajtó a »Budapesti A vásott katonák is megilletődnek. De a durva természet újból megszólal belőlük. —- Énekelj csak ! — mondják. — Majd megunod végre! De Péter meg nem zavarodik. Dicshimnuszából prédikáció lesz hozzájuk. Beszél nekik a bűnről és a megváltásról, rajongó szeretettel szól az Isteni Mesterről, ki lejött a földre — szeretetet hirdetni! A börtön rothadásos légkörében is — örök életről beszél, sötétségében is — örök fényről, világosságról tanúskodik ! Mélységes hit, boldog meggyőződés érzik ki minden szavából! — Ha oly hatalmas az a te mestered — kiáltják le azok — hogyan engedhet téged étlenszomjan veszni ? Fakasszon forrást ott lenn számodra, hüsitőt, éltetőt és mi is hiszünk benne! És Péter hajlik a szóra: egy sisakkal megüti a sziklát és —• friss forrás fakad nyomban ott az ámuló harcosok szemeláttára. Szent forrás ! Nem szomjúságot oltott először, hanem lelkeket mosott tisztára, hófehérre, mert Péter megkeresztelte őreit! Clio elfeledte e megható történetet feljegyezni: sok, túlsók jegyezni valója volt akkor úgyis! De a legenda lágy szellője még most is zsong a börtönben s a forrás most is kristályvizet kinál a jámbor zarándokoknak. A hivő pietás oltárt emelt a börtönben, hogy az isteni Bárány megváltó vére engesztelje a pogányság mind ama bűneit, melyeket Krisztus egyházával szemben elkövetett. Meghatva borultunk le a börtön kövezetére s imádkoztunk. Távol az utca zajától, lármájától lehet igazán jól imádkozni! Dr. Babura László. Hirlap«-tól kezdve a »Népszavá«-ig éktelen jeremíádot csap, de nem ám Kapcza ellen, hanem Barkóezy ellen. Azonban, mikor vagy tizezer katholikusból álló ünneplő tábor hosszantartó tapsviharba tör, lelkesedik Barkóczyért; a sajtó képviselői feltűnően megsiketülnek. Nem találunk szavakat e minősithetlen rosszakarat jellemzésére, csak azt óhajtanok : vajha mielőbb kinyiina katholikusaink szeme s undorral fordulnának el attól a sajtótól, mely nemcsak történelmi multunkat, hanem már a jelent is meghazudtolja. Az ilyen tendenciózus hiradóknak továbbra is palotákat építeni keresztény filléreken, ez több lenne a gyávaságnál. Dr. báró Barkóezy Sándor min. tanácsos puritán egyszerűségével és szerénységével mindig kerülte a nyilvános szereplést, pontos, lelkiismeretes hivatalnok, szerető atyja nemcsak családjának, hanem istápolója a szegényeknek is, két évtized óta pedig a katholikus társadalmi megújhodásnak lankadatlan bajnoka. Valóságban gondviselésszerű dolog, hogy aki minden nyilvános szereplést kerül, azzal az összes darabont, méltóságos és szociáldemokrata sajtó heteken keresztül foglalkozik vezércikkeiben. Midőn pedig csúfos kudarcot vallanak dicstelen munkájukkal, a katholicizmus vezérének választja Barkóczyt. Kohl Medárd dr. püspök mintegy a lelkes ünneplő közönség ajkáról veszi el a szót, midőn markáns szavakkal fejezi ki azon tiszteletet és szeretetet, mellyel a magyar katholikus társadalom körül övezi a bárót. Szivének hő óhaja, lelkének legőszintébb kivánsága: adjon az ég a hazának minél több ilyen jellem szilárd, bátor hitvalló férfiút, akkor ismét boldog lesz a ne?nzet, mint volt, midőn Mária volt a pátronája. Leszegezzük ezen nagyfontosságú apostoli szavakat, melyek szankcionálták Barkóezy eljárásának helyességét. Budapest hithű katholikusainak több ezer főnyi tábora a lelkesedés leírhatatlan hevével fogadta e szózatot, csak a riporterek maradtak vakok és érzéktelenek. Vagy nem ? A liberális garázdálkodásnak vége. A felébredt katholikus öntudatot nem altatja már el sem a fékvesztett tomboló düh, sem az események agyonhallgatása. Midőn egy bátor hitvalló fétfitínak összerótták a szenvedés keresztjét, akkor tünt fel a mi pirkadó hajnalunk ujabb sugara. Igaza van a fővárosi katholikus hitélet SZÍVÓS kitartású, fáradhatatlan vezérének P. Bóta Ernőnek, hogy »a szunnyadó katholicizmus végét járja, az ébredező katholicizmus napjait érjük. De mikor állunk egészen talpra ? Mikor csatasorba ? Mikor? Majd ha duzzadnak ereink a munkakedvtől; majd ha férfias bátorság szállja meg szivünket; majd ha mindnyájan összefogunk és egymásért élünk, halunk. Erő, bátorság, egység, jöjjön el hát a te országod!« Kath. Népszövetség! Te is ezt akarod ! Urbányi fózsefi A „Ker. Szeretet Orsz. Gyermekvédő Müve'' egyesület megalakulása. Nagy lelkesedéssel bontotta ki zászlaját mult vasárnap Esztergomban »A Keresztény Szeretet Országos gyermekvédő« Műve« cimű egyesület. A gyermekvédelem apostoli lelkületű vezére Rajner Lajos dr. püspök, megértette a kor követelményét. A XX. századot gyermekszázadnak nevezték el a tudósok, a filantrópok, a történetírók, azért, mert e század emberisége könyörületes szivet kezd mutatni a szegény, elhagyatott, züllésnek induló gyermekek iránt. Sorban alakulnak a gyermekvédő egyesületek, mi sem maradhattunk tétlen, nálunk, Magyarországon is megalakult nemrég az »Orszagos Gyermekvédő Liga.« Behatóbb kutatás, hosszabb megfigyelés után azonban észrevette a magyarországi katholicizmus, különösen pedig annak egyik előharcosa Rajner püspök, hogy bizony az »Orszagos Gyermekvédő Liga« csupán a humanizmus és filantrópia alapjára támaszkodik, csak a gyermek testi szükségleteit elégíti ki, lelkéről, természetfölötti világáról azonban egészen megfeledkezik. Más szóval mellőzi a vallás-erkölcsös szellemet és nevelést. Már pedig igazi gyermekvédelmet vallás-erkölcsös nevelés nélkül elképzelni nem lehet. S ez a körülmény indította Rajner püspököt arra, hogy a szabadkőműves Ligával szemben megalakitsa hazánkban a Kath. Gyermekvédő Ligát. Meg is alakult az egyesület, s most várja, hogy minél többen sorakozzanak kibontott zászlaja alá. A gyűlés lefolyása egyébként a következő volt. Pont 11 órakor lépett be a városház nagytermébe Rajner püspök, a Liga szervezője. Hatalmas éljenzés követte belépését. A nagytermet ez alkalommal zsúfolásig töltötte meg a közönség. Ott láttuk a keresztény Charitas terén oly nagy buzgalmat kifejtő hölgyeinket, kiknek sorában voltak: Vaszary Lászlóné, özv. Reviczky Gáborné, özv. Laczkó Pálné, Laczkó Vilma, Magoss Sándorné, Magurányi Józsefné, özv. Zubcsek Mihályné, Philipp Konrádné, Tillmann Károlyné, özv. Hamar Árpádné, Szecskay Kornélné, ICerschbaummayer Károlyné stb. A főkáptalan részéről: Vézinger Károly, Horváth Ferenc dr., Klinda Teofil dr., Andor György dr., Brühl József és Fehér Gyula dr. prelátus-kanonokok, az alsópapság teljes számban, sok bencéstanár, a város részéről: dr. Földváry István főügyész, Hoffmann Ferenc tanácsos, Rothnágel Ferenc tanácsos, Osváth Andor főjegyző, továbbá Magoss Sándor kir. itélő táblai biró, Magurányi József ügyész, Katona Sándor dr., Prokopp Gyula ügyvédek, Mattyasovszky Lajos lovag, Burány Ernő érseki főpénztáros, Csupor István főerdőmester, Nagy Antal igazgató és még sokan, kiket névszerint — helyszűke miatt — meg nem nevezhetünk. Rajner Lajos dr. érseki helynök elfoglalván helyét, a következő lelkes, meggyőző beszédet intézte a jelenlevőkhöz: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tavaly nagy ünnepségek között ültük meg országszerte árpádházi szent Erzsébet születése hétszázadik évfordulójának emlékét. Mi esztergomiak is kivettük abból a magunk részét. Az esztergom városi papság azonban nem érte be a puszta ünnepléssel. Maradandóbb, a gyakorlati metbe mélyen belevágó emléket kívánt emelni a megdicsőült magyar királyleánynak, ki életében annyi szeretettel viseltetett a szegények és ügyefogyottak iránt. Ki szegényebb, ki ügyefogyottabb a szegény elhagyatott gyermekeknél, kik nélkülözik az anyai szeretet melegét, kiknek mindennapi kenyeréről nem gondoskodik a munkás apai kéz, kik rongyokban, piszokban nőnek fel, korai koldulással keresik szegényes élelmüket, Istenről, erényről, túlvilági életről, az ember földi rendeltetéséről és végcéljárói vagy semminemű vagy csak igen fogyatékos ismeretekkel birnak. Sorsuk az erkölcsi züllés vagy korai halál. Pedig ha kellő ápolásban,- gondozásban, nevelésben, tanításban és oktatásban részesülnek vala, a társadalom, hasznos tagjaivá váltak volna, a haza hű és kötelességtudó polgárokat, az egyház jámbor híveket nyert volna bennök s részesei lettek volna annak a kulturmunkának, mely egyedül képes a hazát naggyá, a nemzetet erőssé tenni. Ezen szegény, elhagyatott ügyefogyottak iránt rokonszenvet ébresztett sziveinkben szent Erzsébet országos jubileuma, s ugy véltük, hogy ezen rokonszenv szélesebb körökre is kihatott, hogy a keresztény szivek, kik lelkesülni tudtak az ügyefogyottak nagylelkű pártfogójának emlékén, tudnak lelkesedni azon ügy mellett is, melynek a dicsőült életét szentelte, s készek meghozni az áldozatot, hogy a társadalom a magyar haza legszegényebbjei, legeíhagyatottabbjai a testi elsatnyulástól és az erkölcsi zülléstől megmentessenek. Ha sikerülne egy országos gyermekvédő egyesületet keresztény alapon, mint a keresztény szeretet művét létesíteni: ez volna a szegények és elhagyottak pártfogója tiszteletére a legdicsőbb emlékmű. Szent Erzsébet újra élne és folytatná áldásos tevékenységét, a tiszteletére létesülő, oltalma és pártfogása alatt működő egyesület tagjaiban és tagjai által. Esztergom város papsága egy ily egyesület létrehozásán fáradozik. Szerencsés volt annak létesítéséhez O Eminenciájának kegyelmes főpásztorunknak előleges engedelmét, utóbb az egyesület alapszabályainak jóváhagyását, sőt a nm. püspöki karnak helyeslését és hozzájárulását is megnyerni. Ezen előzmények után bátor voltam a mai napra az egyesület megalakulása céljából gyűlést hirdetni s közzé tett felhívásomban mindazokat, kik hozzánk csatlakozni s a keresztény szeretet tevékenységének ezen ujabb művében részt venni óhajtanak, a gyűlésen való részvételre felkérni.