ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-03 / 18. szám

XIII. évfolyam Esztergom, 1908. május 3 18. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapító: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Mindent e jelben! Esztergom, május 2. (d) A nemzetközi slpciáldemokrata párt legújabb agrár törekvésam. mint azt láttuk, nem vezettek a kellő/eredidényre. Nem különösen azért, mert egy pofítikai programm még magában nem párt s csak ha megbízható erök vállalkoznak annak kivitelére, képes a programm híveket szerezni. A magyar nép jól tudja kivel áll szemben. Nem ad hitelt Bokányiéknak. Nem lát bennük a nép oly nagy garanciát, mely az ö nyomoruságukon lendíthetne. Hozzá járul ehhez a részvétlenséghez a magyar földmivelési politikának a legutóbbi 10 év alatt létesített sok humánus és okszerű intézménye, Darányi intenzív munkája és mindazon eredmények, melyek az agrárszocializmus kérdésének megoldását egyre közelebb hozzák. Nagy és érthető oka a nemzetköziek felsülésének az is, hogy ez a mozgalom soha sem viselte őszintén a földmives nép sorsát a szivén, annak szervezésére nem fordított gondot, söt a Marx-elmélet szerint határozottan ignorálta a föld népét s megfeszített erejét az ipari munkások szervezésére fordította. Ez a körülmény adott életerőt Mezőfi mozgalmának. A jeles »sárember«, mint öt a nemzetközi szociáldemokrata pártban tisztelik, észre vette, hogy a föld népének is vannak már szociális hajlamai, csak helyes frázist kell kitalálni tömöritö erőnek. Talán kereste is az alkalmat, hogy útilaput kapjon az anyapárttól, hogy maga kezére, maga zsebére csinálhasson üzletet a nép nyomorúságából. Meg is tette. Elvetette a nemzetközi jelzőt, melyet a nép jobban gyűlöl, mint a »magánügy«-nek nevezett vallástalanságot és lám számottevő tábora van azokból, kiknek ég a lelkük sorsuk javítása miatt, de nincs elég erkölcsi erejük, vagy szellemi képességük, hogy felismerjék helyzetüket, hogy tükörbe nézzenek és felismerjék magukban az ügyes üzletember haszonállatait. Mezőfi szorgalmasan koppasztja a birkáit, de még szorgalmasabban Ígérget. A nép azon része, mely az illetékes vezetőktől elhanyagolva valami segitö agrármessiást keres, sokkal ismerősebb Mezöfiék programmjával és jobban rokonszenvez egy nem kimondott nemzetközi párttal, mint a Bokányiék és a többi Jakabok gyülekezetével, de jobban még azért is, mert Mezőfi táborának zömét a föld népe képezi, emitt pedig attól az ijesztő eshetőségtől fél, hogy a már tűlsúlyban levő és a pártvezetést és irányítást teljesen a saját kezében tartó ipari proletárizmus jármába kerül. Azonban ne higyjük, hogy a nemzetköziek tábora mindezeket tudva is felhagyna népkisértö munkájával. A nemzetközi szociáldemokrata tábor vezéreiben az erős faji szivósság és főleg az üzlet elve még többször, söt most még nagyobb tűzzel fog agitálni és szervezni. Nem olyan ragadozók ők, hogy ha egy ugrást elhibáztak, szégyenkezve elsomfordáljanak a kiszemelt áldozat mellől. Megkísérlik többször is még és mindaddig nem fognak nyugodni, mig fogaikkal ki nem tépik a nép lelkét, karmaikkal ki nem ürítik az áldozatok zsebét. Nézzük csak végig a nemzetközi szociáldemokraták évi jelentéseit, vessünk egy pillantást küzdelmes, viszontagságos söt mondjuk ki nyíltan: üldözött fejlődésükre, nyomban belátjuk, hogy egy kudarc, tiz kudarc meg nem állítja őket. Vezetőik üzletemberek abból a fajtából, mely kizárólag jövedelemre és hatásra dolgozik s evégből mindég kész alkalmazkodni; mindég kész reformálni a tömegnek szánt programmját, hogy kitartóan minden akadályon is a végcélhoz jusson. ^^A magyar kereszténységre teöfífmbs jEár-ra—legei ösebrj -munka. Megtartani a népet Istenének és hazájának, segiteni baján, őszintén dolgozni anyagi jobblétén s fejleszteni értelmét, hogy tisztán lásson, hogy fel tudja fogni, meg tudja bírálni a keresztényi elvekből folyó szocializmus és a nemzetközi vagy nem nemzetközi, de mind a két esetben istentelen és nemzetpusztitó szociáldemokrácia irányzatok közötti különbséget. Ne fázzunk a »szocializmusa szótól, mert az tűz, mely mint látjuk, az egyház és a haza javára hasznosan használható, de elhanyagolva, fitymálva, pusztító, romboló elem. Tüz, amelyet szít a kor ezer baja, tűz amely elkeseredéssé forralja az elégedetlenséget. Nem szabad késnünk tehát! Minden akciónkra, mellyel a népnek akár anyagi akár szellemi baján segítünk, rá kell sütnünk a »szocialis« jelzőt. Legyen szociális gazdakör, legyen szociális munkás-egylet, leAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Gyermekkar a pápai jubileumon. Lombos erdő, csöndes árnyak Otthona a csalogánynak, Édes otthon minden fészek, Boldogság ott mennyi fér meg! Virágillat, szines pázsit, Ibolya, meg fürtös jácint, Folyondárok gyönge karja . .. Ez az erdő hangulatja! Édes otthon a mi házunk, Megszenteli szentegyházunk, Védi, áldja lombos árnnyal, Szentcsaládos boldogsággal! — Gyermeklelkek, viráglelkek, Virággá kik itt születtek, Jertek, álljunk koszorúba, Legyünk Krisztus koszorúja! Mint folyondár a fa törzsét, Fonjuk át a Krisztus tölgyét, Mint virágból szálljon rája Imádságunk illatárja! Köszönjük meg köszöntéssel, Csalogányok énekével, Ami áldás ránk is áradt! — Tartsd meg Isten Szenlatyánkat! Pannon. Michelangelo. Verőíényes nap, után kellemes est borult a Via Apftia-ra., melynek terebélyes pálmái s a mentén levő kertek viruló rózsái édes illatárral töltötték meg a levegőt. Már kigyúltak a villamos körték, midőn a Colosseum-hoz értünk. Halálos csend uralkodik most itt, ahol valamikor 87^ ezer ember tomboló lármájába vegyült a gladiátorok diadalmas kiáltása és — és halálos hörgése. A caesar díszhelyét kirágta az idő vasfoga, a podium óriási oszlopai romokban hevernek. Fű nő az arénában s az őrnek kis macskája nyávog ott, hol lybiai oroszlánok és párducok bömböltek. A pusztulás angyala szállt el az óriás építmény fölött, szárnyainak rémes csattogását — úgy rémlik — még most is hallani. ítéletet jött ide tartani, hogy porba döntse a gőgös pogányság eme büszke templomát, hol embervért ontottak és emberéletet áldoztak a vérszomjas világhódítók. Megbüntetni jött az embertelenség amaz undortkeltő orgiáit, melyek számtalan vértanút adtak az egyháznak. Romhalmazt csinált tehát a fényes márványu pogány templomokból és ragyogásában, magasztosságában páratlan Bazilikát emelt a szegény galileai halász sirja felé. A caesarok, a kegyetlen zsarnokok vérbe fúltak és a halálra üldözött kereszténység trónra lépett, hogy a krisztusi szeretet jelszavával kormányozza az egész világ'ot. A Colosseum pendantja szent Péter óriási Bazilikája. Mikor először léptünk a köralaku sz. Péter-térre, meg kell vallanom, csalódásféle rezgett át lelkemen. Amit láttam, nem látszott a már előbb olvasottaknak és hallottaknak megfelelni. De mikor hosszas, fokozatos emelkedéssel végre a Bazilika előcsarnokába léptünk, mikor az óriási középkapun bepillantottunk a templom belsejébe, midőn szent áhitattal belépve a szenteltvíz medencéjének két remekbe készült angyalkája mellett, melyek messziről légies könynyedséggel és eltűnő kicsiségben lebegnek a medence fölött, valóságos törpéknek tűntünk fel, midőn végre a kupola alá érve a belső peremén mozgó emberek apró kis játékbáboknak látszottak, — akkor kezdtük belátni és megérteni, hogy a világ legnagyobb templomában vagyunk, melyben a nagyemlékű XIII. Leo pápa utolsó jubimr ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~«|