ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-04-01 / 13. szám

abban a részesedésben, melyet a város akár törzsrészvények, akár élvezeti jegyek utján biztosit magának. És végül megvan az az óriási haszon, melyet a vasút létesítése a város jövőbeni gazdasági fejlődésében biztosit. Török Emil. A vallás-erkölcsi nevelés. Irta és felolvasta Guzsvenitz Vilmos az esztergomi kath. kör f. hó 18-iki estélyen. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 19. század rendkívül sok kérdést bolygatott meg, sok új eszmét vetett föl és sok befejezetlen ügyet hagyott örökségül a 20. századnak. Ugy tett, mint egy ifjú óriás, ki a múlttal teljesen szakítani, mindent ujjá alkotni, mindent reformálni akar és miután a létező állapotokkal való elégedetlenségében mindent felforgatott, egyszerűen tovább áll és a rendezés munkáját kellemetlen örökségül hagyja utódának. Ez az oka, hogy soha annyi befejezetlen, nehéz kérdés nem háborgatta a társadalmat, mint most, amikor az államkormányzók, a vezető férfiak összes tehetségét a sokszorosan megzavart társadalmi egyensúly helyreállításának nehéz munkája foglalja le. A sok kérdés közül a kath. társadalomra nézve első sorban a keresztény szellemű nevelés kérdése a legfontosabb, részint azért, mert a vallás-erkölcsi nevelés és a kath. világfelfogás a legszorosabb összetüggésben vannak egymással és az egyiknek a gyengülése maga után vonja a másiknak a hanyatlását is, részint azért, mert a kath. hit "ellen intézett támadás a keresztény szellemű iskola megtámadásával szokott kezdődni. Ezt mutatja a történelem és a legközelebbi múltnak többszörös tapasztalata. Mindennek dacára azt a sajnos jelenséget kell szomorúan konstatálnom m. t. H. és U.!, hogy a magyar társadalom nem mérlegeli az iskolakérdést azzal a komolysággal, azzal a féltékeny lelkiismeretességgel, aminőt az ügy fontossága megérdemel. Nekem ugy látszik, hogy a magyar katholikusok nem tulajdonítanak a kath. szellemű iskolának oly mélyreható befolyást, aminővel az tényleg bir, mert különben érthetetlen volna az a könnyelműség, amellyel a kath. társadalom egy része, irtózva a szükséges áldozatoktól, iskoláját vetélkedve ajánlja fel a felekezetlen államnak és ezzel szabadságát, önrendelkezési jogát önmaga veti annak a mindenható államnak a lábai elé, amelynek úgyis vérében van a hatalom központosítása és amely hol szép szóval, hol erőszakkal úgyis lehetetlenné tette, vagy legalább is megzsibbasztotta már a társadalom csaknem minden szabad mozgását. A kath. társa.dalomnak e sokszor tapasztalható vétkes könnyelműsége arra késztet engem, hogy a m, t. H. és Urak becses figyelmét a vallás-erkölcsi nevelés fontos kérdésére tereljem. Vol merswertherstrasse) kiváló érdeme, hogy a műtörténeti előadásokhoz számos fotogrammot készit az.egész világon található remekművekről. Ezen nagy gyűjteménye »Kunstgeschichtliche Projectionsbilder« cim alatt Braun, Clement & Cie hires párisi műintézet fényképfelvételei után készült s 3000 műremeket tartalmaz. A katalógus a mesterek betűrendes névsora szerint sorolja el az egyes képeket a hely megjelölésével, ahol az illető mű őriztetik. Vannak itt tárgyak a képző-művészet fejlődésének első kezdetétől a legújabb korig: a középkor, a renaissance, a barockkorszak remekei, a rokokó, a klasszicizmus, a romantika, a ig. század művészete, az ó-kori épitészet és szobrászat emlékei. Az egyes 8V2.X 10 cm- nagyságú diapozitivek ára 1/20 márka. A cég egyes sorozatokat is állított össze 40—50 képből, melyeket csekély dij mellett (4—5 márka) kölcsönbe küld. Ilyenek: Dürer—Lionardo, Tizián, Corregio—Rafael—Rembrandt, — A francia festészet a ig. században, — A francia reálizmus, impresszionizmus és ideálizmus a modern festészetben. Ugyanezen sorozatokhoz kaphatók nála kész magyarázó könyvecskék is, melyek szép nyelvezetben a szóbeli előadást tartalmazzák. Számos egylet és olvasókör társas összejövetelei méltó anyagot találhatnak ezen gyűjteményben a tagok hasznos szórakoztatására s nincs messze azon idő, midőn hazánk népmivelődési mozgalma okulva a külföld példáján, ezen előadásokban fogja találni a legpraktikusabb eszközt céljának elérésére. Kákonyi János. Mélyen meg vagyok ugyanis győződve, hogy az embereknek lelki békét, a társadalomnak nyugalmat, az államnak biztosságot,' az egyháznak erősséget leginkább az iskolák vallásos szelleme, a nevelés vallás-erkölcsi jellege nyújt. És ha a kath. közvélemény a vallásos és erkölcsös nevelés fontosságától szintén át van hatva, akkor ellenségeink támadása e téren sikertelen marad minden időben. Ha valamely népről vagy korról az igazságnak megfelelő, tárgyilagos ítéletet akarunk mondani, négy dolgot kell mélyreható vizsgálat alá vennünk: mégpedig a vallás erejét, a tekintély tiszteletét, a köz- és magánerkölcsök tisztaságit és betetőzésül azt, hogy e három főfontosságu dolog mily mértékben érvényesül a nevelésben. Akármelyik követelményt vizsgáljuk azonban m. t. Hölgyeim és Uraim ! a közélet minden megfigyelője fájó szívvel konstatálhatja, hogy a társadalom nagyon beteg. A vallás régi ereje többé-kevésbbé meggyengült, sőt itt-ott egészen ki is veszett az u. n. intelligencia egy jórészének a szívéből, helyét némelyiknél a közönyösség, másoknál a vallási dolgokban való nagyfokú tájékozatlanság, vagy a ferde meggyőződés foglalta el, hogy a vallásra csak a kevésbbé müveit elemnek, a szegény és egyszerű népnek van szüksége, de annak is csak azért, hogy a gazdagok, a hatalmasok vagyona után való vágyakozását mérsékelje, csillapítsa és fékezze, Ennek a hamis felfogásnak veszedelmes következményei sem maradhattak el. A sokaktól keservesen panaszlott és az uton-utfélen tapasztalható jellemgyengeség, az önérzet hiánya, az anyagi javak szertelen kívánása, a féktelen élvezetvágy, az akarat gyengesége és még sok-sok aérző sebe a társadalomnak, amelyet jelen vlkalommal hosszadalmas volna felsorolni, mind a vallásos meggyőződés hanyatlásából származnak. Nem szólok továbbá a közerkölcsök állapotáról, valamint a tekintély tiszteletének, hanyatlásáról sem, mivel ezekkel és a rájuk vonatkozó panaszokkal tele van a napi sajtó. Egyszerűen csak azt az erős meggyőződésemet fejezem ki, hogy az erkölcsi tisztaság hanyatlásának és a tekintély iránt való tisztelet nagy arányú meggyengülésének legfőbb oka az intéző körök hibáján kivül abban keresendő, hogy az emberek szivében meggyengült a hit ereje; de nem csak meggyengült, hanem a közélet minden teréről és igy az iskolából, az iskolai nevelésből is csaknem egészen kiszorult. Ezt az igazságot ~- bár burkoltan — elismeri és hirdeti a modern pedagógia is, amikor nevelő-oktatásról, jellemfejlesztésről, az akarat neveléséről, a kötelességtudásról, a lelkiismeretességről, az erkölcsi érzület megerősítéséről, a vallási érzelem fejlesztéséről, a vallásoktatás helyes kezeléséről és több hasonló dologról beszél, bár nyiltan nem meri bevallani, hogy ő maga a felpanaszolt bajok orvosi képtelen. Mi azonban bátran kimondhatjuk m. t. Hölgyeim és Uraim ! hogy a sok sebből vérző, beteg magyar társadalmat a modern pedagógia sohasem lesz képes meggyógyítani egyrészt azért, mert a régi keresztény szellemű nevelés utjának elhagyásával tulajdonképen ő maga okozta a felsorolt bajokat, másrészt pedig azért, mert csak elveket hirdet, de az elvek megvalósítására szükséges eszközöket nem tudja, nem akarja és talán nem is meri alkalmazni, mivelhogy ker. meggyőződés és ker. élet nélkül nem is lehet azokat sikerrel alkalmazni. Ha tehát a társadalmi állapotok javítására a modern pedagógia nem képes, akkor nincs más hátra, mint visszatérni a régi járt útra, a ker. szellemű, vallásos nevelés elhagyott útjára, amelyet ugy a történeti mult, mint hírneves férfiak egyformán ajánlanak. Isten nélkül, Istenbe vetett hit nélkül és e hitnek külső, őszinte megnyilvánitása nélkül nincs valódi belső megelégedés, nincs emberhez méltó erkölcsi tökéletesedés, de nincs egészséges és virágzó társadalom sem. Akár koldus valaki, akár dúsgazdag, akár családnak a, feje, akár népeket kormányoz, akár iskolát igazgat, akár hadsereget vezet, lelkének csak akkor van igazi nyugalma, működésének csak akkor állandó sikere, ha Istennel kezdi, Istennel végzi munkáját. Ez az élet tulajdonképeni mozgató ereje. Innét van, hogy amint az egész középkoron keresztül a vallás képezte az iskola éltető lelkét és nevelte a történelem nagy alakjait, ugy a legnagyobb pedagógusok is legföllebb csak feladatuknak tekintették az ifjúság erkölcsös nevelését. Igy nem említve a kath. pedagógusokat, a lutheránus Franke nyiltan hirdette, hogy »egy szemernyi élő hit többet ér, mint tisztán a históriai tudásnak egy mazsaja«, »egy csepp valódi szeretet többre becsülendő, mint az összes titkok tudásának egész tengere.« Herbart Frigyes, akinek igen sok követője van a magyar tanárok között is, nemcsak okos, hanem az okosság alapján becsületes és erkölcsös embert akar nevelni az emberből. Ratich Farkas még az olvasás és irás első elemeit is a bibliából vett mondatokon akarja tanítani. Komeniusz és Pestalozzi, akiket a modern pedagógia a legnagyobb tekintélyek közé sorol, első rangú követelménynek tartják a vallásos nevelést. A pietizmus név alatt ismert nevelési irány egész nevelési rendszerét a vallásos életre fektette. Németország iskolai élete felekezeti alapon nyugszik ; a nagy és hatalmas Angolországban a mindennapi oktatást a biblia olvasásával kezdik és Tolsttoj Leo, a modern világ e nagyrabecsült alakja azt mondja, hogy a biblia örökké a legjobb könyve lesz minden ember gyermekkorának, amelyet semmivel sem lehet helyettesíteni. Csak a gyermekeit szivtelenül eltaszító Rousseaunak, az ő nyomában járó philanthropistáknak és a 18. század u. n. felvilágosult, hitetlen tudósainak jutott eszökbe a tudományt az emberi élet főcéljának, egyedüli boldogságának hirdetni, és a pozitív vallást az iskolából kiszorítani. A vallástalan pedagógia azonban rövid idő alatt nagy kudarcot vallott, mert a francia forradalom és a forradalmi eszméktől telitett 19. század borzasztó módon mutatta be a bámuló világnak a vallástalan nevelés vérfagyasztó elfajulásait. A keserű gyümölcsöktől egész Európa megundorodott. Az undort és a kiállott félelmet aztán egy nagy és egészséges kijózanodás követte, amenynyiben közmeggyőződéssé lett, amit ma a modern pedagógia is hirdet, hogy a vallástalan nevelés az embert finom állattá teszi, aki egyoldalú műveltségével, kiélesitett eszével ügyes és számító zsarnokká válik ; de nem lesz szerető embertárs, nem lesz önfeláldozó testvér. Belátták továbbá és ma már nyiltan hirdetik is, hogy nem áll feladata magaslatán az iskola és nem felel meg a jövő követelményeinek, amely az ész egyoldalú müvelése mellett nem képes az erkölcsi érzület szilárdságát biztositani. (Vége küv.j Zsidó uralom az osztrák szociáldemokratáknál. Brünn, március 29. A szociáldemokraták vezetői nem győzik eléggé hangoztatni, hogy minden földi, szellemi és erkölcsi jólétet egyedül csak az az evangélium foglalja magában, mit Lassalle, Marx és Engel hirdettek, Írásban és élőszóval. Ezek az üdvös tanok a szociáldemokrata vezérek szerint ugy terjednének leghamarább, ha Ausztriába behoznák az általános szavazati jogot és igy több szociáldemokrata szónok kerülne a képviselőházba. Emellett természetesen elhallgatják azt, hogy a 80 emberből álló szociáldemokrata frakció ez ideig még semmi jót nem hozott a munkás osztályra nézve, tehát az általános szavazati jog sem működhetne áldásthozóan igy magában. Mi osztrák katholikusok, antiszemiták vagyunk, nem téve különbséget sem párt, sem nemzet között és éppen ezért egyetlen szavunk sem jön számitásba a párt tagjai előtt, mellyel ostorozzuk a zsidó uralmat. Mert kell, hogy feltűnjék mindenkinek az, hogy a vezetőség az osztrák szociáldemokratáknál zsidókból áll, mert ez a párt legszembetűnőbb ismertető jele. Bécsben mint diktátor áll az egész párt élén dr. Adler Viktor. Bécs és Alsó-Ausztriát dr. Ellenbogen, dr. Ferkauf, dr. Ingwer, dr. Ornstein, dr. Berstl, Beer, Herchs stb. vezetik. Felső-Ausztriában a pártot Schmul, Spielmann; Meraniában dr. Weiczmann, dr. Morgenstern, dr. Kohn, dr. Freund; Sziléziában Herchs, Arbeiter, Domnerkeil; Stiriában dr. Schacherl; Magyarországon Schlezinger, Stern, Pfeffer, Rubinstein stb. Goldner, Izrael, Weltner stb. Oly feltűnő e pártok elzsidósodása, hogy i89g-ben a »Judische Volksblatt« jónak látta a következő figyelmeztetést közzétenni: »A zsidók még egy pártnak sem hoztak oly módon szerencsét, hogy teljesen hozzá csatlakoztak. Segítsük ott, hol csak lehet a szociáldemokratákat, de vigyázzunk, hogy a távolabbi körök ne tekintsék e pártot egy zsidótábornak.« Hogy mennyire zsidó uralom alatt állnak a szociáldemokraták, láthatjuk onnan is, ha figyelemmel kisérjük és megértjük azt a két eseményt,