ESZTERGOM XI. évfolyam 1906
1906-04-01 / 13. szám
mi itt annak idején oly óriási feltűnést keltett, a nagy liberális lapok pedig agyonhallgatták az egészet. Nagy szerepet visz, ha nem is annyira a nyilvánosság előtt, az osztrák szociáldemokraták között Dr. Karpeles Benó. O ragadta magához a consum egylet mozgalmát is. Megmondotta az elvtársaknak, hogy azokat is nyerjék meg számukra, kik jelenleg a társaság elveinek ellentmondanak. Ezt meg kell tennük, mert ezáltal maguknak és társuknak elősegitik élelmi cikkeik olcsóbb beszerzését. A bécsi választások elég világosan megmutatták, hogy a szociáldemokraták ezen terve nem sikerült és nem is fog sikerülni. Igy tehát más célnak kell vezetnie a szociáldemokrata vezetőket, midőn mégis dr. Karpelest követik, rögtön megismerjük a célt azon levélből, mi a keresztény szocialisták kezébe került. Dr. Karpeles levele egy nagy bécsi bankhoz van címezve, ugyanitt e banknak egy üzletet ajánl, mellyel a munkásokat teljesen a zsidó nagy kapitalisták szolgálatába helyezné. Kimutatja azon nyereséget, mit e vállalat hozna. Kezdi a kenyérnél; csupán a munkás konsum egyleteknek kell átlag naponként 10,000 drb. kenyér és 45,000 drb. sütemény. A kereskedők is kényszeríttessenek agitátorok által, Bécsben, Alsó- és Felső-Ausztriában, Merániában, Stiriában, szükségleteiket a Karpelesi intézetnél beszerezni. Ezen esetben, ha naponként csak 20,000 drb. kenyér és 100,000 drb. sütemény fogy el, dr. Karpeles máris csak ebből 194,000 kor. tiszta nyereséget tud felmutatni. Az előállításhoz csak 700,000 kor. szükséges, ilyenformán a nyereségük csak (?) 28°/o lenne. Emellett árusítanának pörkölt és frank kávét, maláta és füge kávét, tésztaneműeket, cipőkenőcsöt, rum és alkoholmentes italokat, szóda vizet, szappant, füstölt húst stb. Ez tehát egy kapitális nagykereskedés terve. Az áruk ily arányban való árusítása nagy forgalmat ígérget, azért dr. Karpeles ez alapítványát (Komandit Gesellschaft alakjában) az összes osztrák konsum egyletek nagy bevásárlási helyévé akarja tenni. Kényszeríteni akarja Ausztria kereskedőit agitátorok és szociális vevőik által, hogy szükségleteiket még azon áruknál is csak náluk szerezzék be, mit e vállalat is másoktól vesz. Ily körülmények között a kiskereskedők teljesen ezen társaság kezeibe volnának és csak névleg lennének önálló kereskedők. A nyereséget a szociáldemokrácia mint párt, megakarja osztani és mint felelős társ 50,000 koronával belép a »Komandit Gesellschaft«-ba. Ez a terv nem más, mint rút visszaélés a szociáldemokraták organizált munkásaival, hogy tönkre tegyék a kiskereskedést és kereskedőket csak azért, hogy a szociáldemokrata vezetőkne"k, a keresztény szocialistáktól nagy kapitálist zsaroljanak. Ne higyjük azt, hogy csak dr. Karpeles kínálta ezt a banknak és egyedül az ő elméjében született ez a zseniális gondolat, dr. Adlernek is van szava hozzá. Az ő »Arbeiter-Zeitung«-ja felvilágosit, hogy e minden tekintetben kifogástalan terv, kísérlet, mely a nagy kereskedés monopolját szándékozik megtörni és megsemmisíteni. Természetesen oly egyének is vannak e pártban, kik dr. Karpeles & Adler elől akarják viszont elvenni ezen üzletet s megnyerni a munkásokat és a nagykereskedés monopolját is maguk számára. Talán felnyitja majd e Karpelesi terv az elvtársak szemét és felismerik, hogy milyen célra használják fel őket a zsidó pártvezetők. Mig dr. Karpeles csak a gazdasági életet akarja meggyilkolni, addig az ő pártbeli elvtársa, dr. Hybes Brünn és vidékének V. kúriai képviselője, Bécsben egész nyiltan szónokol az orgyilkosság mellett. O egy alkalommal Bécsben, az »Osveta« egylet gyűlésén a párt történetéről tar- • tott beszédet, mit a pseh szocialisták lapja a »Delnicke Listi« dec. 16-án a nyilvánosság elé hozott. Anachhistikus tervei oly értékesek, hogy legérdekesebb részét szószerint közöljük. »Vettünk »Lechmans,Wohnungs Anzeigert«, felkerestük benne a miniszterek és nagyfejüek lakcímeit, elhatároztuk, hogy egy alkalmas időben, pl. éjjel ez embereket mind eltesszük láb alól. E gondolat keresztülvitelére sokféle tervünk volt; gondoltuk, hogy megnyerve szobalányaikat és szakácsnőiket, majd ezek segélyével jutunk lakásukba.* Azonban, hogy a tömeg bizalmát el ne veszítsük, egy határidőt tűztünk ki, melynek elteltével a kiszemelt egyéneket mind fel kell akasztanunk. A határidő 10 esztendő volt. Többször megtörtént, hogy lapunkat elkobozták, anélkül, hogy a -városi biztos előzetesen átolvasta volna és csak az elkobozás után találták meg* az okot, mely jogot nyújtott nekik erre. Ezt megbosszulandó, egy titkos nyomdát alapítottunk. Később ez nem volt elég, úgy egy másodikat, majd egy harmadikat is életbe léptettünk.Pokolgépeket is alkottunk. Bizonyára sikerrel működtek volna, de az utolsó pillanatban elásattak. Hogy hová, ezt csak kevesen tudják közülünk, alighanem a Fünvhaus és Sechshaus utcáknál. A pokolgépre sokat áldozott a munkásnép. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy akkor más fegyverek voltak készenlétben. Elöltöltő fegyverek voltak használatban és mi nem igen féltünk a katonaságtól. Különben megtanítottak az oroszok arra, hogy ma is keresztülvihető egy forradalom.« Megemlékezik arról is a beszélő, hogy annak idején rendőrkapitányokat is megöltek. Minden lehetőt megmozdítottak, hogy elvtársaik közül néhányat ápolónak hozhassanak be a kórházakba. Mert ott késüket hullaméregbe mártván, könnyen megsebezhették vplna kiszemelt áldozataikat. »Mész cigarettákra is gondoltunk, oltatlan meszet akartunk szembejövőnk arcába fújni. Igy természetesen elvettük volna szemevilágát.« Ezt kritizíílni teljesen fölösleges. Minden egyes szó maga beszél. Nem hiszem, hogy Hybes tanai elveszítsék jótékony hatásukat. Különösen a felsőbb körökben kell valami eredményt elérnie. Majd belátják mind, egészen a miniszterelnökig, hogy mily oktalan dolog volt a keresztény szocialisták ellenében védeni a szociáldemokratákat. Majd megértik, hogy mily keserű valóság a szociáldemokraták figyelmeztetése, ugyanis, hogy — oroszul beszélünk, ha nem lesznek a választási reformok kedvünkre elintézve. Es még egyet! Nem szenved kétséget, hogy a legvagyonosabb zsidók támogatják a szociáldemokratákat. Teljes lehetetlen, hogy oly lapokat tarthatnának csupán csak munkásfillérekből. A Prágában megjelent zionista Corresprodenz állítja, —• ipsissima eius verba! — hogy a szociáldemokrata nyomda teljesen zsidó uralom alatt áll. Amint Prágában a »Pravo Lidu« napilappá lett, a zsidóság részéről azonnal kiadatott a jelszó, hogy e zsidó érdeket szolgáló lapot, amennyire csak lehet, támogatni kell. A »Pravo Lidu« jövedelme évenként csak a kishirdetéseiből 20,000—30,000 frt. »Azon helyzetbe vagyok, hogy befolyásos egyéniségek, sőt a törvényszék által is beigazolhatom azon állításomat, hogy e lap a zsidók zsoldjában all.« Ha egybefoglaljuk a fentieket, nem ítélhetjük el Bécs polgármesterét, dr. Luegert, ha üti a zsidókat, nehogy nagyon messzire menjenek a szocialistákkal, mert könnyen elérhetik azt, hogy az osztrákok türelme is elfogy. A tények világosan mutatják, hogy a szociáldemokrata pártot hogy vezetik s ezért kötelessége minden jó hazafinak a szociáldemokraták ellen szövetkezni és a munkásnépet a mai vezetőktől felszabadítani. Eekardt Ferenc. Fehér ruhák, fehér lelkek. Hol vannak ? A Szent-Márk-tér galambjai szárny-csattogva, Versenyezve szállnak lefelé, hogy az elszórt táplálékból jóízűen élvezzenek; tipegve, topogva, kapkodva szedték magukba, hogy aztán búgva, gőgicsélve, megelégedve tova szálljanak. A katakombák galambjai a discus szélére ülnek, fejhajtogatva csőrükbe szedik az élet vizét, a kegyelmeket, Krisztus ajándékait, hogy megerősödve, életben megújítva helyet adjanak más szép, fehér galamboknak, a lelkeknek. Az egyház husvét-szombatján fehér tógába öltözteti megmosott, megszentelt gyermekeit és folytatja a metagogikus katechumeni oktatást, mert még nem teljes keresztények, nem lettek felvéve még e titkos szent közösségbe Krisztustussal a kommunió által. Oktatta, hogy szent vágytól űzve, bensőleg lángolva, kezeiket keresztben kinyújtva vehessék a nagy titkot, az f Ur testét! Corpus Christi! et tu dicis. Amen ! Ugy van, ez az! Hiszem, vallom és élvezem. Fehér lelkek, ártatlan gyermekek; szegények és gazdagok ; tüzes, okos szeműek és közömbös, gyönge kinézésüek, szép ruhában, illemes, ügyes, szapora fellépéssel és vastag kabátos, nehéz testű paraszt-szülöttek százával és ezrével készülnek a nagy napra, a boldog első kommunió napjára. Ez a nagykorúsítás, ez a megérés, ez a beolvadás Krisztus titkos testébe. Az O teste, az O vére, az O szelleme végig megy lelkük eréig és összeköti őket az egy fővel, ki mindent mindenekben betölt. Szülők, tanitók és az egyház küldöttei, papok fáradoznak körülöttük. Azok biztatása és mosolygó szeme, ezek jó szava és feláldozása késziti elő a nagy napot. Mily munka! Mily nehéz lelkeket méltókép az Istenhez vezetni! Mennyi jóakarat, mennyi ügyesség, mennyi türelem kell ide! Oh, hiszen a fáradság az embert lankadttá teszi, ha ötször-hatszor végig csinálta pár száz gyermekkel, a hetedik már nem megy oly lelkesedéssel. De nem, itt nem szabad lankadni! A tavaszi virág minden tavasszal uj és más és mégis minden tavasszal gyönyörködtet színével, illatával. Az Istennek mindig érdekesek és kedvesek a kifejléshez közeledő virág-bimbók, csak az ember hagyná magát az erőtlenség sekély hullámaiba beieringatni. Szülők, tanitók, papok, kik fáradoztok a gyermekek körül és készítitek az egyház reményeit az első szent áldozáshoz, nagy munkát végeztek ! Nagy lelket, sok áldozatot öntsetek munkátokba — Jézusért! Mi nagyobb van a kereszténységben s mi nagyobbat lehet adni a gyermeknek, mint az Oltáriszentséget ? Mi hatásosabb van az egyházban és mi tesz mélyebb hatást a lelkekre, mint az Eucharistia, az első szent áldozás felemelő boldogsága ? Ha jöttek az élet hullámai és- a lelket magukkal sodorták és az kihalva érzett magából minden jót és nemest, mi hozza vissza őt a hit karjaiba, mint a tudat: mily boldog voltam akkor, gyermekkoromban, első áldozásomnál és mily szerencsétlen, elrongyolt vagyok most! Feláldozás, tűz, lelkesedés és hozzá Isten kegyelme! ezek a nagy munka titkos eszközei. S jön a fehér-vasárnap; boldog kicsinyek, rengő szivek, fehér ruhák, fehér lelkek . . . Csoportostul, százával, ezrével járulnak az oltárokhoz. Uj hadsereg, sok apró nép, telve odaadással Krisztus iránt. És az Atya látja a mennyekből a felvonuló hadsereget, látja és örül neki . . . Az egyház pedig kezdi miséjét: mint ama szülött bárányok, tej után kívánkozzatok ! t. Siroiin Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc). 99 Roehe"