ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-21 / 42. szám

Megyei közélet. — Esztergom vármegye őszi rendes közgyűlése. — Esztergom, október 15. A vármegye őszi rendes közgyűlésének kezdete 10 órára volt kitűzve, de a törvényszék érdekében tartott értekezlet miatt csak 11 órakor hangzott Pissuth Kálmán központi főbiró bejelentő hangja. — Gyapay Pál Esztergom vármegye főispánja : éljen ! — Éljen, éljen, — és mindenki felállt, hogy többet mutasson, mert hogy őszinték legyünk : a tisztelt és tekintetes megyei képviselő urak nem voltak ott olyan nagy számmal, mint azt a tárgyak fontossága megkívánta volna. A főispán derűs arccal köszönget jobbra, balra. Magyarosan mérges bajusza alól el-el röppen egy meleg »szervusz«. A volt szabadelvűek büszkén húzzák ki nyakukat, ha úgy futtában elcsiphetnek egy 48-as főispáni kézfogást. Egyébként a terem szokott képe nem változik. A prímások képe, hol szomorúan, hol megelégedetten néz a törvényhatókra, kik állva megvárják, hogy őket, mint őszi rendes közgyűlést, a magyarba öltözött főispán üdvözölje és megnyissa. Hát meg is nyitotta. Mindenki leült s akkor a napirend előtt két halottat, a vármegye halottját parentálta el a főispán, majd pedig kissé felülkerekedve a megilletődés hangulatán, kurucosan hazafias beszédet mondott. Látszott rajta, hogy maga sem akar úgy belemelegedni, de a tárgy! az tüzelte, a szemei ragyogtak és a hangja az lejtett és emelkedett, minthogy a tekintetes és nemes vármegye arculata is kipirult az ő hazafiságának sok tüzétől. A kassai honvéd szoborról beszélt Gyapay Pál és a hazatérő, porában is áldott Nagyságos Fejedelemről. Gyapay Pál főispán: Amidőn az őszi rendes közgyűlést megnyitja, szivélyes örömmel üdvözli a törvényhatóság tagjait. Örömöm azonban szomorúság váltja fel, úgymond, mert egy érdemekben kiváló s a munka terén kimagasló bizottsági tagnak elhunytát kell bejelentenem, ki életpályáját e vármegye szolgálatában mint tisztviselő kezdette s mint az esztergomi takarékpénztár érdemes igazgatója fejezte be. E férfiú Reusz József, törvényhatóságunknak s a közigazgatási bizottságnak volt érdemes tagja s a vármegyének volt tb. főjegyzője. Én ugyan nem találtam már a köztéren a b Idogultat, de megtaláltam az ő szorgalmának és tevékenységének értékét azon férfiak kegyeletében, akik az ő emlékét tisztelettel és becsüléssel őrzik. Indítványozom, hogy : Reusz József érdemei jegyzőkönyvileg megörökitessenek. Ezután pedig a hála és kegyelet soha el nem hervadó koszorúját óhajtom elhelyezni a vármegye egy nagylelkű honleányának sirhalmára, aki amily egyszerű és igénytelen volt a társadalmi életben, ép oly nagy volt lélekben, erényekben, szivjóságban és embertársai szeretetében. E nemeslelkű honleány néhai Holdampf Albertné, szül. Halász Alojzia, ki tekintélyes vagyonának általános örökösévé egy Dorogh községben létesítendő állami bölcsödével kapcsolatos állami óvodát nevezett ki s azonkívül a doroghi népiskolának 4000, s a sz. kir. város által fentartott reáliskolának 10.000 koronát hagyományozott. Eme nagylelkű intézkedésével nemcsak arany betűkkel jegyezte fel nevét a vármegye s a város történetében, de egyúttal örök hálára kötelezte a vármegye közönségét is és indítványozom, hogy emléke hálás kegyelettel jegyzőkönyvileg megörökíttessék. Ezeknek előrebocsátása után meg kell emlékeznem tekintetes vármegyei közönség egy korszaknyitó eseményről, amely a mult hó 8-án a kassai honvédszobor leleplezésen volt. Amidőn hosszú idő után először láttuk nemcsak az ország' kormányát s annak képviseletében a honvédelmi minisztert, de a m. kir. honvédség és közös hadsereg tisztikarát is megjelenni egy oly szobor megkoszorúzása céljából, amely a magyar szabadságharc névtelen hőseinek, a dicső honvédeknek emlékére készült. S amidőn ezt látjuk, önkénytelenül feltámad a hit mindnyájunk szivében, hogy megszűnt végre ama lealázó korszellem fojtogatása, amit eddig szenvednünk kellett, megszűnt végre azon állapot, hogy a nemzet sorsát intéző és vezető kormányzati hatalom — ellentétben áll a nemzet közszellemével — nem kell többé szégyenletesen bujkálni a nemzet kormányzatának, ha a nemzet szive öröm- vagy fájdalomban megdobban s be fogják látni végre azok is, kik Isten segedelméből a nemzet sorsát intézik, azt a nagy igazságot, mit a történelem tanit, hogy azon nemzeteknél volt legbiztosabb a trón, melyek legszilárdabban nézték alkotmányos szabadságukat s amelyek megtudták becsülni a hősök s a nagyok emlékét! Meg kell továbbá emlékeznem tek. vármegyei közönség ama nagy eseményről is, amely máris izgalomban tartja az egész nemzetet, hogy a mi nagyságos dicső fejedelmünknek, Rákóczy Ferencnek s a nagy bujdosóknak hamvait e hó végével idegenből haza fogjuk hozni. Régi vágya teljesül ezzel a nemzetnek s örömtüzek fognak gyúlni nemcsak a szent hamvakat vivő vonat utján, de minden magyar szivében is. S ha ezt az örömöt és lelkesedést egy idegen nemzet fia látja, megérteni sohasem fog'ja, hogy mit jelent egy temetésen az öröm ? Ezt megérteni csak mi, magyarok tudjuk, mert minket megtanított arra a mi sorsunk, hogy e szent hamvak hazahozatala nem a végenyészetet, hanem egy uj ébredést és feltámadást jelentenek és azt jelentik, hogy a földbe hullott mag újra kikel s a vértanuk véréből, nagy emberek emlékéből s elbukott véres harcok történetéből újra kihajt a szabadság fája és szent harcában egyesek vére sem hullott hiába e nemzetnek s belátta már az egész világ s be kell hogy lássa minden felethuzamba állítják őt a géppel, valamint a gépet is a lehető legolcsóbb árért iparkodnak megszerezni, melyet azután éjjel-nappal működésben tartanak, mig csak el nem romlik; épen igy akarják

t kihasználni a szegény munkásnak is az erejét. És igen sokszor e gyáros urak a legszegényebb vidékeket keresik ki, hol az emberek csakhogy az éhhalált kikerüljék, készek a legcsekélyebb bérért is munkába állani. Ez az óriási tömeg, mely az előtt legalább Isten szabad ege alatt dolgozhatott, most gépszerű, unalmas, fárasztó munkára van kárhoztatva. Alig dolgozik pár évig, már is tönkre megy s kórháztöltelékké lesz ! Hát feladta a modern kultúra annyira hangoztatott vallását ? Hisz folyton csak azt dalolja: szeretni az embereket! Akkor mégis mi az oka ennek az óriási nyomornak? »Pedig a korszellemnek szive oly tág, irja dr. Prohászka, mint a pajta kapuja, csak az az egyedüli baj, hogy mindjárt náthát kap, ha oly légáramlatba áll, mely következetesség, tettek felé húz.« Vetítsük el most e modern kultúrát az ó-kori rómaiak közé képzeletben. Mennyit változtatott volna azon kor állapotán, mennyire mozdította volna elő az emberek boldogságát ? Az iparnak és kereskedelemnek mai fejlettsége csak a fényűzést emelte volna jobban, a tőkét pedig emésztette volna. Róma még nagyobb lett volna, a colossaeum még hatalmasabb; Néró palotája fényesebb, a rabszolgák sorsa még rettenetesebb ; a praetorok kincsszomja kielégithetetlenebb, a caesarok zsarnoksága pedig még iszonyúbb. A sajtó pedig, értem a »Népszavá«-t, »A Nap«-ot, »A Polgár «-t, a »Budapesti Napló «-t stb., kedves liberális laptársaik segitségével még azon kevés igazságot és erkölcsöt is, melyet még természetéből kifolyólag birt a pogány nép, naponkénti hazugságaikkal, erkölcstelen elveik terjesztésével teljesen kiirtották volna. Nagyon kevés változtatással ép ezt lehet elmondani a mai korról is. Hogy miért, megmondtam a legelején, mert hiányzik kultúránkból a vallás-erkölcsi alap. Ne vádoljon tehát senki, mintha én a fejlődésnek és haladásnak ellensége volnék s mint szokás mondani, a középkori sötétségbe vágyom ! Pedig jól tudom, fogok részesülni e meggyanusitásban. A ker. vallást is ép ezért szorították ki a kultúrából, mert reá fogták, hogy kerékkötője a haladásnak, hogy nem fér össze a tudománnyal. Pedig a tudomány nem fogja boldogítani addig az embert, mig harmóniát nem fog teremteni az ész és sziv között, mig sugaraival az erkölcsöt, észt és szivet be nem aranyozza. Nekünk igen is haladnunk kell. Isten ezt természetünkbe oltotta be. Haladnunk kell, de nem e kor anarchikus haladásának jegye alatt, nem vallás nélkül, önzéssel és gyűlölettel. Mert e modern kultúra, amennyiben az egyháztól, Krisztustól elszakadt, tönkremenő elkorcsosult műveltségre vezet. Dolgozzunk tehát azon a másik kultúrán, mely Krisztustól származik! Ne csüggedjünk! Él még az Ur Jézus szelleme, kegyelme, mely a haladást, az igazi kultúrát s velük együtt az emberiség boldogságát megteremtette. ühlár Béla. tünk élő hatalom, hogy egy nemzet, melynek fiai annyit tudtak szenvedni és küzdeni a szabadságért, azt elnyomni nem lehet soha ! Eme nagy és magasztos ünneplésből, amidőn az egész nemzet szive megdobban s amidőn a nagy bujdosók szent hamvai előtt kegyelettel borul le az egész nemzet, amidőn a lánglelkű hazafit, a magyar becsület s a nemzeti önérzet örökké való mintaképét, ki nevének varázserejével ma is ép ugy gyújt, mint ezelőtt kétszáz évvel, a nagy Rákóczy s a többi bujdosók megszentelt hamvait temeti az ország — e vármegyének is ki kell ventve a kegyelet lerovásából a maga részét s tisztelettel indítványozom, hogy az Alispán úr által előterjesztendő részletes programmot méltóztassanak elfogadni. Pongrácz Kázmér főjegyző felolvassa dr. Perényi Kálmán alispán határozati javaslatát, II. Rákóczy Ferenc és bujdosó társainak, valamint Thököly Imre tetemeinek hazaszállítása alkalmával tartandó országos ünnepségekre vonatkozólag. A vármegye törvényhatósága a javaslatnak megfelelően elhatározta, hogy a f. hó 28-án Budapesten és 29-én Kassán tartandó országos ünnepségeken képviselteti magát. A törvényhatóság a vármegye képviseletében dr. Perényi Kálmán alispán vezetése alatt Pongrácz"Kázmér főjegyzőt, Palkovics László I. aljegyzőt, Pisuth Kálmán és Thuránszky Lajos főszolgabirakat, továbbá Frey Vilmos és dr. Uray István megyei tisztviselőket küldte ki a fővárosi ünnepségekre. Elhatározta még a vármegye, hogy a budapesti ünnepség alkalmából diszbandériumot szervez és annak vezetésével Gyapay Pál főispánt kérte fel. A bandérium tagjai: Boronkay Jenő.a vármegye zászlójával, Kobek Kornél, Etter Gyula, Müller Ernő és Uray István dr. Kimondotta a közgyűlés, hogy a küldöttséghez a törvényhatóság bármely tagja csatlakozhat, lehetőleg diszmagyarban. Felhívja egyúttal a megye a várost, hogy egy kisebb küldöttséget állítson egybe és azt csatlakoztassa a megyei deputációhoz. A küldöttség tagjainak névsorát pedig sürgősen jelentse be Perényi Kálmán dr. alispánnak, mint a küldöttségek vezetőjének. A kassai ünnepségeken a vármegye három taggal képviselteti magát. Ezt a küldöttséget az alispán állítja össze. A vármegye határozatából és nevében Perényi Kálmán dr. alispán a ravatalokra koszorút helyez, egyalkalommal felkéri a főegyházmegyei hatóságot valamint a város polgármesterét, mint a belvárosi templom kegyurát, miszerint Rákóczy és bujdosó társainak temetése napján, valamennyi megyebeli templomban a harangok meghúzassanak. Kívánatosnak tartja továbbá a megye, hogy e napon az összes középületek zászlódiszt öltsenek s legalább délelőtt munkaszünetet tartson. Végül a nagy nap emlékére elhatározta, hogy az új nagyterem részére megfesteti II. Rákóczy Ferenc arcképét. Csernoch János dr. javaslatára elhatározza a megye, hogy a Nagy Fejedelem és bujdosó társai száműzetését és vagyonuk elkobzását kimondó és hazaárulónak bélyegző 1715. évi 49. t. c. hatályon kivül helyezése iránt feliratot intéz a képviselőházhoz. Dr. Perényi Kálmán indítványát azzal bővíti ki, hogy Thaly Kálmán országos képviselőnek, ki nagy érdemeket szerzett úgy a nagy fejedelem életleirása, valamint a drága hamvak hazahozatala körül, — jegyzőkönyvileg köszönetet mondjon, elfogadták. A tárgysorozat 11. pontját képezte Nyergesujfalu iskolaügye. Ez a község, mely egyike a vármegye leggazdagabb községeinek, ingyen iskolát szeretne, nem bánja akár állami, akár felekezeti, csak ingyen iskola legyen. A közoktatásügyi miniszter azonban leirt, hogy a község a tarthatatlan viszonyok folytán köteles iskoláról, nevezetesen a szükséghez képest egy vagy több tanterem felállításáról gondoskodni. Hajts János nyergesujfalusi plébános a közgyűlés derült figyelme között vázolja az ottani iskola állapotát. Ridly István jegyző mentegeti a községet, szegény, sok a pótadó, 52 °/o-ot fizetnek. Cáfolja Hajts azon állítását, mely szerint a község semmit sem tesz. Ebből a vitából hol komoly, hol derűs pillanatok számaztak. Hajts is, Ridly is erős szóharcot vívtak s a tanácskozási rend ellenére többször is beszéltek, mig végre a plébános álláspontjának védelmére sietett dr. Vargha Dezső, helyes argumentumot használt az állami iskola ellen. A magyar községek, úgymond, többnyire községi, vagy felekezeti iskolát tartanak fenn. A német vagy más nyelvű községek rendszerint a magyarosítás örve