ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-21 / 42. szám

alatt szabadulni akarnak a közterhektől és az államtól kérnek iskolát. Az állam ad iskolát, de kinek a pénzéből ? az ország pénzéből. Egy-egyilyen iskolaállamositó község iskoláját tehát a nép adó filléreiből épitik, s ehhez pedig hozzájárulnak a többi községek is, sőt duplán fizetnek, mert a saját iskolájuk fentartása mellett viselik még mások terheit is. A megyegyülés elhatározta ezenkívül, hogy pártolóan felir Nyitramegyével az országgyűléshez a tót nemzetiségi sajtó üzelmeinek meggátlása tárgyában, valamint dr. Varga Dezső felszóllalása után elhatározta, hogy Kassa és Sopron törvényhatósága példájaként a sajtótörvények revízióját fogja parlamenttől kérni. Ezeken kivül közel 130 tárgyat, többnyire számadásokat és kisebb ügyeket intézett a közgyűlés. A végén ugy 2 óra tájban alig voltak már a teremben. Gyapay Pál bejárván a gyűlést, lelkes éljenzések között hagyta el a termet. — Szavazati jogot a nőknek (?) A feministák hóditani jöttek Budapestre. Előadásokat tartottak a magyar hölgyvilágnak, hivatkoztak arra a nagy haladásra, amelyet a nők mozgalma nem egészen egy esztendő alatt megtett s valami dr. Jacobs H. Aletta nevü hölgy többi között még a választói jogot is emiitette. Alkotmányreformra van szükség, — mondotta Jacobs — adják meg a nőknek is a szavazati jogot. Ha a férfi mind befoly a törvényhozásra, akár jó, akár rossz, hát akkor a nőnek, a tudós, a munkás, a szorgalmas anyának miért kell a rabszolga szerepét vinnie, miért kell a törvényhozásból kizárva lennie ? . . . Ezeket és más hasonló dolgokat sürgettek a feministák. Egy jelenvolt előkelő, magas rangú és a jótékonyság terén is kiváló szerepet játszó magyar hölgy észrevételeit akarván megtenni a feministák előadásaira, levelet küldött az »Alkotmány« szerkesztőségének, amelyben többi között a következőket irja: »A modern orvosi tudománynak legérdekesebb teóriája a bacillusok fölfedezése, erre vezetik vissza a betegségnek keletkezését és járványszerű pusztítását. A társadalomnak szinte megvannak a ragályos gombái — rendesen valami jelszavak alatt. Ezek közé tartozik az is, mely zászlóját a fővárosban is kibontotta már: a »feminizmus« ; tért akar foglalni a nők javára, a családi élet rovására. Lesz-e ezen törekvésnek erkölcsi haszna az életben ? Alig hiszem. Minden józanul gondolkodó ember el fogja ismerni, hogy az egész mozgalom jórészben tulcsigázott szereplési viszketeg, amelyet férjek és családapák nem igen fognak támogatni; ezzel is jobban elvonják a nőket kötelességeiktől. Egy jól rendezett, háztartás a legfontosabb és legideálisabb pedagógia; bontsanak zászlót a régi magyar nevelés visszaállítása mellett! Az utolsó évtizedben minden »Bakfisch«, kezdve a házmesterszobától a »méltóságos asszony« lakosztályáig, arról ábrándozott, hogy »képesítővel« lépjen a világba, vagy legalább is »erettnek« jelentessék; ez neki nemcsak megélhetését biztosította, de egyenjogokat is a férfivel hivatalos pályákon. Általánosan hangzanak jeremiádák, hogy hanyatlik a magyar társadalom. Igaz, de ne irják ezt egészen a teremtés Urának rovására; mondjanak a nők is egy: »mea culpat«. Manapság nemcsak a jour-okat űzik sportszerüleg, de vallási társulatok, jótékony egyesületek, közgyűlések, felolvasások, hangversenyek, bazárok rendezése a szegények javára valóságos aktussá fajultak, melyek igy nem egyszer békebontó eszközei lettek a családi életnek. A Teremtő megszabta az asszony hivatását, a történelmi fejlődés ezt hiven megőrizte. Legyen a keresztény magyar nő ideálja: a » Názáreti ház «!« Íme a levél. Mit olvasunk ki belőle? Azt, hogy a feministák előadásai nem értek el valami nagy sikert. Vájjon mit szólnak hozzá az érdekeltek, mikor ez a hölgy a »Názáreti káz«-at mondja a keresztény magyar nő ideáljának?/... A laterna magica. — Régi phantasmagoriák és uj képvarázslatok. — I. 1798-ban nagy szenzációt keltett Parisban bizonyos Robertson nevü fizikus titokzatos képmutatványaival. Egy elhagyott kapucinus kolostor misztikus homályába hivta össze a kíváncsi közönséget. A kápolna falai fekete bársonnyal voltak befödve; az éjjeli sötétségben némi fényt árasztott a függő lámpa pislogó lángja, ami inkább fokozta a hely rémületes benyomását. Egyszerre elaludt ezen gyenge fény is, mesterséges villámlás, mennydörgés és más zörej közt egy kis alak kezdett a nézőtér felé közeledni — eleinte homályosan, majd jobban és jobban kifejlődve — rémületes kisértő szellem alakjában közeledett a borzadó közönség felé. Váratlanul eltűnt s helyébe más szellem képe jelent meg — lassan tünedezve. A hatás óriási volt. A forradalom izgalmai közepette is nagyban foglalkozott a sajtó ezen újdonsággal s a lapok versenyeztek az előadások leírásában ; az élelmes Robertson pedig iparkodott jövedelmező találmányát minél jobban kihasználni s magának minél tartósabb kereseti forrást biztositani. Robertson bevallotta minden előadása előtt, hogy ez mind természetes uton történik, mindazonáltal óvakodott attól, hogy a jelenetek tulajdonképeni magyarázatát megadná, ez ránézve veszélyes konkurrenciát támasztott volna. 4 évig tudta a publikumot varázslataival magához csalni, mig végre Londonban 1802-ben versenytársa akadt Philipsthalban, aki hasonló mutatványokkal lépett fel. Sokáig tartotta titokban ez a két ember a képvarázslatok keletkezési módját. A közönség mindössze csak annyit tudott, hogy egy bűvös lámpa van itt működésben. Végre Young adta meg ezen titokzatos mesterség magyarázatát s leleplezte Robertson hires phantasmagoriáit. Robertson eljárása következő volt: Mihelyt a lámpafény kioltása után a legmélyebb sötétségbe merült a terem, pokoli zaj kíséretében előtűnt észrevétlenül az egész színpadot elfoglaló fehér átlátszó vászon-ernyő, mely mögött működni kezdett a bűvös phantasmaskop. Ha az alakokat kisebb méretben kellett a vászon-ernyőre vetíteni, a mögötte álló bűvös lámpát közelebb tolták, ha pedig távolabb tolták a bűvös lámpát, akkor nőtt a szellem alakja s egyszersmind a közeledés látszatát ébresztette az ámuló közönségben, mely sokszor az alakok hirtelen nagyobbodásától elrémülve szinte futásnak eredt a közéje rohanó szellemek elől. Minden észrevétlen csendben folyt a színpadon; a kísérletező személyek posztóval bevont padlón, papucsban jártak. Ez a laterna magica első nyilvános szereplése. Jelenleg más szerepe van e találmánynak ; nem rémületes látványokkal lepni meg a közönséget, nem fantasztikus alakokkal csigázni fel a képzeletet, — magasztosabb hivatás jutott ezen szerény instrumentumnak: tanitani s nemesen szórakoztatni, ez jelenlegi szerepe. Már több izben volt alkalmam ezen tárggyal itt foglalkozni s a dolog hasznos oldalait kiemelni. Az egyszerű képvetítéstől 'eltekintve, most a kettős vetitő lámpát mutatom be. A szives olvasó bizonyára jelen volt már valami nagyobb szabású ködképelőadáson s emlékszik azokra a gyönyörű képváltozatokra, melyek ott végbementek. Látott egy-egy gyönyörű tájat a nyári nap színpompájában, mig egyszerre az esti alkonyat homálya következett; az éj melancholikus hangulatában pedig a tiszta fényű hold tünt fel, melynek ezüst szine a környező felhőkön s a csendes tó tükrében verődött vissza. Poétikus volt a kép, — olyan, mint a tiszta éj magányába elmerülő lélek hangulata. Vagy látott más tájat az elhaló ősz hangulatos szinében, a fák vörhenyes, sárguló tónusában. Oly kedves volt a kép, mint midőn a természet — bőségével elárasztván a gondozó embert — mérsékelt temperaturával, lágy szinhangulatban téli nyugalomra készül. Majd megváltozik a kép szine: az ég változatos és erősen kontrasztikus szinpompája borongós, szürke szférává változik, —- szinte nyomja az ember derült kedélyét; havazni kezd s néhány pillanat alatt a szép őszi táj téli színben látszik a vászon-ernyőn. Ilyen és hasonló képváltozást produkál a modern ködképvetitő. A közönség bizonyára kíváncsi olyankor, mily módon történik ez a vetitő ernyő mögött ? A dolog egyszerű; itt két azonos vetitő lámpa működik. A kép több példányban van készítve, mindegyik más-más színezéssel; pl. az egyik kép mutatja a tájat nappali színezésben, a másik ugyanazt éjjeli hangulatában ; az egyik kép mutatja a tájat nyári hangulatában, a másik téliben. Ezen képek egyike az egyik scioptikonba, a másik a másik scioptikonba állíttatik. Mind a két scioptikon fényköre ugy irányittatik a vászonernyőre, hogy ezek egymást födjék. A vetítés ugy történik, hogy először az egyik képet, pl. a nappalit vetítjük s bizonyos ideig mutatjuk a közönségnek, ezután lassan kialtatjuk a lángot az első scioptikonban s ugyanoly mértékben fejlesztjük a lángot a másik scioptikonban, miáltal az első kép lassan tünedezik s fejlődik a másik kép, mely az éjjeli hangulatot adja. Tehát lassan derengő változásban tűnik fel a kép uj változata. Ezen mutatványok meglepetésszerűen hatnak s a be nem avatottak, kik a keletkezés módját nem ismerik, a legnagyobb csodálkozással fogják a szinjátékot szemlélni. A fényforrás ezen váltakozó működését igen célszerűen szolgálja a gyárosok által e célra készített gázdissolver, — gázrekesztő, mely a közös vezetékből jövő gázt kétfelé, megfelelően a két scioptikonnak majd az egyikbe, majd a másikba, vagy mind a kettőbe egyszerre vezeti. Ezen tetszésszerinti gázvezetést egy a rekesztőn levő fogantyú jobbra-balra való forgatásával eszközöljük. A düsseldorfi Liesegangcég (Düsseldorf, Volmerswertherstrasse) igen alkalmas gázrekesztőket készit a különféle fényforrásokhoz, pl. acetylén fejlesztőkhöz. A képek készítése természetesen nagy gondot igényel s azért ilyen képpárok nem lehetnek olyan olcsók, mint az egyszerű scioptikonok. 7 —12 — 20 — 30 — 40 márkába kerül egy-egy színezett csoport, a szerint, amint 2, 3, 4, 5 vagy több képből áll. Nevezett Liesegang-cég szép választékkal rendelkezik ezen tableaux-képekből, melyekkel a legszebb mutatványokat lehet produkálni. Álljon itt néhány nevezetesebb csoport. Pl. a kölni dóm grandiózus alakja. Az első képen (I. lámpa) látni a dómot nappal; a második képen (II. lámpa) beáll az esti homály, melybe a templom belsejéből az ablakokon áttörő világosság érdekes változatosságot hoz; majd következik a 3. kép (ismét I. lámpa); az ablakok fénye tünedezik s beáll lassan az éjnek sötétsége. Végre előtűnik a 4. képen (ismét II. lámpa) a hold s tündéries fényével megvilágítja a hatalmas épületet. Más érdekes látványt nyújt egy égő ház képe. Az 1. képen látni a házat a tűz előtt. A II. lámpa vetiti a lángokba borult ház képét, mig a 3. kép (ismét I. lámpa) a leégett ház romjait mutatja. HIREK. Krónika. Egy helybeli lap a héten Mérgelődött szörnyűképen . . . Helye sok volt. lapja nem telt.. . . Elővett egy okos embert! Szemerének ment a szittya, Beszédeért jól leszidja. >Kártyamester, lótenyésztő, A sajtóhoz mit sem ért ő I« . . . Ej de nagyon furcsa dolog, Hogy ez a lap most igy dohog !... Pedig mikor választás volt. Szemeréről mennyit dalolt! Pártjára állt, kidicsérte, A sok himnuszt rőffel mérte. S most mért acsarg rá a foga? . Csak nem . . . pausálé az oka?... Tulipánt!. I I Siroiin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. 99 Roehe" F. Hoffmann-La ßoche & Co. Basel (Svájc).