ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-05-27 / 21. szám

nincs, vagy ha van is, a törvényeken van. A ferencrendüek is lehetetlennek tartották a reformot és ime sikerült; a nép pedig annál jobban becsüli őket. Törvényhatósági élet. Esztergom vármegye szerdán délelőtt tartotta ez évi rendes tavaszi közgyűlését. Az alkotmányos küzdelemben kivette részét e vármegye s most, midőn a harc után körülnézett, három hely maradt teljesen üresen. A fő- és alispáni szék és a főjegyzői hivatal. Mindhármat a vármegye politikai szereplése ürítette ki. Akik nem tartották elveik szerint valónak a törvényhatóság politikáját, félreálltak, helyük üres maradt, de pótolva lettek most azokkal, kik a nemzeti küzdelmekben el nem hagyták a vármegyét, hanem velünk dolgoztak. A főispáni székbe Horváth Béla helyett a nemzeti kormány Gyapay Pált adta nekünk, Andrássy János kir. tanácsos helyett, ki a jól megérdemelt nyugalmat választotta inkább a küzdelem helyett, alispánnak jött dr. Perényi Kálmán a főbírói székből, mig a szomorú szerepre vállalkozó B. Szabó Mihály helyett is talált főjegyzőt a törvényhatóság Pongrácz Kázmér személyében. Horváth Béla sima és a célt mindig rejtegető politikája helyett a főispáni székben Gyapay Pál nyilt és őszinte, csűrést-csavarást nem ismerő politikáját látjuk s dr. Perényi tudása és tapasztalatai is szép reményeket engednek táplálni. O mint a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, letette a vizsgát a megye élén a legnehezebb napokban s hisszük, annál inkább megmutatja képességeinek jótékony hatását az egyetértésben és békében. Uj korszak, uj erők uj munkája következett a megyére és mi kívánjuk, hogy az uj erők munkája a legősibb vármegye és város régi fényének és dicsőségének helyreállítására és vármegyénknek, városának s ezek minden polgárának boldogitására szolgáljanak. A közgyűlés. A közgyűlésre rendkívül sok bizottsági tag jött el. A tanácsterem megtelt a megyei közönség képviselőivel, mig a karzaton elegáns hölgyközönség foglalt helyet, mögöttük pedig és az előszoba a hallgatók sokaságától tarkázott. Gyapay Pál főispán pontban 10 órakor magyaros öltönyben jött a terembe, hol a közönség zajos éljenzéssel fogadta. A főispán a következő szép és tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Visszagondolva ama szives fogadtatásra, melyben installációm alkalmából részesíteni szívesek voltak, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy ezért Önöknek mélyen t. Uraim szivemből fakadó hálás köszönetemet nyilvánítsam. Legyen arról meggyőződve t. -v. közönség, hogy ezen fogadtatásnak emlékét kegyelettel fogom megőrizni lelkemben s ha Isten segítségével és idők multával azt tettekkel is meg tudom hálálni, ezt fogom tekinteni a közpályán kifejtendő munkásságom egyik legnemesebb eredményének. De kedves kötelességemnek tartom, hogy köszönetemet még külön is kifejezzem, a vármegyének azon vezérférfiai iránt, kik üdvözlő beszédekkel tiszteltek meg s ezek között elsősorban méltóságos és főtdő dr. Csernoch kanonok ur, az alkotmányvédő bizottság érdemes elnöke iránt, továbbá a vármegye alispánhelyettesének dr. Perényi urnák, a város polgármesterének Vimmer urnák, Frey Ferenc, Helc Antal bizottsági tag uraknak, dr. Hulényi és dr. Földváry István főügyész uraknak azon magas szárnyalású üdvözlő beszédeikért, amelyekkel megtisztelni méltóztattak, nemkülönben az ünnepély rendezésében résztvett mindazon uraknak, kik fáradtságot nem kiméivé, abban közreműködni szívesek voltak. Ismétlésekbe esni nem óhajtok, működési programmomat általános vonásokban már beiktatásom alkalmából volt szerencsém kifejteni s ezúttal még csak azt kívánom a már előadottakhoz csatolni, hogy világosan látom utamat, melyen haladnom kell, ismerem feladatomat, amelyet meg kell oldanom. ígérem Önöknek, hogy őre leszek az alkotmánynak, a törvénynek s nincs az a hatalom, mely a törvénykönyvre esküt tett kezem megköthetné s nincs az a befolyás, melynek engednék közjogi törvényeink s a jogos magánérdek megóvásában. Azt akarom, hogy erősödjék meg ama köztudat e vármegyében, hogy a törvény képezi egyedüli forrását minden jogoknak — amiből mindenki védelmet meríthet — s aminek oltalma a nádfedeles házikókra épugy kiterjed, mint az uri kastélyokra. Ezen felfogás fogja irányítani az én működésemet. Ehhez köt engem az én politikai hitvallásom, hivatalos kötelességem s a becsületem ; s ehhez kérem ismételve az önök szives támogatását. A főispán beszédjét többszörös éljenzéssel és helyesléssel fogadta a közgyűlés, mire a közgyűlés elé, a tárgysorozatot megváltoztatva, a tisztújítás került. A kijelölő bizottság részben a főispán kinevezése, részben pedig a törvényhatóság választása folytán dr. Csernoch János elnöklete alatt kiküldetett. Tanácskozásuk idejére a közgyűlést a főispán felfüggesztette. Szünet után a közgyűlést újból megnyitván, bejelentette, hogy a bizottság az alispáni állásra egyhangúan dr. Perényi Kálmánt jelölte. Percekig tartó általános és egyhangú éljenzés követte a főispán szavait. A törvényhatóság a régi restaurációk szilaj lelkesedésével tüntetett Perényi mellett. A főispán ezek után dr. Perényi Kálmánt egyhangúlag megválasztott alispánnak jelentette ki s ajánlatára a törvényhatóság Usztenek Antal elnöklete alatt dr. Helc Antal, Vantsó Gyula, Riedly István és Brutsy János bizottsági tagokból küldöttséget alakított és meghívta a közgyűlésbe. Midőn a küldöttséggel az uj alispán megjelent, a teremben hatalmas ováció fogadta. A főispán nyomban kivette tőle az esküt, majd üdvözölte: Üdvözlöm önt alispán ur, mint a vármegye közönségének egyhangú bizalmából megválasztott első tisztviselőjét a vármegyének. Nem kételkedem, sőt erős meggyőződésem, hogy önben a vármegye egy oly férfiút emelt a hagyományos tisztelet és történelmi tradícióktól körülvett díszes alispáni állásra, a ki a közigazgatási teendők kifogástalan teljesítése mellett, őre leend az alkotmánynak, a közélet tisztaságának s a hivatalos téren ép úgy mint a magánéletben példányképe, vezetője leend a vármegyei tiszti karnak. Én, a ki elmondhatom, hogy a vármegye keblén nőttem fel, nem ismerek még egy olyan állást, mely a saját képét és bélyegét annyira reá nyomná a vármegyei közéletre, mint az alispáni állás. A lefolyt nemzeti küzdelemből is azon tanúságot meríthetjük, hogy csakis azon vármegyék tudtak teljesen megfelelni alkotmányvédő nagy hivatásuknak, ahol az alispánok megállották a maguk helyét S ahol irányítani tudták a közszellemet, s bár egyidőre a törvénytelen hatalom letörhette őket, de az ő megalkuvást nem ismerő, törhetlen hazafiságukból eredő küzdelmeik még sem voltak minden eredmény nélkül, mert az utókor ebből fog meríteni példát és lelkesedést, hogyan kell őseinktől öröklött alkotmányunkért önzetlenül és önfeláldozó hazaszeretettel küzdeni. Átadom önnek a hatalom symboliumát: a vármegye pecsétjét. Őrizze meg Ön ennek tisztaságát s azt a vármegye javára használja fel. Üdvözlöm önt alispán ur, mint munkatársamat azon reményben, hogy a szigorú alkotmányosság, a vármegye érdekei, a tisztünk kifogástalan vezetésére irányuló utaink egymástól eltérni soha sem fognak. Az Isten áldása legyen hivatalos működésén ! Dr. Perényi Kálmán alispán meghatottan vette át a pecsétet és köszönetet mondott a törvényhatóság osztatlan bizalmáért: Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Amidőn ezt a pecsétet átveszem és az alispáni széket elfoglalom, a hála érzete fog el, ha elgondolom, hogy polgártársaim bizalma a legszebbet nyújtotta most nekem. A hála érzelmének tolmácsolására nem talál tökéletes szavakat a beszéd s igy csak ezt az egy szót mondom: Köszönöm. (Éljen.) 22 évi szolgálatomat és becsületes törekvésemet látom méltányolva ma, midőn kegyesek voltak engem megválasztani. Oda fog irányulni törekvésem, hogy a belém helyezett bizalomban meg ne csalatkozzanak. Tudom, hogy nagy feladatok előtt állok, de bízom Istenben és az Önök jóindulatában és hiszem, hogy lankadatlan erővel fogok haladni kitűzött célom felé. Abban a küzdelemben, melyet vármegyém és városom jóléte érdekében készülök megvívni, a fegyver soha kezemből kiesni nem fog. (Éljen.) Nem állok itt idegenként Önök előtt, 22 év derüje-boruja talált itt e helyen. De inkább a borús napok voltak azok, melyekben munkálkodni részem volt és az alkotmány és törvény ellen intézett támadások idején működő ellenzéki csoporthoz tartozom ma is. (Éljen.) Nem tartom szükségesnek, hogy mint régi munkatárs terjedelmes székfoglalót mondjak és csak azt kívánom kijelenteni, hogy eskümet tartom működésem vezérfonalául és hazám és egyházam törvényeit, az ország törvényes kormányrendeleteit és különösen az 1886 : XXI. t.-c. szerint fogom teljesíteni feladatomat. Gondom lesz, hogy a felekezetek közötti béke állandó legyen és nem fogom tűrni, hogy azt bárki is megzavarhassa. Elnöki jogaimban pártatlanul fogok eljárni, a szólásszabadságot megvédem, de a tisztviselők közötti torzsalkodást kipusztítom. A tisztviselők jogos érdekei bennem védelmezőre találnak, jelszavam a munkában a törvényhatóság érdeke, rend, pontosság, becsület, szorgalom, igazság, részrehajthatatlanság és ezeket tiszttársaimtól is megkövetelem. Ugyanezt tekintsék feladatuknak a vármegye községeinek tisztviselői is. (Éljen). Végül még köszönetet mondok a vármegye és város támogatásáért, Isten áldását kérve édes hazánk, vármegyénk és városunk felvirágozására és polgárainak boldogulására. (Éljen !) A többi választásoknál is egyhangúlag határozott a törvényhatóság. Igy lett egyhangúlag főjegyző : Pongrácz Kázmér, I. aljegyző : Palkovics László, II. aljegyző: Fekete Rezső, központi főszolgabiró : Pisuth Kálmán, I. szolgabiró : dr. Szilárd Béla, II. szolgabiró: Usztanek Lajos. A harmadik aljegyzői állásra ketten pályáztak : dr. Frey Vilmos és dr. Szlávy Elemér. 20 képviselő névszerinti szavazást kért, mire azt a főispán elrendelte. Dr. Frey Vilmos kapott 80 szavazatot, dr. Szlávy pedig 22-őt. Igy III. aljegyző lett dr. Frey Vilmos. A főispán ezután saját jogköréből kifolyólag tiszteletbeli megyei főügyésznek kinevezte Zwillinger Ferenc dr. helybeli ügyvédet, közigazgatási díjas gyakornoknak pedig dr. Mihályi Imrét és Reviczky Elemért. A megválasztott tényleges és kinevezett tisztviselők erre letették az esküt. Következett a tárgysorozat, melynek első pontja Wekerle Sándor miniszterelnök leirata, melyben az a kormány kinevezését tudatja a törvényhatósággal. A törvényhatóság erre dr. Perényi alispán által megszerkesztett következő feliratban üdvözölte a kormányt : Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága, mihelyt a nemzet eme egyhangú, forró óhajtásával találkozó kinevezések örömhíre tudomására jutott, sietett lelkesedésének f. évi april 18-án tartott rendkivüli közgyűlésében kifejezést adva, Nagyméltóságodat és az egész magas minisztériumot sürgöny utján tisztelettel üdvözölni. Felhasználjuk azonban eme kedvező alkalmat is, hogy Nagyméltóságodat és kiváló társait ezúttal is, kineveztetésük fölött érzett határtalan örömünk tolmácsolása mellett újból, mély tisztelettel üdvözöljük s biztosítjuk arról, hogy alkotmányos feladatuk teljesítése körüli munkálataiknál törhetetlen és teljes bizalmunk, ragaszkodásunk és minden igyekezetünkkel támogatni mindenkor legkedvesebb kötelességünknek fogjuk ismerni. Mély tisztelettel maradtunk a Nagyméltóságú m. kir. miniszterelnök urnák, kegyelmes urunknak Esztergomban, a vármegye törvényhatósága bizottságának 1906. évi május hó 23-án tartott tavaszi rendes közgyűléséből a vármegye közönsége nevében alázatos szolgája: Dr. Perényi, alispán. A közgyűlés előtt most az alispánnak a főorvos működéséről tudakozódó interpellációra kellett volna felelni, de bejelenti, hogy Seyler Emil főorvost jelentés tételre hivta fel, ki ezt fegyelmi vizsgálatnak minősítette és megfelebbezte a belügyministerhez. A ministeri döntés után fogja csak igy ismertetni az ügyet. Dr. Helc Antal felszóllalásában kijelenti, hogy a főorvos úr a felelet adása alól igy nem térhet ki s a tövényhatóság legközelebbi közgyűlésén az alispán feleljen az interpellációra. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Helc dr. indítványát, majd a Tokodon legutóbb megejtett törvényhatósági tagválasztás megsemmisítésével július 10-ére új választást rendelt el és ennek elnökéül Burián János dr. biz. tagot, t b. megyei főügyészt küldte