ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-18 / 7. szám

ezekkel a komoly tanulás, vajjön lehetséges-e ilyen irányzat mellett romlatlan, üde, ártatlan nemzedéket nevelni? Ilyen nevelési mód mellett, mely a józan paedagógia elveivel áll ellentétben, ezen ifju érettebb korában soha hálás nem lesz nevelőinek, hanem el fogja ítélni őket, mint jólétük és boldogságuk megrontoit.« A miről tehát nálunk még vitatkozni és marakodni kell, az máshol elfogadott és vitán kivül álló thézis : hogy a felnőttek mulatsága, a táncmulatság nem való a nevelés alatt álló és tanulásba fogott ifjúságnak, annak 'tere a középiskola határán tul kezdődik. »Osszeférhet-e ezzel a komoly tanulás ?!« Csakugyan hány jó vagy közepes diákból lett a »táncpróbáknak« és »majalisoknak« nevezett táncmulatságok után szekundás diák szüleinek nagyobb örömére ! »Lehetséges-e ilyen irányzat mellett üde, ártatlan nemzedéket nevelni ?!« Állami középiskolákban, melyek az intenzivebb hitéletnek az ifjúság lelkében való kifejlesztését nem ambicionálják, a táncmulatságok — már nem sokat ronthatnak. De katholikus tanintézetben e táncmulatságok olyanok, mint a virágzó gyümölcsfákra jövő áprilisi éjszaki légáramlat, elfonnyasztja részben a jövő reményét: az ifjúkor zsenge erényvirágát. Más vallású, vagy liberális, azaz semmilyen vallású ember ezt nem érti, de az igaz katholikus ezt megértheti. A kath. vallás komoly .vallás; a kath. paedagógia lényegesen különbözik minden más rendszer nevelésétől. Az ifjúság lelkét féltékenyebben őrzi, mint minden más fejetlen rendszer. Az ifjúkor arasznyi ideje alatt egy örök életre akarja nevelni és képesiteni az embert. Azért »ezen nevelési mód — melyben t. i. az ifjúsági táncmulatságok legalizálva vannak — a józan — azaz katholikus — paedagógia elveivel ellentétben all.« Valóságos hysteron-proteron a nevelésben, hogy akiknek cigarettázni, sétapálcát hordani még nem szabad, ugyanazoknak bálozni már szabad. Még be se szedték a tudomány alapját, melyből kenyerét fogja majdan keresni s máris »naszröpülesekre« indulnak a bálterem bűvös légkörében, mint a hangyák ősszel. Noha ezek előbb fáradságosan összegyűjtik azt, amiből a télen megélnek s csak aztán szárnyasodnak meg. Az ifju még nem tud ugy táncolni, mint egy felnőtt: tisztán művészi passzióból, esztétikai élvezettel, legfeljebb a »kellemes ismeretseg« határai között. Az ifju korlátoltságánál fogva mindjárt » fülig szerelmes.« Nála a két nem szokatlan közelsége, a szenvedélyek legvakabb éveiben, mindamaz emésztő, lankasztó psychologiai és fiziológiai processzusokat maga után szokta vonni, amit a »halálos szerelem« vindikál magának. Beszélhetsz »Mária-kongregáció« az ilyennek »szivtisztaságról,« :>angyali erényről,« mikor már földi »angyalok« bűvölték el szivét. A gyermekbálok ellen sikra száll egyház és állam, orvostudomány és erkölcstan. Pedig minden jó paedagogus megmondja: hogy a táncmulatságok a 15—20 év közötti időben sokkal nagyobb pusztítást visznek végbe az ember fiziológiai, intellectuális és erkölcsi javaiban, mint az 5 —10 év közti korban, midőn a nemi ösztönök még alig ébredtek fel. Száz szónak is egy a vége: felnőttnek szivar és tánc, tanuló-ifjúnak könyv való a kezébe, majáliskor pedig kirándulás és tanulmányút, nem pedig táncmulatság. New-Yorki levél. 1906. január 28. Meg kell vallanom, hogy a mult heti meleg időjárás alatt mi nem vittük annyira, mint a pittsburgiak, akik kisütötték, hogy náluk napszúrás esetei is fordultak elő január 21-én; de azért olyan meleg volt itt is, hogy például nálam egy kacsa sült meg azon napon. — Lehet, hogy akad valaki, aki ezt nem hiszi el, de én kénytelen vagyok megmaradni állitásom mellett; mert már annyira amerikai vagyok, hogy az én városom elsőségét még Chicagónak sem engedem át; pedig az hatalmas vetélytársa New-Yorknak. De mindenben tul teszünk azért mi ő rajtuk. Ott csak holmi késekkel, revolverekkel öldösik le fényes nappal az utonjárókat, nálunk, — már a levegőben járás sem biztos, — egy hónap alatt két magas vasúti összeütközés volt, a harmadik esetnél egy kocsi fél óráig csak ugy lógott a levegőben, mint valami madárkalitka, a tűzoltók létrákon szedték ki az utasokat. — Borzasztó szép volt. — Remélem és óhajtom, hogy ne csinálja meg ezt utánunk egy amerikai város sem. — Elégedjünk meg azokkal a cinkékkel, akiket-miket most fogdosunk mindnyájan ebben a jó hideg levegőben ; mert konstatálom amerikaiasan, hogy: »nice cold day«-k vannak 24-től. — Beszélhet is nekem akármilyen újmódi időjós, a régi magyar falusi szóhagyomány marad az igazi: január 24-én, Pál fordulása napján, ugy megfordult az idő, mint a pinty ! Már most várjunk békén február 24-ig, akkor előrukkol Mátyás és megtöri a jeget. Január 22-én New-Yorkban megemlékeztek a szocialisták a tavalyi szentpétervári véres vasárnap évfordulójáról, sok-sok ezrivel járták az utcákat, huzták-fujták a Marseilleset, — hagyták őket kifújni, hát aztán békességesen szétoszlottak, nem volt kibe belekötni, hát csöndes vége lett a zajos tüntetésnek, nem provokálták az embereket, nem is lett baj. — Tanulhatnának ebből az ó-hazában, ahol méltán lehet föltenni a kérdést: Quousque tandem ? — Mert ami otthon folyik, az már csakugyan abszurdum ; — de nagy. A múltkoriban egy nyomorék 21 éves fiu vergődött be valahonnan Pennsylvaniából ide New-Yorkba és miután anyja, akinél eddig lakott, elhalt, fel akarta keresni egy közeli városkában lakó édesapját. Szegény fiu egy rendőrállomáson keresett útbaigazítást és segélyt. — Meg is találta. A bölcs rendőrbiró ugyanis csavargás miatt hat hónapra a dologházba küldte az istenadtát! — azt hiszem, hogy ilyen bölcs biró lehet az a Drill Béla budapesti járásbiró is, aki a pestmegyei főjegyzőt, Fazekas Ágostont két hónapi fogságra Ítélte, mert az igazságot kereste. — Jó, hogy nem ítélte el 99 évre, mint egy másik amerikai biró itélt el e napokban egy 86 éves öreg embert. — Szegény, csak 185 éves korában szabadulhat ki a börtönből. Minő csodákat fog akkor már az az ember látni, ha az Isten megengedi, hogy igy haladjunk. — Alig néhány év előtt a lónélküli kocsi csak mesebeli valami volt, ma New-Yorkban 11 millió dollár értékű automobil van közszemlére kiállítva, egész cirkusz-játékokat művelnek velük: egy Mariott nevü ember a napokban 31 "8 másodperc alatt egy mértföldet tett meg gépkocsijával, tehát 114 mértföldet egy óra alatt. A New-York és Chicago között levő 900 mfd távolság e szerint 9 óra alatt volna megfutható. — Sic itur ad astra ! Igy haladunk a csillag'ok felé! Hála légyen az Istennek, haladunk a lelkiekben is, a katholicizmusnak az egész világon, de különösen Amerikában feltűnő nagy gyorsasággali terjedése is hatalmas bizonysága ennek. Egyik élő példa az itteni »Szent István« magyar róm. kath. templom, alig fél éve lett megszentelve és máris alig fér belé a hivők buzgó serege. Különös halállal mult ki ebből az árnyékvilágból egy new-yorki cukorkakereskedő. Egy szódásüveg felrobbant a boltjában és annak egy darabja levágta a kereskedő nyakát, egy másiknak a lábát sebezte meg súlyosan. Ma óriási nagy magyar tüntetésre készül a magyarság a Grand Central Palaceban, a Pálmai Ilka gróf Kinszkyné fölléptével rendezett Sacred Concerten, melyről majd legközelebb. New-Yorki. A kath. népiskolák új rendszabály-tervezete. A Kath. Tanügyi Tanács a fejlődő pedagógia követelménye szerint fejleszteni akarja az egyes népoktatási intézetek belső életét, tanulmányi rendjét és külső viszonyait is, hogy a kath. iskolaügy ép oly magas színvonalra emelkedjék, aminőt az ide vonatkozó törvények előírnak és aminőt ezek alapján az állam a maga iskoláiban megvalósítani törekszik. Az iskolák fejlesztésére kényszerítve van az egyház is, mert az emelkedő igények mellett erősen szorítja arra az állam és a felekezetek versenye. Azért természetes dolog, hogy a még 1876-ban megállapított rendszabályokat ma már újakkal kell felváltani; az elavult intézkedéseket, a több tekintetben túlhaladott álláspontot újakkal kell felcserélni. Ez a törekvés nem most vetődött fel először ; már évek óta folytonosam nyilvánult a kath. tanférfiak azon óhajtása, hogy egy minden irányba kiterjedő szabályzat rendezze iskoláink működését. Igy történt, hogy már 1896-ban napvilágot látott egy rendtartási tervezet, de megvitatást és elintézést nem nyert, mig a legközelebb mult napokban br. Jeszenák Gábor párkányi plébános összeállításában némileg új alakban ismét életre ébredt, hogy többé el ne aludjék, hanem a Kath. Tanügyi Tanács körültekintő és lelkiismeretes kritikai mérlegén megvizsgáltassék és ha életrevalónak bizonyul, éljen és éltessen. Mivel ez a kötelesség a Tanügyi Tanácsra hárul, azért én ez alkalommal minden kritikai megjegyzéstől tartózkodva, a rendszabály-tervezetnek puszta ismertetésére szorítkozom, hogy a munkálatot azok is megismerhessék, akiknek különben nincs alkalmuk vele közelebbről megismerkedni és szakszerűen foglalkozni. A munkálat cime: A magyarországi latin és görög szertartású rk. elemi népoktatási intézetek szervezete és közigazgatására vonatkozó rendszabályok. Az előszóban jelzi a szerző, hogy munkálatát a Kath. Tanügyi Tanács megbízása alapján készítette. Azután ismerteti a rk. iskolai közigazgatásunknak a múltját és terjedelmesen indokolja az új tervezetet. Ebből az indokolásból ismerhetni meg azokat az irány- és vezérelveket, melyek a szerzőt a régi szabályzat megváltoztatásában, új elvek érvényesítésében, új intézkedések proponálásában vezették. Az indokolást követi maga a szabályzat öt részben, 18 fejezetben és 253 §-ban. Az I. rész beszél a rk. tanhatóság szervezetéről általában, az első- és másodfokú iskolai főtanács szervezetéről és hatásköréről, a tanfelügyelőség szervezetéről, a főtanfelügyelőről, a segédtanfelügyelőről, az egyházkerületi tanfelügyelőkről és a sok felügyelőkről. Nevezetes újítás ebben a részben a szentszékek igénybevétele az iskolai ügyekben és a szoros értelemben vett szakfelügyelet. A II. rész az iskolaszékek szervezetéről és hatásköréről szól; tárgyalja az iskolaszék megalakításának általános szabályait, teendőit, tisztviselőit, a plébánosnak, mint iskolaszéki elnöknek és iskolaigazgatónak teendőit. Ez a rész hivatva van a kath. iskolaügy fejlődésére döntő befolyást gyakorolni, mert azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek az iskolák felállításával, fentartásával és fejlesztésével a legszorosabb összefüggésben vannak. Az iskolaszék megalakítására és működésére vonatkozó szabályok egész az aprolékosságig gondoskodnak a teendőkről. Lényeges újitás ebben a részben az iskolaszék kath. szellemének a biztosítása egyes, oda nem való elemek kizárásával és az elnök rendszabályozási jogával. Különösen figyelemre méltó és beható megvitatást, komoly megfontolást fog igényelni a tervezet azon része, mely az iskolák anyagi ügyeinek rendezésével és az anyagi eszközök előteremtésének a módjával foglalkozik. A III. rész a tanítók alkalmazásának, szolgálati működésüknek és a fegyelemtartásnak részint az eddigi gyakorlatból, részint az elméleti pedagógiából ismeretes szabályait tárgyalja, különös gondot fordítva a keresztény szellemű nevelésre és a tanítók példás életére. A IV. rész az eddigi gyakorlat és a hasonló állami intézkedések nyomán az általános és gazdasági ismétlő iskolával, a kisdedóvodákkal, állaudó és nyári menedékházakkal foglalkozik a többi részekhez viszonyítva egész röviden. Az V. rész végül a közhatósági segély igénybevételéről szól. Ennek a résznek gyakorlati hasznát nem kell külön hangsúlyozni. A rendtartási tervezet ezen rövid vázlatából könnyű lesz következtetést vonni az egész munkálat fontosságára. A gyakorlat terén működő tanférfiak sok olyan intézkedéssel találkoznak benne, amelyek eddig vagy egészen ismeretlenek voltak, vagy pedig különböző felfogást engedtek meg. Azért ha a Kath. Tanügyi Tanács alaposan megvitatja és véglegesen szövegezi, a nmlt. püspöki kar pedig elfogadja és előírja, nem kétlem, hogy a kath. iskolaügyet a kívánt színvonalra emeli és egységesiti. Guzsvenitz Vilmos. HIREK. Krónika. Nem tart soká az ámítás, Hogy van alkotmányunk . . . Fenyegetnek, fenyegetnek, Hogy cudarul járunk 1 Fenyegetnek, fenyegetnek Szuronnyal, önkénnyel, Hogy e kétes félhomályra Most jön csak az éjjel!