ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-18 / 7. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. február 18. 7. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A papság szerepe a politikában. Irta: Dr. Benedek. A franciaországi kath. egyháznak jelenlegi szomorú állapotát sokan a francia papságnak róják fel bűnül. Nemrég egyik francia püspök is igy sóhajtott fel: Negyvenezer papja van Franciaországnak s a franciák hite mégis megfogyatkozott! Az ok és okozat közti összefüggést tagadnunk nem lehet. Hajtsák bár tul a vádakat, amelyekkel a francia papságot illetik, valami alappal mégis csak kell birniok. Maga a kérdés különben nem csupán a francia papságot érinti, sokat okulhatunk belőle hazánkban is. Röviden, de kimerítően olvassuk e kérdés fejtegetését ft. Berchois álnevű jezsuita atya röpiratában, melyet Pabst *"G. németországi egyéb adatokkal bővítve német nyelven is kiadott. A francia röpirat óriási feltűnést okozott nemcsak Franciaországban, hanem a szomszéd Belgiumban is, ahol a legutóbbi parlamenti választásokon a katholikusok ismét fényes győzelmet arattak s ebben a kis röpiratnak nem csekély része volt. Mily okozati összefüggést talál a röpirat Franciaország jelen vallási s erkölcsi züllésnek indult társadalma s a papság közt? Nem a francia papság erkölcsi hibái hozták létre — úgymond — a hitnek hanyatlását Franciaországban, hanem a papságnak közönyössége a politikával szemben. Lássuk tehát a kérdést részleteiben. Annyi áll, hogy a kath. egyháznak ritkán AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Bohó álmoknak . . . Bohó álmoknak ringató szárnyán Fiatal hévvel magasba törtem; Fényre szomjúzva, már szinte láttam, Mint marad el a homály mögöttem. Babérra, hírre törekvő vággyal Repültem fel, fel, ahogy csak tudlam . . . — S jöttek rám nehéz, nagy csalódások, Megtépték szárnyam s a földre hulltam . . . — Ez volt a multam. És lenn a földön virágra leltem, Illatos, bájos, fehér virágra S szivemen fájó, hegedő sebbel Láttam, mily dőre a multak álma, Hogy csalfa fénynél, hiú ábrándnál Több egy szál virág szivemhez nőve . . . — Azóta tudom becsülni sorsom S szemem remélve tekint előre — Egy szebb jövőbe . . . Szvoboda Román. A sátán. Sárguló levelekről olvasom annak a nemes ifjúnak történetét. Régen történt, nem csoda, hogy azok a levelek elsárgultak már. Nagy Lajos, dicső királyunk udvarában, a gazdag nemesek között élt. Elszegényedett ifjú volt. Az udvarhoz kötötte elődeinek vitézsége és nemesi cimere. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. volt buzgóbb és korrektebb papsága, mint a francia klérus a tizenkilencedik században. Ha itt-ott folt is akadt, ez csak egyes személyeket érintett, maga a papság általánosságban kifogástalan életet él és köztiszteletnek örvend. A szerzetesrendek és kongregációk között sem találunk egyetlen egy házat sem, amely szabályait szigorúan be nem tartotta volna. Buzgóságát bővebben ecsetelnünk nem szükséges. Elég a számtalan templomépitésre, a közoktatás — ugy elemi, mint közép- és főiskolákban — és a Karitasz terén kifejtett páratlan tevékenységükre utalnunk. A missiók a XIX. században legtöbbet a francia papságnak köszönhettek. Szentekben és vértanukban sincs hiány, hiszen Róma a francia egyház számos tagját az oltárra helyezte. Szóval, bátran kijelenthetjük, hogyha az egyház Franciaországban kárt vallott, annak oka nem a papság erkölcsi fogyatkozásaiban keresendő. Vannak azonban egyéb hibák, melyek bár vétekszámba nem mennek, mégis a lelkek üdvösségére káros befolyásuak; hibák, melyek onnan erednek, hogy a tényeket helytelenül fogjuk fel, eljárásunk következményeit rosszul vagy egyáltalában nem mérlegeljük, vagy a későn felismert bajjal szemben kellő időben a megfelelő hathatós ellenszerek alkalmazását elmulasztjuk stb. Hogy pedig a francia papság ilyen hibákat elkövetett, azt érdekeinek kisebbítése nélkül be kell ismernünk. Az Ur szavainak: »országom nem e világról való« hamis értelmezésével, továbbá A király szüntelen hadakban járt, igy elkerülték figyelmét az otthonnak kisebb-nagyobb bajai, nem ismerte a»nernesség életmódját és nem gyógyíthatta bölcseségével. Igy történt, hogy abban a fényes korban a honmaradottak dorbézolással, kicsapongó mulatozással vigadva, rontották életüket, — lazították istenfélő hitüket. Tette pedig ezt a gazdag nemesség fiatal sarja és az a szegény ifjú mulatott velük az utolsó garasáig. Atyja vértől rozsdás kardja, kincset érő ötvös-müvei, drága örökségei már rég az ószereshez kerültek, azonban az ifjú nem tért észre; a szenvedély megrontotta, rabja lett a szertelen vágyaknak. — Most vége legyen szép életemnek! — ah, nem bánnám, ha a sátán is jönne értem, csak vagyonos lehetnék! hogy élhessek ugy, miként a himes-szárnyu pillék — virágról-virágra szállva, mézet gyűjtve —- napsugárban, boldogságban íürödve. Igy sóhajtott fel egy átmulatott éjszaka után mámoros fővel az ifju. — Most koldusabb vagyok az utolsó bitangnál, nincs egy betevő falatom sem, nyomorban nem akarok élni! — És a kábitó italoktól nehéz fejét kezébe hajtva, mereven bámult kamrája tátongó űrjébe. Körülötte mélységes csend uralkodott, csak az ő forró, szaggatott lehelete hallatszott. Odakün lassan alá szállt az est-homály, azonban a szoba mind világosabb lett . . . előbb halavány, majd mind erősebb, tüzes vörös-szin töltöte be, az ifju felállva, villogó szemmel nézett a csodás vörösségbe, — majd édesen hangzó szavakat hallott: Szerkesztőség: Szentgyörgymez ő 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. annak folytonos hangoztatásával, hogy a papnak a világi dolgokhoz semmi köze, az egyház ellenségei a lapokban bizonyos úgynevezett közvéleményt teremtettek, mely sarkalatos tételként állította fel az elvet, hogy a papság a politikával ne foglalkozzék. A papság ebbe ellenmondás nélkül beleegyezett és polgári jogainak érvényesítésétől elállott. Nem csoda, hogy ez elvet nem csupán a hitetlenek és közömbösök terjesztették, hanem a hivő katholikusok nagy része is magáévá tette, hiszen a »papi uralom,« a »klerikalizmus,« »lelkiismereti szabadsag« és más ilynemű hangzatos frázisok soha sincsenek hatás nélkül. Még 1902-ben is megtörtént, hogy egyes püspökök papjaiknak hol nyíltan, hol magánúton azt ajánlották, hogy a választási küzdelmektől tartózkodjanak! Rövidlátóknak kellene lennünk, ha Belgium és Németország példáján nem okulnánk. Mindkét országban a papság tevékenysége a sajtóban és a választásoknál mentette meg az egyházat. Franciaország köztársaság, polgárainak tehát már ez okból is éppoly szabadságnak kell örvendeniök, mint a monarchiákban. A köztársasági kormány formának ugyanis nem szabad a polgárok jogát csorbítani; sőt ellenkezőleg. Az Egyesült Államok is köztársaság és senkinek eszébe sem jut, hogy a papságot politikai működéséért kárhoztassa s, a politika sem szenvedett általa. 1789-ig a francia papság politikai előjogokkal birt. Nincs azonban józan gondolkozású pap, aki ezt az állapotot visszakívánná. De a francia pap Franciaország polgára; tehát — Tudom kívánságodat nemes ifju és helyeslem ; ős-igazság, hogv az élet csak akkor élet, ha mámorba fürösztjük, ha nem borítja napunkat felhő, ha minden nő felénk nyújtja karjait, nékünk adja csókos ajakát és mi csengő arannyal hintjük be útjait. Szép ifju és te ezt kívántad az imént! — Ki vagy ? De légy bárki, áldom léptedet! — A sátán vagyok. — A sátán ! — szólott az ifju megborzongva, hitetlenül — te segíthetnél rajtam ? — Minden óhajod teljesítem. Kamrád drága kinccsel telítem, a neved hír, dicsőség övezi, nagyobb leszesz Lajos királynál! És a tied lesz minden női rózsaszál. — Ez az, amit akarok ! Eltaláltad ! Látom, te bölcsebb vagy az embernél, de mit kívánsz cserébe ? — mondotta boldogan, örömtől ragyogó arccal az. ifju. — Csekélység! Ez összes földi jóért csak a lelkedet akarom. — A lelkemet ? ez még az egyedüli, mi megvan anyám örökségéből! Ugy emlékszem, hogy valamikor régen, kicsiny koromban arra tanított, hogy ezzel Krisztusnak tartozom, azonban talán neked adom . . . — Nem kell most, majd tíz, husz, ötven év múlva jövök érte és gondold meg, addig mint dúsgazdag élhetsz, tested ifju marad és szemed tüzei nem fognak kialudni, arcod rózsáit nem fogja aggkor ránca rútítani, mindig elbájoló, szép leszesz, mindenki porig hajol előtted ! — Krisztust említed ? Nevetséges érte lelkesedni! — Ugy beszélsz, mintha tudnád, hogy milyet/ volt. — Hogyne tudnám? Hiszen ott voltam, mikor felfeszítették és meghalt. Ha akarod, le-