ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-12-23 / 51. szám

kiinduló ponlok, inert ö egészen egyedül áll a maga nemében. Sem az ö gondolkodásmódja, sem az igazságok, a miket hirdet, nem találnak magyarázatot sem az emberi természetben, sem a körülményekben. Az ö születése, élete története, tanitása, evangéliuma, az ö sajátszerű és titokteljes egyénisége, az ö megjelenése, hatalma és az ö továbbmüködése az összes századokon keresztül és az országokon végig, mindez mintegy nagy csoda áll előttem és mint megfejthetetlen mély titok. Elmélyedek e rejtélynek megfontolásába, látom szemeim előtt, nem tagadhatom, ott áll előttem folyton és mindig, de hiába, meg nem magyarázhatom magamnak! Sem az emberi történelem, sem az évszázadok, sem a természet nem szolgáltat olyat, amit Krisztushoz lehetne hasonlítani, mert benne minden rendkivüli. Minél jobban nézem öt, annál erösebben meggyőződöm arról, hogy benne minden a dolgok rendes folyásán kivül esik és az emberi szemmérték határán túl. Nem világos az, hogy az igaz vallásnak nem lehet csak egy országra szorítkoznia? Az igazságnak szükségkép az egész földgömböt kell átkarolnia. Ilyen a kereszténység, Jézus tanitása. Ez az egyetlen vallás, mely minden nemzetiséget megszüntet, az egyetlen, mely teljes egységet és testvériséget hoz létre az emberek között; az egyetlen, egészen szellemi vallás, amely az összeseknek kivétel nélkül az ö Istenüknek és terem tőjüknek országát állítja oda, mint igazi hazájukat. Krisztus Isten fiának mutatja magát az által, hogy előtte az idő megszűnik; az ö összes dogmái az örökkévalóságra mutatnak. Azért az ö dicsőségének láthatára a végtelenségig terjed. Krisztus uralkodik az éleiben és azonkívül a halálon túl. Az elmúlt és a jövendő kezeiben vannak.« Igy itél és beszél a nagy gondolkodó, Napoleon. Mit szól ehhez, akár hivő, akár hitetlen, akár keresztény, akár nern keresztény! Ez minden kifogáson fölül álló fényes tanúság: ez Betlehem Glóriája. — Vérnélküli forradalom. Szemére szokták hányni a katholikusoknak, hogy nekik nem szabad forradalmat csapniok. Ez nem áll! Mert egészen jogtalan, zsarnoki uralom ellen — feltéve, hogy van sikerre kilátás — a keresztény morál is megengedi a fegyveres ellenállást. Ilyen forradalmat vivott a hetenkint gyónó II. Rákóczi Ferenc, még pedig lelkiismeretből, vallási motizetett, ki a jó katholikus fejedelmi sarjat rendkívül szives fogadtatással tüntette ki. A szentséges atya két kis cédrus szekrénybe zárt ereklyét ajándékozott kedvelt vendégének. Rákóczi Ferenc Róma romjait, a világbirodalom egyházi fővárosának hatalmas maradványait történeti készültséggel tanulmányozta s ismeretei kiegészítésére előkelő olasz tudósok külön órákban gyarapították szépművészeti tapasztalatait. Róma főúri társaságai elvezették a színházakba, a hangversenyekre és a tiszteletére rendezett vigalmakra. Mert Rákóczi Ferenc szerénységével és szeretetreméltóságával mindenkit meg tudott hódítani. A »Principe Ungherese« népszerűsége folyton növekedett Rómában. Február elején több római főúr igen érdekes, de egyúttal veszedelmes kirándulásra készült Nápolyba, melynek környéke az időben tele volt rablókkal, öldöklő brigantikkal. A vakmerő kirándulásra természetesen csak nagy fegyveres kísérettel mertek vállalkozni. Öt napig tartott az érdekes ut, melynek veszélyeit azonban a fegyveres társaság el tudta hárítani. Rákóczi Ferenc a kitörésre készülő Vezúv kráterét szemlélte meg legnagyobb érdeklődéssel. Nápoly látványossága, élénk zaja, csodálatos szépségű környéke szintén lebilincselte érdeklődését. Csak a déiolasz erkölcstelenség miatt háborodott fel többször, midőn Nápoly corsoján haladt, a mint azt naplójában föl is jegyezte. vumokból. Ilyen »katholikus forradalmat« vivott a nép a közel múltban Bolíviában, Ecquadorban a szabadkőműves zsarnokság ellen. De ezen véres forradalmaknál sokkal fényesebb és rendesen eredményesebb a vérnélküli forradalom, minőt pl. most viv a francia kath. nép a vallásüldöző szabadkőműves-szocialista kormány ellen. Sokáig tűrtek a katholikusok Franciaországban. Most végre, midőn legprimitivebb természetjogukat: az istentisztelet szabad gyakorlatát a templomokban akarta elkobozni a block, a pápa egy szavára, mint egy szál ember, kimondta a 40 millió katholikus, hogy nem engedelmeskedünk ! S a kormány 6 évi törvényhozása, mint egy kártyavár, összeomlik. Valóban impozáns a katholikusok e vérnélküli forradalma. Bismarck is annak idején, miután 15 évig hasztalan harcolt az egyház ellen, meghajtotta zászlaját a katholikusok hithűsége és egysége előtt. S e vérnélküli forradalomnak győzni kell! Néhány ezer fegyveres fölkelőt Clemenceau lekaszabolhatna, akárcsak a buzavetésből kiálló rozskalászokat, de 40 millió passiva resistenciaba sorakozó emberrel nem bírnak. Jellemzően irja a protestáns berlini »Kreuzzeitung«-nak párisi tudósítója: »A pápa, kit a Combes-ok és Clemenceau-k öntetszelgőleg ignorálni akarnak, csak egy szót szólt és a büszke Respublikának 6 évi törvényhozása összeomlott, akár egy kártyavár ; a francia minisztérium kénytelen lépésről-lépésre meghátrálni Róma elől, ha az országot komoly válságba nem akarja sodorni!« Az ország szivének „győzelme," Az ország szivében, Budapesten lezajlottak immár a községi választások. A győzelem nem viseli magán az uj korszak képét, hanem ellenkezőleg, Budapest »közvéleménye« : a zsidóság győzött. Annyira vagyunk már, hogy mikor az egész ország -— a demokraták, szociáldemokraták és nemzetiségiek kivételével — a nagy nemzeti kormányt támogatja, annak politikáját igyekszik érvényesíteni a perifériákon is, az ország szive, Magyarország fővárosa zsidókat liferál a városházába. Szégyen és botrány! »Polgári demokrata községi párt«-nak mondották magukat azok, akik a nemzeti kormány embereivel helyezkedtek szembe, mindenféle hamis cégérek alatt szövetkeztek a függetlenségi és nemzeti törekvések ellen; megbizhatlan, megmagyarázhatlan programmjukat voltaképen csak alkalmi cégérül használták és csoda-e, ha e heves küzdelemből az az elem került ki győztesen, mely az ország szivének majdnem a felét képezi már ? Igen,/udapest az ország szive, nem /Budapest többé. Örülnek is ennek Vázsonyiék, no meg a szociáldemokraták is. Valóságos dicshimnuszokat zengenek a »nagy demokratáról,« a nép »oszinte barátjáról« s Vázsonyi alig győzi a sok gratulációt megköszönni. A koalíciót ily csúfos vereség még nem érte. Üdvös reformokról folyik a szó a képviselőházban, Február közepén utazott el Velencébe, a hol épen akkor a farsangi vigasságok féktelenségei tomboltak. Két napig szemlélte a tündériesen kivilágított város carneválját, azután elbúcsúzott Olaszországtól. Honvágy fogta el. A szép Olaszországból az ő szebb hazájába óhajtott visszatérni, ahol már hat esztendő óta nem járt. A sok szép emléknél még több és szebb emléket akart odahaza üdvözölni, a hol az ő történeti rendű ősei éltek és haltak a szabadságért. Rákóczi Ferenc fiatal lelkének ez a felbuzdulása is bizonyítja, hogy milyen hazafias szellem lakozott benne. Ausztria és Stájerország között a Semmering-havasokon rettentő téli hózivatarban szánkózott végig a veszedelmes sziklautakon, a feneketlen örvények fölött, de Rákóczi Ferenc nem félt szembeszállani a vésszel, mert anyai nagybátyja, Zrinyi Miklós gróf költő és hadvezér jelszavát hitte : Sors bona, nihil aliud. Rákóczi Ferenc végre szerencsésen Bécsbe n érkezett. Akkor már visszakapta teljes szabadságát Rákóczi Juliánná is. A nagy és veszedelmes útról hazaérkezett Rákóczi Ferenc nővére kastélyába szállott, a hol római utjának emlékeit följegyezte s azok tanulságait később latinul irt önéletrajzában örökitette meg. Innen mutatjuk be az ifju Rákóczi Ferenc olaszországi tanulmány-utjának kevésbé ismeretes, tanulságos történetét. Körösi László dr. mindenki láthatja, hogy a koaliciós kormány igyekszik is sorban megvalósítani mindazt, amit annak idején a választások alkalmával igért s az ország ezeket a parlamenti intézményeket lelkesedéssel fogadja, a kormány tagjait s a parlament képviselőit mindenütt nagy örömmel üdvözli; de ime — Budapesten, az ország szivében nem lüktet egészséges, a függetlenségre, nemzeti nagyságra törekvő vér, itt folyton csak Izrael fiai nyúlkálnak beléje, hogy e magyar szivet a nemzet testéből kitépjék és saját Önző céljaikra használják föl. A koalició ellenes demokrata, zsidó-liberális és szocialista sajtónak tehát ünnepe van most. »Megmutattuk, hogy Budapesten mi vagyunk az urak!« hangzik szerte-széjjel revolver-lapjaikban. »A klerikális reakció zsoldjába állt függetlenségi párt csúfos vereségének örvendünk. Á főváros lakossága megundorodott már a kétszínű, elveiket cserbenhagyó s e mellett fenékig korrumpált függetlenségiektől s szabadulni akart tőlük, mielőtt még befészkelték volna magukat a városházán. Kossuth hiába firkált leveleket ... a korrumpált, éhes, klerikális-függetlenségi sáska-hadat sikerült megbuktatni. Az idei választás tehát a klerikális sovinizmus érzékeny vereségét jelenti s ez örvendetes.« Ime, Budapest pájeszes vitézei és szociáldemokrata elveket valló »polgárai« kimutatták foguk fehérét. Le a klerikális függetlenségiekkel, vagyis más szóval le a kereszténységgel, volt a jelszó ! Budapest nem többé a keresztény Magyarországé, mit keresnek tehát itt a »goj«-ok? Sajnos, ilyen állapotok uralkodnak az ország fővárosában. Nem marad más hátra, mint a szervezkedés. Jól irja az »Alkotmány« : keresztény községi pártot kellene alakítani, mely ügyes szervezeténél fogva nem engedné meg, hogy az ország szivét ez az idegen elem foglalja le maga számára, hogy azután tetszése szerint rendelkezzék vele s imádott bálványainak: a liberalizmusnak, a szabadkőművességnek és a szociáldemokrata teljes hitetlenségnek tegyen vele szolgálatot. A függetlenségi párt ne engedje, hogy zászlaját holmi szemenszedett szövetségesek meggyalázzák, a keresztény magyar ember pedig ne tűrje többé eme hamis próféták garázdálkodását az ország szivében. A mostani választásoknál a felekezeti érdek volt az összekötő kapocs, semmi más, nálunk az elvek, a keresztény elvek döntsék el az ügyet. Hazánknak s fővárosának kereszténynek kell maradnia ! Budapest keresztény népe, térj már egyszer észre! Nem tudod, hogy apáid vére miért folyt ? A hazáért, a keresztény Magyarországért. Szent Istvántól, kinek fenséges szobrot emeltél, el ne térj, szelleme lebegjen mindenkor szemeid előtt s akkor győzni fogsz! P. K. — Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem. Támadják a kormányt, hogy kedvez az agráriusoknak, hogy elhanyagolja az iparosokat. Hogy nem törődik a kereskedelemmel, tűri annak kicsinyítését, sőt üldözi azt. Ez ügyben egy a kormány körében ismerős szaktekintélyt kérdeztünk meg, ki igy felelt: Könnyű átlátni a vádak tarthatatlanságát, ha néhány konkrét tényre hivatkozunk. Ami az ipart illeti, a kormány elvállalta az önálló vámterület előkészitését. Az önálló vámterület legfontosabb előfeltétele, hogy abban a pillanatban, a melyben rá kell térni a gazdasági függetlenség tényleges megvalósítására, legyen erős, fejlett iparunk. Amikor tehát a közös vámterület megszüntetésére vállalkozott az uj kormány, kötelezettséget vállalt arra, hogy iparunkat fejlessze, erősítse, nagyobbítsa. Nem nagyon valószínű eszerint azon szólam, mintha a kormány elhanyagolná, vagy lenézné az ipart. És még kevésbbé valószínű, ha vesszük, hogy mit tett már is a magyar ipar érdekében .... Ótt van az iparfejlesztési törvény, a mely évenként milliókat juttat a nagy cél javára. Ott van a közszállitások dolga, melyet ez a kormány ugy rendezett, hogy ezentúl minden közszállitás kizárólag a magyar ipart illesse. — És itt van ujabban a közös hadsereg ipari szállításainak ügye, melyre vonatkozólag épen a napokban ismerte el a gyáriparosok szövetsége, hogy azt a kormány a magyar ipar minden jogos érdekének elismertetésével oldotta meg. Ami a kereskedelmet illeti, bár itt leghangosabbak a panaszok, szintén nem nehéz a való tényállást a faktumokból megítélni. Emlékezhetünk Kossuth ismételt kijelentéseire, amelyek szerint a kormány célja az önálló vámterületet előkészitendő, uj piacokat szerezni a ma-