ESZTERGOM XI. évfolyam 1906
1906-09-23 / 38. szám
XI. évfolyam Esztergom, 1906. szeptember 23. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség 1 : Szentgyörgy mező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj vkereskedésében. Fel a kath. nagygyűlésre! Esztergom, szeptember 22. (P.) Az ezidei VI. kath. nagygyűlés, amint kedvező előjeleiből, az iránta ezideig mutatkozó nagy érdeklődésből következtethetjük, nagyon látogatottnak, szépsikerünek Ígérkezik. Nem esik bele a választási harcok és küzdelmek lázas mozgalmaiba, hisz azok már májusban lezajlottak. Ellenkezőleg a kedélyek nyugodtak, várják, hogy foglalkoztassák őket. Itt a csendes, békés, de annál kiadóbb, eredményesebb társadalmi munkálkodás ideje. Mint mindenkor, úgy az idén is a kath. nagygyűlés erőforrása és erögyüjtö eszköze akar lenni a katholikus öntudatnak, a katholikus társadalmi tevékenységnek. Ilyen lesz pedig akkor, ha nem szük körben fejti ki munkásságát, nem korlátolt számú résztvevők jelenlétében bátorít a munkára, a harcra, hanem ha részt vesz azon az egész kath. társadalom, pap és világi, szegény és gazdag, az úr épen úgy mint a földműves, gazdaember. Igen. Nyilvános hitvallást akarunk tenni kath. életünkről, minden pártszervezet s a politikai állásfoglalások figyelembe vétele nélkül akarjuk megmutatni, hogy élünk és vagyunk, hogy katholikusoknak érezzük, valljuk magunkat, hogy katholikus hitünk mellett lelkesedünk, azt megvalljuk bátran az egész világ előtt. Megbeszéljük legsürgősebb, legfontosabb teendőinket, megvitatjuk azokat a módozatokat, melyek szerint a kath. igazság az élet minden terén megvalósítandó, megállapítjuk irodalmi, tudományos és gazdasági tevékenységünk programmját; megjelöljük a szociális tevékenység irányelveit stb. Remélhetőleg a ködös, esős szeptember hava világosságot, fényt fog hinteni utainkra és meleget fog hozni sziveinkbe. A kifejtendő tárgyak előadói, szónokai mind a praktikus élet emberei, a katholicizmus vezérei, akik ki fognak terjeszkedni a kath. hitélet és társadalmi munkálkodás minden ágára és részleteire. Nyilvános üléseken, szakosztályi értekezleteken módját fogják ejteni minden kath. korkérdés tárgyalásának. Zichy Nándor, Prohászka,. Városy, Csernoch, Giesswein, Molnár, Rakovszky s a többi katholikus vezérférfiak mind azon lesznek, hogy a nagygyűlést ne csak az intelligenciára s a középosztályra, hanem a népre, az alsóbb rétegekre nézve is minél tanulságosabbá tegyék. Folyton halljuk emlegetni, hogy a kath. nagygyűlések csupán a kath. intelligenciának, az uraknak szolgálnak. Ennek elejét kell venni és pedig úgy, hogy részt kell vennie a nagygyűlésen a népnek is, az ö lelki, szellemi vezetőinek is minél nagyobb tömegekben, ugy mint Németországban, ahol a földműves örömest fog kezet a hivatalnokkal s az iparos a nagy úrral, miért? mert a közös cél felé akarnak haladni s ilyenkor megszűnik minden osztályuralom s osztálykülömbség. Hiába, a kath. nagygyűlés ügye, sikere, impozáns lefolyása egyedül csak attól függ, milyen az összetartás, a buzgalom, a lelkesedés s a munkakedv. Mindnyájunk érdekében áll a magyar katholicizmusnak győzelme, diadala, épen azért e győzelem, e diadal elérésén összetett erővel kell munkálkodnia minden kath. ember fiának. Nagy fontosságú az ügy mindnyájunkra nézve, azért kell mindnyájunknak arra törekednünk, hogy ez ügy, a kath. nagygyűlés ügye meghozza a hozzája fűzött reményeket, hogy a munkának, fáradtságnak megteremjenek gyümölcsei is. Minden kath. nagygyűlésen lelkesedünk a katholicizmus ügyéért, szivünkbe véssük a mondottakat, csakhogy az a mi nagy hibánk, hogy otthonunkba érkezve, semmit sem valósítunk meg ama jó teltételek közül, melyeket a nagygyűlésen magunk elé tűztünk. Azért vetik szemünkre mindig, hogy hát igen szép dolog az a sok tüzes, talpraesett beszéd, az a sok ügyes előadás, meg intézmény, de még szebb lenne a tett. Azzal vádolnak bennünket, hogy mi csak határozni tudunk, de tenni nem, mig viszont Németországban azért történik sok minden, mert a feltételeket ha törik, ha szakad, mindig megvalósítják. Fel tehát a VI. katholikus nagygyűlésre! Mutassuk meg, hogy mi nemcsak a szép beszédek, az ügyes előadások kedvéért megyünk az ország fővárosába, hanem mi elsősorban tanulni akarunk, hogy azután a tanultakat kint az életben meg is valósithassuk. A magyar katholicizmus jövője, nagysága, diadala a mi munkásságunktól függ. Ha csak lelkesedünk a szép beszédekért, ha egyebet sem teszünk, mint folyton csak tapsolunk és éljenzünk, akkor a katholicizmus diadaláról ne is ábrándozzunk. Tetteket akarunk látni, nem szalmalángot. Rajta tehát, induljunk Németország katholicizmusa után; a németek katholicizmusa tetterős, munkás katholicizmus, ilyennek kell lennie a magyarnak is. Hogy valóban ilyen lesz-e ezentúl, az csak tőlünk függ! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uj Ideálhoz. Szivremegéssel, arcpirulással Uj Ideálhoz küldöm a nótám. Szálljon az Hozzá tündéri szépen, Angyali szárnyon, hajnali órán! Angyali szárnyon — angyali Nőnek, Hajnali órán — szép Hajnalomnak; Mikor a nóták a magas légben Pacsirta hangján csattognak, szólnak. Pacsirta hangján zengjen a nóta Az én kis zengő' szép Pacsirtámnak . . . Csattogva, zengve tiszta vidéken, Légyen az hangja szűztiszta vágynak. Szűztiszta vágynak, — vágyamnak Érte, Ártatlan, tiszta, szűzi sziveért . . . Mikor is jön már az birtokomba? Midőn oly szép lesz küzdni a létért! Midőn oly szép lesz izzadni, tűrni . . . Lesz Aki husit, lesz Aki éget. . . Angyali Nőnél emberi Ember Sosem lesz bűnös, sohasem tévedi Szivremegéssel, arcpirulással Küldöm a nótát angyali szárnyon, Zengje, dalolja : Amit ma érzünk. Ne legyen múló, ne legyen álom! Minusz. Ne légy önző! Mit is cselekedett Aristides? — A saját nevét irta a száműző kagylóhéjra. És Napóleon ? — Ez az úri ember az egész világot igája alá akarta dönteni! Azt gondolta sakkozik : egymaga az egész emberiséggel szemben, s mikor mattot kapott, még ő vágott csodálkozó arcot: hogyan fér el ő kigyelme szent Ilona szigetén, mikor az egész világ szűk volt önző énjének befogadására. Az önzést jómagam szappanbuboréknak tekintem. Egy ideig fújhatja az ember, mikor aztán kellőleg fölfujódott, egy kicsit még ragyog, egyet-kettőt még fordul a levegőben, aztán szétpattan. Ekkor tűnik ki, hogy mi minden volt az önzés buborékjában. Először is volt benne egy jókora adag büszkeség. Ez pedig mi más egyéb, mint a saját egyéni értékünknek túlhajtott tudata, s állandó törekvés arra, hogy ezen értékünk minden körülmények között érvényesüljön. E törekvés sokszor butaságnak látszik; azért mondták a régiek : — Stultus und Stolz wachsen auf einem Holz. De ha a régiek nem mondták volna is, tapasztalásból tudjuk, hogy a büszkeség sok embert liferált már a bolondok házába. Élt Bécsben egy festő, ki azt képzelte magáról, hogy ő herceg Schwarzenberg. Az őrültek házába került. Orvosa szabadságot igért neki, ha előbb az őrülteket sorban lefösti. És a festő addig föstögetett, mig lassankint rájött, hogy ő tulajdonképen nem Schwarzenberg herceg, hanem — festő. A munka tehát kigyógyít az őrültségből, vagy a másik oldaláról tekintve a dolgot: a munka nem hágy megőrülni. Nem is sok őrült akad a munkásosztályokban, a legtöbbet a gazdagok, henyék és hatalmasok szolgáltatván. S vájjon miért ? Azért valószínűleg, mert a hatalmasok és gazdagok rendszerint maszkban látják a környezetüket. Maszkban és nem valóságban, mint a szép fiatal asszony. S mikor végre meglátják az igazat a maga leplezetlen valóságában, hát — megőrülnek. A szegény munkás előtt senki sem tetteti magát. Mindent olyannak ismer, amilyen; azért őt soha olyan rendkivüli meglepetés nem érhetné, mely a bolondok házába kergesse. Legfölebb, ha váratlan főnyeremény üti a markát, vagy ha egy bolondos amerikai nagybácsi általános örökösévé teszi.
