ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-07-15 / 28. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. július 15. 28. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szátn ára 16 fillér. Polónyi a sajtószabadságról. Esztergom, július 14. A képviselőháznak f. hó 11-én tartott illésének a végén Bródy Ernő a »Vilagsza­badsag« cimü szocialista lapnak az éjjeli ügyész közbenjöttével történt lefoglalása miatt interpellálta Polónyi Géza igazságügyminisz­tert. Hevesen támadta az éjjeli ügyészség intézményét és mindazon intézkedéseket, melyeket sajtótermékek lefoglalására tettek, mert ezek a törvénybiztositotta sajtószabad­sággal homlokegyenest ellenkeznek. Polónyi miniszter pedig ezzel szemben válaszában főleg a mostani esettel foglalko­zott, amikor az aratósztrájk rendezését kel­lett és kell megakadályozni az által, hogy az izgató iratok terjesztését meggátolják. A »Vilagszabadsag« az aratósztrájkra való fel­hívása által igen nagy veszedelemnek előidé­zője lehetett volna, biztonság kedvéért s a közjó érdekében tehát lefoglalta. Úgyszintén az éjjeli ügyész hivatalát is helybenhagyta. E tényről értesültünk a minap a fővárosi lapok hasábjain. Igen ám, de melyik akció nem szülne azonnal reakciót? A koalició-ellenes sajtó, mely tudva­levőleg teljesen zsidó kezekben van, továbbá a szociáldemokraták orgánuma s a vele rokon­szenvező budapesti lapok értesülvén Polónyi eljárásáról, a lehető legundoritóbb szitkokkal halmozták el a minisztert, mint a ki a sajtó­szabadságnak legynagyobb ellensége, sőt mi több, igazi megölöje, gyilkosa. S a mi hallatlan, a sajtószabadság eme » el nyomójának « tapsolt egynéhány ember kivé­telével az egész ház. Tapsolt a függetlenségi AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Megyünk nyaralni. ... Még csak féléves házasok voltak . . . A fiatal asszonyka már napok óta szomorú arccal járt-kelt a lakásban. A férj mikor haza­jött a hivatalból, kimerült ábrázattal ült az asz­talhoz s az asszonyka szomorú kérdő tekintetére lemondóan int s egy futólagos csók után, rohan ismét a poros irodába a még porosabb akták közé. Mikor a két napos nászutról hazajöttek, még útközben megígérte »aranyosának«, hogy ha törik, szakad is, de nyáron elviszi őt valami kies vidékre »nyaralni.« Nem valami világhírű fürdőre, mert azt szegény ember nem teheti, hanem valahová mégis. Csakhogy itthon ne legyenek ebben a poros városban. Ezért dolgozik most oly sokat illetőleg min­dig. Mert a járásbiró megigérte, ha azt a renge­teg restanciát elvégzi, a szabadságért benyújtott kérvénye »fölülrol« megérkezik jóváhagyással vagy mivel, akkor szives örömest megengedi Ő is, hogy egy hóra letehesse nyakából az igát. Hallatlan kegy ... A pénz már ^együtt is volna, ami szépen beosztva elég is lesz. Kell, hogy elég legyen. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. párt, ujjongott, tombolt az alkotmánypárt, melyben »az ezerholdasok és azok tányér­nyalók terpeszkednek. Tapsolt a néppárt is, »a felekezeti reakció eme sötét bandája.« Csak a zsidók és szocialisták manap­ság a sajtószabadság megvédésére hivatott legnagyobb hazafiak, az alkotmánygaranciák körülbástyázása az ö hivatásuk, az ö pro­grammjuk. A koalíciós kormányt ma már minden tisztességes ember kikacagja, hisz árulók mind, önző, lelkiismeretlen exisztenciák. Lábbal tiporják a sajtószabadságot s törvé­nyesitik a laplefoglalást. Látszik, hogy csak hatalomra vágyódott »az ezer holdasok fis­kálisa és az egész bandája.« Ily hangon ir a zsidósajtó és a cucilis­ták honmentö s paradicsomot igérö lapja. De hát mit is mondott Polónyi? Minden szava a közjó érdekében hang­zott el, azt akarta, hogy a haza minden pol­gára megvédessék a sajtó túlkapásai ellen. Mert tény az, hogy sokan, főleg a szocialisták és szociáldemokraták táborából, egyenesen olyan bűntény elkövetésére izgatnak és lází­tanak, a mely bűnténynek igen veszedelmes következményei lehetnek. Itt van pl. az előbb emiitett aratósztrájk. Ellene szegül egy nagy munkáscsoport a munkaadónak, izgatásaival magához csalja a tisztességesebb elemeket is ; az aratósztrájkot rendező Schmüle vagy Izor oreság pedig nevet egyet a. markába. Miért? Mert izgatá­saikkal, s nem tudom mi mindenféle rábe­szélésekkel belehajszolják a kiéheztetett mun­kástömeget a sztrájkba, hogy azután a napi­bér felemeléséből hasznot húzzanak. Látható tehát, hogy nem a munkások anyagi jóléte fekszik a szivükön, hanem inkább Csak a szabadság hiányzik még. Azért szomorú a kis feleség. Azért szomorú a férj . . . Minden fiatal nőnek vannak leánykori barát­női. O neki is van néhány. Összejárogatnak. S miről tudnának egymással beszélgetni, ha nem a soha sem vagy nagyon ritkán teljesíthető kíván­ságaikról s egyéb más asszonyokat érdeklő dol­gokról. Mert a barátnők is férjnél vannak. Még pedig mind jól mentek férjhez. O sem panaszkodhatik. Jó férje van. S nagy hamar kitálalta előttük, hogy az idén nyaralni is elmennek. Hogy hová? Az mellékes. Az a fő, hogy nyaralni mennek. Katica, Juliska, Mariska irigykedve néznek rá. S mikor elválnak egymástól, otthon mindegyik szemrehányással rohan férje elé s követeli, hogy ha már Margit férje megteszi azt az áldozatot a feleségének, hogy kevés fizetése dacára nyaralni viszi, ők is menni akarnak, punktum. A férjek aztán valahogy a vendéglőben rátalálnak Lacira, Margit férjére. Egy pohár spriccer áll előtte. Rárohannak . . . Mit tettél te szerencsétlen ?! — S elmesélik az otthoni eseményeket. Laci kidülleszti mellét s végig néz barátain. — Hát kérlek szeretettel benneteket. Mi különös van abban, hogy én nyaralni megyek ? Inkább az a különös, hogy ti vagyonos emberek, még most is itthon ültök. Szégyeljétek magatokat. O kerekedett fölül. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits -Gusztáv könjv­kereskedésében. az ö érdekük és azon eszmék keresztülvitele, amelyek az oltárokat és a trónokat romba­dönthetnék. Polónyi továbbá a felségsértésre és fel­ségárulásra is kiterjesztette a lapelkobzás jogát. Eddig is igy volt. Polónyi bizonyára e téren is a törvények előírta módon fog eljárni, s nem fog minden ostobaságban és csekély­ségben mindjárt felségsértést látni. Ami pedig az éjjeli ügyészi hivatalt illeti, tisztelt aggódó polgártársak, ne essenek két­ségbe, mert hiszen a miniszter kijelentése sze­szerint, a királyi ügyészség a törvénytisztelet és a törvények korlátai közölt fogja teljesí­teni ebbeli kötelességét. S kérdem, azon nem szisszentek meg tisztelt sajtószabadság védők, mikor az igaz­ságügyminiszter kijelentette, hogy a családi élet szentélyét és a női becsületnek kérdését sem engedné a maga részéről soha semmi­téle üzérkedés céjaira kihasználni? Pedig hát ki vét leggyakrabban e két pont ellen, ha nem önök? Az Oreskovits­Fülep féle szenzációs pásztorórát, avagy Áspis Sára históriáját ki színezte ki legélén­kebben? A házasságtörésekröl, elválásokról, szerelmi drámákról, leányok bukásáról stb. ki ir avatottabb kézzel. Ugyebár hallgatnak?! Becsület, családi szentély . . . nevet­séges! Hát ez talán a sajtószabadság? Tör­nek a társadalom ellen, rombolnak, össze­zúznak mindent a mi szent. Odairányitják minden törekvésüket, hogy a kath. egyház befolyását tagjaira megsem­misítsék. A népet a papságtól, a föllebbva­tóktól a gyűlöletnek, az előítéletnek és a Azok bámulva néztek rá. Ő meg büszkén nézett rájuk. — Mit bámultok, éljetek le inkább. Majd megmagyarázom nektek, miért szükséges az em­bernek a nyaralás. : — Tyhű! de azt már nem várjuk meg, hogy még utóbb levégy a lábunkról. Mi itthon mara­dunk. Nem leszünk asszonyok bolondjai, már t. i. a feleségeinkéi. S kifutottak, kisérve Laci kacajától. —- Lefőztem a pénzes zsákokat — monda félhangon. Három kevert bekebelezése után jóked­vűen hazasietett. Otthon magához vonta Margitkáját s nevetve beszélte el barátjai kétségbeesését. — Most már csak azért is elmegyünk. Még ha kis balták esnek is. Telt, mult az idő. Augusztus elseje is elmúlt. S még semmi. A munka meg nem akar fogyni. Mikor már nincs előtte sok, a hivatalszolga új nyalábbal cipel be munkát. — Kérem alássan, hogy ezt még tessék elintézni, azt üzeni a Nagyságos úr. Ir, dolgozik kettő helyett. Néhány nap múlva hallja, hogy főnöke is üdülni ment. Augusztus végén aztán végre jön egy levél. Jó nagy. Haza siet vele. Két irás esik ki belőle. A főnöke levele akad a kezébe először. Majd a guta üti meg, amint olvassa:

Next

/
Oldalképek
Tartalom