ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-07-08 / 27. szám

jelentékeny vagyont képviseltek — különböző célszerűtlen helyekre kerültek, vagy a szabad ég alatt romlottak és őrségül a lebontott, akkoriban düledező gimnáziumnak egy osztálya, később pedig azon saroképület szolgált, amelyben most a mérnöki hivatal van. — Az egyesület vallott céljának megfelelő cselekvés lehetősége eként úgyszólván kizáratott, az egykor visszarettenthetlen bátorságú működő tagok elvesztették bizalmukat s kedvüket, szóval beállott a kényszerű tétlenségnek ideje. Még ma is emlékezetemben van azon nap, amikor 1897. év májusában tisztek és működő bajtársak a »Fürdo« szálló kertjében azért jöttünk össze, hogy a lenni, vagy nem lenni kérdése felett tanácskozzunk. Tanácskozásunk eredménye az volt, hogy terjedelmes emlékiratot intéztünk a nemes város Közönségéhez, melyben egyesületünk lehetetlen helyzetét leírva, a következő kijelentést tettük : a) hajlandó-e a nemes város gondoskodni arról, hogy hajléktalanná vált egyesületünknek védő és oltalmazó fedelet adjon s ugyanott a számos ezret érő városi tulajdont képező szereink' és eszközeink elhelyezhetők, tehát a végromlástól megvédelmezhetők legyenek ? b) minthogy a nemes város az utóbbi évek tapasztalásai szerint elzárkózni látszott attól, hogy a polgári vagyon érdekében elszántan működő egyesületet létfeltételeinek megfelelő anyagi támogatásban részesítse, — hajlandó-e kijelenteni, hogy áldozatkészsége ép oly önzetlen, mint a múltban volt? Ezen két kérdés feltétele után kijelentettük, hogy 1897. év nyarán még hajlandók vagyunk a polgári vagyon védelmére lenni, azonban az esetre, hogyha kívánságaink nem teljesülnek, testületünket az állandó otthon, az anyagi eszközök és a pártolás hiánya miatt fel kell oszlatnunk. A város tanácsa emlékiratunkat ismert jóindulatába véve, rendelkezett, hogy a régi Duna-utcán (most Deák Ferenc-utca) levő Sárgái féle háztelken egy a tűzoltó intézménynek megfelelő épület terveztessék. A tervek Tiefenthal Gyula városi mérnök, tiszt- és bajtársunk által elkészíttetvén, a képviselőtestület elé vezéreltettek, hol is egyesületünk főparancsnoka: Dóczy Ferenc urnák indítványára egy víztartó beállításával kombináltatván, a képviselőtestület elhatározta, hogy a tűzoltóságnak állandó otthont létesittet. Ugyanazon időre esik a Fehérló épületben általunk bírt helyiségnek a város által történt adományozása is. A város képviselőtestületének az uj épület létesitése érdekében hozott döntő határozata nemcsak azért nem volt nyomban vérehajható, mert a felső hatóságok jóváhagyását be kellett várni, hanem azért is, mivel a jó Isten tudja milyen rövidlátás és szűkkeblűség, többszörös íelebbezés közbevetésével igyekezett a terv sikere ellen gátat emelni. A manőver, melyet vagy a feltűnési viszketeg, vagy a megmagyarázhatlan ellenszenv sarkalt, a felsőbb hatóságok dicséretes belátása következtében kudarcot vallott és a város határozata minden fórum által helyben hagyatván, a tűzoltó otthon építése megkezdetett. Az öröm és lelkesedés, mely az új épület befejezésekor egyesületünknek minden tagját elfogta, uj erőt adott tevékenységünknek és a célszerűbb cselekvés lehetőségét helyezte előtérbe. Voltaképen ekkor szerveztük az állandó őrséget is, melynek célszerűségét ma ügyünknek legelkeseredettebb ellenségei sem képesek kétségbe vonni! Az állandó szertárnok alkalmazásáért utonutfélen támadott méltatlanul meggyanúsított főparancsnokunknak igazán fényes elégtételt szolgáltatott az idő, nemcsak azért, hogy bebizonyult, hogy egyesületünknek egy állandó szakemberre felétlenül szüksége van, hanem azért is, mivel az általa mindenesetre helyes felismerés alapján beállított szertárnokban olyan derék, józan és megbízható erőt nyert a tűzoltás ügye, amilyennel kevés testület dicsekedhetik. A fizetéses alkalmazottak szintén beváltak és örömmel említem fel, hogy ezzel a személyzettel — a csekély létszám dacára is — nagy biztosítékot nyert a polgári vagyon védelmének nemes természetű ügye. A tűzoltó szertárhoz épített víztartó —• melynek létesitése ellen szintén küzdelmes harcok folytak — jelenlegi viszonyaink között valóságos áldás ugy a köztisztaság fentartása, mint a tűzvédelem tekintetéből. Bebizonyosodott e tekintetben az, hogy a város ezreket takarít meg, olyan összegeket, amelyek az előtt csaknem céltalanul kidobott pénzek voltak. Az uj otthonnak, az egyesitett, tehát területben nagyobbodott, város igényeinek első követelménye az volt, hogy az eszközök és szerek újíttassanak és gyarapittassanak. Amikor tehát uj otthonunkban, berendezkedtünk, első sorban is két modern rendszerű, az eddigi tapasztalatok szerint jól bevált mozdonyfecskendőt szereztünk be. Később régi kocsialkatrészek felhasználásával egy régóta nélkülözött szerkocsit készíttettünk; az elócskult, bizonytalan erősségű párkánylétrákat ujakkal helyettesitettük ; majd két igen célszerű dugólétrát állíttattunk össze, szóval amennyire az anyagiak engedték, igyekeztünk kifogástalanul beruházkodni, s amennyiben 1904-ben villamvilágitás létesült, a mult évben azzal telepünket célszerűség szempontjából szintén felszereltettük. Eszközeink jelenleg jó karban vannak, azonban még korántsem rendelkezünk minden feltétellel. Igy nevezetesen a több mint 20.éves tolólétránk nemcsak rozzantsága, hanem a miatt is alig használható, hogy két emeletet el sem ér, pedig a város területén hovatovább szaporodik az emeletes épületek száma. Ezeknek védelme okvetlen megkívánná az uj toló-létra beszerzését, mert nem csekély az aggodalmunk, ha például olyan épület-tömbök esetleges védelmére gondolunk, mint amilyenek pl. a kanonoki házak, a papnevelő intézet, primási palota, takarékpénztár, iparbank, csendőrlaktanya, két kórház, városház, iskolák, bérházak, katonai kaszárnya, katonai kórház és a templomok. Egyelőre anyagi erő híján várnunk kell a beszerzéssel, pedig már modern mentőeszközökre ís szükségünk volna! Amig azonban megnyugvással látható, hogy technikai eszközökben mégsem szűkölködünk, ismét hangoztatnom kell azon szomorú panaszt, hogy állandó jellegű, kitartó önkéntes csapatot össz etartanunk úgyszólván a lehetetlenségek közé tartozik. Nincs polgári készség és nincs a nemes cél iránt való fogékonyságnak biztató jele! Nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy ugy egyesületünk belső szerves élete, mint a megnyilatkozott közhangulat tekintetében kritikai térre lépjek, mert amig az egyesülettel összeforrva, annak érdekei ellen a legmérsékeltebb kritikával is árthatni lehet, viszont a közhangulatból eredő felfogás jogos vagy jogosulatlan voltát bírálni magamat illetéktelennek gondolom. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy igen komolyan felhívjam a legilletékesebb faktorokat azon bajok megvizsgálására, amelyek az önkéntes csapat összetarthatásának s ez által az annyira óhajtott üdvös tevékenységnek gátjaiul szolgálnak. Felette sürgős kötelesség vár e részben az illetékes faktorokra azért, mivel a közönség érdekeit szolgáló intézményről van szó, olyan intézményről, mely ma már közpénzen tartatik fenn, tehát tagadhatatlanul hivatalos ellenőrzés alá tartozik. Igaz, hogy az egyesület, mint ilyen, magánjellegű, de mert az emiitettem viszony nélkül el nem lehet, erősen előtérbe lép azon nézet, nem volna-e helyes egy végleges állapot megteremtésére törekedni azáltal, hogy a város közönsége pl. hivatásos tűzoltóságot szervez ? Ezen nézet abban találja komoly magyarázatát, hogy a feláldozott közpénzeknek egy része bár a cél érdekében felhasználtatik, mégsem szolgálja teljes mértékében a célt. Hogy egyet említsek, pl. az önkéntesek egyenruházatira fordított hiábavaló kiadás, mert az önkénteseknek beállók nagyobb része egyáltalán nem kiméli meg a hivatalos ruhát, hanem köznapi munkáiban a sajátját helyettesíti azzal. Talán elnézhető volna ezen visszás állapot, hogyha a kellő viszontszolgáltatás is meglenne, ámde tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az önkénteseknek alig 1

U része jár gyakorlatokra és az összesből alig 4—5 ember jelenik meg a tüzeseteknél. Igen szomorú helyzet ez tisztelt közgyűlés, de rámutatnom már azért is szükséges, nehogy bármely esetben azokat is érje a vád, akik erről nem tehetnek. A jelenlegi állapoton —> nézetem szerint -— egyedül az segíthetne, hogyha egyesületünket a társadalomnak a tűzoltó üggyel rokonszenvező minden tagja támogatni hajlandó volna. Most ugyanis — ami alig érthető — emberbaráti vállalkozásunk támogatásához a társadalmi osztályok egynémelyike egyáltalán nem járul. Működő csapataink a minden összetartozást biztositó kellő intelligenciát nélkülözni kénytelen, mert cselekvő erőket az értelmi osztályból nem nyer. De elzárkózik ettől az értelmi osztályba sorozható kereskedő- és iparos-osztály is, — melyektől különben méltán elvárhatná a közérdek, hogy az emberbaráti szándékú nemes ügyet támogassa ! A viszonyok elfajulása és a részvétlenség miatt azt kérdezhetem most már, minek az egyesület technikai eszközeit gyarapítani, minek költséges berendezésre szert tenni és minek egyáltalán az az áldozat, amelyet a nemes város közönsége a tűzoltás ügyének évente készséggel hoz ? Viszont azt is kérdezhetem: Lehet-e ilyen körülmények között igénybe venni az áldozatot s lehet-e nyugodt lelkiismerettel elébe nézni a jövőnek ? (Vége köv) Felhívás a magyar gyáripar érdekében inditandó országos mozgalomra. Az emberi haladás azon korszakában élünk most, amelyben a gazdasági erők parancsoló, sőt szabad állítani, egyedüli jelentőséggel bírnak. Ez erők immár harcban állanak egymással és előreláthatólag tovább fog e küzdelem fejlődni, mikor azután az államok sorsa és jövendője a szerint fog eldőlni, amint egyik vagy másik erősebben fogja megállani helyét e gazdasági csatában. Nincs sok idő a gondolkozásra, a halogatásra. Ma évek alatt annyit fejlődünk, mint 20—30 évvel ezelőtt egy-egy évtized alatt sem. Az a nemzet, amelyik a mostani viszonyok között egy pár évet stagnál, évtizedeket vészit, de esetleg egész jövendőjét eljátszhatja. A többi államok villany kocsija a haladás terén átszánt rajtunk és könnyen a pusztulás örvényébe sodorhat bennünket. Itt tenni, cselekedni kell, minden habozás nélkül. A kislelküségnek, az előre lemondó számitgatásnak el kell tűnni. Mi tisztelettel aulirottak már hónapok óta dolgozunk egy eszmén, melynek megvalósítása Magyarországon rövidesen megteremtené a honiipart és az európai számottevő tényezők közé emelné a magyar kereskedői kart és ipart. Ez eszme a következő: Alakítsuk meg a magyarországi összes kereskedők szövetségét, melynek tagjai kötelezzék magukat arra, hogy a 2—3 évi határidő mellett szállítandó, a külföldivel árra és minőségre egyenlő magyar iparcikkeket átveszik. Ugyan e szövetkezet alakítsa meg azon országos részvénytársaságot, amely a kérdéses cikkeket készítő és szállító gyárakat szervezze, építse és fenntartsa. E kombinációnak eredménye lesz a magyar ipar felvirágzása és a magyar kereskedelem megerősödése. Mert az igy keletkezett gyárak jövője biztositva van a kereskedők szövetkezetében, mint biztos és állandó vevőben. Amennyiben a kereskedő szövetkezetnek érdekében fog állani a létesítendő gyárakat fentartani, hisz ő is részvényes r Siroiin Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Hoche" eredeti csomagolást* 99 Roche F. Hoffmann-La Koche & Co. Basel (Svájc).