ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-07-08 / 27. szám

azoknál. A gyár pedig jó és olcsó árukat készíthet, mert a részvényes ugyanaz, aki az árút a gyártól megveszi. Igy két úton jelentkezvén a haszon, a gyár nem lesz kénytelen úgy mint eddig, az árú minőségének rovására a hasznot hajhászni. Nem lesz szüksége annál inkább, mert meg fog szűnni a külföldi konkurrencia, vevői biztosak és állandóak lesznek. E terv keresztülviteléhez óriási tőke szükséges. Az igaz! De hisz Magyarország összes kereskedői és iparosai mérhetetlen nagy erőt képviselnek és ott vannak dúsgazdag főuraink, birtokosaink, akik bizonyára követni fogják az angol példát és pénzüket immár egyszer a magyar ipar és kereskedelem előmozdításától sem fogják megvonni. És annál inkább jogunk van ez áldozatkészségre számítani, mert főuraink épen a közelmúlt napok politikai viharai között 100,000-eket áldoztak politikai célokra, tehát most, mikor szintén a magyar nemzet előnyéről, jövőjéről van szó, vissza nem vonulhatnak. Itt csak röviden vázoltuk az alakítandó »Magyar országos kereskedelmi szövetkezet és ipari részvénytársaság« tervét. De nem késünk hamarosan előállani további részletes indítványainkkal is. Addig foglalkozzatok az eszmével, közöljétek észrevételeiteket és ha helyesnek találjátok eszménket, amiben kétségünk nem lehet — terjesszétek azt és nyerjétek meg annak a mértékadó köröket, tényezőket. Tervünk alapos kidolgozását részint nyomtatványok, részint értekezletek útján fogjuk előterjeszteni. E felhívásunkat közöltük az ország összes közgazdasági, ipari és kereskedelmi intézményeivel, a jelentősebb cégekkei, a hírlapok szerkesztőségeivel, a legutóbbi országház összes tagjaival és hasonló módon és eréllyel folytatjuk a munkát tovább is. A megkeresettek hazafias támogatására számit a Debreceni Kereskedelmi Kör szervező-bizottsága nevében: Dr. Vajda József, Kontsek Géza, titkár, ügyvéd. elnök, nagykereskedő. Bán Kálmán, Aszódi Mór, kereskedő. nagykereskedő. Békés Lajos, Csillag József, kereskedő. nagykereskedő. Boross Izidor, Deutsch Albert és Fia, kereskedő. nagykereskedő cég. Dávid Jakab, Lusztig Károly, nagykereskedő. nagykereskedő. Dávid Zoltán, Frank Rezső, kereskedő. • nagykereskedő. Félegyházi János, Hochfelder Jakab, kereskedő. keresked. ügynök. Gyürki Sándor, Mayer János, kereskedő. kereskedő. Ippen József, Rankai Béla, nagykereskedő. kereskedő. Kálmay Lipót, Schwarcz Vilmos, gyáros. malomtulajdonos és bankigazg. Kertész Miklós, Tolnai Dániel, kereskedő. kereskedő. Kurcz Dávid, Váray János, nagykereskedő. kereskedő. Zellinger Ede, ipartestületi elnök. HIREK. Krónika. Nem volt világos Budapesten Esténkint egynéhány napig; Most szinte jó, hogy az ember csak Itt, Esztergomban lakhatik. Most szinte jó . . . nem kellemetlen . . . Itt nincs sötét ... és tán ha volt, Mindent, de mindent helyrepótolt Az égi hold. az égi hold. Nem volt világos Budapesten Az egész ügy . . . Olyan sötét, Mint szine a pincér frakkjának, Ha hoz párolgó feketét, Mert semmiféle messzelátón Nem láthattuk, hogy ki csatáz', A vörösek, vagy a fehérek, A villám, vagy a gáz, a gáz? Nem volt világos Budapesten Már sokszor sok meg sok dolog; De a Nápoly sem lesz világos, A Vezúv bárhogy háborog . . . Hát hogy lenne világos Pesten, Ilyen csekély ügy, mint ez is? Mi jó most nálunk Esztergomban, Nem érhet senkit Nemezis! Nem volt világos Budapesten, — Tudhatja bárhol száz gyerek, — Mért sztrájkoltak tulajdonkép' a Gáz-emberek, gáz-emberek ? Ily sötétség nincs nálunk mégsem, Örvendhetünk is rajta most; Hogy nem kértünk gáz-fényességet, - Csak villamost, csak villamost! * Esőt is kell ma énekelnem. Mely pénteken dőlt véghetetlen', Fontos volt ez miránk nagyon, Énekeletlen nem hagyom! Hát pénteken volt annak napja, — Hogy lett sötét felleg kalapja A városnak, de nagyhamar. Búsult ezért ám a magyar! Egy perc ... és tűzben állt egész menny . . . Két perc ... és zuhogott keményen . . . És a viz három perc alatt Három helyről szaladt, szaladt . . . A várost három helyről érte . . . Hej s küldte Szenttamás egy végbe , . . Hej s dönté. Hosszúsor is már . . . Kislévából szint' dőlt az ár! Aztán az este . . . csendes este Elnyugodott zápor s a fecske . . . Borongó, szürke ég alatt Mászkáltunk, néztük a sarat! Aztán a >

Fürdo« . . . koncert . . . stöbbi Segítettek a sok bút ölni. — Holnap már ki gondol vele, Hogy végre tenni — kellene ?! * Peng a kasza, zeng a nóta Egy hét óta, egy hét óta. Az alföldön dől az áldás, Vigan indult a kaszálás. Vigan indult, vigan menne, Hogyha néhol sztrájk nem lenne: Hogyha a jó vöröskéknek Nem volna a munka vétek. Csak dologra magyar népemi Ne érhessen az a szégyen, Hogy akkor is aratsz másnak, Mikor nem kell az osztráknak! Hans Sachs. Népgyűlésre! Az esztergomi keresztény szocialista munkásság ma lép ki a nyilvánosság elé. Ideje! A keresztény szociális elvek széles mederben mozgó agitációja végre Esztergomot is fel fogja rázni merengéséből. Az ország munkásközpontjaiban már nagy sikereket ért el a keresztény szociális szervezkedés. Esztergomra a lázas munkában a központból talán nem is gondoltak a vezetők, de ennek az ősi városnak, a magyar kereszténység bölcsőjének munkásai azért nem veszítették el fejüket. Teljesen a maguk erejéből, úgyszólván támogatás nélkül megalakították az eszterg'omi keresztény munkás-egyletet, melynek alapszabályait e héten hagyta jóvá a belügyminiszter. Megalakult a keresztény szocialista épitőmunkásság szakcsoportja is, mely tulajdonképeni magja, csirája, erőtől duzzadó kezdeményezője annak a fejlődő keresztény szocialista egyesületnek, mely Esztergomban is arra lesz hivatva, hogy a munkásság és a szegényebb néposztály jogait fölismertesse és védbástyájául szolgáljon az ősi hitvallásnak és a hazaszeretetnek. Esztergom közönsége mindezideig érzéketlen volt az uj, irányító és a jövő fejlődésben határozottan első rangú szerepre hivatott mozgalommal szemben. Itt, a magyar királyság keresztényi alakulása helyén, első szt. István király szülővárosában az istentelenség és nemzetköziség cégéres izgatói által félrevezetett munkásság agitált ugyan a szociáldemokratikus elvek érdekében, fogott is egynémely emberen a vörös veszedelem, de ezek nem azok közül valók, kik kárt tehetnek a munkásság lelkében. A mai megélhetési viszonyokkal senki sincs megelégedve és kiváltkép nagy oka van az elégületlenségre a munkásoknak és szegényebb néposztálynak. Ezzel tisztában van mindenki, akinek szeme van és látja a szociális törvények hiányát. A jajgató nyomor ellen struc-politikával védekezni már nem lehet s minél tovább húzza a társadalom a bajok radikális orvoslását, annál nehezebb lesz helyre hozni az évszázados mulasztásokat. Elérkezett az ideje, hogy a munkáskérdéseket már necsak a munkástanyák nyomorral terhes levegőjében, hanem a parlament aranyos palotájában is tárgyalják. Bűnös nembánomság, a jelennek való élés jellemzi a letűnt századokat a szociális téren. A magyar nemzeti érzés, a katholikus vallás nagy ereje egy ideig ellentállt a kozmopolita világcsalók és a kétes ekzisztenciák rombolásának, de a mult század elején a tényezők hanyagsága, a nép szellemi, anyagi kívánalmainak negligálása meggyöngítette az ősi erkölcsök alapjait s a nyomortól kergetett proletárság csak türhetlen helyzetéből akar menekülni, midőn a szociáldemokrata izgatók csalogató karjaiba dől. Hová menne, kihez fordulna, ha az állam, a társadalom mostoha gyermekként bánik vele és akad egy frakció, mely jobb világot ígér neki és tudatlanságát »felvilágosodottság«-nak, » öntudat«nak mondja szemérmetlen hízelgéssel. Hogy az a frakció üzlet? s egy-két élhetetlennek úri jövedelmet adnak ? •— ezt a szegény elhagyott munkás nem veszi észre. A vezetőknek van arra gondja, hogy ezekről elterelje figyelmét s minden intézményt, minden ellenerőt a munkásság előtt gyűlöletessé tegyen; minden olyan törekvést, mely kiveheti a kezéből a munkásságot, »butitas«nak, »zsarnokság«-nak bélyegez. Ezt tennie kell, mert máskép kiürül a pártkassza s nem lehet jövedelmező sztrájkokat stb. rendezni. Kétszeres szüksége van tehát mosta keresztény szocializmus apostolainak a társadalom támogatására. Ki kell venni a népet a nemzetköziek karmaiból. Meg kell értetni vele, hogy vérében levő ősi erényeit nem kell eldobnia, sőt ezek dicsőségére iparkodjon jogait kivívni. Esztergom város közönsége megmutatta a szociáldemokratáknak, hogy a magyar kereszténység -szülővárosában nincs mit keresniök, most tehát erkölcsi kötelessége, hogy a munkásság jóírányú mozgalmát támogassa és diadalra juttassa. * A keresztény szociális népgyűlés d. e. 11 órakor lesz ma a Széchenyi téren. A gyűlésre a keresztény szocialista egyesület a következő meghívást tette közzé: Meghivás. Az esztergomi keresztény szocialista munkásság f. hó 8-án (vasárnap) délelőtt 11 órakor Esztergomban, a Széchenyi-téren szociális népgyűlést tart. Keresztény szocialisták ! Munkás testvérek ! Földmivesek! Kisiparosok ! Kisgazdák ! és minden jó magyar ember, aki már megelégelte a nemzetközi szociáldemokraták Istent és Hazát tagadó szellemi és anyagi rombolását, az jöjjön el! mutassuk meg a népbolonditó társaságnak, hogy egy hatalmas tábor áll őrt a magyar ősi vallás és hazaszeretet mellett és hogy az elnyomott szegény nép jogait Isten segítségével e hazának boldogitására ki tudjuk vivni. A népgyűlésre az országos keresztény szociális központ Budapestről két szónokot küldött ki. Szalánczy Andort, az »Igaz Szó« szerkesztőjét, a magyar keresztény szocialista munkásság vezérét és Frűchtl Ede tanárjelölt, kath. újságírót. A gyűlésen tárgyalásra szánt indítványok és felszólamlások a helyben alakítandó elnökségnél jelentendők be s ennek engedelmével adhatók