ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-07-02 / 27. szám
hivja s minden törvényesen megengedett eszközt felhasznál a törvénytelen kormány lehetetlenné tételére. VI. A befizetett adókat sem szolgáltatja be az államkincstárnak, illetve meghagyja az összes területén lévő községeknek, hogy a teljesített adófizetéseket be ne szolgáltassák. Körülbelül ezek lennének irányelvei a passiv resistenciának. Persze legelőször is az egyesült megyei ellenzéknek kell kilépni a küzdőtérre és megmozgatni ezt a tunya vármegyét. Most van a legfőbb ideje, hogy a szervezett megyei ellenzék életképességét megmutassa. Az egyes kerületek elnökei hívják össze a kerületi bizalmi embereket s rázzák fel álmából ezt az ősi vármegyét. Vagy ugy elaludt, hogy már nem is lehet felébreszteni ? Bizonyitványosztás. Amikor a júniusi nap heve megérleli a gabonát, iskoláinkban is kezdődik a szellemi aratás, a vizsgázás. Mindkét aratás életkérdés. A mezőn a testi, az iskolában a szellemi élet kérdése nyer megoldást. Ha a reménnyel elvetett mag bőven terem, a gazda nyugodtan néz a jövőbe. A nemzet is nyugodt lehet jövője iránt, ha a növekvő generációban oly tehetségeket s oly tetterőt lát, melyek boldogulásának biztos alapjául szolgálhatnak. A gazda gyakran csalódik és a csalódás mindig keserű érzés. De enyhiti azt ama tudat, hogy csak hónapok választják el attól az időtől, mikor újból kezdhet — remélni. Talán hanyag volt a mult esztendőben s ez okozta csalódását. Azért most elhatározza, hogy meg fogja forgatni szántóföldjét, hadd kapjon uj termő erőre. Sok szülő is csalódik gyermekében. Keserű lemondások árán járatja középiskolába és csak az édesen jóleső remény, hogy az elköltött tőke egykor gazdag kamatot fog hozni, kölcsönzi lelkének azt a bámulatos erőt, mely nem riad vissza áldozattól s hősi lemondásokra ösztönzi nap-nap után. A képzelet szárnyain a jövőbe repül s a szülői szeretet által elvakított szem csodás dolgokat lát ott, melyek mind az ő kis fiának nevéhez fűződnek. Legalább öreg napjaikra levethetik majd azt a szűrt, melyhez évek öröme-bánata tapadt, felcserélhetik a szűkös bérlakást, melyeknek oly dohos a levegője, szép tágas szobákkal. Apríthat-, nak majd puha kalácsot a tejbe és boldog megelégedésben élhetik napjaikat. Ki sokalna ily remény fejében bármily áldozatot? De megjött az első bizonyítvány. A karácsony örömeibe már belevegyült az intők ürömé s a gyal díszíti, mig a rombadőlt pogány templomok romjain fölséges szentélyek emelkedtek. Az ős Rómának legjobban fentartott emléke a Pantheon. A kupolája magas és nyilt, úgy hogy az eső beesik. Belül a Pantheon igen nagynak látszik, ami onnan magyarázható, hogy sok az üres tér, kevés a díszítés s csak a fal mellett vannak oltárok. E templomban van eltemetve Victor Emmanuel, kinek sírjánál levő emlékkönyvbe az emberek be szokták irni neveiket, de a zarándokok ezt nem teszik meg, mert ezt pápa-ellenes cselekedetnek veszik. Ezek a nevezetesebb fönnmaradt pogány emlékek, melyek dacára annak, hogy most már keresztény vonásokkal vannak ékítve, mégis az ó-kor különös classicitását viseli magán, melyet nem lehet elvonni tőlük. De jól van ez igy, hiszen a keresztény eszmék diadalát hirdetik. Most pedig menjünk vissza jó 18 századdal és szálljunk alá a földalatti Rómába, hol a kereszténység évtizedeken keresztül tartózkodott mindaddig, mignem eljött annak ideje, hogy mint győző elfoglalja a pogányság helyét. Nincs római zarándoklat, mely lega lább egy humánus kor gondoskodott is róla, hogy a karácsonyi örömöket ne rontsa el végkép az a kegyetlen bizonyítvány, melynek minden szava némaságával is hangosan tiltakozik a szegény szülők szándéka ellen, hogy urat vagy tudóst neveljenek gyermekükből. A fiúnak ezer mentsége van és a szülői sziv, akár szurtos szűr alatt dobog, akár hermelin alatt, mind elhiszi. Nem is lehet az máskép, mint ahogyan édes fiuk mondja. A tanárok manap kevés kivétellel korunk nyavalyájának áldozatai : idegesek! Innét azután a szigor, mely nem ismer emberi érzéseket, innét az a bántó nemtörődés, mellyel megfeledkeznek arról, hogy mily mérhetlen fájdalmat okoznak a szülőknek, mily vigasztalhatlan bánatot visznek bele az addig csendes, boldog családi körbe. Valóban, kegyetlen emberek, kik csak keseríteni tudnak, gyermeket — szülőt egyaránt! Az »üldözött« flu nagy megnyugvással hallgatja e keserű kifakadásokat és lelkéből kivész az a csép tisztelet is, melyet eddig még tanárai iránt táplált. Kezdi őket ellenségeinek tekinteni, félve visszavonul tőlük ahelyett, hogy szeretettel és bizalommal beléjük kapaszkodnék, mint a gyenge inda az erős tölgybe. Tudja, hogy szülei mindenkép pártján vannak. Azt is kiérzi, hogy minden áron taníttatni akarják. Kész tehát programmjával: lehetőleg keveset tanulni és a többit a szülői szeretet leleményességére bízni !. . . Igy telt el a második félév is. A bizonyítvány semmi, vagy csak kevés haladást mutat. Még mindig vannak ott jegyek, melyek szánalmas gyengeségről tanúskodnak akár a tehetség, akár a szorgalom szempontjából. Mindkettő végzetes. Mert aki kevés talentumot kapott a Teremtőtől, annak vasszorgalomra van szüksége, hogy a hiányt pótolja. S ahol ez is hiányzik, ott haszontalan minden remény és erőlködés a szülők részéről. De sajnos, csak kevés szülő látja ezt be és erőszakosan hajtja tovább gyermekét a tanulói pályán. A szegény, mert nem akar édes reményeiről letenni, a gazdag, mert büszkesége nem engedheti, hogy fia kimaradjon a szellemi arisztokrácia névsorából. Jót tesz-e gyermekével ? Bizonyára nem! A gyermek állandóan kényszermunkát végez, ami nehéz járomként nyomja a lelkét. Ha protekció utján sikerül is következetesen a katasztrófát elkerülni, az élet mégis megbosszulja magát rajta, mert hasztalan hirdeti a csinos kis cimtábla a diploma előkelőségét, mikor a tudás hiánya elriasztja a klienseket. S a diplomás fiu szivébe a legnagyobb keserűség fészkeli be magát, elégedetlenség lesz uralkodó érzelme s a kétségbeesés mesgyéin tévelyeg, míg bele nem zuhan végkép e sötét örvénybe. Sok »gyenge lélek«-nek, minőkről naponként olvashatunk az újságokban, ez a szomorú története. Ha a protekció tehetetlennek bizonyult, a szülői szeretet a legvégső erőmegfeszitéssel még katakombát meg ne nézzen. Sajátságos, hogy az ember annyira vonzódik eme szent helyekhez, a hol pedig nincs pompa, fény és ragyogás, hanem minden egyszerű s mégis kimondhatatlan hatást gyakorol a szemlélőre. Igaz, hogy ezt a hatást nem lehet érezni akkor, midőn 200—250 ember egyszerre látogatja, a mikor a szükséges magyarázatokat nem igen hallja mindenki. De nem ez a fő, hanem az, hogy az ember ezeket a benyomásokat hagyja kiforrni, a mihez pedig idő kell. A mi zarándoklatunk a sz. Callixtus katakombáját nézte meg. A katakomba a trappisták felügyelete alatt áll, kik bő magyarázataikkal tanulságossá és érdekessé teszik az ott tartózkodást. Miután az egész társaság ellátta magát gyertyákkal, megindultunk az annyira óhajtott katakomba megtekintésére. Meredek lépcsőn haladtunk le a föld mélyébe, a hol azután a folyosók szétágaznak. A katakombákban megkülönböztetünk folyosókat, kamrákat és templomokat. A folyosók valóságos tömkeleget képeznek, egyik keresztezi a másikat, emez ismét egy harmadikat, úgy hogy aki eltéved benne, arra nézve az végzetessé is válhatik. A folyosók falaiban egy-két évet áldoz hiu reményeinek. De hasztalan ! A tanárok engesztelhetlenek! A tárca kiürült teljesen! Mi lesz a fiúval ? »Kapálni nem birok, — mondja a szentirási hűtlen sáfárral — koldulni szégyenlek.« A nehezebb testi munkára nem alkalmas, elszokott tőle, fizikuma sem fejlődött ugy, mint ha abban nőtt volna fel. A kaputot is megszokta már annyira, hogy nem bírna szűrt magára venni. Mit tesz tehát ? A legjobb esetben tollsercegtetésre vállalkozik, hogy romlott levegőjű irodában, napestig görnyedve megkeresse a mindennapit. S amikor a lázas munka kimeríti s az iroda rossz levegője köhögőssé teszi, fonnyadta és aszottá az egykor viruló parasztfiut, szánalom szállja meg az ember szivét, ki őt látja. Elfonnyad hamar és korán sírba dől. Vagy beáll azok táborába, akik halált kiáltanak a fennálló rendre, társadalomra, mert nekik nem ad puha kenyeret. Kik átkot szórnak mindenre, mi szent és jó, mert az ő lelkűkből rég kihalt már minden nemes érzés. Ime, elvakult szülők neveltjei! Most bizonyitványosztáskor hasznosnak véltük e ferdeség ostorozását. Mindig dicséretes törekvés, mikor a szülő az övénél jobb sorsba akarja gyermekét emelni. De ha ez csak az igazság sérelmével történhetik, mert a kevés talentumot nem forgatja az a gyermek fáradhatlan szorgalommal, ugy ez bűnös törekvés, melynek nyomában nem is teremhet áldás s jólét. Tegyenek le a szülők a nagyzási hóbortról és neveljék gyermekeiket annak a társadalmi osztálynak, melynek az képességeivel és szorgalmával legjobban meg fog tudni felelni. Ne akarjanak félembereket nevelni, hanem állítsanak egész embereket az élet porondjára, kik tehetségeiknek megfelelő életharcra sikerrel vállalkozhassanak. Mert nem hangzatos cimtábla, sem nagypecsétü diploma, hanem a jól végzett munkából folyó megelégedettség teszi az igaz boldogságot! Dr. Tardos. Válasz. in. A harmadik ok az, hogy a helyhatóságok nem kellő eréllyel járnak el a táncengedélyek kiadása körül. — Nem gondoskodnak üdvös megrendszabályozásokról. Nem állítom ezt a nagy általánosságban, mert ismerek egy községet; melynek ismeretekben gazdag és tisztességes jellemű jegyzője van, ki a községi életbe s különösen a fiatalság mulatozásaiba a tisztességes szellemet szerette volna bevinni s ki evégből a nála jelentkező fiatalságnak kijelentette, hogy csak azon esetben állítja ki a helyhatósági ajánlatot apró fülkék vannak, melyek a holttestek sírhelyeit képezték. Sok sir feliratos márvány-táblával van ellátva. A pogány és a keresztény felfogás itt is a legélesebb ellentétbe helyezkedett. Mig a rómaiak a sírokat úgy tekintették, mint örök lakást, addig a keresztények ideiglenes nyugvó helynek, a mint az a feliratokból látható, a melyek halhatatlanságot s nem enyészetet hirdetnek. Meghatva olvassa az ember ezen szavakat: Quiescit, Dormit, Depositus in pace. A keskeny folyosók hellyel-közzel.kiszélesbednek s festményekkel ékített szobákba nyílnak. Ezek a templomok. Ezekben rendesen valamely jeles vértanú sírja van sírfelirattal ellátva. A falak szimbolikus festményekkel vannak ékitve, s szentirási helyeket ábrázolnak, mint pl. a föltámadást, vizözönt, a jó pásztort, a szőllőtövet s szőllővesszőket; látni lehet pávát, galambot, halat, stb. Igaz, hogy ezek kezdetleges festmények s rajzok, de tiszteletre gerjesztenek, mert kifejezik az első keresztényeknek azt a mély s tevékeny hitét, mely őket éltette s még a legborzasztóbb halál elviselésére is képesekké tette. A sz. Callixtus katakombájában két temSirolin 9 voifSÄÄSi 6 ™/; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után — . 1 ajánltatik. —Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). I I
