ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-02 / 27. szám

ha a bált rendező fiatalságért néhányan felelősséget vállalnak s ha ezen felelősség biztosithatása végett bizonyos összeget, pl. 20 koronát letesznek, melyet aztán a fiatalság, ha kihágás nélkül zajlik le a bál, visszakaphat; ellenkező esetben ezen Összeg a szegényalap javára fog visszamaradni. Elismerem, erre nincs törvényes iogalap, de a helyhatóság ilyképpen saját háztartásában berendezkedhetik. Az üdvös mód bevált; a fiatalság megbecsülte magát, kihágás nem történt. Ma, mert a vármegyék egyikében a főbb állást elfoglaló hivatalnokok között kanapé kérdés dúl s mert e huzavonában a közjó kárára egyik üdvös intézkedését a másiknak keresztül kell húzni: megtörtént, hogy a helyhatóság intézkedését lefúvatták s most semmi morális kényszer sincs a helyhatóság kezében arra, hogy a fiatalságot a duhajkodástól valamelyes módon visszavonja. Nem akarok a vármegyére rámutatni, ahol ez megtörtént, mert nem az a kérdés, hogy hol, hanem az, hogy ezen anomália a közigazgatás körül megtörtént-e ? A helyhatóságnak tehát, ha kifogástalan volna, még akkor sincs semmi a kezében, melylyel a táncmulatságokat megrendszabályozná. Mi történik azon községekben, hol maga a helyhatóság is kifogásolható a közerkölcsiség szempontjából? Hol maga az elöljáróság is örül annak, ha a nép jobban látogatja a korcsmát, mint a templomot ? Milyen állapot lehet ott, hol a helyhatóságot képező elemek maguk is felkeresik az ördög motollát s ott mint polgári papok viselik magukat, hogy a nép előtt lehurrogják a vallást; hogy utazhasson az alkoholgőzben a papi tekintély ellen??! Pedig ez sem ritkaság, mert nyilvános igazság, hogy a falukban — tisztelet a kivételnek •— a jegyző a papnak és a vallásnak a legnagyobb antigonistája. És ezen egészségtelen állapotokat a modern liberalizmus és az az egészségtelen közigazgatási rendszer teremti, mely a független érzelmű embereket tervszerűen bojkottálni törekszik, hogy járszalagon vezethesse az egész vármegyét. A helyhatóságok bűne közé sorolandó — tisztelet újra a kivételeknek — hogy a bál tartama alatt nem ellenőrzi kellőleg a bálhelyiségeket. Tényleg igaza van t. cikkirónak abban, hogy az egyes falusi korcsmákban különböző címeken alkalmas helyet készit a zsidó korcsmáros a dévajkodni szerető fiatalságnak, hol azután a szűzi tisztaság ellen hajmeresztő visszaélések történnek. A helyhatóság . esküdtjei ott vannak ugyan a közrend fentartásának kedvéért a báli helyiségekben, de szemet hunynak a bűn-aklokra s igy a fiatalság nemre való különbség nélkül áldozhat a »szabad szerelem« oltárán. Mily veszedelmes következményei vannak az ilyen töméntelen kiháplomot (krypta) láttunk, szent Ceciliáét és a pápákét. Az elsőben volt eltemetve sz. Cecília ; holttestét később a róla nevezett templomba vitték. A pápák kryptájában pedig a pápák tartózkodtak, miséztek, prédikáltak az üldözések idejében. Itt rejtőzött tehát a keresztény egyház az első évtizedekben. Mindamellett, hogy a külső erőszak folytán a föld mélyébe vonulni kénytelen volt, tétlen nem maradt, hanem a már roskadozó pogányságot kezdte áthatni, lassú, de biztos munkát végzett, mig végre a pogányság végleg megdőlt s a kereszténység annak romjain épült fel, mert az igazságnak győznie kellett. A katakombák egyszerű, de megható tanúbizonyságot tesznek az első keresztények halált és üldözést megvető elszántságukról; mennyire szerették ezek az egyházat, vele éltek, szenvedtek és haltak meg és vele együtt meg is ^dicsőültek. Ha az ember bejárja a katakombákat, akkor szemei előtt végigvonulnak azok a jelenetek, melyeket egykor olvasott vagy látott. Aki az egyház és a lelkek iránt szeretetet akar, azt itt nagyon meg lehet szerezni, a mint azt nerii szent Fülöp tette, ki éjjelenkint eljárt a katakombákba és a szent vértanúk élete s halála fölött elmélkedett, önmagát buzdította nagy tevékenységre s lelkesedést, szeretetet merített egyház és lelkek iránt. Szent Callixtus katakombájában igen rövid ideig tartózkodtunk, csak ép hogy átmentünk rajta, mivel egyrészt nagyon sokan voltunk, másrészt meg időnk sem volt, ami miatt különben sz. Ágnes katakombáját nem is néztük meg. (Folyt, köv.) gásoknak a családalapítás és a már megalapított családi boldogság körül ? Mindenki hamarosan beláthatja. — Nagyon természetes, hogy itt a feleiősség a távolmaradt szülőket illeti első sorban, de az is természetes, hogy a helyhatóság őrködő szeme nagyban ellensúlyozhatná a szülői mulasztásokból eredt hibákat. Abban, hogy olykor-olykor a fiatalságnak bált engedélyeznek, olyan kárt nem látok, mint a milyen kár keletkezik abból, hogy a bál ideje alatt semmi ellenőrzés sincs. De nem is lehet egyrészről, mert pl. a mi vármegyénknek nincs szabályrendelete, mellyel az éjjeli kóborlás, csendháboritás stb. megszüntethető volna. A vármegyei szabályrendelet gondosan kiterjed mindenre, még arra is, hogy a kutya uraságok a vármegye adófizető polgárai legyenek, de a csendháboritást megtorló szabályrendeletről nem gondoskodott eddig még a vármegyei jóakarat. A helyhatóságok kezében tehát semmi eszköz sincs, mellyel az esetleges visszaélések megtorolhatok volnának; a vármegyei kormányzat pedig a kanapé kérdésben gyengül el s igy a nép szabadon s zavartalanul ki van szolgáltatva a nyerészkedő zsidó korcsmárosoknak. Az volna a helyén, hogy a vármegye a táncengedély kiadása körül ne lenne olyan liberális, hanem inkább arra törekednék, hogy a helyhatóságok hatáskörét megerősítené üdvös szabályrendelet megalkotása által is, azután fő gondját az képezné, hogy ezen kérdés körül a vármegyei szabályrendelet mindenki által tiszteletben is tartassék. A néppárt feladata társadalmi és gazdasági téren. hontmegyei néppárt Ipolyságon tartott értekezletén előadta : Gálffy István prirn. urad. főerdész, a megyei néppárt alelnöke. II. A tudás mellett van még- egy másik tényezője a nemzeti fejlődésnek. Ez a vezető egyéneknek és rétegeknek erre a feladatra való erkölcsi rátermettsége, kötelességtudása és az a készség, hogy mindazt, amit az parancsol meg kell tenni. Meg kell szűnni azon felfogásnak, hogy elég ha valaki munkás, takarékos, akkor biztosítva van jövője. Intézményekkel kell gyámolitanunk a gyengét és erőtlent munkájában és megvédeni az erős* támadása ellen. Társadalmi feladataink között legégetőbb, legsürgősebb megoldásra váró feladat a hitelügy rendezése. A társadalmi fejlődés során a pénznek, a hitelnek jelentősége mindinkább fokozódik. Elsőrendű feladatunk, hogy a hitel keresők fokozódó igényeit jól és olcsón ki tudjuk elégíteni és ez által haladásunk útját egyengetni. Gazdasági életünk minden ágában javításra szorul a hitelügy, de a földbirtok tehermentesítése és hitelének rendezése legfontosabb feladataink egyike. Csak a legmélyebb sajnálkozással mutathatok rá arra a szomorú tényre, hogy az elhibázott pénzügyi politika az oka a magyar földbirtokos osztály mai siralmas helyzetének. Bár tudjuk, hogy minden országban, de különösen Magyarországon a föld és a birtokos osztály képezi az állam legerősebb támaszát, mégis egész pénzügyi politikánk a birtok rovására, a kapitalizmusnak kedvezett, azt tette nagygyá és hatalmassá. Az ingó tőke uralma és befolyása már is nagyobb hazánkban, mint az egy tisztán földművelő államban megengedhető volna. Nagy veszedelem rejlik ebben, ha meggondoljuk, hogy az ingó tőke nem ismer más célt, mint a saját érdekeit és a hol sikerül neki felülkerekedni, ott igyekezik a gazdasági rendet ugy alakítani, hogy az érdekeinek megfeleljen. Hatalmának öregbítésére igyekszik megnyerni mentől többeknek tevékenységét, akik azután a pénz csábításainak hódolva elvesztik érzéküket a nemzeti követelmények iránt és tevékenységüknek főcélja, az ingó tőke céljainak fejlesztése. A kapitalizmus nem elégszik már meg az ipar és kereskedelem mezején való tevékenységgel, hanem rávetette magát a földbirtok meghódítására is. Könnyű feladat ez nálunk, ahol a földbirtok elviselhetetlen teher alatt görnyed. Hosszas volna itt felsorolni az okokat, a melyek ezen eladósodást előidézték, azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy tévedés az okot kizárólag a birtokos osztály könnyelműségében és hibáiban keresni, hanem az inkább közgazdasági és pénzügyi politikánk helytelenségéből és tájékozatlanságából ered. Az adóssággal megterhelt birtok nem képes többé felszabadulni, mert a drága kamat az úgyis silány jövedelmét legnagyobb részt felemészti. A megélni nem tudó eladósodott birtokos nem lehet többé vezetője a falunak, megszakad az az erkölcsi kapocs, mely őt a falu népéhez fűzi, a birtok gazdát cserélvén, legtöbbnyire tőkepénzesek kezére jut, akik tradíciók és egyéb tekintetek által kötve nem lévén, nem törődve sem a közérdekkel, sem pedig a földbirtokkal kapcsolatos társadalmi kötelezettségekkel, iparkodnak abból minél kevesebb áldozat mellett minél több hasznot kivenni és ily módon azután a birtok egyszerűen egyéni érdekek eszközévé alacsonyul alá. Sürgős teendőnk tehát megszabadítani a földbirtokot a tőke zsarnoksága alól, vissza kell adnunk szabadságát és függetlenségét, hogy újra elfoglalhassa vezető szerepét a társadalmi munkában. Az ujabb időben e tekintetben már az érdeklődésnek és gyors haladásnak jeleivel találkozunk. Meg vannak már jelölve az eszközök és módok, amelyekkel az eszme gyorsan megvalósítható. Ily intézményeket sem kell létesítenünk, mert a szövetkezeti és altruistikus alapon nyugvó intézeteink úgymint a »Magyar földhitel-intezet«, a »Kisbirtokosok földhitel-intézete« és az »Országos központi hitelszövetkezet teljesen alkalmas intézmények arra nézve, hogy a földtehermentesités nagy művét sikerrel megoldhassák. De e célra jelenlegi működési körük, méreteik még szűkek. Oly mértékben kell tehát ez intézeteket kibővíteni, hogy azok az összes hiteligényeket ki tudják elégíteni. Különösen a hitelszövetkezeti organizmus az, amely kell, hogy az egész ország minden községére kiterjedjen, mert ez van hivatva a kis ember hitelügyét egy csapásra megoldani. A hitelügyön kivül javításra, fejlesztésre és rendezésre vár a gazdasági ^lélet még számos más ágazata is, Ugy a termelőknek mint a fogyasztóknak is szervezkedniük kell. A kereskedelem a saját céljait szolgálja, sokszor mesterségesen táplálja a fényűzési hajlamot és fokozza az igényeket. Mint már felemiitettem, társadalmi bajainknak nem egyik legalárendeltebb okozója az, hogy igényeink nem állanak arányban jövedelmeinkkel. EbbŐl kifolyólag rabjai leszünk az árú uzsorának, a mely veszedelmesebb és nehezebben üldözhető, mint testvére, a pénzuzsora. Ezen baj orvoslásának egyik leghatalmasabb tényezője a fogyasztási és értékesítő szövetkezet, mert ezzel igényeinkhez megfelelően szabályozhatjuk fogyasztásainkat, megóvhatjuk népünket az árúcikkekkel űzött visszaélések ellen és idővel teljesen megszüntethetjük az annyira káros árúhitelezést. Hazánk legnagyobb, legfontosabb jövedelmi forrása a mezőgazdasági termelés. Boldogulásunk kulcsa az, hogy termelésünket mily mértékben tudjuk fokozni és termékeinket értékesíteni. Minél nagyobb tért kell nyitnunk a belterjes gazdálkodás elterjedésének, sokoldalúvá kell tennünk még a legkisebb parasztgazdaságot, is, hogy a jövedelem ingadozásait mérsékeljük. Törekednünk kell, hogy termelésünk egyik-másik ágában tulprodukció ne álljon be, oly módon kell tehát szerveznünk a termelést, hogy az lehetőleg alkalmazkodjék a szükségletekhez és ebből kifolyólag a kereslethez. E végből korlátoznunk kell a szem-termelést és fejlesztenünk az állattenyésztést és az ipari növények termesztését. Az állattenyésztés, különösen pedig a szarvasmarha tenyésztésének hatalmas előmozdítója a tejszövetkezet, mert általa nemcsak lehetővé tesszük a tejnek értékesítését még a leghozzáférhetetlenebb helyeken is, de mert a leginkább vaj-termelésre berendezett tej szövetkezetek utján oly produktumot nyerünk, a mely az egész világ piacán versenyképes. A mezőgazdasági termények értékesítésével mindinkább nagyobb jelentőséget nyernek az értékesítő szövetkezetek különböző nemei, mint a gabona raktár szövetkezetek, lenn-termelő és értékesítő szövetkezetek és még számos más hasonló célú szövetkezet. A gazdasági ismeretek terjesztésére, a falusi nép látkörének bővítésére, a különféle érdekek hathatós védelmére, a társadalmi tevékenység felköltésére és helyes irányítására szolgálnak az olvasó- és gazda-körök és gazda-szövetségek. Ezeknek egy faluban sem szabadna hiányozniok, mert működésük nyomán az üdvös intézmények egész láncolata létesíthető.