ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-09 / 28. szám

Hatalmas cár úri emiatt Nem csillapítod éhed . . . ?! Hahaha! Te nem tudsz megenni Egy nagyszerű ebédet! Óh cár, vigyázz! Az lesz a vég. Hogy éhhalált fogsz halni még, Vagy kérni szolga néped Utcák porán : Legyen szabad Megenni egy ebédet! Szegény, szegény cár, fürdik az a gondba, Mint a párkányiak a torok-fojtó porba. A szó köztünk maradjon, De inkább színám az orosz ájer Puskaporos szagát, Mint a párkányi országút porát. Hej, ha végigjárom azt a nagy utat, Minden kislány a cipőmre mutat S én lehajtom a nyakam, Mert hiába, ha poros vagyok, Még villámfénynél is szégyenlem magam. Rezos. * Nagyszabású alapítványok. Szilányi Fe­renc praelatus kanonok úr ötven éves áldozári jubileumának alkalmából a következő nagyszerű alapítványokat tette. 1. A főegyházmegyei papi nyugdíjintézetnek 40,000 koronát; 2. a főegy­házmegyei katholikus népiskolák és tanitók se­gélyezésére 40,000 koronát; 3. a főegyházmegye területén tartandó népmissiók költségeinek födö­zésére 40,000 koronát. Nincs év, hogy a »holt kéz« tizezrekre és százezrekre rugó alapítványo­kat ne tenne emberbaráti és kulturális célokra. De kivált az utóbbi 4—5 esztendő alatt az esz­tergomi főkáptalan tagjai sürü egymásután­ban adták az igazi humánus gondolkodás és nemes érzés legkézzelfoghatóbb jelét fényes alapítványokban. Es még sem szűnik meg a szekularizációt hangoztató vészkiáltás. Az egy­házat ugyan a szekularizáció el nem pusztítja; az megél a jég hátán is. Csak a társadalom veszít, mert ha a holt kéz birtoka is »élő kézre« megy át, a kegyes alapítványok főforrása örökre be­dugul. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszte­letét folyó hó 9-én tartja a vízivárosi zárda tem­plomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia volt, mely alatt a hivek a sz. gyónást vé­gezték. Az imádási napon pedig V2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Személyi hirek. Csernoch János dr., Graeffel János és Szilányi Ferenc prelátus-kano­nokok több heti tartózkodásra Karlsbadba utaztak. — Maszlaghy Ferenc prelátus-kanonok Trencsén­Teplicbe, dr. Horváth Ferenc szemináriumi rektor a sopronmegyei Frankóra, Vértezeti Antal Pős­tyénbe, Pór Antal pedig Svájcba utazott el. * Esküvő. Mint előző számunkban is je­leztük már, vasárnap esküdött hűséget Becker Gyula m. kir. posta- és távirda-tiszt kisszecsei Le'vay Margitkának a vízivárosi zárda-templomban. Meghatóan szép esküvő volt ez. Lévay Margitka, ki legutóbb mint tanítónő működött a zárdában, most láthatta csak, mint szeretik őt a zárda falain belül ép úgy, mint kint aZ életben. Mint apró kis leány került be a jó nővérek gondja alatt álló nőnevelő-intézetbe s rövid idő alatt t páratlan szorgalmával a zárda kedvence lett. Úgy nőtt fel, mint a zárda virága, abban a légkörben, melyben az áhítatos fohászok tisztogatják a lel­ket; a munka ad szórakozást és a testvéri szere­tet pedig nyugalmat. Mint egész kis leánnyal, találkoztunk vele a kézí-munka-kiállitáson, hol a zárdában elsajátítható műizlésével és hasznosítható ilyfajta készítményekkel vált dicséretére nevelői­nek, majd a májusi litániák alatt a zárda-templom kórusán csengett a hangja. Áhítatra gerjesztő kellemes orgánumát a leghíresebb zeneértők cso­dálták s ha énekelt, az ő Ave Máriája nem hagyta hallgatóit a földön : szivet, lelket emelt az áhítat szárnyain. Röpke évek után, mint okleveles taní­tónő már segíteni is tudott azoknak, kik alázatos türelemmel, fehér lélekkel és szeretettel nevelnek nőket. Nőket, kik a hit útjáról nem tántorodnak le, kik a műveltségnek és a társadalomnak nem­tői lehetnek az életben. Ilyen környezetben fej­lődött a zárda virága s most virulásában kilépett az életbe. Abban a csendes kis templomban mon­dotta el szent esküjét, melyben oly sokszor imád­kozott s az őt szerető kedves testvérek is ott voltak, hogy lássák az ő Margitjukat, mikor az élet nagy kapuja előtt áll. Az esküvő maga im­pozáns volt. Mikor a hosszú kocsisoron jött nász­nép, a virágokkal és délszaki növényekkel dú­san feldiszitett oltár elé vonult, fent a kóruson felzengett az intézeti Mária-kongregáció növen­dékeinek éneke. Tonhäiser Lohengrinjéből éne­kelték a nász-indulót, melyet Frank Philothea nővér org-onán, Borovicska Adolf zenetanár pedig hegedűn kisért. A kongregáció kisebb növendé­kei sorfalat állottak egész a szentélyig, a templo­mot pedig megtöltötte Esztergom város intelli­gens közönsége. Az esketést Walter Gyula dr. prelátus-kanonok végezte s a szertartás után lélek­emelő szép beszédet intézett az új párhoz és a környezethez. Beszédében szépen ecsetelte a ke­resztényi házaséletet, buzdítván a fiatalokat, hogy az élet nehéz küzdelmeiben is mindig őrizzék meg szeretetüket egymás iránt. Majd rátért arra, hogy Lévay Margitkát mily nagy szeretettel, kör­nyezték a zárda jószívű vezetői és lakói, kik most bizonnyal fájó szivvel válnak el tőle s ezt az ér­zelmet csak azon örömteljes tudat képes ellen­súlyozni, hogy a kedves tanítvány földi boldog­sága teljes lesz. A prelátus-kanonok mély benyomást keltett beszéde után Jung Róza fővárosi ének­tanárnő a kóruson Abt-nak egy Ave Máriáját énekelte el Philothea nővér és Borovicska tanár zenekisérete mellett. Az énektanárnő, ki annak idején itt a zárdában tanitotta az éneket, egykori kedves tanítványa esküvőjén valósággal remekelt. A szertartások végével, mikor a násznép kivonult a templomból, sokan gratuláltak az új párnak. Hogy mily bensőségesen szerették a kedves és buzgó tanítónőt, mutatja, hogy tanítványai s a Mária-kongregáció, melynek elnöknője volt egész az utolsó időkig, mind megjelentek a templomban s az intézetet vezető kedves nővérek is teljes számmal ott voltak, sőt még az áldott lelkű de ismét nagy beteg főnöknő is végig jelen volt az esküvőn. A menyasszonyt mint koszorús leányok, nővére Lévay Aranka oki. tanítónő és egyik legkedvesebb és kitűnő tanítványa, Hegedűs Annuska kisérték az oltárhoz. Esküvő után az új pár rokona, Peitly Sándor házánál lakodalmi ebéd volt, mely után a boldog fiatalok rákosligeti otthonukba utaztak. * Köszönet-nyilvánitás. Markovich János vistuki esperes-plébános 25 éves papi jubileuma alkalmából a nyitra-pereszlényi templomnak ér­tékes baldachint ajándékozott. Ezen szép emlékért fogadja hiveim nevében is hálás köszönetemet. Roszival Mihály plébános. * Husz éves találkozó. A helybeli főgimná­ziumban 20 évvel ezelőtt érettségit tett 11 férfiú adott kedves találkozót egymásnak. Dr. Bahula József, dr. Etter Eezső, dr. Etter Gyula, dr. Huszár Gyula, Janovics Károly, Lendvai Hugó, dr. Nóg­rádi Jenő, Ürményi László, Vándor Ödön, Wert­hermeir Sándor, Windholcz Zsiga. A világiak nejükkel és gyermekeikkel jelentek meg vasár­nap este a »Fürdő« kerthelyiségében. A régi kellemes emlékek felújításával töltöttek együtt édes órákat, mert sokan 20 év óta nem látták egymást. Hétfőn reggel gyülekeztek a főgimn. épületében, honnan testületileg mentek Hollósy Rupert és Schedl Arnulf egykori kedves taná­raik üdvözlésére. Azután szt. misét hallgattak a Ferencrendiek templomában, melyet az élő tagtár­sak és családjukért Lendvai Hugó bencés tanár mutatott be a Mindenhatónak. Hollósy és Schedl végtelen kedvességgel és igazi magyar ven­dégszeretettel fogadták a székházban ugy a höl­gyeket, mint a férfiakat és a jó Schedl bácsi édességekkel kedveskedett a 15 tagból álló apró­ságnak. Délben valóban elegáns, pazar ebéddel és fővárosias finom kiszolgálással látott el ben­nünket Schleifer. Dr. Bahula az ötödik fogás­nál tartott szellemes költői hangulatú beszédet, melyben volt tanáraink érdemeit méltatva, Hollósy ig. és Schedlra, valamint kedves vendégeinkre ürí­tette poharát. Hollósy ig. a hölgyekre emelte poharát. Délután kirándultunk Kovácspatakhoz, hol Etter Gyula felvételeket eszközölt ugy a nagyokról, mint kis babuskákról. Este újra az elegáns Schleifert kerestük. A buzgó rendező dr. Vándor gondoskodott arról, hogy Palinak hege­dűje ne hiányozzék. Persze, ahol annyi szeretetre­méltó és kedves hölgy van és húzzák a talp alá valót, ott a tánc sem hiányozhatik kivilágos-kivir­radtig. Jelenvolt. * Első szent mise. Mészáros János ujmisés folyó hó 2-án tartotta első szent miséjét a der­csikai templomban. A primiciáns manuduktora Glöckel Ignác esperes-plébános volt. A szentbe­szédet ez alkalommal Gáspáry Gyula dunaszerda­helyi káplán mondotta. A vidékről is nagyon sok nép jött Össze, hogy az ujmisés első áldásá­ban részesüljön. * Tanulmányút. Zlinszky István, a doroghi kerület országgyűlési képviselője, miután„leg­utóbb kerületében volt s politikai beszámolót tar­tott, a képviselőház szünetelésének idejét arra használja fel, hogy nagy tanulmányutakat tesz a külföldön. Célja az európai kulturállamok mun­kásviszonyainak tanulmányozása. A fiatal és agi­lis képviselő ismereteit gyarapitandó a külföldi államok munkásviszonyait megismervén, hisszük, hogy tapasztalatait itthon bőven fogja kamatoz­tatni. Zlinszky, amint látjuk, a tett embere s nem a hatáskeltésre, mint inkább kerülete és az or­szág javára dolgozik, * Ülés. Kedden tartotta ülését a Kolos­kórház felügyelő-bizottsága, mely alkalommal az 1905. év tartamára az előrelátható szükségletek fedezése végett pótköltségvetést állítottak egybe. Majd tárgyalás alá vették a kórháznak villamos­világításra való berendezését. Végül dr. Klein Samu kórházi segédorvos lemondása folytán, an­nak helyettesitésével dr. Kasper Károlyt bízták meg. * Nyugdíjazás. Niedermann József volt városi rendőrkapitányt, mint megemlítettük, a vá­rosi képviselőtestület június hó i-től nyugdíjazta. Most mint értesülünk, a nyugdíjazással kapcso­latosan a volt rendőrkapitánynak a város elisme­rését fejezte hosszú szolgálati ideje alatt tanú­sított szolgálataiért és sajnálkozását a fölött, hogy Niedermann József megrongált szervezete nem engedte, hogy a város ügyei körül tovább hasz­nosan és sikeresen működjön. * Közigazgatási ülés. Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én tartja meg rendes havi ülését. A közig. biz. ülés után nyom­ban a megyei fegyelmi választmány tart tanács­kozást. * A tokodi kőszénbánya ügye. A még nemrég virágzó Tokod községre a napokban mélyen lesújtó ítéletet hozott az esztergomi járás­biróság. A dolog úgy történt, hogy az észak­magyarországi egyesitett kőszénbánya és iparvál­lalat részvénytársaság 1889-ben a községtől bérbe vette a határra vonatkozó kőszén-kutatási és kiaknázási jogot. A szerződést olykép kötötték meg, hogy ezért a vállalat a füzitői vasút-vonal megnyitásától számított 2-ik évtől kezdve évi 22,000 korona haszonbért fizet. A társulat a ki­kötött haszonbért mindaddig pontosan meg is fizette, mig a bányát a víz el nem öntötte. Mi­után azonban a vizet a bányából eltávolítani nem lehet, a társulat megtagadta a bérlet további fize­tését, miért is a község 8279 kor. 4 fill, bérlet­dijért pert indított a társulat ellen. Ez ügyben Alföldy Dezső aljárásbiró hozta meg az ítéletet, mely szerint Tokod községet keresetével elutasí­totta és 8181 kor. 80 fill, perköltségben elma­FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom