ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-09 / 28. szám

rasztalta, melynek nagy részét a szakértői dijak teszik. Az itélet indokai szerint a vismajor esete áll fönn, mert megállapítást nyert, hogy a bányatársulat a víz elhárítása és a bánya üzembe helyezése végett óriási költséggel minden lehetőt megtett, de meg az is megállapítást nyert, hogy a víz eltávolítása végleg ki van zárva és aknák a község határába sehol sem nyithatók. * Konkurzus. Az érseki papnevelő-intézetben f. hó i-én megtartott konkurzuson a kiküldött bizottság a következőket vette fel: I. évre: Ortel József, Köhler Ferenc, Molnár Sándor, Kovelka Jenő, Trebaticzky Ernő, Szloboda Lajos, Fekete Márton, Világi Károly, Oberna Sándor, Ffuszárik Pál, Ballay László, Országh Elek, Nagy Vince, Osztiti Ambrus, Flanek Rezső. VII. osztályra: Gamauf István, Pozsgay Pál, Zsigovits Béla. VI. osztályra: Schwarz Arthur, Büttner Ferenc, Szedenik Jenő, Molecz János (Nagyszombatba), Dávid István. V. osztályra : Stevola Károly, Pagács Géza, Novinszky Alajos, Horváth József, Hova Pál, Bozner Ferenc, Elias István, Farkas Gergely, Hock Ödön, Kothay Károly, Kemény József. Pozsonyba küldettek pedig V. osztályra ; Leiner Mihály, Vanyek Ambrus. Havran Károly, Gassay Győző, Basztucha István, Petrek József. * Huszonöt éves találkozás. Egyházmegyénk ama papjai, a kik 1880-ban szenteltettek fel, a mult kedden tartották meg összejövetelüket, melyen tizen vettek részt, névszerint: Klinda Theofíl prelátus, Machovich Gyula p. kamarás, tardoskeddi pléb., Számord Ignác p. t. káplán, igazgató, Kovács János malackai esperes, Skadra János kövesdi plébános, szt.-széki ülnök, Markovich János vistuki esperes-plébános, Kraffszky József óhaji, Czenczik János vizsai, Csernik Alajos nagyherestényi, Schrutta Károly nahácsi plébánosok. Kedden a Bakács-kápolnában hálaadó szt. misét hallgattak, melyet Klinda Theofil prelátus végzett, utána latin beszédet intézett társaihoz. Ezután Machovich Gyula a bazilika kriptájában a boldogult szentelő érsekért, Simor Jánosért, Markovién János pedig az elhunyt tanárokért és társakért mutatta be a szt. áldozatot. Ájtatosságuk végeztével üdvözlő táviratot küldöttek O Eminenciájának, majd megtekintették a Szt.-Annatemplomot s Számord Ignác társuknál elköltött rövid tízórai után tisztelegtek Rajner Lajos ált. érs. helytartónál, Blümelhuber Ferenc és Vezlnger Károly egykori elöljáróiknál; a volt pazmaniták felkeresték Stjánszky Antal nagyprépostot, a kedves emlékű rectorukat, aki igen szívélyesen fogadta őket. Délben Klinda Theofil vendégei voltak, a kinek barátságos ebédjét szép pohárköszöntők fűszerezték; az ebéd alatt érkezett Ö Eminenciája kegyes válasza, melyet lelkesedéssel fogadtak. Az ezüst-misés papok egy boldog nap kedves emlékével távoztak otthonukba. * Oda. Legutóbbi számunkban megemlékeztünk azon szép iskolai ünnepélyről, melyet az óvónőképző intézetben tartottak Számord Ignác pápai kamarás, igazgató jubileuma alkalmából. Az emiitett és hatással előadott ódát most alkalmunk van közölni: Ünnepre fel! Elő, elő a szívvel! Örömtől égjen minden arc ma itt! A hála biborfénye szállt az égre, S betölté lelkünk régi álmait. Hozsanna-hang zandüljön minden ajkon, A mely az Isten trónusáig ér; Szivünkbe tűz, szemünkbe könny fakadjon: Köszöntsük azt, kit ünnepünk dicsér! Légy üdvöz jó Igazgatónk közöttünk, Légy üdvöz drága Lelkipásztorunk! Nem puszta szó, mitől keblünk ma árad, Jóságodért — szívért — szivet hozunk. Szivet, a melynek minden rejtekében Egy édes illatú virág fakad, Virág, a melynek minden drága szálán Ezernyi forró hálakönny tapad. Tudom, hogy azt soha Te nem kerested. Nem volt a célod dics, elismerés, A nagy Tanitó útjait követted, Nem nézve azt, hogy mily rögös, nehéz. És bár a lábad száz tövisbe hágott, De nyílt virág is hosszú útadón S Te nem gyűjtél belőle enyhülésül, Habár a vérező seb fájt nagyon. Nem néztél vissza forró hálaszóra, Mentél, a merre lelked vágya vitt, Nem tartott vissza bűnös rémek árnya, Mert ellenük erőt adott a hit. Könnyűre vált sok küzködő halála. Ha ajkadon pihent tekintete; És elcsitult az éhező sírása, Ha ételed megosztád véle Te. Ki mondaná el jóságát szivednek. Hogy homlokodra fűzze, mint babért? Ki tudna méltó hálaszót rebegni, Huszonöt évnek fáradalmiért? Huszonöt éve már, hogy szent misédnek Először szállt az égbe illata, Negyedszáz éve küldi már kezedből Malasztját a mennyei Atya. S szived azóta nem fogyatkozott meg. Szemedben mindig még a régi tűz, Csupán a hála lett nagyobb a szívben, A mit hozzád szeretet lángja fűz. De miért a szó? Hulljon le a lepel! Maga a kép helyettünk hadd beszéljen .... (Leleplezés.) Kiáltsuk tiszta, lelkesült örömmel: Igazgatónk sokáig éljen! Legyen öröm, boldogság életed, Szived ne érje soha fájdalom; A merre égi célt keresve jársz, Virág fakadjon minden utadon. Áldjon meg Isten sok jóságodért, Legyen malasztja mindenkor Veled. S ha földi pályád egykor véget ért, Örök jutalmat adjon majd Neked! Estéli András. * Főegyházmegyei hírek. Plébánosok lettek : Slmkő János Füzesgyarmaton, Berkes Pál Ottó völgy ön, Antalik Libor hely. lelkész lett Nagyjácon. Jurassl Sebestyén a pozsonyi állami kórház helyettes lelkészévé neveztetett ki. Szalva Dezső székesfővárosi hitoktató nevelői minőségben küldetett gróf Majláth Géza családjához. Ujmisések közül segédlelkészi minőségben küldettek: Bartusz Lajos Tölgyesre, Damborszky János Hegybányára, Jakabovlcs János Bakabányára, Jankó István Püspökibe, Kovács Pál Bars-Thaszárra, Légrády János Garam-Kövesdre, Zsák János Mária-Eölgyre. Meghaltak: Verner Ferencz nagyjáci plébános június hó 23-án, életének 69-ik, áldozárságának 44-ik évében; Vadász György nyug. gimnáziumi tanár folyó hó 6-án, életének 55-ik, áldozárságának 27. évében, Budapesten. * 30 éves találkozó. A helybeli kath. főgimnáziumban 1875-ben érettségi vizsgát tett iskolatársak f. hó 3. és 4-én találkoztak Esztergomban. Az iskolatársak közül dr. Fehér Gyula plébános, Eitner Elemér főszékesegyházi igazgató és Kollár Károly városi tanácsoson kívül a találkozón megjelentek : Baross Gábor főszolgabíró Szécsényből, dr. Bartossik Antal esperes-plébános Mocsonokról, Bakács János plébános BudapestBelvárosból, Epölyi Ferenc esperes-plébános NagyKálnáról, Kallenberger József plébános Tornóczról, dr. Ozorai József ügyvéd Érsekújvárról, Póhl János Egeghről, Polák István plébános Loóczról, Pogány Lajos székesfővárosi számvevő Budapestről, dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanár Budapestről, Szántó Sándor kereskedő Budapestről, Schneider Endre plébános Nagybajcsról és Weninger Mátyás gazdatiszt Ölböről. — Első este a »Magyar Kiraly« szállóban ismerkedtek. Itt megjelent közöttük Hollósi Rupert főgimnáziumi igazgató is, kit Prohászka Ottokár üdvözölt a társak nevében. Másnap délelőtt 9 órakor szent misét hallgatott a társaság, mit Hollósi Rupert mondott. A mise után együttesen felmentek az igazgatóhoz s itt Eitner Elemér Ákos mondott egy szép beszédet, majd átadta a találkozón gyűjtött és az intézeti deákasztal céljára szánt 12 6 kor. Hollósi Rupert, mint az intézet jelenlegi igazgatója, de mint az egybegyűltek egykori tanára is, meleg hangon válaszolt a beszédre s meghívta az iskolatársakat egy kis barátságos tízóraira. Közben egy csoport fényképét készítettek a kedves nap emlékéül s aztán a »Fürdő« szállodában gyűltek ebédre. Itt az első felköszöntőt dr. Fehér Gyula mondotta a sz. Benedek rend tagjaira és megjelent társaira. Ezzel megeredt a szónoklatok özöne s jóformán mindenkinek volt egy kedves kötelességszerű emlékezése. Táviratban üdvözölték Fehér Ipoly főapátot, továbbá Fekete" Tódor bakonybéli perjelt, Bors Mihály jószágkormányzót és Vargha Samu deákji plébánost, mint volt tanáraikat s azon társakat, kik még életben vannak, de a találkozón külömböző okok miatt nem jelenhettek meg. Az ebéd után a társaság jórésze kirándult a Kovácspatakhoz és ott emlegették a régi diákidők csillámos epizódjait. * Jézus Szivének ünnepén már negyedízben jött össze a környék népe Modorba. Az Oltáriszentség körülvitelével körmenetben vonult a városon végig a felső nagy templomba, hol Ernyei Lajos esperes-plébános mondotta a nagy misét és szólt hozzájuk atyai hangon. A nagyszombati Jézus-társaságnak túlzsúfolt temploma mellett lassan uj központ fejlődött ki itt a Modorhoz közel eső községek számára. * Rosszullét az uszodában. Dóczy Ferenc esztergomi ipartestületi elnök kedden délután az uszodában hirtelen rosszul lett. Ez a szerencsétlenség ezúttal már harmadízben fordult elő nála

r mely alkalommal dr. Vándor Ödön nyujotta az. első segélyt. Az uszodából kocsin szállították lakására. Állapota nem aggasztó. * A köbölkúti választás. A köbölkúti kerületben mintha nem is lett volna választás, minden rendben folyik. Az egész kerületben általános az öröm Szemere Miklós megválasztása fölött s azok, kik az ellenpárton küzdöttek, nem győzik sajnálni, hogy hamis jelszavak és frázisok által elkábítva, test vérharcot kezdtek. Most belátják, hogy rosz ügyet pártoltak, mert jelöltjeik költségeit is nekik kell viselni. Szemere Miklóst, mint annak idején megírtuk, egyhangúlag választották volna meg, ha egy-két szereplési viszketegben szenvedő ember nem vezeti félre a népet s nem hozza a kerületbe a sok álszentet és önjelöltet. * ítélet. A komáromi törvényszék f. hó 4-én tartott tárgyalása alapján jól megérdemelt ítéletet hozott Szekér Gyula és Vichor József párkányi hecc-mesterek fejére. Ugyanis a jó urak az iskolaszék választásakor br. Jeszenák Gábor plébánost és iskolaszéki elnököt brutális kifejezésekkel, sőt majdnem tetteg is inzultálták és a választást agitálással, üres lármával, gorombasággal megakadályozni igyekeztek. A vádat dr. Eckensberger királyi alügyész képviselte. Reggel 9 órakor megkezdődött a sértett fél és a tanuk ismételt kihallgatása. Terhelőleg vallottak : Bachl Lajos, Ivanits Gyula, Szilaveczky István, Älucsi Vince, Drozdy Aladár, Végh József, Mészáros András, Szekér Vince és Tóth Kálmán. A tanuk egyöntetüleg előadták az elkövetett botrányt, de különösen érdekes volt Bachl Lajos földbirtokos vallomása, akit Szekér a választás alatt szintén reprodukálhatatlan kifejezéssel illetett. Ezután következett a vádlottak tanúinak kihallgatása. No ez igazán figyelemre méltó. Alaptalan fantazmákkal, hazugságokkal és gyerekes naivsággal igyekeztek tisztára mosni azokat, akikkel ezt megtenni képtelenség. De lássuk ezen cinikus vallomásokat : Bitter Gáspár, a Szekér-gárda törhetlen zászlótartója, mentő argumentumait el se mondhatta, mert jóeleve kijelentette, hogy ő a plébánosra haragszik. Vallomását az igazságos bírák azonnal felfüggesztették és őt magát a tanuzástól elutasították. Ilyenformán járt Krizsán János is, aki merész füllentésekkel akarta kinyitni a vezéreit fogva tartó csapdát. A bírák észre vették, hogy hazudik, kiutasították a teremből. Nemes Flórián és Pathó Imre vallomását sem méltathatták figyelemre, mert ők nagyon gyakran »nem emlékeztek«. De Mohácsy Lajos aljegyző vallomásával sem tehettek egyebet. O ugyanis szeretett volna Szekérről dics-himnuszokat zengeni és épen ezért a legszárnyalóbb fantáziával idealizálta a matadort. De mikor a birák kérdéseikkel sarokba szorították a naiv cicust, kénytelen volt kiejteni szájából az elragadott húst és vallani, úgy hogy azért Szekér bizony nem öleli többet magához. A tanúkihallgatás eltartott egész délelőtt. Délután 3 órakor mondta el dr. Eckensberger gonddal szerkesztett vádbeszédét és dr. Kiss a védőbeszédet. Szekér és Vichor a vádlottak padján hallgatták végig. Érdekes az a cinismus, a hogyan Szekér itt is viselkedett. Kihívó mosollyal, gőgös testtartással kisérte védője súlytalan szófizmáit. Ugy érezte magát, mintha legalább is jubileumát ülte volna gárdája körében fővezérsége Isten tudja, hányadik évének emlékére és a pohárköszöntőket hallgatta volna. De érdekes egy védőbeszéd is volt ez. Mintha egy ógörög szofistát hallgattunk volna. Gyerekes érvekkel bizonyítgatta a védő, hogy a felekezeti iskolaszék nem hatóság, hanem csak kanapé-processus. Majd avval érvelt, hogy még a parlamentben is veszekesznek, hát az iskolaszék gyűlésén akkor miért ne lehetne ? Érdekes mozzanata volt még a vizsgálatnak, midőn Vichor bizonyítani kezdte, hogy ő csak a zsebéből kivett ici-pici csengetyűt akarta az elnök fejéhez röpíteni, mi