ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-12 / 11. szám

Mikor eljött a nagy nap reggele, A gimnazista-szív reménnyel volt tele, Mert bálba készült ó\ az ég nevére! Épen azért, hogy baj ne érje, Mamája mondott jó tanácsokat: — Tégy zsebkendőt zsebedbe jó sokat, Mert arra, jó Pubim, neked Szükséged van s folyton hasznát veszed. Úgy táncolj, mint tanultál a tánc-kurzuson. Valóban, téged nézni lenne gusztusom! De, jó Pubi, ha borral bárki is kínál: Te csak szódavizet igyál, Mert jó fiam, neked Hamar elkábul még fejed. A jó szándékkal, Hogy a tanácsot mind valóra váltja: Rohantak a fiúk a bálba. Ott volt sok bakfis tiz s kilencven év között Fehér ruhába öltözött. S amint rázendült az édes muzsika: Friss táncra perdült Laci s Zsuzsika, S mint mély, veszélyes örvény sodra . A ringatózó tengeren: Az apró párok víg csoportja Keringett szüntelen. • És Győző is szokatlanul, sután. Körülnézett jó táncosnő után. Megállt Ilonka előtt önfeledve S hogy felkérje-e, meghányta-vetette: — Igen . . . nem . . . igen . . . édes Istenem! Nem . . . majd igen ... és aztán újra nem ... " Újra igen ... és újra nem . . . nagy Ég. Nem lom magam se, hogy mi illenék ? És e lányka bájától rászállt a mámor . . . Győző érzé, hogy benne van az Ámor. Elébe lépett s némán állt meg ott. Ereiben a vér szilajul vágtatott. Nem tépelődött annyit maga Hamlet, S érezte, hogy ez valóságos dramlett. Aztán önkénytelenül Térdre esett Iluci előtt Viktor . . . Ezt nem tudná hűn lefesteni Se a poéta, se a piktor. Történt ott más is: Sikamlós volt a padló és hosszú a bál: Igy érthető, hogy mért esett el Csicsergő Erzsike s a dörmögő Pál. Én is, mikor^inég kicsi voltam, Nagyon sokszor el-elbotlottam, Azért nem kiáltottam ám, Úgy mint Pali: >Óh, jaj marnám!* De folyt a tánc tovább s jó kedvibe Buzgón forgatta Stefikét Szepike. És Sándorka szivétől mellénye Csaknem lángot kapott, Amikor Elzácska mellett sétálgatott. Elmúlt az éj. Maradt ott emlék annyi sok . . . Im igy mulattak a diákok s bakfisok. Emlékére Fél métert sóhajt Miska, Pista, Pál: — Hová tűnél el gimnazista-bál . . . ?! Regös. Március 15. A nagy idők emlékezetére megtartatni szokott hazafias ünnepséget rendező bizottság vasárnap összeállította a programmot. A polgármester elnökletével megtartott értekezlet eredményeként egy falragasz jelent meg, mely felhívja a hazafias polgárokat, hogy március 15-én d. u. 2 órakor a Széchenyi-téren gyülekezzenek, hová az egyletek és intézetek is jönnek zászlók alatt. Innen a szokásos menetben a honvédtemetőbe vonulnak, hol a tulajdonképeni ünnepség a következő sorrendben fog megtartatni: 1. Himnus, énekli a főgimn. énekkar. 2. Ifjúsági alkalmi szózat, mondja Hoffmann Alajos főg. VIII. o. t. 3. Szentelt hantok, Mosonyitól, énekli a tanítóképző énekkara. 4. Hazafias szavalat, mondja Korencsi Rezső IV. é. tanitó-jelölt. 5. Hősök sirja, Lányi Ernőtől, előadja az esztergomi iparos-dalkör. 6. Ünnepi beszéd, mondja dr. Kmety Károly orszgy. képviselő. 7. Ima és az emlék megkoszorúzása. 8. Szózat. * Adomány. Dr. Walter Gyula prelátuskanonok a cavagliai magyar ifjak neveltetésére 100 koronát adományozott. * Főegyházmegyei hirek. Segédlelkészi minőségben kineveztettek illetőleg áthelyeztettek: Odvarka Rezső Budapest-Lipótvárosba, id. Takács György Szölgyénbe és Kuchta Bálint NógrádVarbóra. * A doroghi petíció. Volt alkalmunk betekinteni a doroghi petícióba. Soha annyi hazugságot és ferditést egyrakáson nem láttunk. A legnagyobb azonban ezek között az, hogy azt mondja a kerületi papokról, hogy ők keresztre eskettették fel a népet, hogy Zlinszkyre szavazzon. Már most akár elrendeli a kúria a vizsgálatot a petíció ügyében, akár nem, egyről már is biztosithatjuk a petíciót aláírókat, hogy a papság ezt a hazugságot és rágalmat nem hagyja megtorlás nélkül magán száradni. Fölösleges is külön fölemlítenünk, hogy ebből egy szó sem igaz, és hogy ez által a vádlottak magával a törvénnyel jöttek volna * összeütközésbe. Ugy tudjuk, és a petíciót aláiró tisztelt honpolgárok vegyék is tudomásul, hogy a megrágalmazott papság rágalmazási pörbe fogja, őket idézni, ahol, miután biztos, hogy állításaikat nem lesznek képesek bebizonyítani, méltó büntetésben fognak részesülni. Ezt a büntetést bizonyára sem Sacelláry maga, sem a petíciónak értelmi szerzői nem fogják helyettük leülni. * Adomány egy templomnak. A szentgyörgymezői városrész templomának két ablakját özv. Oltósy Ferencné és Oltósy Lajos családja remek festett üvegtáblákkal látta el. A szép adományozás nemcsak a l£is templomot, de az Oltósy család nemeslelkűségének fényét is emeli. * Böjti estélyek. A budai kath. kör jóhirű böjti estélyeinek számát az idén hat dátumra tette. Az élvezetes hangversenyek március 9., 16., 23. és 30., továbbá április 6. és 13-án lesznek megtartva a kör II. ker. Toldy-Ferenc-utcá 30. szám alatti helyiségében. Az estélyek mindenkor fél hét órakor kezdődnek. * Eljegyzés. Dobó Jenő, a helybeli főkáptalan ifjú erdőgondnoka e héten eljegyezte Szlávy Médikét, Szlávy István hitelbanki pénztáros leányát. * A kolozsvári oltár-egyesület március hó 12-ikétől 14-ikéig a szegény templomok fölszerelésére szánt egyházi készleteit a belvárosi róm. kath. leányiskola emeleti termében közszemlére teszi ki. A kiállítást Majláth G. Károly gróf erdélyi püspök ő méltósága 12-én délelőtt 11 órakor nyitja meg. Tetszés szerinti adományokat köszönettel fogad az oltár-egyesület. A kiállítással kapcsolatosan az oltár-egyesület március hó 12-én 4 órakor közgyűlést tart, mely a szétosztandó tárgyak fölött határoz. — Az oltár-egyesület tagjai számára az egyesületi kiállítás alkalmából P. Müller Lajos S. J. 1905. március hó 12-ikétől 15-ikéig lelki szent-gyakorlatokat tart. * Farsangzáró estély a kath. körben. Mint már legutóbbi lapszámunkban megemlítettük, f. hó 4-én tartotta a helybeli kath. kör farsangzáró estélyét. A kath. kör vigalmi bizottsága minden évben új-új módot talál arra, hogy miként derítse kedvre tagjait és vendégeit. Ez alkalommal is pompás élvezetet szerzett a megjelent nagyszámú közönségnek a szombat esti bohókás estély. A kör helyiségei egészen megteltek a város társadalmának finomabb részéből válogatott közönséggel és már az előadások előtt jókedvűen helyezkedtek el, mint azok, kik tudják, hogy most jön csak, ami jön, s ami a farsangi mulatságok jókedvére ráteszi a koronát. A legelső számot Jinyos László recitátor tréfás monológjai foglalták le, mig másodiknak Csukás Etelka jelent meg a pódiumon: most a kath. köri műkedvelő gárda primadonnája, ki remek hangjával már sokszor elbájolta a közönséget. A kisasszony operett részleteket énekelt igen kedvesen s azért a közönség őt zajos tapsokkal jutalmazta. A szép énekszám után egy macska, egy kutya és egy majom és egy jérce jelent meg idomitójukkal vagyis énekmesterükkel. Az ügyesen összeállított kosztümökben Csernák Béla, Sebők Ferenc, Math Gyula és Janzer István voltak, mig elővezetőjük Nemesszeghy István zenetanár volt. Állat quartett magas fokra szökentette a derültséget. Volt kacagás, taps annyi, hogy csak úgy hangzott bele a fényesen kivilágított terem. Hogy következetesek legyünk, meg kell említenünk, hogy a tapsok egy része Neme'nyi Károlynak is szólott, ki zongorán kisérte az előadók hangversenyét. A kacagtató jelenet után Taky Gyula és Csukás Etelka kuplékat énekeltek még, melyek helyi vonatkozásúak lévén, nagy tetszést arattak. Az előadás végével a melléktermekben vacsorához üllt a nagy társaság s azután megkezdődött a tánc, mely bizony reggelig tartott. A jelenvolt hölgyek névsorát a figyelmes rendezőség a következő formában bocsátotta az »Esztergom« rendelkezésére : Barta Ármin né és Erzsike, Bargel Mihályné, Bánfi Károlyné és Fanni, Bedross Erzsike, Brutsy Gyuláné, Brilly Gyuláné, özv. Clementisz Zsigmondné és Ella, özv. Csernák Béláné, özv. Csukás Lászlóné, Etel és Elza, Draxler Alajosné, Ekesy Berta, Hegedűs Sándorné, Hollósy Mórné, Horváth Kálmánné, Jedlicska Rezsőné és Maca, Janics Imréné, Margit és Irén, Istvánffy Elemérné, Komlóssy Emma, Kráhn Irén, Kurz Antónia, Langasser Helénke, Márffy Helén, Maár Berta, Moldoványi Etel (Bpest), Marosi Józsefné, Marosi Ferencné, Mattyasóvszky Kálmánné, Olga és Margit, Mattyasóvszky Lajosné, és Marianna, Klomann Nándorné, Magurányi Józsefné és Ditta, Nagy Erzsike, Neményi Károlyné, Nadhera Pálné, Niedermann Józsefné és Bertike, Osváth Andorné, özv. Perényi Henrikné, Palkovics Jenőné, Perényi Árpádné, Reviczky Gáborné és Erzsike, Perényi Kálmánné, Sebők Ferencné, özv. Szvoboda Románné, Szabó Gézáné, Schönbeck Ilonka (SomogyBaráti), Szecskay Antalné és Valeria, Szeyler Vilmosné, Margit és Gizi, Staniek Gézáné, özv. Schumacherné Ida, özv. Steyszkál Károlyné, Tamás Sándorné, Thuránszky Lajosné, Táky Gyuláné, özv. Takács Gézáné, Feichtinger Emma, Thuróczy Margitka, Varjas Sándorné, Welle OH verné, Walter Mihályné, Weiser Margit, Vezér Mariska, Zemplényí Gyuláné stb. stb. * Zlinszky István választói között. Zlinszky István, a doroghi követ, teljes egy hetet töltött kerületében. Mint legutóbb irják lapunknak, szombaton Doroghon volt s részt vett a vasutasok bálján is. Vasárnap Süttőn volt, hol ép ugy, mint Doroghon, nagy lelkesedéssel fogadták. Hétfőn reggel Pilis-Maróthra ment, délután pedig Dömösre. Pilis-Maróthon az egész község zászlókkal vonult eléje s a falu végén várta. Ugy vonultak be a községbe gyalog, s ott a templomtéren Zlinszky beszédet tartott a népnek. A beszéd elhangzása után a nép elénekelte a Himnuszt, majd képviselőjét zajosan megéljenezve, elkisérte Dömös határáig. Dömösön szintén lelkes közönI ség előtt beszélt Zlinszky a templom-téren. j Zlinszky ezután Karkecz Alajos pilis-maróthi plébános vendégszerető házánál pihent meg s este ért Esztergomba. Zlinszky megigérte, hogy minden szabad idejét választói között tölti. * Diákbál. Konstatáljuk, hogy egy kis nézeteltérés forog fenn köztünk s t. laptársunk az «E. L.» között — mint ez az életben megesik — azon kérdésre nézve, vájjon rendezhet-e egy középiskola táncmulatságot tanulóifjúsága számára, vagy sem ? E nézeteltérés annál is inkább fennáll, mivel t. laptársunk összes érvelése: a gymnasztikára és az illemtanulásra vonatkozó hivatkozás. Ha csak ez indokolja a gymnáziumi táncmulatságot. az izom fejlesztés re sokkal alkalmasabb egy napi szünet és kirándulás a strázsahegyre, vagy a foot-ball, mint a táncterem fülledt levegője. Az illemtannak pedig azon, specialis részére, mit a táncmulatságon tanulnak meg; a kurizálásra, még matúra előtt álló diákembernek — a paedagogia elvei szerint — nincs szüksége. Megtanulja azt egy-kettő a főiskolán. A hypokulturának egyik végzetes balvéleménye, hogy az ifjúságra nézve mindent megengedettnek tart, mi felnőtteknek szabad. Nem a néven múlik a dolog; nevezhetik táncpróbának, vagy bálnak, valóságos táncmulatság volt az! Álláspontunk javára nehezedik azon feltűnő ' tény, hogy budapesti középiskolák egész tantestülete, élén Erődy főigazgatóval soha ifjúsági táncmulatságot nem engedélyez. Úgyszintén, hogy a németországi középiskolák fegyelmi szabálya is tiltja ezt. Falun a megyei szabályrendeletek értelmében a 16 éven aluli fiúkat kivezetik a táncteremből. A paedagogia pedig tanítja, hogy az érzéki érzelmeket, ösztönöket, ábrándokat az ifjúban nem kell szítani, táplálni; megnőnek azok maguktól, a paedagogia feladata itt inkább mérséklőlég, lehütőleg hatni. Bent van az már a spártai nevelés elveiben is. Ezek százados elvek, világraszóló tények, melyeket hírlapi szósszal nem lehet elmosni. A cikk irója aligha paedagogus, bár nagy tapasztaltságot vindikál magának. Ha paedagogus volna, tudná, hogy az emberiség történelmének és az ember tragédiájának gócpontja ott van, hol a természet a szellemmel szembeszáll. Az egyedek erkölcsösségének a sarkpontja az az erény, melyet