ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-24 / 52. szám

került a bizottságban, hogy a községi jegyzők legtöbbje a vármegye azon határozatát, mely szerint a közönség az önkéntes adófizetés megtagadása iránt hivassék fel, — talán felsőbb utasításra, — ugy tette közzé, miszerint a közönség most már fizethet adót. E részben a bizottság felkérte dr. Fiele Antalt, az ellenzék alelnökét, miszerint Zalavármegyének az adókra vonatkozó átiratánál a közgyűlésben is tegye szóvá. A megyegyülés előtt. Horváth Béla főispán még a közgyűlés előtti napon magához kérette dr. Csernoch Jánost, dr. Helc Antalt az ellenzék képviselőit és dr. Fehér Gyula biz. tagot, miszerint közöljék vele a szöv. megyei ellenzéknek a főjegyzői, illetve alispáni állásra vonatkozó megállapodását, mert a szerint fog intézkedni. Dr. Csernoch ismertetvén az ellenzék álláspontját, kijelentette, hogy e kérdés még nincs eldöntve, mert a központi bizottság határozatához még a közgyűlés előtti ellenzéki értekezletnek hozzá kell járulnia. Ezek után a főispán megkérdezte Perényi dr. főbírót és Pisuth aljegyzőt, hogy hajlandók-e a helyettesítést elfogadni. A két tisztviselő elhatározását az ellenzék közgyűlés előtti értekezletétől tette függővé. Ez a két esemény jelenti a megyei ellenzék teljes győzelmét. Eddig nem is törődtek a megyebizottság véleményével s most, ime a még mindég le nem köszönt, tehát haladópárti főispán először megkérdezi az ellenzéket, A hazafiságban példát adó két tisztviselő pedig ezen tényével példát adott a pártfegyelemről. Másnap a nagy ellenzéki értekezlet egyhangúlag elfogadta a központi bizottság vasárnap hozott határozatait s igy az ellenzék elnöksége tudomására hozta Horváth Bélának a szöv. ellenzék most már végleges akaratát, valamint azt is, hogy jövő hó 25-én r. közgyűlést tartson a törvényhatóság. A két tisztviselő is megjelent a főispáni hivatalban s kijelentette, miszerint a helyettesítéseket elfogadják. A közgyűlés. Horváth Béla megnyitván az ülést, a párkány-nánai útra vonatkozó rövid miniszteri jelentést olvastatta fel, miután a közgyűlés napirendre tért. A belügyminiszternek azon leiratát, melyben Szabó Mihálynak honti főispánná való kinevezését közli, a közgyűlés mély hallgatással fogadta. Senki egy szót sem szólt, mintha temetésen lettek volna a bizottsági tagok és a pap szomorú énekét hallgatták volna. Dr. Frey Vilmos kb. gyakornoknak tb. aljegyzővé való kinevezését azonban tüntetően megéljenezte. A tárgysorozat 10. és 11. pontjában mondott bucsut és köszönt le Szabó Mihály főjegyzői állásáról, Mint annak idején előre jelentettük, Szabó Mihály már meg sem jelent a közgyűlésen, csak egy rövid levelet irt a törvényhatóságnak, melyben megemlíti, hogy sok évet töltött a vármegye szolgálatában s most, miután állami szolgálatba (?) lép, szerencsét kivan a törvényhatóságnak. Senki sem köszönte meg a jó kivánatait s az állandó választmány azon határozata ellen, melyben azt javasolja, miszerint Szabó Mihály 23 évi hűséges szolgálata jegyzőkönyvileg örökittessék meg, Brutsy János a szöv. ellenzék ismert határozata folytán szólásra állott fel. A közgyűlési terem telve volt megyebizottsági tagokkal s ezek mint egy kuructábor lestek a diadalra kiküldött harcos sikereit. A karzat és a teremnek a közönség részére fenntartott helye is tömve volt. Brutsy János a tárgyhoz illő komolysággal lejtette ki, hogy más alkalommal és más viszonyok között a törvényhatóság örülni tudna Szabó Mihály kinevezésének, de most egyenesen megbotránkoztató a volt főjegyzőnek vállalkozása. Ép ezért, úgymond, kéri a közgyűlést, hogy az állandó választmány javaslata ellenében a megyei ellenzék nevében általa benyújtandó következő javaslatot fogadja el: Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága B. Szabó Mihály vármegyei főjegyzőnek ezen állásáról való lemondását tudomásul veszi és elfogadja, egyben pedig mély sajnálattal ad kifejezést afölött, hogy hazafias és a múltban az országnak példát adó tiszikarának akadhatott olyan tagja, aki a nemzet alkotmányvédő küzdelmének célját és igazi jelentőségét fel nem ismerve, az alkotmányellenes kormánynak a nemzeti ellenállás letörésére irányuló munkájába segitő társává és eszközévé szegődött. A törvényhatósági bizottság ezt a hazafiatlan vállalkozást oly súlyos beszámítás alá eső megtévelyédesnek és ballépésnek tekinti, mely mellett a volt főjegyzőnek a vármegye szolgálataiban esetleg szerezhetett érdemei teljesen eltörpülnek és a jelzett okból való távozása alkalmával méltányló megemlítésre nem számíthatnak. A törvényhatóság ezen határozatáról a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait, B. Szabó Mihály volt főjegyző és kinevezett megyefőnök urat értesiti és ugyancsak ezen határozatot Hontmegye, Selmec- és Bélabánya szabad királyi városok társtörvényhatóságainak hazafias közönségével tudomásvétel végett közölni rendeli. Az inditvány elhangzása után Földváry István szólalt fel. Előre bocsájtja, hogy ő nem a honti főispánt akarja védeni, politikai intenciók sem vezetik, de nagyon erősnek mondja Brutsy javaslatát, mert, úgymond, azt Szabó Mihály nem érdemli meg. (Felkiáltások : Megérdemli! szégyent hozott ránk, le kell mosni !) Nem tehetjük, hogy egy különben kifogástalan tisztviselőt 23 évi szolgalat után igy bocsássunk el. Ez megbélyegzése volna. (Felkiáltások : Azt akarjuk ! Hadd tudják meg a hontiak, hogy ki lett a főispánjuk !) Azért, — folytatta Földváry, — hogy egy tisztviselő... (Felkiáltások: Ne védje! Nem lehet menteni! Tisztességes kenyere volt, miért nem ette végig ?) Földváry: Kötelességemnek tartottam felszólalni a javaslat ellen, mert röstelném, hogy barátomról ilyen határozat hozatnék az én tiltakozásom nélkül ... Dr. Helc Antal: Nincs joga tiltakozni, legfeljebb nem járul hozzá. Földváry: Tehát nem fogadom el. Horváth Béla: Miután szólásra senki nem jelentkezett, a vitát bezárja. Azonban nem mulaszthatja el, hogy a középutat az állandó választmány és az ellenzék javaslatai között megmutassa. Ajánlja, miszerint fogadja el a törvényhatóság az ő indítványát, vagyis minden megjegyzés nélkül egyszerűen vegyék tudomásul Szabó Mihály távozását. Egy-két személyes jóbarát és a főispáni szerencsecsillag homályos fénye körül röpködő egypár tag helyeselte, a közgyűlés óriási többsége azonban ellenezte ezt. Horváth Béla szavazásra teszi fel a kérdést : elfogadják-e indítványát, vagy nem ? A tisztviselők a megyei ellenzék közgyűlés előtti határozata értelmében ezen kérdésben nem kívántak szavazni, tehát félre álltak. Felállással 13-an szavaztak a főispán indítványa mellett. Felkiáltások : Szerencsétlen szám ! Az inditvány ellen szavazott pedig egy erdő. A szövetkezett ellenzék sűrű erdeje. Horváth Béla most újból az állandó választmány vagy az ellenzék javaslatára rendelt szavazást. Az állandó választmány javaslata mellett 4 ember állt fel. Ellenpróba nem is volt szükséges, a közgyűlés Brutsynak, a szövetkezett ellenzék nevében tett indítványát fogadta el. Következvén a helyettesítések kérdése, mint fentebb az ellenzéki értekezleten, itt is egyhangúlag határozta el a törvényhatóság, miszerint dr. Perényi a főjegyző és alispánhelyettesi, Pisuth pedig a főbiró helyettesi állásba helyeztessék. A két tisztviselő a közgyűlés szine előtt nyomban letette az esküt. A közgyűlés megéljenezte őket, mire dr. Perényi rövid, de lelkes szavakban megköszönte a törvényhatóság bizalmát, ígérte, hogy az uj hivatalt hazafias lelke sugallata szerint fogja betölteni. Megéljenezték. A hivatalok átadására a törvényhatóság Hulényi dr. tiszti ügyész, Burián János és Földváry István dr. tagokat küldte ki. A közgyűlés ezután rendesen folyt le s a tárgyak egyhangúságát csak Zichy grófnak azon levele rázta fel, melyben a megye üdvözlését köszöni meg meleg szavakban. A vezérlő-bizottság ezen neves tagjának levelét a törvényhatóság lelkes éljenzéssel vette tudomásul. Zala vármegyének az adókra vonatkozó átirata kapcsán Helc Antal dr. felszólalása folytán a vármegye törvényhatósága elhatározta, hogy a legutóbbi közgyűlésében hozott határozatát, mely szerint a közönséget az önkéntes adómegtagadásra hivja fel, most újból közzé teszi, mert a hivatalos lapban közzétett határozat nem felelt meg teljesen az akkor tett indítványoknak. Hiányzott belőle ugyanis a határozat végéről az, hogy a helyi szokásnak megfelelően (dobszó vagy hirdetmény formájában) közzététessék. — Épen a hegyét törték le, — szólt dr. Fehér Gyula. A közgyűlés napirendje után, mivel ez évben ez volt az utolsó közgyűlés, Horváth Béla boldog ünnepeket és uj évet kivánt a bizottságnak, majd pedig azzal zárta le üdvözlését, hogy kérjük az egek Urát, miszerint a nemzet és királya megértsék egymást. Horváth Béla ezen mondását megéljenezte a közgyűlés. F. Vasárnapi levél. — A teljes cimü társadalomhoz. Az évvégén, vagy jobban mondva a messiási ünnepek előtt szinte összefut tollam hegyén az aktuális téma. Ebben a szűk keretben kellene gondolatokba önteni azt a nyomorúságot, mely odakinn az elhagyatottak tanyáin fogát vacogtatja ; de ugyancsak ide kellene szorítani azt a boldogságtól sugárzó mérhetetlen örömöt is, mely a jómódúak villamfényes légkörében nem tudja megérteni amazt. Hol van a jótékonyság angyalának szelid mosolygásához hasonló rózsaszínű tinta, mellyel enyhíteni tudnám a nyomor fekete komorságát ? És hol van megint arra valóan fekete tinta, mellyel be lehetne kenni azt a fényességet, melyet a hizlaló megelégedés gyújtott ki azoknak arcán, kik amazok fájdalmát nem veszik észre ? Oh, én nem lázadok fel a világrend ellen, de ... de a szeretet ünnepén sem szeretem azokat, kik csak önmagukat tudják szeretni! Nem is vagyok pesszimista és tudom, hogy a világot még nem uralja a piszok ; a lélek kincset termő tiszta talaját nem verte fel még teljesen a gaz s azonképen a szivek világán sem vett erőt teljesen a gonosz szellem. Mert vannak földön-járó próféták, kik örök karácsonyt hirdetnek; vannak, kik elvéreznek a jótékonyságban, sőt olyanok is találhatók, kiket a rágalmak éles köveivel köveznek meg, ha a szivekben keresik a Messiást, — de kevesen vannak ! Az ő szivük lázas szeretete ugy oszlik el a nyomor mérhetetlenségében, mint ahogy a karácsonyfa apró gyertyácskáinak melege elvész a tél fagyos lehelletében. Régi igazság: a szeretet alkotta s az is tartja fenn a világot s most, mikor ez ünnepen a szeretet testet ölt és ezerkilencszázhatodszor indul megváltó útra, még mindég sokan vannak, kik nem adnak szivükben szállást annak a kopogó jövevénynek, melynek neve : emberszeretet. Még vannak pogányok, kik arany-borjút imádnak s nem veszik észre, hogy azért fáznak a gázkályha mellett, mert odabent a szivük oltárán nem gyújtották meg a szent áldozat lángját. Pedig a nyomor minden újsághírben, a megfagyott föld minden rögében könyörgő kérvényt intéz hozzájuk. A téli szél hideg, könnyfacsaró arculcsapása is figyelmezteti őket, — hogy a nyomor nem is a bundájukat kéri, csak a szívnek melegéből, a szeretetből annyit, amennyi épen elég, hogy meg ne fagyjon az éhes hidegben. Ti jólelkű jótékony emberek, ti, a szeretetnek igazi apostolai, ezeket a pogányokat téritsétek meg. Magyarázzátok meg nekik, hogy a gázkályhában csak rothadás ég, s csak a csúzos idegeket melengeti, mig a szivek lángjának melege egy örök életen át melegíti a lelket. Ha ezeket megtérítettétek, ez a földgolyóbis egy nagy karácsonyfához fog hasonlítani, melyen a szeretet lángjai ragyognak s akkor itt nem lesz sötétség s nem lesz didergés . . . De Apostolok! — még ne térjetek nyugalomra, ha ezt megtettétek. Őrködjetek. Járjátok körül a karácsonyfát, mert a föld forog s a lángok ki-ki alusznak. Ezeket egyenkint könnyebb lesz ismét fellángoltaim mint a mai sötét világot, mely fárasztó munkátok után csak a divatos karácsonyi ajándékokban — no és az újévi borravalókban lobbantja fel a szeretet tüzét. Azért csak folyton »gyújtogassatok !« Lyza.