ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-15 / 3. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. január 15. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. Egy pásztorlevél. Esztergom, január 14. (—) Szokva voltunk eddig ahhoz, hogy a püspöki pásztorlevelek hitről, keresztény erkölcsökről tárgyaljanak, hogy munkára, küzdelemre serkentsenek az egyház láthetó és láthatatlan ellenségei ellen. Annál inkább keltett feltűnést országszerte egy a napokban megjelent pásztorlevél, mely kizárólag a folyó politikai választásokat tárgyalja, a királyhüség, a szeretet és a papi méltóság szép igéinek hangoztatása mellett leszerelést, tétlenséget hirdet, gyengén leplezetten állást foglal a legnépszerütlenebb minisztérium mellett és nyiltan fellép az ellenzék ellen, mellyel jelenleg az ország szine-java szolidaritást vall. A pásztorlevél főrésze igy hangzik: Azért, amidőn aggódó lelkem melegségével kérem tisztelendő testvéreimet, hogy erősek legyenek a szeretetben, híveiknek lelki üdve és papi méltóságuk érdekében a következőket rendelem el: i. Óvakodjanak attól, hogy a választást bármi módon is belevonják az egyházi beszédek és ténykedések keretébe. Tudjuk azt, hogy ez ujabb törvényeink szerint mily súlyos következményekkel járhatna, z. Ne tegyenek választási zászlót a plébánia-épületre. 3. Ne viseljenek egyáltalában sem a kalapon, sem a ruhán bárminemű választási jelvényt. Az előbbi a papi házat, az utóbbi a pap személyét teheti ki kellemetlen és megszégyenítő megtámadtatásnak. 4. Óvakodjanak attól, hogy akár ve7idéglőbe, akár a választók más találkozó helyére (kortestanyákra) menjenek és akár itt, akár másutt szavazatok szerzésében buzgólkodjanak. 5. A körúton levő képviselőjelöltet ne kisérjék és helyette ne szónokoljanak. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy felvilágosítsák, útbaigazítsák azokat, kik bizalommal viseltetnek a tisztelendő papság iránt és tanácsát kérik. Ne annyira a jelöltek pártállása, mint múltjuk, jellemük, vallásosságuk és törhetetlen királyhűségük által nyújtott garanciák legyenek döntők elhatározásukban. Az »Alkotmany« mély megütközésének jeléül egy árva szóval sem emiitette e körlevélnek sem megjelenését, sem tartalmát. A profán »P. H.« korteslevélnek nevezi és megbotránkozik azon : miként képezheti a választásokba való ilyetén mély belenyúlás egy pásztorlevél tárgyát? Annál inkább sérti e körlevél a puritán katholikus érzületet! Nagy megütközéssel olvasták országszerte e körlevelet. Uton-uttélen a legkeményebb Ítéleteket lehet hallani róla. Nagyon enyhe reprodukciója ez Ítéleteknek : hogy e levél ellenkezik a polgárjogok gyakorlásáról szóló keresztény tannal, ellenkezik az államok ^keresztény szervezésére, restaurációjára vonatkozó pápai utasitásokkal. Először is a »rendelet«, hogy a papság tartsa távol magát a választási mozgalomtól, ne buzgólkodjék szavazatok gyűjtésében, ne tartson beszédeket, ne vegyen részt az összejöveteleken — túltesz a szószékparagrafuson! Ha nem csalódunk: a szabadkőművesség politikai programmjának egyik főpontja az, hogy a papságot minden aktiv és passzív politikai jogától meg kell fosztani. Ha e végzetes tervezetet egy pásztorlevél festi előre, hogy ne gondolnának azután a hazai szabadkőművesek annak nyélbeütésére?! Ez lesz Tisza abszolutisztikus házszabályának első vívmánya, ha győz. És ránk következnek az áldatlan francia politikai állapotok, melyekhez már úgyis sokban hasonlítunk. Ilyen »rendeletnek« egyáltalán értelme és jogosultsága nincsen! A papság állampolgári és politikai jogait senki el nem vitathatja. Elnyomhatja az erőszak, de az egészségesebb politikai alakulások ismét visszaszerzik azt. A politikai mozgalmaktól való tartózkodást direkte »elrendelni« illetéktelen beavatkozás az egyének polgári jogaiba. Fuset is csak tanácsolni mert, de »elrendelni« eddigelé még nem. Nem csak a papság jogaiba ütközik az ilyen rendelet, hanem kötelességeivel is ellentétben áll! Más nem kell, csak hogy a papság visszavonuljon a választási campagne-tól, akkor egész bizonyosan a liberalizmus győz az egész vonalon. Ezt jól tudja a liberális kormány és szövetségesei. A papság úgy sem passzióból vesz részt az agitációban, hanem mert lelkiismeretben kötelességének érzi a tudatlan népet a politikai jog gyakorlása terén vezetni, a keresztény elveket választások útján az állam kormányzatába is belevinni. S a kérdéses levél az e téren renyhéket megerösiti felfogásukban, a buzgókat pedig leszerelésre nógatja. A keresztény morálnak határozott parancsai vannak, valamint pápai rendeletek is vannak, melyek minden katholikusnak, tehát elsősorban a papságnak erkölcsi kötelességévé teszi minden erkölcsileg megengedett eszközzel befolyni a népképviseleti kormányzat keresztény irányzatára. Ott van XIII. Leó pápa enciklikája az államok keresztény szervezetéről (1885. nov. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A három boldog. Édes hazám, Magyarországi Bátrak, hősök hazája, Véráztatott mezőiden Szépen virul a pálma. Nem is egy, de hármas ágú, Mivel >három a magyar<, Ki hitéért s a közüdvért Halni nem fél, sőt — akar. Mint a pálma zsenge ága Virágot hoz s gyümölcsöt, Ugy e három ifjúsága Szent erényben tündöklött. A mijök volt, nem övéké, Istené volt egészen; Ifjú szivük felé lángol Hit, szeretet s reményben. »Fölebb, íölebblc ez jelszavuk. Tudják oÉa mi vezet. Nem széles út, tágas kapu, Áldozatos szeretet. Nem kell nekik e világnak Csalfa, kétes gyönyöre: Isten és az igaz vallás, Ez szivüknek mindene. Igaz vallás, mit szt. István Ültetett e hazába, Melynek véres harcok között Is nyilt, nem egy virága. Hej 1 de most a bősz ellenség Kiirtani akarja. Igaz hitnek van vezére? Van még védő csapatja? Lesz-e még szép magyar honban, Mely > Mária országa*. Ki az igaz, ősi hitért Bátran a sikra szállna ? Márk, István és Menyhért hősök ! Mit ér a szép ifjúság? Az eszmékért férfiaknak Kell megvívni hős tusát. S kész e három harcba szállni, Kész meghalni a hitért. Érett ésszel, művelt ésszel Kiállanak Istenért. Égetik ... de hős szerelmük Tüze tűznél jobban ég. Vágják, metszik, de utolsó Csepp vérük is szeret még. Bűzös verembe temetik, De erényük illata, — Annál jobban árad szerte — Még onnan is felcsapa. Elnémítják Isten szavát Hirdető szt. ajkukat, De sírjuknál csodás, égi Énekek hallatszanak. — — — Óh hazám, ha ma is volna Sok ily dicső bajnokod, Kiknek szive az eszmékért Mindhalálig ég, dobog . . . Dicsérünk e szent hősökért, Erősíts meg, Istenünk! Hogy ügyedért sikra szállni Mi is mindig kész legyünk! Epölyi Ferenc. Ä három kassai vértanú hősies halála. — Részlet P. Hennig életleirásából. — Rákóczy arról értesülvén, hogy hithőseink ellen eddig használt fogásai mind eredménytelenek, még ugyanaz nap újabban kis csapat hajdút küldött hozzájok, keményen megparancsolván nekik, hogy a legkegyetlenebb kínzások alkalmazása által bírják őket reá hitök megtagadására, és a Kálvin-vallás elfogadására, s ha a kínzással sem érnek célt, koncolják fel őket. A hajdúvagyis inkább hóhércsapathoz Alvinczy, Rajner és Rákóczynak néhány előkelő pártosa is csatlakozott, részint hogy a kínzókat az ádáz kegyetlenkedésre bátorítsák, részint hogy a kinzottak gyötrelmein s esetleg kivégzésén szemöket legeltethessék. Mikor a buzogányokkal, kardokkal és puskákkal fölfegyverkezett hajdúk hithőseink lakásához megérkeztek és nagy dörömböléssel bebocsátást követeltek, Pongrácz a belső szobából kijött, és megnyitotta nekik az előszobának ajtaját. A csapat vezetője legott a szoba küszöbnél szit-