ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-12 / 7. szám

Tisza Istvánnak hálával tartozik Magyar­ország, mert felébresztette az alvó nemzetet. S a felébredt nemzet, mely a legelső léptével tönkre­silányitotta a szabadelvű pártot, bizunk Istenben, nem fogja hagyni újra elaltatni magát. F— dr. Frey Ferenc buesúzása. Esztergom volt orsz. képviselője a következő nyilt levelet intézte a választó polgársághoz : »Isten akarata szerint történik minden.« :;Az életben rendesen akkor éri az embert a legnagyobb csalódás, amikor hosszú küzdel­mek után elérkezettnek véli az alkalmat, szerzett tapasztalatait a közérdek javára érvényesithetni. Képviselőségem ideje alatt mindenkor azon eszme vezérelt, hogy hazámat, vallásomat és szülő­városomat szolgáljam, mely magam elé tűzött feladatok közül utóbbit — fájdalom — csak rész­ben és csak azóta vihettem a megvalósítás felé, mióta az egész nemzeti párttal a szabadelvű pártba léptem és szabadelvű programmal általános biza­lom mellett megválasztattam. Ekkor nyilt meg előttem az eddig mint ellenzéki képviselő előtt elzárva volt azon ut, melyre lépve cselekvésemnek eddigi eredménye, a kormány által szeretettel fogadott azon nagy­szabású tervekben található fel, melyek Eszter­gom szab. kir. város felvirágoztatása és vagyo­nosod érdekében előtérbe jutottak. Politikai elvhűségemen kívül főleg e tervek keresztül vitelének eszméje vezérelt akkor, midőn ellenzékiességének hosszú ideje alatt mindenki által elhagyatva volt szülővárosomban, legutóbb ismét kormánypárti programmal léptem fel. Polgártársaimnak többsége azonban részben meg'győződésből, részben hangzatos jelszavaktól politikai mámorba esve, részben fenyegetések által megfélemlítve, ellenzéki jelöltre adta le szavazatát. Alkotmányos érzülettel meghajolva a több­ség megnyilvánult akarata előtt, azon nyugodt öntudattal lépek le a közélet rögös mezejéről és térek pihenőre, hogy kötelességemet mindenkor önzetlenül, meggyőződésemhez hiven, becsületesen és lelkiismeretesen teljesítettem. Ez alkalomból azon mélyen tisztelt polgár­társaimnak és barátaimnak, kik engemet a leg­utolsó nehéz választási küzdelmek alatt részint elveink találkozása folytán, részint a baráti szeretet igaz érzelmei által vezéreltetve támogattak és a közügyek terén évtizedek során át kifejtett törek­véseimet méltányolták, kitüntető becses bizalmuk és barátságukért, méfyen érzett őszinte köszöne­tet mondok és soha meg nem szűnő és nem csökkenő igaz hálámat, barátságomat és szerete­temet felajánlom. — Isten velünk ! Budapest, 1905. február hó. Hazafias baráti üdvözlettel : Frey Ferenc.« — Tehát lélek vagy valóban ? — Megkér­deztem örömmel. Mondd hát, voltak-e törekvéseid, volt-e életcélod ? A sötét szellem összerázkódott. — Igen volt, hogyne lett volna. Belehelni minden rózsa illatát, kiszívni minden virág mézét, ez volt törekvésem odalent. De életcélt tudakolsz te! — Ezt nem ismerem. Elmúlásom rettenetes volt; kínjaimat nem enyhítette a tudat: gyönyör­ből, kéjből, bőven vettem ki a részem . . . De engedj, — az ismeretlen erőnek, mely utamon hajt, ellen tovább nem állhatok, — mennem kell! Szomorúan néztem a távozó után s elhatá­roztam, hogy ujabb kísérletet teszek. — Állj meg egy percre siető lélek s mondd, mi volt életed célja. — Ne kérdezd. Halomra gyűjtöttem az aranyat. Egy élet törekvéseit szenteltem a kincs­nek, mely utolsó órámat elviselhetetlenné tette. Mert akkor láttam először, hogy megcsalt, elhagyott ember vagyok s más uton kellett volna haladnom, más cél felé . . . Átkom azokra, kik előttem jártak !..'.. Fenti levélre következő észrevételeket küldte hozzánk Frey egy volt főkortese : Olvasva Frey Ferenc búcsúzó levelét, konsta­tálva látjuk igazságát azon oknak, melyből az egyesült ellenzék által kivívott győzelem fölötti örömünk fakadt. E levél szerint, az eddigi kormány előtt egyes városok, vidékek igényeinek, kérel­meinek megítélésénél az volt irányadó, a párthoz tartozik-e annak képviselője vagy nem. A közjó, igazság, méltányosság tekintetbe nem jött. Ámde ma már porban hever e párt s nem fog többé feltámadni; a húsos fazék széttörött, koncot már nem osztogat; ezt a pártot támogatni káros do­log lenne. Mi azonban úgy látjuk, hogy ellenzéki kép­viselő is sokat tehet kerületének érdekeiért; hisz közöttünk tisztelünk olyan ellenzéki képviselőt, aki iránti hálából kerülete kormánypárti ellen­jelöltet nem is állított, hanem egyhangúlag újból megválasztotta. Ha azonban Frey Ferenc úrnak az a meg­győződése, hogy a város érdekeinek csak a kor­mánypárton lehet használni; akkor nem értjük, miért tűzte ki az ellenzéki zászlót; miért hozott áldozatokat, hogy mint ellenzéki képviselő legyen megválasztva; miért nem engedte át a tért Timon Ákosnak vagy Földváry. Istvánnak, hisz ezek az urak bizonyára jól megfeleltek volna feladatuknak. Vannak városunkban igen sokan, kik Freyt meggyőződésből támogatták, a parlamentbe bejut­tatták s ezen törekvésükért kellemetlenségeknek is kitették önmagukat; ezektől nem, hanem csu­pán azoktól tartja illőnek búcsúzni, kik a legutóbbi választáson kényszerűségből — meggyőződésből kevesen — reá szavaztak, ez furcsa gondolkodás. Népünk a legutóbbi választáson példátlanul józan volt s annyira megértette az igazság sza­vainak tartalmát és súlyát, hogy semmiféle kézzel­fogható argumentumokkal sem lehetett megin­gatni szabad elhatározásában. Más helyről a következőket kaptuk: Frey Ferenc volt országgyűlési képviselőnk érzékeny levélben vesz búcsút választóitól és megköszöni támogatásukat. Nem akarván föltépni a negédes­nek indult sebeket, csak két megjegyzést teszünk e levelére. Az első az, hogy az esztergomi kö­zönségnek magatartása nem Frey Ferenc sze­mélyének, hanem az általa utóbbi időben képvi­selt rendszernek és elveknek szólott. Frey Fe­rencnek tiszteletreméltó személyét ez egy csöp­pet sem érinti. O ezentúl is előkelő ^.lakja és tényezője lesz a mi társadalmunknak. Másik meg­jegyzésünk az, hogy a búcsúlevélben újra hang­súlyozza, hogy csak. a kormánypártban tehetett volna valamit a városért. Ezt a választások előtt még mondhatta, de a választások után február hó­ban, mikor" már az ő kormánypártja megszűnt, nem értjük, hogyan beszélhet még kormánypárt­ról. Hiszen ha a jelek nem csalnak, most már több mint valószinű, hogy az a koalició jut kor­Ezt mondta s kielégítetlen lelkem arra ösz­tönzött, hogy még egyszer tegyem fel kérdésemet, egy, a mellettem elhaladó szomorú léleknek. Röviden felelt. — Nem értelek, — ezt mondotta s foly­tatá útját. Beláttam, hogy többet itt nem tudhatok meg s már más irányban akartam keresni a rej­tély nyitját, mikor véletlenül letekintettem. Óriási magasságban jártam s mégis mindent láttam, mi lent a földön történt. Egy csoportból indultak ki az emberek milliói, ezer ösvényen, ezer cél felé. Itt himes pillét kergettek, ott hatalmas vára­kat emeltek, — amott játszottak. Gyermekek ? — Nem, emberek. Ismertem a játékot, tudom, az volt cime: Ki a nagyobb? ' Oly érdekes volt nézni a vetélkedést. Hogy­ne, hisz , tisztes távolból egyformák, végtelenül kicsinyek voltak valamennyien. Jóizűt kacagtam. Kacagásom a csendben félelmetesnek tűnt fel. Mikor a hang, önhangom a fülemhez ért, — megdöbbentem .... mányra, amelyhez Kmety Károly is tartozik és igy ha Frey Ferenc okoskodása szerint csak kor­mánypárti képviselő lehet a városnak hasznára, akkor Esztergomnak voltaképen kormánypárti képviselője lesz. Ha pedig Frey Ferencnek ked­vezett volna a választási szerencse, akkor most is az általa lesajnált ellenzékhez tartoznék a kép­viselője. De különben is emlékezzünk régiekről. Ki volt az, aki Esztergom városát az ellenzékies­ségnek állítólagos sanyarú sorsára juttatta ? Hisz Frey Ferenc tűzte ki itt az akkor kormánypárti Pór Antallal szemben az ellenzéki lobogót, meg is választatta Horánszkyt, s később maga lépett örökébe. Ezt különben minden személyes vonat­kozástól menten, távol minden rekriminációtól, csak a történelmi hűség kedvéért kívántuk meg­állapítani. A választási reform. (f) Jan. 26-án délben meghúzták a lélekharan­got a 38 év óta grasszáló liberális tábor fölött. Még aznap este meghalt a beteg. Temetését — mert történeti nevezetességű esemény — sokáig ki­húzták, de a napokban valószinű megtörténik. Ravatalánál nem* sir senki, ha csak nem öröm­könnyeket, de a sirnál a hazának minden egyes fia egy rögöt dob a sirba, hogy a halott többé fel ne keljen. A sir fölé még erős és nehéz márvány­követ kell erősíteni, amelyen az áll; itt nyugszik a magyar liberalizmus. «Az örök világosság fényeskedjék neki»-t azonban már nem írjuk rá a kőre, mert még utóbb feltámad, ezt pedig senki sem akarja széles e hazában. A föltámadást meg is kell akadályozni minden eszközzel. Az erre szolgáló leghatalmasabb eszköz a választási reform. Az ellenzéknek legelső feladata a választási reform keresztülvitele. Két szempontból akarunk e választási joghoz hozzászólni. Először erkölcsi szempontból szükséges, hogy a választási reform meg legyen, mert a mostani választási mód erkölcs­telen. A liberális párt az összes hivatalnoki sereget rabigában tartotta; aki nem szavazott a kormányra, azt nem léptették elő, azt áthelyezték, szóval terrorizálták. Az államhatalomnak nem az a célja, hogy az ország érdekeit egy párt érdekkörébe vonja és ennek feláldozza. Ehhez természetes szük­ség volt ily nemtelen eszközökre. A választási törvény erkölcstelen végül még azért is, mert az u. n. «alkotmanyos költségek»-kel a népet elanyagiásítja. Aki megfizeti, arra szavaz a nép. Ha most a szegény ellenpártinak nincs pénze, akkor ez biztosan elbukik. A népet ez által az anyagias dolgokhoz is szoktatjuk, minden igazság­szeretetét kiirtjuk belőle, a haszon és pénzért tesz mindent. A népet igy elrontani és elbutítani az a liberális párt törekedett, amely azzal dicsekszik, hogy a kultúrának alapvetője. Köszönjük szépen az ilyen kultúrát, zsidó kultúra ez, kapitalista kultúra, melyre azt mondjuk, hogy pusztuljon ez országból! Azok lejtve, ezek koraérett komolysággal, emezek, amint a játék hozta magával: változó hangulattal közeledtek a határkő, a cél felé. Meglepetés várta őket itt. A pille eltűnt. A várak összeomlottak. A játszók szeme felnyílt s sivár kétségbeeséssel futotta be a multat, járta be a jelent, — a többi­ekkel egyetemben. A boldogság után epedett valamennyi s ime, a határkő mellett állanak már és azt nem bírták s nem is fogják birni. Azért oly bús elmúlásuk, bús s elégedetlen. . . . Lent a földön fogynak az emberek, fönt szaporodnak a sötét szellemek . . . Más irányban vizcsöppeket láttam, a határ­kőnél szép elmúlást, azon túl ragyogó szellemeket. Néztem őket, — gyorsan haladtak. A merre mentek, illatos lett a lég s angyali himnusz zson­gott mindenfelé. — Hová igyekeztek ti fényes szellemek ? — Ezt kérdeztem s nem kaptam feleletet. Utuk sietős volt, mintha csak a boldogság felé mentek volna ők . . . Sirotin 5> ÄÄlÄtlr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, 2£ idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után — ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom