ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-02-12 / 7. szám
Tisza Istvánnak hálával tartozik Magyarország, mert felébresztette az alvó nemzetet. S a felébredt nemzet, mely a legelső léptével tönkresilányitotta a szabadelvű pártot, bizunk Istenben, nem fogja hagyni újra elaltatni magát. F— dr. Frey Ferenc buesúzása. Esztergom volt orsz. képviselője a következő nyilt levelet intézte a választó polgársághoz : »Isten akarata szerint történik minden.« :;Az életben rendesen akkor éri az embert a legnagyobb csalódás, amikor hosszú küzdelmek után elérkezettnek véli az alkalmat, szerzett tapasztalatait a közérdek javára érvényesithetni. Képviselőségem ideje alatt mindenkor azon eszme vezérelt, hogy hazámat, vallásomat és szülővárosomat szolgáljam, mely magam elé tűzött feladatok közül utóbbit — fájdalom — csak részben és csak azóta vihettem a megvalósítás felé, mióta az egész nemzeti párttal a szabadelvű pártba léptem és szabadelvű programmal általános bizalom mellett megválasztattam. Ekkor nyilt meg előttem az eddig mint ellenzéki képviselő előtt elzárva volt azon ut, melyre lépve cselekvésemnek eddigi eredménye, a kormány által szeretettel fogadott azon nagyszabású tervekben található fel, melyek Esztergom szab. kir. város felvirágoztatása és vagyonosod érdekében előtérbe jutottak. Politikai elvhűségemen kívül főleg e tervek keresztül vitelének eszméje vezérelt akkor, midőn ellenzékiességének hosszú ideje alatt mindenki által elhagyatva volt szülővárosomban, legutóbb ismét kormánypárti programmal léptem fel. Polgártársaimnak többsége azonban részben meg'győződésből, részben hangzatos jelszavaktól politikai mámorba esve, részben fenyegetések által megfélemlítve, ellenzéki jelöltre adta le szavazatát. Alkotmányos érzülettel meghajolva a többség megnyilvánult akarata előtt, azon nyugodt öntudattal lépek le a közélet rögös mezejéről és térek pihenőre, hogy kötelességemet mindenkor önzetlenül, meggyőződésemhez hiven, becsületesen és lelkiismeretesen teljesítettem. Ez alkalomból azon mélyen tisztelt polgártársaimnak és barátaimnak, kik engemet a legutolsó nehéz választási küzdelmek alatt részint elveink találkozása folytán, részint a baráti szeretet igaz érzelmei által vezéreltetve támogattak és a közügyek terén évtizedek során át kifejtett törekvéseimet méltányolták, kitüntető becses bizalmuk és barátságukért, méfyen érzett őszinte köszönetet mondok és soha meg nem szűnő és nem csökkenő igaz hálámat, barátságomat és szeretetemet felajánlom. — Isten velünk ! Budapest, 1905. február hó. Hazafias baráti üdvözlettel : Frey Ferenc.« — Tehát lélek vagy valóban ? — Megkérdeztem örömmel. Mondd hát, voltak-e törekvéseid, volt-e életcélod ? A sötét szellem összerázkódott. — Igen volt, hogyne lett volna. Belehelni minden rózsa illatát, kiszívni minden virág mézét, ez volt törekvésem odalent. De életcélt tudakolsz te! — Ezt nem ismerem. Elmúlásom rettenetes volt; kínjaimat nem enyhítette a tudat: gyönyörből, kéjből, bőven vettem ki a részem . . . De engedj, — az ismeretlen erőnek, mely utamon hajt, ellen tovább nem állhatok, — mennem kell! Szomorúan néztem a távozó után s elhatároztam, hogy ujabb kísérletet teszek. — Állj meg egy percre siető lélek s mondd, mi volt életed célja. — Ne kérdezd. Halomra gyűjtöttem az aranyat. Egy élet törekvéseit szenteltem a kincsnek, mely utolsó órámat elviselhetetlenné tette. Mert akkor láttam először, hogy megcsalt, elhagyott ember vagyok s más uton kellett volna haladnom, más cél felé . . . Átkom azokra, kik előttem jártak !..'.. Fenti levélre következő észrevételeket küldte hozzánk Frey egy volt főkortese : Olvasva Frey Ferenc búcsúzó levelét, konstatálva látjuk igazságát azon oknak, melyből az egyesült ellenzék által kivívott győzelem fölötti örömünk fakadt. E levél szerint, az eddigi kormány előtt egyes városok, vidékek igényeinek, kérelmeinek megítélésénél az volt irányadó, a párthoz tartozik-e annak képviselője vagy nem. A közjó, igazság, méltányosság tekintetbe nem jött. Ámde ma már porban hever e párt s nem fog többé feltámadni; a húsos fazék széttörött, koncot már nem osztogat; ezt a pártot támogatni káros dolog lenne. Mi azonban úgy látjuk, hogy ellenzéki képviselő is sokat tehet kerületének érdekeiért; hisz közöttünk tisztelünk olyan ellenzéki képviselőt, aki iránti hálából kerülete kormánypárti ellenjelöltet nem is állított, hanem egyhangúlag újból megválasztotta. Ha azonban Frey Ferenc úrnak az a meggyőződése, hogy a város érdekeinek csak a kormánypárton lehet használni; akkor nem értjük, miért tűzte ki az ellenzéki zászlót; miért hozott áldozatokat, hogy mint ellenzéki képviselő legyen megválasztva; miért nem engedte át a tért Timon Ákosnak vagy Földváry. Istvánnak, hisz ezek az urak bizonyára jól megfeleltek volna feladatuknak. Vannak városunkban igen sokan, kik Freyt meggyőződésből támogatták, a parlamentbe bejuttatták s ezen törekvésükért kellemetlenségeknek is kitették önmagukat; ezektől nem, hanem csupán azoktól tartja illőnek búcsúzni, kik a legutóbbi választáson kényszerűségből — meggyőződésből kevesen — reá szavaztak, ez furcsa gondolkodás. Népünk a legutóbbi választáson példátlanul józan volt s annyira megértette az igazság szavainak tartalmát és súlyát, hogy semmiféle kézzelfogható argumentumokkal sem lehetett megingatni szabad elhatározásában. Más helyről a következőket kaptuk: Frey Ferenc volt országgyűlési képviselőnk érzékeny levélben vesz búcsút választóitól és megköszöni támogatásukat. Nem akarván föltépni a negédesnek indult sebeket, csak két megjegyzést teszünk e levelére. Az első az, hogy az esztergomi közönségnek magatartása nem Frey Ferenc személyének, hanem az általa utóbbi időben képviselt rendszernek és elveknek szólott. Frey Ferencnek tiszteletreméltó személyét ez egy csöppet sem érinti. O ezentúl is előkelő ^.lakja és tényezője lesz a mi társadalmunknak. Másik megjegyzésünk az, hogy a búcsúlevélben újra hangsúlyozza, hogy csak. a kormánypártban tehetett volna valamit a városért. Ezt a választások előtt még mondhatta, de a választások után február hóban, mikor" már az ő kormánypártja megszűnt, nem értjük, hogyan beszélhet még kormánypártról. Hiszen ha a jelek nem csalnak, most már több mint valószinű, hogy az a koalició jut korEzt mondta s kielégítetlen lelkem arra ösztönzött, hogy még egyszer tegyem fel kérdésemet, egy, a mellettem elhaladó szomorú léleknek. Röviden felelt. — Nem értelek, — ezt mondotta s folytatá útját. Beláttam, hogy többet itt nem tudhatok meg s már más irányban akartam keresni a rejtély nyitját, mikor véletlenül letekintettem. Óriási magasságban jártam s mégis mindent láttam, mi lent a földön történt. Egy csoportból indultak ki az emberek milliói, ezer ösvényen, ezer cél felé. Itt himes pillét kergettek, ott hatalmas várakat emeltek, — amott játszottak. Gyermekek ? — Nem, emberek. Ismertem a játékot, tudom, az volt cime: Ki a nagyobb? ' Oly érdekes volt nézni a vetélkedést. Hogyne, hisz , tisztes távolból egyformák, végtelenül kicsinyek voltak valamennyien. Jóizűt kacagtam. Kacagásom a csendben félelmetesnek tűnt fel. Mikor a hang, önhangom a fülemhez ért, — megdöbbentem .... mányra, amelyhez Kmety Károly is tartozik és igy ha Frey Ferenc okoskodása szerint csak kormánypárti képviselő lehet a városnak hasznára, akkor Esztergomnak voltaképen kormánypárti képviselője lesz. Ha pedig Frey Ferencnek kedvezett volna a választási szerencse, akkor most is az általa lesajnált ellenzékhez tartoznék a képviselője. De különben is emlékezzünk régiekről. Ki volt az, aki Esztergom városát az ellenzékiességnek állítólagos sanyarú sorsára juttatta ? Hisz Frey Ferenc tűzte ki itt az akkor kormánypárti Pór Antallal szemben az ellenzéki lobogót, meg is választatta Horánszkyt, s később maga lépett örökébe. Ezt különben minden személyes vonatkozástól menten, távol minden rekriminációtól, csak a történelmi hűség kedvéért kívántuk megállapítani. A választási reform. (f) Jan. 26-án délben meghúzták a lélekharangot a 38 év óta grasszáló liberális tábor fölött. Még aznap este meghalt a beteg. Temetését — mert történeti nevezetességű esemény — sokáig kihúzták, de a napokban valószinű megtörténik. Ravatalánál nem* sir senki, ha csak nem örömkönnyeket, de a sirnál a hazának minden egyes fia egy rögöt dob a sirba, hogy a halott többé fel ne keljen. A sir fölé még erős és nehéz márványkövet kell erősíteni, amelyen az áll; itt nyugszik a magyar liberalizmus. «Az örök világosság fényeskedjék neki»-t azonban már nem írjuk rá a kőre, mert még utóbb feltámad, ezt pedig senki sem akarja széles e hazában. A föltámadást meg is kell akadályozni minden eszközzel. Az erre szolgáló leghatalmasabb eszköz a választási reform. Az ellenzéknek legelső feladata a választási reform keresztülvitele. Két szempontból akarunk e választási joghoz hozzászólni. Először erkölcsi szempontból szükséges, hogy a választási reform meg legyen, mert a mostani választási mód erkölcstelen. A liberális párt az összes hivatalnoki sereget rabigában tartotta; aki nem szavazott a kormányra, azt nem léptették elő, azt áthelyezték, szóval terrorizálták. Az államhatalomnak nem az a célja, hogy az ország érdekeit egy párt érdekkörébe vonja és ennek feláldozza. Ehhez természetes szükség volt ily nemtelen eszközökre. A választási törvény erkölcstelen végül még azért is, mert az u. n. «alkotmanyos költségek»-kel a népet elanyagiásítja. Aki megfizeti, arra szavaz a nép. Ha most a szegény ellenpártinak nincs pénze, akkor ez biztosan elbukik. A népet ez által az anyagias dolgokhoz is szoktatjuk, minden igazságszeretetét kiirtjuk belőle, a haszon és pénzért tesz mindent. A népet igy elrontani és elbutítani az a liberális párt törekedett, amely azzal dicsekszik, hogy a kultúrának alapvetője. Köszönjük szépen az ilyen kultúrát, zsidó kultúra ez, kapitalista kultúra, melyre azt mondjuk, hogy pusztuljon ez országból! Azok lejtve, ezek koraérett komolysággal, emezek, amint a játék hozta magával: változó hangulattal közeledtek a határkő, a cél felé. Meglepetés várta őket itt. A pille eltűnt. A várak összeomlottak. A játszók szeme felnyílt s sivár kétségbeeséssel futotta be a multat, járta be a jelent, — a többiekkel egyetemben. A boldogság után epedett valamennyi s ime, a határkő mellett állanak már és azt nem bírták s nem is fogják birni. Azért oly bús elmúlásuk, bús s elégedetlen. . . . Lent a földön fogynak az emberek, fönt szaporodnak a sötét szellemek . . . Más irányban vizcsöppeket láttam, a határkőnél szép elmúlást, azon túl ragyogó szellemeket. Néztem őket, — gyorsan haladtak. A merre mentek, illatos lett a lég s angyali himnusz zsongott mindenfelé. — Hová igyekeztek ti fényes szellemek ? — Ezt kérdeztem s nem kaptam feleletet. Utuk sietős volt, mintha csak a boldogság felé mentek volna ők . . . Sirotin 5> ÄÄlÄtlr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, 2£ idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után — ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). I I