ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-12 / 7. szám

Ugyancsak igy vagyunk a nyilvános szava­zással is. A terrorizmus következtében nem nyil­váníthatja senki szabad akaratát, mert ha ezt nyilvánítaná, a boldogító liberális tábor vezér­férfiai részéről a legmesszebb menő üldözéseknek volna kitéve. Az erkölcsiség szempontjából tehát három dolgot követelünk : 1. hogy a tisztviselők számára is legyen egy tisztviselő (kanzel) paragrafus; 2. le­gyen biztosítva e törvényben, hogy a tisztviselők pártpolitikai magatartásuk miatt soha sem üldöz­hetők; 3. hogy az alkotmányos költségeket el­törüljék; 4. végül, hogy községenkinti titkos szavazást hozzanak be. Állami szempontból is szükséges, hogy a választási törvényt megváltoztassuk, mert ez a rendszer, amelyet a liberalizmus meghonosított és amelyet megváltoztatni nem akart, igazságtalan, mert csak vajmi kevesen járultak hozzá az ország kormányzó hatalma megválasztásához. A libera­lizmusnak érdeke azt követelte, hogy minél keve­sebben szavazzanak a népből, mert a hivatalnok­sereg, a zsidók ugy is vele szavaznak, a megmaradt kis kontingenst pedig megvásárolhatta. Az állami cél érdekében szükséges, hogy minél többen vegvének részt a választásokban, ennek révén az érdeklődés az állam ügyei iránt fokozódik, az államegység eszméje erősbödik. Állami szempontból tehát követeljük 1. hogy minnél többen vegyenek részt a képviselők válasz­tásánál; 2. hogy azok is szavazhassanak, akik még adóhátralékban vannak. A választási reformba helyezzük bizalmun­kat ; ettől reméljük, hogy a liberalizmus Magyar­országon többé soha fel nem éled. A reform érdekében azonban mozgalmat kell indítani min­denfelé széles ez országban. Különösen a néppárti kerületekben, hisz a választási reform a néppárt­nak már régen programmjában van. Sajtó utján, felolvasások keretében, a körökben, nyilvános nép­gyűléseken szintén alkalmas téma volna, sőt hálá­datos is. Ezzel a liberalizmusnak meg tudnánk adni az utolsó kegyelemdöfést, ami után már ré­gen vágyódik a szegény magyar haza. Jelszavunk tehát a legközelebbi időben : Pusz­tuljon a liberalizmus ! Éljen a haza! Új választási törvényeket követelünk! HIREK. Krónika. Farsang vagyon, mint múltkor irtam, Mulatnak vigan A bálba, táncterembe S keringnek rendre A röpke párok szüntelen. — Óh, hangos most a bálterem ! S hozzá még egy-két jó nap óta Gyakran föl-fölhangzik a nóta A vidám nóta, fürge ének — Mert hát jöttek hozzánk szinészek. Álmom véget ért. Fölébredtem s csodálatos­nak találtam, hogy magamtól nem jöttem rá, mit az álom tudatott velem A boldog elmúlást kell felkutatnom. Ezt megtalálva, meglelem a valódi célt, az ember célját itt a földön. Visszanyúltam a múltba s egy porlepte aktát húztam elő. Ez volt az, mit én oly lázas buzga­lommal kerestem. IV. Mint nyolc éves gyermek, szegény rokonaim­nál töltöttem a szünidőt. Abban a faluvégi házacs­kában, melyben a napsugár mindig derűt talált, ha benézett. Az imént jelzett nyár augusztusa találta először komornak azt a kis szobát, a mely jó rokonaim életének szintere volt. Az ágyban néném feküdt súlyos betegen. Körötte férje s két nagyobb, négyapróbhjgyermeke. Bácsim szemei a virrasztástól vörösek és dagadtak, — arca halovány volt. Én a szoba sarkából néztem a szenvedő rokont. — Nyugodt volt az, az aggálynak, az izgalomnak jelét sem lehetett rajta észrevenni. Igen, igy volt: Egyszer csak felnyitotta beesett szemeit s kérte hozzátartozóit, igazítsák meg a feje aljá.t. Mondani szeretne valamit. Bácsimnak súgta valami, hogy neje búcsúzni akar, mert a mérhetetlen keserűség hangján kezdte kérni nejét. Nem tudta, mit beszél. — Ne hagyj itt, ne még. Látod, azok a kis gyermekek anyát kívánnak még. Ne menj,.. . hisz annyira szeretted őket. A beteg tőle telhető erővel szorította meg urá kezét. Esténként szépen, csöndesen Sok szép leány oda megyén, Ki hintón, illatos selyembe 1 , Ki foszlányok közt dideregve, Hogy meghallgassák, amint csókokért esengnek S megtapsolják az álszerelmet Sok sápadtképű cérnaszál diák Hallgatja végig a komédiát S reszketve várja, Mikor jön titkos ideálja, Kinél szebben mosolygani, Pillantani, sóhajtani Egy nőt se látott még soha .... Oh, hát a sors mért olyan mostoha, Hogy aki néki még a könyveknél is drágább, Kiért od'adná minden tudományát Alig fordul egy párat ez a sárteke: Adieu I Isten vele . . . ! * ... A politika színpadján Is érdekes a műsor most nagyon ; Óh, ott is sok szenzáció vagyon. A színigazgatót, ő excellenciáját — Amig fanyar mosolyra vonja száját, S mutatja, hogy jó kedve van nagyon : Kacagják minden oldalon .... Most látja csak, hogy csúfosan bukott Bécsben irt színdarabja, S hiába volt Oly sok statisztája s drabantja —: Primadonnáit kifütyülték, És őt, magát. . . ? Köszönheti, hogy nem szegték nyakát! * * Amit most mondok: jó szenzáció, Minőt e földön sohse hallott Még semmiféle náció. Ugye ismeretes, hogy Zlinszky ellen Készül petíció? De hogy miért, azt ki se tudja még; Pedig, pedig ok van nagy és elég. Az első talán az az ok, Hogy a jó 48-asok Sok jó italt megittak s ételt megettek Mit Szaczelláryék fizettek . . . Regös. * Dr. Kmety és neje a választók körében. Dr. Kmety Károly vasárnap este több helyen lakomát adott választóinak s azon nejével meg is jelent. A választók leírhatatlan örömmel vették a képviselőnek és nejének megjelenését. A fel­köszöntők egész sora öntötte Kmetyék felé a meleg szeretet őszinte szavait. * Főegyházmegyei hirek. Dr. Rott Nándor csász. és kir. udvari káplán, a bécsi sz. Ágos­tonról nevezett intézet lelki-igazgatója, pápai kamarássá neveztetett ki. Flelyettes plébánosok lettek: Bócz Károly Aszóson, Juriga Nándor Pozsony-Szőllősön, Vozák Ferenc Nyitra-Pásztón. [ehlicska János Pozsony-Virágvölgyre segédlel­készszé neveztetett ki. — Ne félj . . . jó az Isten . . . majd gond­jukat viseli. •-- Az Isten viseli gondját gyermekeimnek ? Mért vesz hát téged magához ? Hisz az édes I anya pótolhatatlan . . . Aztán oly fiatal vagy még A zokogás törte meg szavát. — János kérlek ... ne ily hangon . . . Megsegít az Isten . . . Majd meglátod . . . Adj hálát. . . örülj velem, hogy oly hamar . . . értem a célhoz. Kissé megpihent, azután folytatta. — Oly jól érzem magamat, mintha semmi bajom sem". . . volna. Pedig kevés időm . . . van. Azt a végső . . . imát még! Bácsim a könyv után nyúlt s szorult szív­vel, remegő hangon kezdte olvasni a haldoklók imáját. A férj egyre hulló, keserű könnyei sirásba hoztak minket, gyermekeket is. — Nehéz hallgatnom ... a sirást . . . Csende­süljetek . . . ott fent . . . majd . . . talál . . . kozunk ! Pár perc múlva még lehetett hallani, hogy néném ajakáról »Jezus, Mária, Jozsef« lebben el gyengén, leheletszerűen, aztán keze görcsösen szorította meg a feszületet, arca átszellemült, ajkára mosoly ült, mit a halállal járó dermedés állan­dósított . . . V. Boldog, igazán boldog elmúlás volt ez. Pedig szegény néném nagyon köznapi lélek volt. Hite volt csak, hite, melynek élte kormány­rúdját engedte át. * Dr. Kmety a kath. polgári körben. Esztergom város országgyűlési képviselője, dr. Kmety Károly egyetemi tanár neve e héten ren­des tagul íratott fel az Esztergom-Szenttamási- és Vízivárosi kath. Polgári Kör taggyűjtő táblájára. Csak legutóbbi lapszámunkban emiitettük meg, hogy a képviselő a kath. körbe mint rendes tag óhajt belépni, s ime: a másik héten ismét egy kath. társaskörben kér otthont, hogy érvényt sze­rezzen azon kedves kijelentésének, miszerint ha képviselője lesz a városnak, otthon lesz minden család hajlékában. * A legényegyesület bálja. A helybeli katholikus legényegyesület ma tartja farsangi mu­latságát. A tánc előtt, mint azt már előző szá­munkban is emiitettük, színdarab lesz, melynek kezdete pont 7 órakor este. A mulatságot a nagy közönség szives figyelmébe ajánljuk. * A katonatisztikar hangversenye. A helyőrségünk tisztikarának hangversenye tegnap este egyik fényes sikere volt az idei farsangnak. Az estélyen nemcsak a tisztek és családjuk, de a polgári társaságból is számosan jelentek meg. A 76. gy. ezred elismert zenekara a következő mű­sort produkálta: 1. Beethowen : Nyitány : Kotzebue István király-ához. 2. Handel: a) Largó, b) Hárfa­szóló. 3. Haydn: 6. Symphonia (G-dur). II. An­dante. III. Menuetto. 4. Liszt: II. Magyar Rap­szódia. Hangverseny után táncra perdültek a párok és a jókedvű és fesztelen múlatás a hajnali órákig tartott. * Halálozás. Nedeczei Nedeczky Benő hely­beli kir. telekkönyvvezető f. hó 11-én, tegnap reggel 7 órakor meghalt. A boldogultat életének 52-ik, házasságának 26-ik évében érte utói a halál. Temetése a temető kápolnából hétfőn d. u. 3 órakor lesz. * Politikai bankettek és tüzek. Legutóbbi számunkban hirt adtunk arról, hogy Párkányban a bosszú felgyújtotta az ellenzék egyik vezér­férfiának szérűjét. A politikai patkányok érzékeny sziszegéssel tiltakoztak ez ellen a kijelentés ellen s e héten bizonyságául kigyulladt az esztergomi ellenzék egyik kortesének szérűje is. Most tehát határozottan megírhatjuk, hogy a bukott párt terrorizálásának eredménye mindkét tűzvész. Az egész országban nem volt tűz s miért épen mi nálunk kétszer egymás után és akkor, midőn az ellenzékiek épen örömlakomán ültek együtt. Pár­kányban Zlinszkyt ünnepelték együtt a polgárok, mikor kigyulladt a Bachl szérűje s egy volt Sza­czellárysta ezt kiáltotta : ég a Zlinszky szalmája. Vasárnap éjjel a szentgyörgymezei polgárok Kmety Károly győzelme fölött tartottak lakomát s mikor a mulatság javában folyt több vendéglőben, meg­kongott a harang és veszedelmet jelentő tűz­rivalgás zavarta meg az éjszaka csendjét. Trexler Antal földmives szérűje égett, mely teljesen a szentgyörgymezei szérűk szélén van és azért lett meggyújtva, hogy a szél által hajtott tűz az egész Hogyan, tehát a hit szellemében élni, ez volna célja minden embernek a földön ? — Ezt kérdeztem magamtól. Kérdés volt ez, mit olyankor szokott az ember föltenni, mikor feleletre már nincs szüksége. A kérdéssel egyet értem el csak. Heves fájdalom járta át tagjaimat. Arra gondoltam, hogy multamban minden más vezetett, csak a hit nem. Aztán vigasztalni próbáltam magam. — Enyém még a jelen, enyém a jövő ! De nem biztam, nem mertem bizni, hogy az Isten az utolsó percért megbocsássa egy hosszú mult tévedéseit, vétkes közönyét. Már csaknem elkeseredtem, mikor a kis Tercsiké rontott szobámba. — Mamuska, a Micike azt mondja, hogy az a rossz ember kért a Jézuskától bocsánatot, a ki a baloldalon függött. Ugy-e nem ? a tiszte­lendő ur azt mondta, hogy a jobbik. Tudod ma­muska, a kinek a Jézuska azt mondta, hogy még ma lesz vele a mennyországban. — Igen lelkem, igen aranyom, a jobbik ... a jobbik ! Szóltam s visszagondolva arra, mit egykor az iskolában tanultam, a fölötti örömömben, hogy én is bocsánatot nyerhetek még, hevesen karol­tam át az Úr kegyelmének eszközét, az én kis Tercsikémet. E perctől boldogan teljesítem keresztény kötelességeimet s képek nem kínoznak, kételyek nem gyötörnek, nyugodtan nézek a — halál elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom