ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-11-19 / 47. szám

öt világrészben jajgat. Ütik az orosz zsidót és ez fáj az angol, a francia, az amerikai és ausztráliai zsidónak, de legjobban jajgatnak a magyar zsidók A magyar sajtó, mely 90 százalékban a zsidóság kezében van, félre tett minden nemzeti ügyet, s a szenvedő népjogok fájdalmas hangú trombitája lett, mely jajgatva hirli, hogy fáj — Oroszországban. Vezércikkben és táviratokban kesereg, hogy mily sebet ejtett rajta az óhitű orosz nép s közben attól sem idegenkedik, hogy szét rúgjon a magyar ultramontánokon és megkarmoljon mindenkit, aki nem érzi és nem siratja vele az orosz zsidók fájdalmát. Nem üti itt őket senki, és szidni sem szidja őket — ha nem érdemlik meg, de mégis fáj nekik nagyon, hogy a közvélemény egy része inkább el van foglalva az ország bajával, mint az ő vérbeli testvéreinek sanyaruságával. Panaszkodik, hogy mig Amerikában és másutt milliókat gyűjtenek, itt Magyarországon rongyos százezreket tud csak összeadni a »klerikalizmusba fulladt társadalom. <r Szó sincs róla ! mindenki elitéli az orosz eseményeket, sőt én is a civilizált világ szégyenének tartanám, ha a kultur népek valamelyike egy felekezetet csak azért ölne, mert az más hitet vall, de miután fontolóra vesszük, hogy az orosz nép gyűlölete némileg indokolt, a nagy bajt csak orosz zsidók bajának tekintem s ha van ebben a bajban valami ami Magyarországot is érinti, csak az, hogy ezután a nagy siránkozás után az Oroszországból kifutó zsidók Magya rországot héberbirodalomnak hiszik majd, s mind ide özönlenek. Ez volna a nagy baj! mélyen tisztelt »magyarok.« Ezt a nagy bajt hárítsák el. A magyar zsidó itt békében él, — mig becsületes, akármily felekezeti elfogulatlan ember elismeréssel adózik tevékenységének, tehát ne engedjék, hogy véreik, kiket egy ország kikerget, itt rontsák az ő veteményes kertjeiket. Ez elé a sötéten fenyegető felhő elé harangozzon a zsidósajtó és ne kaparja ki a magyar társadalomnak sem a szemét, sem a zsebét. És mellékesen jegyezve : nem is annyira klerikalizmusba, mint zsidó-kultuszba fuldoklik ez a társadalom, ha százezrekkel foltozza az orosz zsidók megtépett kaftánját. Eddig azt hittük, hogy a magyar zsidónak az fáj legjobban, hogy zsidó s ime most kisült, miszerint az a baj, hogy nagyon is nem zsidó. A magyar sajtó koronáját Fehér váry ék Vészi fejére tették, kiben a koalíciós zsidó-lapok is főmesterüket bálványozzák s ki tudja, a nagy orosz zsidó-barátságot nem-e Vészi testvér sugalmazta, talán azért, hogy jöjjön be Árpád földére »a megszalasztott had, mert itt nagy szükség van rájuk: a haladó pártban van helyük bőven és főispánok is lehetnek a muszka-bochecek, mert erre úgysem vállalkozik senki. De ezt már ne engedjék a hazafias zsidók, mert ezzel meggyaláznák a magyar zsidóságot. Horódián. HIREK. Krónika. Minálunk eddig részeg, vagy a kába Ütötte csak orrát a pocsolyába. Mi józan és bölcs nép vagyunk; A policájjal sem volt sok bajunk. Annál kevésbbé sárral és piszokkal, Főkép — darabantokkal . . . Csuda-e. hogy most bámul arcunk, képünk Azon, mi nálunk ugy elétünt, Mint játszi nap a zord hegyek mögül, Vagy, mint sipka alól a füll . . . No né . . . figyeljen minden lélek S ha nincs meghalva újra éled: Esztergomban hát józan, bölcs urak Nem szégyenlik a pocsolya sarat, Hanem Fürdőben, vagy a Koronában — Nem t'om . . . fehér, vagy zöld asztalnál Az >Öreg-tó«-ról konferáltak bátran . . . — Ez az »Öreg-tó* szép időben Olyan, akár az esti korzó — Ha hull reá az égi porzó, Vagyis, ami a port anélkül, Hogy tudna szerves kémiát, Sárrá csinálja; ugy, hogy benne Fürdhetnek csizmák, kis libák I . »Öreg tó« — szóltak az urak, — Amint van, igy mitsein mutat, Hanem legyen belőle jó Hasznot hajtó — halastó U S amint látszik, itt meg nem állnak, Hanem — » Öreg-tó «-nak sarából Halas tavat csinálnak S biztos, hogy jó >halbő« vizéből Bárki előbb foghat halat, Mint Kristóffy ő excellenciája Megyékbe főispánokat . . . Tudom, dúl-fúl a bácsi, Alig tud mit csinálai . . . De van vigasz, mely védi, hogy a méreg 0 kegyelmességének meg ne ártson: Hátha . . . hátha nagy diadalra jut — A kormány nyer a követválasztáson! . . . Kristóffy bácsi! győzelmed nagy Akkor lesz . . .; majd ha a leendő Halas tavunk is — fagy! Hans Sachs. Városi közgyűlés. Esztergom város képviselőtestülete csütörtök délután és péntek délelőtt és délután, egész este fél 8 óráig közgyűlést tartott. A közgyűlés ily hosszura való elnyujtását a város jövő évi költségvetésének tárgyalása okozta. Vimmer Imre polgármester csütörtök délután 4 órakor nyitotta meg a közgyűlést s ekkor a napirend előtt Zvillinger Ferenc ügyvéd adta elő több bizottság működése és nem működése iránti interpellációit. A polgármester a kivánt felvilágositást a jövő közgyűlésen fogja megadni. Ezután Zvillinger még a tárgysorozathoz szólt és kérte, hogy miután a költségvetés terjedelmes és fontos, most vétessék le a napirendről s erre egy külön közgyűlést tűzzenek ki, vagy pedig elsőnek tárgyalják. Vimmer Imre polgármester, elnök bejelenti, hogy a közgyűlés tárgyát képező ügyek száma nem nagy és hogy jobb, ha a költségvetést a többi ügyek letárgyalása után nyugodtan tárgyalják. Azért tették utolsó pontnak. A közgyűlés ebben megnyugodott egyhangúlag s a napirendre tértek. Rothnágel Ferenc főjegyző felolvasta a biboros hercegprímás névnapi üdvözletét megköszönő leiratát, valamint dr. Prohászka Ottokár püspök levelét, melyben a város üdvözlését köszöni meg kineveztetése alkalmából. Mindkét levelet a közgyűlés éljenzéssel vette tudomásul. A vármegye törvényhatóságának a politikai helyzettel szemben követendő eljárásra vonatkozó második határozatát a tanács tudomásul venni javasolta. Zvillinger Ferenc határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a város terjessze ki a nemzeti ellenállásra vonatkozó megyei határozatot, illetve önállóan határozzon, hogy a törvénytelen kormánynak semminemű rendeletét nem hajtja végre. Zvillinger hévvel és lelkesedéssel adta elő kívánságát, de a közgyűlést nem tudta magával ragadni. Vimmer Imre polgármester a tanács javaslata mellett emel szót, mert, úgymond, a vármegye törvényhatósága jól megfontolta hozott határozatát s az teljesen megfelel a hazafias felfogásnak, de különben is a városnak, mint törvényhatósági joggal fel nem ruházott testületnek nem áll módjában önállóan intézkedni. Helc Antal dr. a vármegye alkotmányvédő határozatát tudomásul venni kéri, mert, úgymond, a város képviselőtestülete politikai kérdésekben csak a felülről való utasítás szellemében határozhat, de, úgymond, kár külön ellenzéki véleményeket támasztani most, mikor az erők csak együtt győzhetnek. A vármegye törvényhatóságában ma nem is lehet más, mint ellenzéki szellem s a szövetkezett ellenzék oly erővel vonult fel a mai megyegyülésre is, hogy ott más akarat, mint az ellenzéké, számításba sem jöhet. A törvényhatóság komoly testületének ma hozott határozatát is pártolni kell a városnak, ha az leérkezik. Ne bontsuk meg, úgymond, az erőket, hanem működjünk együtt. Földváry István dr., mint a város jogügyi tanácsosa kijelenti, hogy Zvillinger indítványa túl megy azon a határon, melyben mint politikai keretben a képviselőtestület mozoghat. Az elnöklő polgármester máris bővebb mederben engedi tárgyalni a kérdést, mint azt.a törvény előírja. Ha ezt teszi, ugy szerinte csak azért teheti, nehogy az ily ügyek egyszerű elutasítása folytán a képviselőtestület a hazafiatlanság vádjával terheltessék. Csatlakozik Helc dr. indítványához. Zvillinger Ferenc indítványát azon megjegyzéssel veszi vissza, mellyel Helc dr. győzte meg, t. i. hogy az erők a nemzeti küzdelemben szét ne forgácsolódjanak. A vármegyének a városi helypénzszedési szabályrendelet ügyében hozott sérelmes határozatát a közgyűlés hosszas vita után megfelebbezte. A katonai ágyraktár kibővítése iránt megkereste a várost az V. hadtest-parancsnokság azzal, hogy a befektetési összeget hajlandó évi 6% kamattal törleszteni. Ez ellen több képviselő felszólalt, sőt Zvillinger Ferenc kijelentette, hogy nem ad semmit a hadseregnek. Több felszólalás után a közgyűlés ugy határozott, hogy megépítteti a kérdéses épületet, ha katonáék io°/o-ot adnak. Elhatározta a közgyűlés, hogy a Koloskórházat wllamvilágítással látja el. A rendőrkapitány előterjesztést tett, hogy a dobszó utján való hirdetéseket hetenkint kétszer kelljen neki eszközöltetni, mert a rendőrlegénységet minduntalan nem nélkülözheti. Kéri a képviselőtestületet, hogy a hirdetés diját a megjelölt napokon 3, a rendkivüli hirdetésekét pedig, melyek nem ezen napon teljesíttetnek, de megkívántatnak: 10 koronában állapítsa meg. Bleszl Ferenc az előterjesztést nem pártolja, mert a hirdető felek intencióinak nem felel meg. Konkrét eseteket hoz fel a már részben gyakorlatban levő rendszer ellen. Több képviselő sokalja a 10 koronát, majd élénk felkiáltások: Hol a rendőrkapitány ur ? Miért nincs itt? Helc dr. sajnálattal látja, hogy a rendőrkapitány nem respektálja kellően a képviselőtestületet, mert soha sincs itt, sőt most sem, mikor előterjesztést tesz. Ezt nem szabad tovább igy hagyni. Javasolja, hogy a közgyűlés az előterjesztést vegye le a napirendről s tűzze ki a jövő közgyűlésre, melyre a rendőrkapitány ur megjelenésre felhivassék. Addig pedig álljon fent az eddig érvényben volt szabály a hirdetésekre nézve. l\ közgyűlés egyhangúlag elfogadta Helc dr. indítványát. A gazdasági tanácsnok jelentésénél Horváth Mihály élesen megtámadta a tanácsost a gyepmesteri telephez vezető ut miatt. Ezen útnak kiszélesítése volt határozva s most a mellette levő földeket a város bérbe adta, tehát az ut továbbra is keskeny marad. Az ügygyei kapcsolatban több panasz merült fel, melyre a gazdasági tanácsos kijelentette, hogy már régebben kérte a közgyűlést, miszerint adjanak mellé egy gyakornokot, hogy a felügyeletet kihatósabban eszközölhesse, mert egymaga a sok munkát végezni máskép nem birja. A szónokot olcsó szellemességeivel Bártfay Géza folyton zavarta. Dr. Földváry István megragadta az alkalmat és a közs. szabályrendeletet, a közgyűlést kérte, hogy követelje meg a tanácsostól kötelességeinek pontos teljesítését. Vimmer Imre polgármester, miután az idő előre haladt, a közgyűlést felfüggeszti. Bártfay ur szólni akar még, mert neki ehhez joga van, s nyomban neki ugrik és a gazd. tanácsosnak magyarázó szavait ferditgeti, csavargatja. Vimmer Imre figyelmezteti, hogy sértő modorban tartott felszólalása először nem a tárgyhoz szól, másodsor a tanácsos szavainak helyes értelmét ferdíti el. Bártfay ur ismeretes túlszerénytelenségének emelkedett hangján visszavág, hogy ő mindég meghallgatja a polgármestert, tehát követeli, hogy őtet is~ hallgassák meg, mert mennél többször megszakítják, annál kellemetlenebbül fog beszélni stb. stb. Felkiáltások: Rendre kell utasítani ! Mit keres itt a kormányspicli ? Menjen az árverésre ! Hallgasson ! Ne sértse meg a testület tekintélyét hangjával! Bártfay ur azonban tul handabandázta a zsivajt, s midőn vaskos legénykedésével nem hagyott fel, Vimmer Imre megvonta tőle a szót és az ülést felfüggesztette. — Nem tűrhetem már tovább, úgymond, ezt a modort, mely a képviselőtestületi és az elnöki tekintélyt a sárba ráncigálja.