ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-05-14 / 20. szám

azonban rangban már oly magasan áll káptalanában, hogy azt a pozícióját aligha fogná elhagyni, — a Pázmány-intézet élére pedig egy budapesti plébánost, és pedig egy olyat, akit a tudományos téren épen nem szokás emlegetni. Akik tehát e hirlelést — és ilyenek sokan vannak — megütközéssel vették tudomásul: azokat megnyugtathatjuk azzal, hogy illetékes helyen e jelölésről, eddig legalább, semmit sem tudnak. A budapesti központi papnevelő rektor-jelöltjéről bizonyosan tudjuk, hogy nincs tudomása a közel jövő ily alakulásáról reá nézve. A másik jelöltre nézve pedig szinte hajlandó az ember arra gondolni, hogy egy »szereny« önjelölésről van csupán szó. Persze csodálatos, hogy ilyesmire a »Hircsarnok«, de még csodálatosabb, hogy a »Pester Lloyd« is kapható. Láng Mihály szakfelügyelői alkalmaztatása és a tanítóképzők szakfelügyelete. A »Magyar Állam« 57-ik számában egy dementi jelent meg, amelyben Láng Mihály kijelenti, hogy ő nem szabadkőműves. Állítását szívesen elhisszük neki, ha aziránt is nyilatkozik, melyik páholynak volt legutóbb tagja, mikor lépett ki, milyen rangfokkal, mi okból tette meg dicsérendő távozását a páholytól. Ennyit ő reá vonatkozólag. A »Magyar Tanitóképző« szaklap márciusi füzetéből meg azt tudjuk meg, hogy a felekezeti hatóság-ok némelyike üdvözölte is a minisztert a szakfelügyelői intézkedésért. Ezt is szívesen elhisszük, ha a szaklap referense vagy szerkesztője lesz kegyes velünk tudatni, mely egyházmegyei, nevezetesen pedig kath. hatóságok tették meg megfon tplásra méltó üdvözletüket. Innen többet nem kívánunk. A »Magyar Tanügy« f. é. 22. számában pedig az áll, amely szerint feltűnő, hogy a katholikusok — ugy látszik — a készülő »utasitás«-tól való félelemből támadásokat intéznek ellene. Az utóbbira vonatkozólag a következőkben felelek. A szakszerű vezetés tekintetében nekünk, katholikusoknak nincs mit félni, mert teljes lelkiismerettel egyenrangú és egyszinvonalu tényezőknek ismerjük el képzőink tanárait a többi bármely jellegű képző tanáraival. Különbség csak abban az egyben van, hogy az államiak sokkalta jobb fizetést élveznek és nyugdíjaztatásuk is teljesen biztosítva van, bár a kultuszminiszternek az idevonatkozó törvény alapján a legerélyesebben kellene fellépni a törvényellenes állapot szanálása yégett. Más dolog azonban, vájjon az 1876. évi XXVIII. tcikk 3. §-a alapján fel van-e hatalmazva a kultuszminiszter a szakfelügyeletet önálló intézménnyé alakítani és uj állásokat kreálni ; más oldalról pedig ezen felhatalmazása kiterjed-e az ex-lex állapotra, melyben ő már, mint lemondott miniszter, csak egyszerű vezetője az ügyeknek, amelyre nézve megbízatása is csak a múltból származott rendelkezésekben áll benn !! Mindkét kérdésre egyszerű feleletem : nem. Indokolása pedig magában a feltett kérdésben rejlik. Azután sajátságosnak tűnik fel előttem, hogy mielőtt az utasításokat megszerkesztették volna, már állásokat kreáltak, sőt azokat be is töltötték. Hát kérem mire való volt a képzőintézeti tanárok idevaló működése, hogy mikor a szakfelügyelői intézményt létesítették, egyúttal javaslatot nem terjesztettek elő a működési körről. Vagy tán ez a dolog csak ugy, sebtiben is jó ? . E sorok irója távol van attól, hogy a szakfelügyelet jogosságát kétségbevonja, sőt magam is amellett vagyok, hogy csak az bírálhasson, aki ért a dologhoz. Nehezen megy azonban a fejembe az, hogy a kir. tanfelügyelőkkel szemben miért kellenek a képzőknek külön szakfelügyelők. Két alternatíva áll előttem : vagy alantabb vagy feljebb állnak a tanítóképző intézetek tanárai íelett. Ha alantabb állanak, akkor a népiskolák feletti szakfelügyeletre sem képesek. Mert a népiskolák szakfelügyelete ép oly tudást igényel, mint a képző-intézeti tanárok tudása, sőt még többet, mert a tanitók révén azokat is felülbirálja. Ha pedig fölötte áll, akkor mi a manónak az elkülönitett szakfelügyelői intézmény ? Nem is hiszik, mennyire kiélesedik a viszony a kir. tanfelügyelő és a képzők szakfelügyelői között. Mindkettő szakfelügyelő és én azt hiszem, hogy a kir. tanfelügyelő sokkalta inkább az, mert őt az élet is igazolja s bármikor pálcát törhet a képzőintézeti szakfelügyelő theoretikus működése és eredménye fölött, magában a tanítóban, kinek működését megfigyeli, ellenőrzi és irányítja. Ám, őszintén szólva, az uj intézményben nem látok egyebet, mint vigasztalan lesajnálását a magyarországi tanfelügyelői karnak, amelyből nyilvánvaló, hogy ezek alapjában sem a népoktatásügyhöz, sem azon, ugyancsak a népoktatásügyhöz tartozó intézmény vezetéséhez, felülbírálásához, ellenőrzéséhez nem értenek, mely a tanítói generációt bocsátja ki. Ez még mind semmi! A legujabbi kívánat az országot öt tankerületre osztani és minden kerület élére főigazgatókat kinevezni. Ugyan mikor hagyják abba a sok szakfelügyelői intézmény gyarapítását ? Innen-onnan több lesz a szakfelügyelő, mint a tulajdonképeni munkás. Mennyivel előbbre mozdítaná a szakfelügyeletet az, ha a kir. tanfelügyelői állást kötnők szakvizsgához. S mennyivel előbbre, ha a gyakorlati életben szerzett, kézzelfogható eredményes működést, tudást becsülnők meg s helyet adnánk azoknak, kik a szakfelügyeletre legkompetensebbek: a tanítóknak. Mert mi egyéb a tanítóképző intézeti tanárok sajátos mozgalma ? Mi volna egyéb, mint egy magasabb állás kreálásával létesített fenhéjázó kaszt megteremtése, mely a tanítót állásával együtt a népoktatás terén csak a legalárendeltebb tényezőnek ismeri el, önhittséggel azt tartván magáról, hogy egyes-egyedül ő a legkompetensebb tényező a népoktatásügyet vezetni. A kir. tanfelügyelő, az kontár, a tanitó pedig annál is kevesebb. Állításomnak ellensúlyozásául felhozhatnák, hát a polgári iskolák feletti felügyelet ? Nos, az épen olyan hibás lépés, mint emez. Mind a két esetben nagyon kevésre vannak becsülve a kir. tanfelügyelők elméleti és gyakorlati tudásuk szempontjából, ami rettenetes szegénységi bizonyítvány a múltban követett eljárásra nézve. En is óhajtom a szakfelügyeletet, de nem abban az alakban, amelyben a tanitóképző-intézeti tanárok, mert őszintén megvallva az igazat, én a népoktatásügy bajait nem annyira a szorosan vett szakfelügyelői intézmény hiányában találom, mint másban, amelyben sok-sok okát lehetne felderíteni, hogy miért nem vagyunk ideális tanitók és miért nem azok a tanitóképző-intézeti tanárok sem ! Bertalan Vince. Városi ügyek. — Közgyűlés a városnál. — Csütörtökön délután Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete közgyűlést tartott. A városatyák, dicséretükre legyen mondva, sokan jöttek a Bottyán-palota közgyűlési termébe, mert a polgármester különös felhívást is intézett a képviselet tagjaihoz, miszerint lehetőleg teljes számban jelenjenek meg a tárgysorozat fontos ügyének elintézése miatt. Azonban a nagy szám még nem azt jelenti, hogy a gyűlés simán folyt le. Igazán furcsa jelenséget észlel az, aki az utóbbi idők közgyűléseit figyelemmel kiséri. A tanácskozásban semmi rend nincs, hanem e helyett van kiabálás, össze-vissza való indulatos megjegyzés és közbeszólás olyanformán, hogy egy cigányvajda választást, vagy akármilyen kevésbbé művelt elemekből összehozott gyűlést sem lehet zagyvább hanghullámokkal elképzelni. A képviselő urak ilyen tárgyalási modorral lejáratják a képviselőtestület tekintélyét, a helyett, hogy tárgyilagos, nyugodt érveléssel tanácskoznának. A zűrzavaros hangulatot Helcz Antal dr. is szóvá tette és elitélte, de maga az elnöklő polgármester is nyugodtabb hangot ajánlott a közgyűlésnek, s mikor ez is hasztalan volt, az ülés felfüggesztését helyezte kilátásba. Ez hatott, s a képviselő urak hagyták a szónokokat beszélni. Vimmer Imre polgármester megnyitván az ülést, napirend előtt a mult héten elhunyt Pongrácz Zsigmond ügyvédet, mint a képviselet tagját parentálta el s ajánlotta, hogy emlékének jegyzőkönyvileg adózzon a képviselőtestület. Hozzájárulván ehhez egyhangúlag a közgyűlés, Pongrácz Zsigmond helyébe Waldvogel József póttagot hívták meg a képviseletbe. A jegyzőkönyv hitelesítésére a legközelebb, május 19-én tartandó közgyűlés tűzetvén ki, a jegyzőkönyv hitelesítésére Zsiga Zsigmond, Scheiber Rezső, Dudás János és Nagy Antal kérettek fel. Az elnök bejelentette, hogy Tóth János képviselő indítványt nyújtott be, mely szerint a közgyűlés küldjön ki egy 12 tagból álló bizottságot, mely megvizsgálja a város erdeiben azon károkat, melyeket a vadászati bérlő által tenyésztett vadak okoznak. Tóth János bőven megindokolta a javaslatát, mondván, hogy személyesen győződött meg, mily nagy károkat okoznak a vadak. Ezen értelemben szólott Hegedűs József is. Helcz Antal dr. az indítványt nem tartja tárgyaihatónak, mert nincs a napirendre felvéve, különben pedig a város szakközegeit tartja hivatottnak a szemlére. Földváry István dr. magáévá tette részben Helcz dr. véleményét és ajánlotta, hogy Tóth János indítványát adja ki a közgyűlés a tanácsnak azzal, miszerint a legközelebbi közgyűlésig vizsgálja meg az ügyet s tanácsi javaslattal terjessze tárgyalás alá. Tátus János egy interpellációt intéz a főügyészhez. A gazdasági bizottság a városi vadászterület bérlőjének egy levelét tárgyalta, mely szerint az kijelentette, hogy vadjait többé nem eteti, vadkárt nem fizet többé, mert vadőrökkel akarja meggátolni, hogy a vadak a szántóföldekre menjenek. Ha ebbe a város nem egyezik, ugy ő, a bérlő a megkötött szerződéstől még a lejárat előtt eláll. Ezen levelet azon kéréssel tette át a bizottság a főügyészhez, hogy mondjon véleményt, vájjon megszegheti-e jogosan a bérlő a szerződést ? A főügyész erre máig sem adott jogi véleményt. Kérdi hát Tátus, mi van ezzel ? Földváry dr. főügyész kijelenti, hogy mindössze pár napja kapta kézhez az iratokat a többiekkel együtt, de mikor hozzá áttették, roppant csodálkozott a gazdasági bizottság ezen kérdésén, hogy vájjon az érvénnyel biró szerződés megszegése jogos-e ? A szerződő felek kötelesek a szerződés időtartamán a szerződésben foglalt kötelezettségeknek megfelelni s ha azt nem tartja be, szerződésszegést követ el. Ezt •— úgymond — a gazdasági bizottság minden jogi vélemény nélkül is tudhatta. A napirend első pontját Meszes Ferenc árvatári tartozásának törlése képezte. A tartozás nem volt Meszesen behajtható s Így a végrehajtási költségeket is a városnak kellett megfizetni. A közgyűlés több tagját felizgatta ez a dolog, mert Meszes Ferenc vagyonos ember hírében áll s a képviselőtestületnek is tagja. Zavaros felkiáltások hangzottak a kályha árnyékában meghúzódó Meszes felé. Mit keres itt? Hogy meri ide betenni a lábát? A nagy izgalom hevében Brutsy János szólalt fel, mintegy kérdezvén a főügyész-, tői, hogy mikép lehetséges egy valakinek egyrészről a várost megkárosítani, másrészről jogokat gyakorolni a képviselőtestületben ? A főügyész erre közbeszólva, Meszesre mutatott, mondván : ezt ő tudná legjobban megmondani. Több képviselő Meszesre támadt, folyton kiabálva, hogy hagyja el a közgyűlési termet. Meszes Ferenc jobban megijedt a fenyegető hangoktól, mint a végrehajtótól, mert fölszedte sátorfáját és kiment. Az ajtóból azonban még visszaszólt: Megfizettem én már egyszer! A nagy lárma lecsillapultával Földváry dr. főügyész ismertette az ügyet. Meszes tartozása — Sirolin\ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idült bronchitis, szamárhurüt és

J™- lábbadozóknál influenza után ajánltatik. — Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). 1 I