ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-05-14 / 20. szám

úgymond — nagyon régi természetű s folyton azzal védekezett, hogy azt ő annak idején már megfizette, de irást nem kapott róla. Az akkori pénztárnok már régen a föld alatt van, az iratok között pedig semmi nyoma a fizetésnek s igy neki, mint ügyésznek, perelnie kellett. Meszes azonban mindig túljárt az ő fiskális eszén, mert a legnagyobb igyekezettel sem tudott nála mást foglalni, mint egypár lőcsöt. A vagyona ugyanis felesége nevén van s az ingóságokat pedig rokonai és gyermekei igényelték ki. Meszes azonban régi jogokon tagja a képviselőtestületnek. A feleség adója ugyanis régibb rendelkezés alapján a férj adójába számit s igy ezen réven Meszes még az egyetlen, ki ilyen réven képviselő. Az incidens után a közgyűlés a miniszter azon leiratát tárgyalja, melyben az a városi reáliskola államosítását tagadja meg. A választások előtt egyszerre híre ment, hogy a városi reáliskolát az állam átveszi s igy megszabaditja a várost a tehertől. A hirt maga a kormánypárti jelölt hozta s ugratta a képviselőtestületet, hogy most kérje azt, biztosan megkapja. Akkoriban rögtön átláttunk a szitán s kifejezést is adtunk azon véleményünknek e lap hasábjain, hogy az a sok hűhó nem egyéb egy jó kortesfogásnál, minek tényleg sokan felültek az önzetlenebbek közül s a város érdekeit tartva szem előtt, le is szavaztak a kormánypártra. De most, hogy a miniszter tagadó válaszát kellett tudomásul venni, sajnálták. Csak ugy zúgott a terem a felkiáltásoktól, mikor a főjegyző a leiratot felolvasta: Nem igy beszéltek a választások előtt! Kortesfogás volt! Ámitás ! Csak azért maszlagoltak, hogy kormánypárti képviselőt küldjünk! stb. Nagy Antal reáliskolai igazgató tűzről pattant szónoklatban mondta, hogy e csalódásnak csakis a politikai fordulat lehet az oka. Azért ő mégis megoldhatónak véli a reáliskolai kérdés rendezését. A reáliskola mostani állapotában tarthatatlan, tehát kéri a közgyűlést, határozza el, hogy felir a hercegprímáshoz, miszerint a váruton (?) ajándékozzon telket a reáliskolának. Az épület költségeit pedig közadakozás (?) utján szerezné be a város. Addig pedig, mig ez felépül, kérjen a város a szakminisztertől egy tornahelyiséget. A közgyűlés meghallgatta a beszédet, aztán csendben elhatározta, hogy elég a csalódásból egyelőre s viseli tovább a nehéz gondot, az iskola épületét pedig a vakációban úgy a hogy lehet renoválja. A közgyűlés ezután rátért a szent István napja méltó megünneplésének tárgyára. Ugyanis nagyobb bizottság alakult a társadalom minden rétegéből, mely az országos nemzeti szövetség felhívására Esztergomot óhajtaná a szent István napján tartandó országos ünnepség'ek központjává tenni. A bizottság javaslata méltón az országalapító szent király emlékezetéhez, tervezetet készitett, mely tényleg, ha ügyes rendezőkre bizatik, országos ünnepség színhelyévé tenné Esztergom városát. A bizottság javaslata szerint a nagy és szent király emlékét elsősorban is maradandó emlékkel jelölnénk meg\ Szobrot kellene — úgymond — állítani szent Istvánnak. Költségeit gyűjtéssel fedeznék. Továbbá: diszmise a főszékesegyházban és díszközgyűlés a Széchenyi-téren. A közgyűlésen mindenkor Esztergom vármegye főispánja elnökölne. Ünnepi lakomát kellene rendezni lehetőleg a szabadban. A lakomán egy gyűjtéssel megszerzendő szent István serleggel ünnepi szónok beszélne szent Istvánról. Országos népünnepély volna rendezendő különféle versenyekkel és mulatságokkal, végül javasolja a bizottság, hogy kerestessék meg a hercegprímás aziránt, hogy az ünnepre tegye zarándokhelylyé szent István szülőhelyét. A közgyűlés elfogadta a tervet és megbízta a bizottságot a további intézkedéssel. Következett ezután Adorján Jánosnak azon indítványa, mely a helybeli iparosok és termény árusok helypénzfizetési kötelezettségét célozta eltörülni. Hosszú és épen nem parlamentáris vita fejlődött ki a kérdésből, ép ugy, mint az előbbi közgyűlésen, mikor Adorján javaslatát először tárgyalták. Ezen tárgynál szólalt fel Helcz dr. és a polgármester a tanácskozás ilyetén csúnya módja ellen. Akárki érvelt, akárki beszélt a javaslat mellett, vagy ellene, mint az orkán zúdult fel a tömeg : szavazzunk ! szavazzunk ! A tanács ugyanis a helypénz fentartását javasolta, mert ebből a városnak évi 3600 kor. jövedelme van s ezt a mostani időkben nehezen nélkülözné. Szavazásra kerülvén a dolog, a közgyűlés 52 szóval 50 ellenében elfogadta Adorján javaslatát, azaz eltörülte a helypénzt s egyúttal utasitotta a tanácsot, hogy a helypénzszedési szabályrendeletet újévtől igy módosítsa. Ezután még több apró ügy keretében tudomásul vette a képviselőtestület az alispán határozatát, melylyel a legutóbbi közgyűlésnek a helyettes rendőrkapitány ellen rendelt fegyelmi határozatát utasítja el, és 6 heti szabadságot adva Kollár Károly gazdasági tanácsnoknak, a gazdasági tanácsosi teendőkkel Rothnágel Ferenc főjegyzőt ; a helyettes polgármesteri teendőkkel pedig Hoffmann Ferenc tanácsost bizta meg. HIREK. Krónika. Pongrác, Szervác, Bonifác A jó fagyos szentek, Az idén is dideregve, Fázva megjelentek. Vacogtatja a fogát Nap úr is az égen . . . Szó ide — szó oda —: de, Hideg volt e héten. Pedig a jó szentecskék Nem tehetnek róla, Hogy ünnepük a ködöt Határinkra rótta. S hogy a fagyot és deret A nyakunkra sózták . . . Nem bántják ők a magyart . . . ! — Egyik sem volt osztrák! Pongrác, Szervác, Bonifác, Fagyos szentek napja . . . Eló' csak a felöltőt, Ki még be nem — >csapta* ... 1 Sőt, ha van, ki megtette, Váltsa csak ki újra, Mert hisz' máskép nem mehet Az esti korzóra. Hanem csitt! ne zümmögjön, Kinek pénze nincsen . . . A városnak volt esze, Hogy magán segítsen: Füstölög a »Nagy-piac,« Fűtve sok vaskályha: Aki fázik, járjon ott, Enyhe meleg várja. Pongrác, Szervác, Bonifác, Elmehettek már most, Kifogott im rajtatok A bölcs, ősi város . . . Vesztett csata . . . szaladtok . . . Pedig nem is bomba, Hanem egy-két vaskályha Füstöl Esztergomba'. * Napokban egy falusi Bácsi a nagy füstben, Megkérdezte tőlem, hogy Mit főznek az üstben. — Kétfejű sast, bácsikám ! — Szóltam oda néki. — Instálom hát alásan: Megszabadna nézni? — Nem azt, bácsi, magyarnak! (Köztünk legyen mondva), De, ha magyar rátekint, Kinyilik a torka. — Ejh, — hát mikor koppasztják Dédelgetve, szépen: Egy szál toll a farkából Nem juthatna nékem ? — Csúnya jószág az nagyon, Vájjon minek lenne ? Kétfejű sas tollába Kedve kinek telne? — Od'adnám a jegyzőnknek, Bánatát elűzné S fogadok, hogy még ma a Kalapjához tűzné . . . Regős. Vármegyénk közügyei. Horváth Béla elnöklete alatt szerdán tartotta meg a vármegye közigazgatási bizottsága május havi ülését. Andrássy János kir. tanácsos, alispán jelentésében beszámolt a közigazgatás keretébe vágó eseményekről és elsőbben is azon rettenetes tűzveszedelemről tett említést, mely legutóbb Farnád megyebeli községet sújtotta. Hivatalos adatok alapján megállapították, hogy ez alkalommal Farnadon 40 ház égett le. Az összes kár 68.000 koronára rúg, miből biztosítás útján 30.000 korona térül csak meg. A tűzkárosultak felsegélyezésére az alispánhoz a kormány 500 koronát, a Jó Sziv Egyesület 400 koronát, az Esztergomi Takarékpénztár 10 koronát, Kaveggia Kálmán lévai róm. kath. hitoktató pedig 50 koronát küldött be. Az alispán jelentésében a kivándorlásról szólva, kimutatást terjeszt be, mely szerint március hónapban 24 felnőtt egyén vándorolt ki. Három kivételével ezek mind Amerikába mentek. Az elmúlt hónapban a vármegyénél 21 fegyelmi ügy volt folyamatban, melyből egy, Dóczy Antal fegyelmi ügye végződött be 200 kor. pénzbüntetéssel. Bárczy Leó kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentéséből közöljük, hogy április hóban egyenes adókból 12516 korona folyt be, 406901 koronával kevesebb mint az előző év április havában. (Ex-lex.) Hadmentességi dijból 204 korona folyt be, csökkenés a mult évihez képest 406 korona. Bor- és húsfogyasztásból 50195 korona, itt már emelkedés van: 585 korona. Bélyeg és jogilletékbol 41594 korona, emelkedés 8141 korona. Illetékegyenértékből 43165 korona, emelkedés : 5727 korona. Behajthatatlanság vagy efféle miatt 289 korona összegű adót kellett áprilisban törülnie. Seyler Emil főorvos jelentésében előadja, hogy a vármegye egészségügye az elmúlt hóban a párkányi járást kivéve, kedvező volt. Meghaltak : Esztergomban 46-an ; az esztergomi járásban 82-en ; a párkányi járásban 99-en. Összesen 227-en. Ezeknek 19*38 százalékát tüdővész okozta. A Kolos kórházban 218 beteget ápoltak az elmúlt hónapban. A többi szakreferensek a rendes megszokot állapotokról tettek jelentést. * Nagylelkű adomány. Rózsa József pozsonyi kanonok a bibornok hercegprímás közeledő aranymiséje alkalmából 50 koronát adományozott alapitványkép az érseki tanítóképző segitő egyesületének. E nagylelkű ténnyel a nevezett adományozó a legméltóbban ünnepli a jubiláló főpásztort. Kívánatos volna, hogy az adott példa minél több követőre találjon és egy hatalmas »Vaszary Kolos« alapítvány támogassa az érs. tanítóképző nemes munkáját. A főpásztor iránti tiszteletnek nemesebb és eredményesebb kifejezést gondolni is alig lehet. * Városunk legújabb doktora. Mattyasóvszky Kázmér, a pannonhalmi sz. Benedek-rend tehetséges, szorgalmas tagja, Mattyasóvszky Lajos lovag, a kath. kör nagyérdemű elnökének fia, f. hó 10-én tette le jeles eredménnyel a budapesti tudomány-egyetemen a fizika, mathézis és bölcseletből a doktorátusi vizsgát. Ünnepélyes doktori promóciója holnap lesz az egyetemen. * Esküvő. Krautner Albert 76-os gyalogezredbeli kapitány f. hó 18-án vezeti oltárhoz a helybeli gör. kel. templomban Jovits Mária bárónőt, Sasic Gábor 76-os őrnagy leányát. f Csávolszky József c. püspök, váci kanonok, főtanfelügyelő egyházmegyéjének, székvárosának, ismerőseinek, barátainak és tisztelőinek nagy fájdalmára a mult hét keddi napján, május 9-én d. e. féltizenkét órakor 62 éves korában csendesen elhunyt. Nemcsak Vác városa, egyházmegyéje, hanem a magyarországi kath. tanügy is egy lelkes és agilis tanférfiút veszített ő benne. Apostola volt minden jóra törekvő mozgalomnak és ezekben oly fáradhatlan munkásságot fejtett ki, hogy sokszor, de nagyon sokszor az idő viszontagságaitól kopott reverendájával csak pamlagára dűlve pihente ki késő óráig terjedő munka fáradságait. Jellemző, hogy mikor beteg lett, nem ismerte el abbeli állapotát és a város polgárai hallván a hirt, bámulva kérdezték: »hat ráér beteg lenni? hisz soha sem ért rá!« Széles körű, művészetkedvelő, nagy tudással és páratlan szivjósággal biró ember volt. Bizonyítják ritka értékű képtára, porcellánedény gyűjteménye, könyvtára, a tanitók és szegény emberek gyermekei számára létesített két konviktus stb. A nevezetes férfiú, a nemes keblű főpap f. hó 11-én történt temetésén dr. Walter Gyula prelátus-kanonok, főtanfelügyelő vett részt Bertalan Vince tanítóképző tanár és Fekete Árpád titkár kíséretében. A magyar kath. tanítók országos segélyalapja nevében adtak kegyeletüknek kifejezést egy gyönyörű koszorúval, amelyen kék selyem szalagon a következő felirat diszlett: »Felejthetetlen jótevőjének az országos kath. tanítói segélyalap.« Áldás és béke lengjen emlékezetén! *Az egyházmegyei eucharisztikus társulat igazgatójává O Eminenciája az elhunyt dr. Csajka Ernő" helyébe dr. Babura László szemináriumi tanulmányi felügyelőt nevezte ki.