ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-08 / 2. szám

seben; most a kofmánypálcát nem csak a hátán érzi, hanem a kezébe is foghatja: ré­gente a kormánypálcának csak egy vége volt, most már kettő van, az egyiket a nép foghatja. Most tehát már a nép meg­szenteléséhez több kell, most már arra is kell őket tanitani, hogy mikép kell a kor­mánypálcához nyúlni, e szent pálcát forgatni, vagyis manap a népet már politikára is kell tanitani és begyakorolni, isten szerinti poli­tikára. — Első politikai kötelességünk olyan parlamentet összeállítani, mely istentől fél, ez pedig a választó néptől függ. Ki lehet ebben a katholikus népnek hivatottabb taní­tója és vezére, mint a papja? Tehát nem igaz Füzet francia érsek elve, hogy szent papokra van szükség, nem politikus papokra. Az igaz elv ez: szent és politikus papokra van szükség. Szent és politikus papokat kérünk! Élet-halál harc. Választások előtt. Ütött a válságos óra. Magyarország törté­nelme fordulóponthoz ért. A januári választáso­kon fog eldőlni, vájjon alkotmányos ország ma­rad-e Magyarország vagy egy Bécsből dirigált minisztérium önkénye fogja-e teljhatalommal oda­fejleszteni az ország sorsát, ahova akarja. A vá­lasztásokon ugy sem érvényesíthette a nép eddig igazán alkotmányos szabadságát a liberális rend­szer alatt, legalább a parlamentben volt még szólásszabadság, s a liberális kormány kegyel­méből bekerült néhány szál ellenzéki képviselő védte némileg az alkotmányt. Most azt is el akarják törülni, és Tisza kockára tesz mindent féktelen ambícióból, csakhogy uralmon maradjon. Rászabadítja az országra a hivatalos szolgasere­get, mely az ország feldarabolását is keresztül hajtaná szolgalelküségében, és olyan választások lesznek, melyekhez a Bánffy-választások szelid nyomások voltak. Valóságos élet-halál harc lesz tehát. Mint hirlik, decemberben a bécsi körök el akar­ták ejteni Tiszát, és visszahívni Széli Kálmánt, de Tisza mindent megígért, amit az aulikus körök és a közös minisztérium a magyar alkotmányból áldo­1 zatot kérnek, csak igy és ezen célból nyert Tisza felhatalmazást a választásokra. A vár alsó részén vannak a hadifoglyok nyirkos börtönei, hol sokszor éveken át kell pe­nészes kenyéren és poshadt vizén sinlődniök, mert a török a felebaráti szeretetet talán a koránban is igy olvasta. A keskeny nyilason csak olykor, olykor téved be a napsugár s a lég. Egy ilyen kicsiny cellában szenved egy deli ifjú Csévi Zoltán, a nemes Csévi-család sarja, elfeledten s talán meg is siratva. A küzdésből ide dobta őt a sors, nem érheté az a dicső halál, mely oly jól illik az ifjúhoz; s a mint a magasba törő madár szárnyszegve hullott ide, hol a leg­iszonyúbb halálnál is borzasztóbb halál fenyegeti őt, mert nem csak a test fonnyad el, de a lassú hervadást érzi a lélek, a sziv. Az a lélek, mely nemesbbre, dicsőbbre vágy, a szív, melynek leg­tisztább szerelmébe, a legönzetlenebb érzelmek eszményképe ragyog, s az ezekért feltörő vágyak hiába erőlködnek; újra meg újra visszaesnek, mint a madár szárnyai és igy pusztul el, múlik ki, mint a legnyomorultabb. Fejét tenyerébe hajtva, gondolatai elszállnak messze . . . messze, a Cs . .. várába, hol szerelmét, mindenét hagyta. Egy kicsiny csillag rezgő fé­nyén elmereng, hosszan . . . hosszan . . . Beszél hozzá édes szavakat, mintha abban is őt látná, mintha az is róla beszélne, s ő nem érheti utói a röppenő gondolatot! Csendes merengésében rá­borul a bűvös álom, s most szabaddá lesznek a vágyak, a szív, mert a lélek egy más világba költözött . . . A néma csendben egyszerre fölnyílik az az ajtó és izgatottan Zahida lép be. Bő köpönye alól kicsiny mécsest vesz ki s az alvó ifjú arcába Ilyen körülmények közt hazaárulás a Tisza­párti jelöltekre szavazni. Mindenkinek erkölcsi és hazafiúi kötelessége sikra szállni és a Tiszapárti jelöltek kibuktatására minden megengedett esz­közzel küzdeni. Választási tudósításaink a következők: Ipolyság. Az egyesült ellenzék nagy lelke­sedéssel fogadta Ivánka Oszkár, a természeténél fogva ellenzéki temperamentumu parlamentárius­nak jelölését. A mult választáson a néppárt 937 szavazatot kapott. E nagy szavazat-contingensre Ivánka feltétlenül számithat. Egegh, Szalatnya, Gyerk, Kemence, Rakonca, Drégely-Palánk, Ber­nece mind tiszta néppárti községek. Galántha. Eszterházy Mihály grófnak eddig nincsen ellenjelöltje, kár is volna minden erőlkö­dés. A kerület egyedüli ellenzéke a néppárt most ezerre rugó szavazattal támogatja a most már el­lenzéki Eszterházyt. Szakolca. Itt Csernoch János dr. a kerület volt népszerű képviselője újra egyhangúlag meg lesz választva. Ezúttal még a kerületben levő egy-két protestáns községek is reászavaznak. Morva-Szí.-fános. Dr. Kubina József ügyvéd, ki már két cykluson át képviselte a kerületet mint néppárti képviselő, újra meg lesz választva. Galgóc. Meszlényi Pál néppárti képviselő némileg kedvezőtlenül hangolta a kerületet, mert nem sokat járt el oda, azért jelölés még nem történt. Nagyszombaí. A kerületnek már két jelöltje van, u. m. Kollár Márton, nemzetiségi jelölt és Vermes Zoltán szolgabíró, szabadelvű. De hir szerint fellép dr. Halmos Ignácz is néppárti pro­grammal, ki most épült fel betegségéből. Eszfergom szab. kir. város polgárai tökéle­tesen megunták már Frey Ferenc sunda-bunda politikájának támogatását, s ezért egy értekezleten elhatározták, hogy a tettek mezejére lépnek. Egy küldöttség járt a napokban Budapesten az egye­sült ellenzék vezető bizottságánál,, hogy a város részére jelöltet kérjen. Az egyesült ellenzék Esz­tergomban dr. Kmetty Károly egyetemi tanárt szándékozik felléptetni, mi általános örömet kelt a városban. Az ellenzéki város tehát megtalálta jelöltjét, csak most az a fő, hogy kitartson mel­lette, és a sógor-koma politika ne győzedelmes­kedjen a jóakaraton. Az ellenzéki polgárok vezetői a mai aapon tartandó értekezletre a következő lelkes felhívást bocsátották ki : Polgártársak ! Szeretett hazánk alkotmánya veszélyben van ! Alkotmányos érzelmű királyunk elrendelte, hogy kérdeztessék meg az ország népe, az ő hű magyar nemzete, vájjon helyesli-e a kormány erőszakos politikáját, vagy akarja-e valahára, hogy az ország független és szabad legyen. tartja. Itt láthatja végre őt és mély tüzű fekete szemeit rászögezve nézi. S oly szép az alvó ifjú azokkal a hosszú lecsukott szempillákkal, azokkal a férfias, vállára hullámosan omló gesztenye für­tökkel, azzal a sápadt arccal, melyet a piros seb­forradás még nemesebbé, fenkölttebbé tesz. Most édes mosoly vonul el ajakán és alig hallhatóan susogja: »Margot, Margot, csak téged szeretlek!« Zahida lázban égő arca megrándul és hal­kan, fájdalmasan susogja utána: »Csak őt szereti!« . . . »Csak őt szereti!« . . . Kezét erősen szorítja szivéhez, mintha annak hangos dobogását akarná csitítani, büszke alakja fölegyenesedik, kinos harc dúl keblében. Azért menti hát meg, hogy visszaadja annak, a ki tőle elrabolja? »De ha itt hagyná szenvedni, vájjon szeretné-e akkor . . ?« Dacos vonásai átszeli­dülnek, a fájó lemondás hatja át arcát, s csendes megnyugvással rebegi: »én azért szeretni fogom örökké . . . örökké . . !« Kezével gyengéden megérinté az ifjú vál­lát és fölkelté őt. Zoltán meglepetve ugrik fel, s méla tekintetét Zahidára függesztve, csodálkozva kérdezi: — Ki vagy te? Miért jöttél ide? Miért raboltad el még álmaimat is? — Allah veled ! Bocsáss meg déli keresz­tény, de ne kérdezd, mi hozott ide. Föl-föl, te rád várnak. Fogd e hágcsót és e tőrt, s menekülj, vidd el mi még volt e kebelben oltsd ki lángját, tedd semmivé szerelmét, büszkeségét . . . aztán jöjj el újra s éles fegyvereddel döfd keresztül a »Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok !» Rajtunk áll tehát választó polgártársak, hogy ezen egész jövőnket, hazánk fel vi ragozását és a szabad nemzeti fejlődést irányító és biztosító kér­désre a kellő és helyes feleletet megadjuk ! Városunk szabadon gondolkodó és érző pol­gárai, hozzátok szólunk! ! Tömörüljünk erős és egységes párttá. Alakítsuk meg az esztergomi egyesült ellen­zéket és vezessük diadalra a függetlenség zászlaját! Ennek megbeszélése végett f. hó 8-án, va­sárnap d. u. V23 órakora »Fürdő«-szálloda nagy­termében szervezkedő értekezletet tartunk, amelyre Esztergom szab. kir. város ellenzéki érzelmű sza­vazó polgárait meghívjuk. Jelenjünk meg mindannyian! Az ország, az alkotmány és nemzeti létünk követeli ezt! A szervező bizottság. Dr. Kmetty a közel napokban Appo?iyi gróf, Ugrón Gábor és Lukács Gyula társaságában ér­kezik Esztergomba. Frey Ferencet, a szabadelvű pártban, vagy inkább Tisza oldalához ragadt volt képviselőt egy szomorú társaság tegnap délelőtt kérte fel a je­löltség elfogadására. Akik ott voltak, jóformán FYey meghívására mentek lakására. Frey nem sok kilátással kecsegteti magát, mit okosan tesz, mert Esztergom polgárai is tisztán látnak már. Nagyon kevesen vannak Frey mellett s azok, akik Tisza István mamelukhadát éppen Frey F"erenccel akarják szaporítani, teszik ezt nem meg­győződésből, hanem a szabadelvűségben csődöt fogó volt képviselő iránti szánalomból. Azon híresztelés, hogy Frey az állami reál­iskolát szerezte meg Esztergomnak, mese, mert a minisztereknél járt küldöttség még csak a kezdeményezés szándékát sem fedezte fel az illetőkben. Ez csak egy rosszul megválasztott kortesfogás volt, minek forgalomba hozásához s a küldöttségnek Budapestre csőditéséhez jó adag vakmerőség" kellett, mert még nincs itt farsang" vége, vagy április elseje, hogy Esztergomot ilyen hecceknek tegye ki Frey Ferenc, azért, hogy maga mellett hangulatot keltsen. Dr. Kmetty mérkőzése Freynek bukásával fog végződni, mint azt az eddigi jelek mutatják. Dorog választó-kerület polgárai erősen tömö­rülnek már a kibontott ellenzéki zászló alá. A kerület lelkes és ügybuzgó papsága úgy mint a legutóbbi választások alatt, most is az ellenzéki jelölt mellett foglalt állást. Az ellenzék ezen kerü­letben is összetart s közös erővel iparkodik meg­buktatni a hires makkaó főnököt Szaczelláry Györgyöt, ki a doroghi mandátum révén jutott be azon körökbe, mely vágyainak netovábbját képezte. Szaczelláry ellenjelöltje Zlinszky István képességeinél fogva is messze felülemelkedik Szaczelláry hiúsággal telt egyénisége fölött. Szinte csodálatos, hogy Szaczelláry kapaszkodó kifosztott szivet, s akkor halld meg végső sóha­ját ... ! Allah veled! S mint jött, ugy távozott, magára hagyva a csodálkozó ifjút, ki szabad léget érezve sietve ereszkedett le a bástya falán, s a Duna hullámaiba vetve magát, az éj sötétjében rohanva menekül, mintha vágyait, gondolatait akarná megelőzni. Zahida most már félelem nélkül haladt" fel a béghez, hisz ő mentve van, mentve és tőle talán örökre elszakítva. Csendes könny szivárog szép szemébe és zokog soká, hisz első igaz sze­relmének tünését siratja. Mintegy másfél század elmúlása után, végre ütött a félhold hanyatlásának órája is. 1683. év szeptemberében Bécs fölszabadul és a győzelem híre bejárja egész Európát, remény­nyel töltve el az olyan régóta szenvedő magyar nemzet kebelét is. Egymásután szabadulnak fel a Duna-mel­léki várak is. Még ugyanazon évben Párkány is fölszabadul s a győzelmes seregek már Eszter­gom falait kezdik ostromolni. Október 24-én rohammal veszik be a Vízivárost s már a felső­várat támadják meg. Ott van a küzdők között az ifjú Csévi Zol­tán is elől mindenütt, halavány arca kipirul a I hosszú küzdelembe, igy éri el vitéz katonáival azt a kaput, amelyen át menekült fogságából, föltűnik előtte megmentő hölgyének sugár alakja s most kétszeri erőt érez karjaiban, hogy egykori szen­vedéseinek helyét most szabad lélekkel, szabad szívvel láthassa. Ekkor hirtelen kinyilik a kapu és a legvitézebb törökökből kiválogatott csapat

Next

/
Oldalképek
Tartalom