ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-31 / 53. szám

nek megáll az esze, mikor a pápai állam hivatalnokainak fizetését összehasonlítja pl. a magyar kormány hivatalnokainak fizetésével. A különbség óriási. S X. Pius mégis bölcsen intézi el sorsukat. Igaz, hogy a hivatalnokok számát egy kissé leszállította, de miért ? mert kevés volt a Péterfillér. Semmiből nem lehet valamit fentartani s kormányozni. Azután már csak az elaggott és következőleg a szolgálatot tovább teljesíteni nem tudó tisztviselőkről is kell a pápának gondoskodni. E célra, nyugdíj cimén 1.500,000 líra utalványoztatik ki évenkint. Végre 1,200.000 líra fordittatik minden esztendőben a kath. iskolák és missiók segélyezésére. Főleg ez utóbbiakra rengeteg sokat költ a pápa. Pogányok között buzgólkodó hithirdetőink nem lehetnek el alamizsna nélkül. Mennyi kárt szenvedtek 1900-ban Kínában, a hol a pogányok földúlták a kath. missiónak igen sok épületét. A leégett templomokat, házakat miből építsék föl, ha a pápa nem segiti őket ? Az a közadakozásból összegyűjtött kis összegecske, melyet a kath. hivek küldenek a missiók céljaira, ugyancsak nem sokat segíthet a hithirdetők nehéz s iszonyú nagy önmegtagadással járó sorsán. A mióta az olasz szabadkőműves és liberális kormány, a franciák módjára kiküszöbölte a hittant a kath. iskolákból, a pápának a hitoktatók és tanárok javadalmazásáról is kell gondoskodnia otthon. Azonkívül van Rómában még négy pápai főiskola, ezeket a pápa tartja fenn. Egyike eme iskoláknak, melyekben a világ különböző tájairól összesereglett ifjak s leendő misszionáriusok nyernek kiképeztetést, bizony horribilis öszszegre szorul. S hogy ha ezen rendes kiadásokhoz, melyeknek teljes összege körülbelül 7.160,000 lirát tesz ki, hozzávesszük a rendkívülieket ? . . . Pedig ezek is gyakran üritg-etik a pápa erszényét. Igy pl. nem rég a kalabriai földrengés szerencsétlen áldozatainak is küldött X. Pius egy tekintélyes összeget. Azután itt van Franciaország, hogy azzal mi lesz, csak a jó Isten tudja. Nehéz idők várnak reá. Ime, mindezeket figyelembe véve, nem csoda, hogy Németország és Ausztria katholikusai felhívást bocsátottak közre hitsorsosaikhoz a Péterfillér felajánlása ügyében. Magyarország katholikusai ne maradjanak tehát hátra német és osztrák testvéreik mögött. A fődolog a Péter-fillér ügyének szervezése. Praktikus szervezés által egyszerre kétszerannyi adomány folyna be, mint legutóbb. Az első feladat itt a »Péteriül érek« perselyének visszaállítása! Keresik-kutatják a Péterfillérek elmaradásának okát, pedig az nincs messze. Hat év előtt adta ki t. i. Rampolla biboros-államtitkár az impraktikus rendeletet, hogy a »Péterfillérek« perselyét kasszálják és helyébe egy más persely állittassék »Adomanyok kath. celokra« címmel. A cél az volt, hogy igy a missiókra szánt adományok is Rómába folyjanak, miután a pápa tartja fenn a missiókat. Azonban ily absztrakt és népszerűtlen címre úgyszólván semmi sem gyűlt egybe. Nem lett volna célszerűbb a megható cimű »Péterfillér« perselyeit meghagyni, s mellette legfeljebb egy más szintén könyöradományokra inditó perselyt a »Missiók« címére felállítani ?! Továbbá vissza kell állítani azon régi szokást, melyre az öregebb papok még emlékszenek, hogy az év egy-két nagyobb ünnepén (Újév, Péter-Pál) a templom-persely az összes kath. templomokban az egyház feje számára szedessék, s ezt a szentbeszédben a néppel tudassák. Más intézkedés úgyszólván nem is szükséges. E két egyszerű, minden tolakodás nélküli és senkire terhet nem rovó eljárással egyszerre biztosithat a kath. világ közös atyjának annyi jövedelmet, a mennyi XIII. Leó alatt volt, sőt ennél többet is, úgy hogy megfelelhet »a világ legnagyobb jótévője« hivatalának. Minő civillisztája van egy világi monarchiának a pápához képest, és mit érez amabból az emberiség azon jótéteményekhez képest, melyeket a pápa gyakorol péterfilléreivel ? ! Justus. Szabó Mihály kudarca. B. Szabó Mihály, volt esztergommegyei főjegyző, most kinevezett honti főispán december 28-ikára tervezte bevonulását Selmec- és Bélabányára. Mikor kinevezése után még emberekkel is érintkezett, kijelentette, hogy Selmecen egész simán fog lefolyni a dolog s ha ott installálják, mint esküt tett főispán jelenik meg Ipolyságon, hol bizony nem fogadják ugy, mint Selmecen. A selmeci simaság már lezajlott s mit vár Szabó Mihály most már Ipolyságon ? Selmecen az állami hivatalok és intézetek kis központjában ugy fogadták, amit ő nem, de mindenki előre látta. Szabó Mihály a jó selmecieknek pecsétes levelet küldött, hogy 28-án leteszi az esküt. Másnap, karácsony ünnepén a selmeci kőházak régi falain a következő hirdetmény jelent meg : Polgártársak ! Egy pikulás a hazaáruló bandából vállalkozott rá, hogy e nemes városban a Bachok szerepét játsza. Ez, az utca söpredékével szövetkezett üzérbanda csalódik, ha azt hiszi, hogy nálunk aratni fog. Polgárok! Ne hagyjuk, hogy minket egy pikulás táncra kényszeritsen ! A nemzet szabadságának élnie kell! Pusztuljanak innen ellenségei. Meg ne tévedjen valaki, hogy n

részt vegyen abban az installáló komédiában. Őrizze meg mindenki hazafiúi becsületét! Résen legyünk! A rendőrség utasítására utcai suhancok ezt a plakátot letépték, de másnap már ismét a falak szép kilátásban, Svédország legnagyobb hegyének a Kőnigsgebirge (2218 mix.) magas ormának szemléletében s hosszas csúszkálás s egy pár cipőtalp árán leevickéltünk a hegytetőről. Útközben hallottuk a sziklarobbanások iszonyú dörgését, a midőn 30—40 kgr. dinamit repesztette ágyudörrenéshez hasonló zajjal a vasérccel telitett sziklákat. Lenn egy kis meglepetés ért. Kirunában több helyen is láttuk és nem tudtuk elképzelni, hogy miért viselnek az emberek, férfiak és nők vegyest, fátyolt (schleiert.) Az igaz, hogy ez a fátyol közönséges szúnyogháló volt, a melyet ugy húztak a fejükre, mint a zsákot, hogy a nyakukat is eltakarja. Mikor aztán leértünk, keservesen tapasztaltuk, hogy Kiruna környékén találhatók a felföld legcsipősebb apró legyei és szúnyogjai. Olyanok mint a moszkitók Olaszországban. Ha megcsípik az embert, két napig tapogatja a feldagadt nyomukat, akár a pólósét, mely tudvalevőleg magyar vendéglők megszokott háziállata. Útközben barátságos beszélgetésbe elegyedtünk egy derék svéd mérnökkel. Persze szőnyegre került a svéd-norvég, illetőleg a osztrák-magyar unió meggubalyodása. Nohát annyi bizonyos, hogy azon a bizonyos szőnyegen ő a norvégokat, mi pedig az osztrákokat ugy kiporoltuk, a menynyire emberi erőnktől, illetőleg a német tudományunktól tellett. A külömbség legfeljebb annyi lehetett, hogy mi nem egészen adtunk neki igazat, ő azonban mindent készségesen elhitt, a hogyan a svarcgelb sógort letárgyaltuk. A szállásunkra éjféltájban értünk. Nappali világosság vett bennünket körül. Másnap vasárnap lévén, a borotválkozást feltétlenül szükségesnek találtuk. S nem is volt mindennapi mulatság, mikor éjfél után egy órakor a függönyök mögött nem lámpafény, hanem az éjféli nap tiszteletteljes fénye mellett gyakoroltuk az ábrázatunkon a borbélyművészet minden képzelhető finomságát. Julius 16-án vasárnap, Karmelhegyi Boldogasszony ünnepén bucsut vettünk Kirunától. Véletlenül emléket is vittem magammal. Nem szúnyogcsípést, hanem egy iramszarvas szarvat. Az állomáson egy csenevész lapp árulgatta s nekem roppantul megtetszett a kacér, tizenegyágu szarvacska, nem lévén magasabb három és szélesebb két arasznál. Ezt cipeltem magammal három héten keresztül, természetesen mindenütt méltó feltűnést keltve vele. Szegény lapp egy potom koronáért vesztegette. Kirunától északnyugat felé a norvég határ irányába vettük utunkat. A vidék mindinkább zordonabb lett. A fák jóformán teljesen elmaradtak s csenevész bokrok, meg a védettebb helyeken gyökeret vert virágok mutatták, hogy a természet nem szánta teljesen pihenésre magát. A kopár sziklák fehérsége szinte égette a szemünket. Itt-ott a hegyszakadékból elővillogott a vakitó fehér hó, hirdetve a tél hatalmát, melyet a napsugár alig képes valaha legyőzni. előtt álltak a járókelők s olvasták a kövér betűket. A második plakát, melyből bőven jutott osztogatásra is, igy szólt: Bum-Bum ! Kedves Publikum! Alulírott közkereseti társaság értesiti a n. é. közönséget, hogy Selmecbányán és vidékén kötendő ügyletekre nézve cégünk jegyzésével utazónkat: Szabó M. Jakab urat biztuk meg. Nevezett utazónk vételügyletekkel van megbízva s már a napokban megérkezik. Közvetítésével veszünk: zálogcédulákat, polgári becsületet, áruló szót a magyarok hazájára, csődtömegeket, elgyengült váltókat bármely összegre, mindenféle adósságokat, züllött existenciákat stb. Üzletünkben alkalmazást nyernek szolgalelkek, fásult szivek, a külszolgálatra csavargók. Vidékre képviselők magas jutalék mellett felvétetnek. Értesítjük egyúttal a k. publikumot, hogy eladási osztályunkban dúsan felszerelt raktárt tartunk: báróságokból a legújabb divat szerint; ugyanott kaphatók: grófságok, kamarásságok, udv. és kir. tanácsosságok, érmek, érdemkeresztek ; továbbá átkok saját árban, szitkok, gyalázások s egyéb honfiúi kívánalmak meglepő választékban. — Árjegyzékkel s eddig elnyert címeink gyűjteményével kivánatra ingyen szolgálunk. Versenyképesség kizárva az egész világon!! Elismerő nyilatkozatok az ország minden részéből!!! Legmagasabb összeköttetések !!! Kérjük ügyelni védjegyünkre!!! Budapest, 1905. december hó. Fejérváry Jakab s. k. Kristó Izrael s. k. Lányi Jakab s. k. A bányász- és erdész-főiskola ifjúsága már a kinevezéskor gyűlést tartott, melyen 93-an szavukat adták, hogy mint a katonák, mindennek alávetik magukat a vezetők parancsának. Erre elhatározták, hogy Szabó Mihály kinevezett megyefőnök bevonulását meg fogják akadályozni, vagy ha ezt nem lehet, ugy illő fogadtatásban részesitik. Választottak egy 10 tagu vezérkart, mely mindnyájuk nevében intézte a dolgokat. A törvényhatóság tagjai, a város tisztviselői és minden polgára egyöntetűen jártak, el. Kimondották a legteljesebb bojkottot. Szabó Mihály már 27-én indult el Esztergomból. Soltész István, a honti főispánok régi titkárja nem fogadta el a dicsőséges kalauzolást, tehát kerített magának a megyefőnök egy más titkárt. Kutassy Ágostont, az Esztergom vármegyéhez Horváth Béla protekciója révén közig, gyakornoknak került kis idegent. Igy ketten, a reményeknek sötét éjszakájában elbotrogtak egész Hegybányáig. Itt nagyon kellemetlen dolgokat beszéltek Szabónak. A megjelent nagyszámú katonaság láttára az egész város mint a méhraj, az utcákon tolongott. A főiskola növendékei megkezdték működésüket. Bejárták a házakat és a tulajdonosokkal fekete lobogót tűzettek ki s rögtön hozzáfogtak egy gyászdiadalkapu építéséhez. Közben Szabó Mihály az előőrsnek Selmecbányára küldött embereitől értesült, hogy mi minden készül ellene. Bevonulási tervét tehát megváltoztatta s nem mint tervezte vonaton, hanem kocsin akart a városba menni. Még pedig ugyanabban az időben, mikor a vonat megérkezik. És hogy a népet félrevezesse és bevonulási útjából elterelje, három táviratot adott fel, mely szerint másnap vonaton utazik. Ámde a főiskolai ifjúság előőrsei is értesültek, hogy Szabó Mihály kocsin, huszárok és bakák között vonul be Selmecre. Ezt nyomban tudatták a Selmeciekkel s az ifjak az általuk ismert hegyi utakon hihetetlen gyorsan Hegybányán teremtek s a kincstári bányahivatalban megszállt Szabó Mihályt nem éppen hízelgő jelzőkkel hívogatták. Az ut Hegybányáról Selmecre a Szitnya-hegy lábánál vezet el. Keskeny és néhol szakadék melletti meredek ut. Ezen az uton az erdész-növendékek a fákat megfürészelték, hogy alkalmas időben Szabó Mihály kocsija elé döntsék. A megyefőnök hegybányai lakásán haditanácsot akart tartani s midőn ezen célból hir szerint a huszár-eskadron parancsnokát, egy arisztokrata kapitányt magához kérette, az kijelentette, hogy személybiztonságának megóvására ő vár intézkedést, mert ezért lett kirendelve s e célra fegyveres erővel igen, de tanáccsal nem szolgálhat. Szabó Mihály és kísérete Hegybányán három szobában volt elszállásolva. Egy nagyobb irodában két ágyban Ja megyefőnök és titkárja, egy kisebb irodában a szolga; a nagy tanácsteremben pedig a huszár-