ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-31 / 53. szám

ság parancsnoka és egy főhadnagy. Hegybányán ételt senki sem akart adni az utazóknak s igy a bányahivatal irodaszolgájának felesége főzöt jó meleg kávét. Másnap kora reggel utrakeltek. Kegyetlen hidegek járnak arra. A hegyek hóval vannak boritva és az utak oly síkosak, hogy alig lehet rajtuk közlekedni. Szabó Mihály és titkárja egy félfedeles kocsin mentek, de alig értek ki az útra, alkalmatlannak bizonyult a jármű. A megyefőnök kocsiját az uton többször megdobálták. A főiskolai növendékek a megfürészelt fákat három helyen ledöntötték az útra. Az országútról letérni nem lehetett, mert egyik oldalon szakadék, a másikon meredek hegy volt. A huszárság, mely közrefogta Szabó Mihály kocsiját, most leszállt a lóról és erős munka után lehengeritette az útról a hatalmas fenyőfákat. Ezalatt pedig B. Szabó Mihályt majd megvette az Isten hidege. Mikor a huszárság a torlaszokkal dolgozott, az adminisztrátor revolvert vett elő és azzal fenyegette meg a kocsihoz közeledni akaró ifjúságot, mely Hegybányától kisérte csúfondáros nótákkal. Mikor az ut tiszta volt, Szabó Mihály parancsot adott, hogy gyorsabban menjenek. Igy vélt szabadulni az akademistáktól, de ebben is felsült, mert az akadémisták sportedzett ífjak lévén, futólépésben követték a szánalmas csoportot. Ugy nézett ki az egész csoport, mint ha az akadémikusok kergetnék B. Szabóékat. A sikos, megfagyott uton a huszárok sem voltak képesek gyors tempóban menni. Minduntalan elcsúsztak a lovak. Tehát lassan kellett csak menni és a több helyütt ledöntött fenyőóriásokat eltávolítani. A város már 7 órakor talpon volt. A mesebeli gyászvárosok képét öltötte. Fekete lobogó volt minden házon, a gyászdiadalivre pedig mint egy akasztótára egy felöltöztetett babút húztak fel. Amint az első házakhoz ért a menet, özönével hullott a záptojás és a rothadt paradicsom. Domin, megyei hajdút, kit a volt főjegyző ur nem tudni mi jogon vitt magával Esztergomból, három záptojás érte. Az egyik saját bevallása szerint a vállán pattant el s oly rossz szagot árasztott szét, hogy majd lebukott a bakkról. A tojás Domin leírása szerint pecsétviasszal volt beragasztva s durrant mikor összetörött. Semmi folyadék nem volt benne, de nagyon rossz szagú volt. Természetes záptojás azonban több volt, mint ilyen. Egy záptojás egyik csendőrőrmesternek jobb szemén törött össze. Az üzletek mind zárva voltak s a tengernyi nép folyton szidta a megyefőnököt. »Mit kapott Fehérvárytól? Mennyiért adta el magát? Hazaáruló Jakab!« Ezek még szelid megszólítások voltak. A záptojás esőben Szabó Mihály beszélni akart a néphez, de a katonaság parancsnoka lebeszélte erről, tehát mentek a városház felé. Egyszerre egyik mellékutcából két megvadult szamár rontott a menetnek, egy-egy szalmabábbal a hátán. A szamarak fülében tapló volt, tehát leírhatatlan zavart csináltak. Óriási keveredésben, folytonos szitkok és záptojások között ért Szabó Mihály a városházára. Itt mikor kiszállt, halotthalavány volt, de mosolyogva közeledett Horváth Kálmán rendőrkapitány elé, ki hátralépett a kézfogás elől. Szabó Mihály csendőröktől körülvéve, ekkor egy rendeletet adott Horváthnak, hogy rögtön kézbesítse a tisztviselőknek. A rendőrkapitány egy szolgának adta át az irást s aztán Szabó felszólítására, hogy jelenjen meg szinte az installáló gyűlésen kijelentette, hogy ő és az alkapitány csak azért vannak jelen, mert kötelességük mindenkit megvédeni az esetleges bántalmazástól. Szabó Mihály kis várakozás után a közgyűlési terembe ment, de ott a csendőrökön kivül senkit sem talált. Nyomban egy mellékszobába ment s ott Kutassy barátjának egy jegyzőkönyvet diktált le s azt aláírva kijelentette, hogy a közgyűlést elhalasztja. A honti megyefőnök amint jött, oly csúfondárosan ki is vonult a városból. A tüntetésen a nők vitték az ifjúság után a legnagyobb szerepet. Mikor a megyefőnök a városházán tartózkodott, a főtéren a város hüléjét beiktatták Szabó Mihálynak. Egy rongyos nyulbőrös frakkot akasztottak rá, mellére pedig egy fekete-sárga kokárdát. A nép hajlongott a hüle előtt s egy okmányt állított ki részére, melyben a hülét Kristóffy honti főispánjának iktatja be. Ily csúfondáros módon még nem fogadtak sehol megyefőnököt. Szabó Mihály, ki különben tudásával és szorgalmával jobb sorsot érdemelt volna, ki, ha hű marad az őt istápoló ellenzéki Esztergom megyéhez, szertelen kapaszkodásában ime felmászott a szégyenfára, ahol mindenki meggyalázhatja. Midőn haza érkezett a meghiúsult installációról, bezárkózott és csöndes magányában bizonnyal áldja magas protektorát és sajátos természetét. Az ujabb installációt nem tudni mikor kísérli meg. Annyi bizonyos, hogy Ipolysághon még nagyobb kudarcot fog vallani. Ipolyságról több levelet kaptunk, melyekben bevonulásához rettenetes dolgokat tudósítanak. Mi előre nem akarunk jósolgatni, tehát ezekből mit sem közlünk, de egy verset mégis bemutatunk, melyet most széltében osztogatnak Ipolysághon. A darábant főispán. A francia gárda meghalt, De magát meg mégsem adta. De mennyivel nagyobb ennél Kristóffy úr kis-c:-apatja. Minden nap meghalnak érte Megdobálva, meggyalázva És mindennap újra kelnek A honáruló halálra. Fene gyerek Szabó Misi, Sok azt hiszi — sokra viszi, Főjegyzőből főispán lett, Az esztergomi hegy Hontnak Kis egeret szülemlett. Kristóffy úr kis egere Várva-várunk. gyere-gyere. Úgy szeretnénk már itt látni — Hontvármegye vig, vén macska, Jól tud egérrel játszani. A versnek még egy utolsó strófája is van, melyet nem közlünk, mert akasztófa is van benne. Előfizetési felhívás és programm. Az 1906. évvel lapunk XI. évfolyamába lép. Rövid pályafutásán e lap bátran és önfeláldozással küzdött a legfőbb ideálokért: a kereszténység elveiért. S akik közelebbről ismerik, tudják, hogy úgyszólván évenkint pozitív eredményeket is jegyezhetne" fel történelmi naplójába. Az a meggyőződés adja tehát kezünkbe továbbra is a tollat, hogy az »Esztergom«-ra a jövőben is szükség lesz. A mindennapi életben a privát nézetek és gusztusok iszapja teszi folyton zavarossá az élet vizeit, sötét testek akadályozzák az igazság napjából áradó sugarak jótevő hatását. A puritán katholikus sajtónak jutott részben a hivatás, folyton szűrni és eredeti tisztaságába visszahelyezni a keresztény elveket, eltávolítani a sötét testeket, melyek az égi fény terjedését akadályozzák. Hisz az örök élet jármába állott lélek, mint a szarvas szomjúhozza az öröktiszta források vizét, legfőbb gyönyörűsége az igazság napjának zavartalan fényében úszni. A növekedő központi élet fokozottabb mértékben szükségessé teszi, hogy a perifériák értesüljenek a központban történő eseményekről s az itt meghányt-vetett eszmékről. Az óriás léptekkel fejlődő politikai és társadalmi mozgalmak sürgős és folytonos szükséggé teszik a praktikus katholicizmus szervezését, ha nem akarjuk, hogy a készülő áramlatok pusztító orkánként gázoljanak keresztül egyházon és államon. A katholicizmus elvei örök igazságok, törvényei isteni intézmények. Azok el nem múlnak. A katholikus világ-egyház is fenmarad győzhetetlenül a világ végéig. De egyes országok kereszténysége elpusztulhat, mint az egykor oly viruló észak-afrikai kereszténység. Az egyes országok katholicizmusának sorsa a parlamentben és az egyesületekben dől el manapság. A keresztény politika és társadalmi élet szervezése tehát manapság a praktikus katholicizmus s e szervezés orgarmnia a kat holtktis sajtó. Kérjük tehát m. t. munkatársainkat és olvasó közönségünket, szíveskedjenek a keresztény politika és társadalmi mozgalmak körébe vágó minden esemény, vagy eszme közlésére felhasználni az »Esztergomot,« hogy az hű képét nyújthassa a 7 vármegyére terjedő primási egyházmegyében fejlődő katholikus renaissancenak. Lapunk ügy buzgó pártfogóit kérjük, szíveskedjenek az »Esztergom «-ot beszerezni a hatáskörük alatt álló kath. körökbe, melyek eddig csak másodkézből és későn kapták, hogy ezentúl saját nevükre frissen kapják. A lap anyagi oldalára vonatkozólag szabadjon megjegyezni, hogy az uj évi számhoz utalvány lesz mellékelve, melyen az évi előfizetés beküldhető. Legnagyobb jót teszik a lappal azon t. olvasók, kik az előfizetést mindjárt az év elején beküldik. Itt áll, hogy bis dat, qui cito dat; mert a beküldött pénz a lap javára kamatoztatik. Az előfizetés egyébiránt beküldhető az év folyamán bármikor. Az örökös figyelmeztetéstől s az előfizetésekért való rimánkodástól tartózkodunk. Ehelyett év vége felé a cimszalagon jelezzük az esetleges hátralékot. Az év utolján azonban, midőn már úgyis minden hátralékos fizetni szándékozik — ne vegye rossz néven senki, — ha a még megmaradt hátralékosoknak postai megbízással küldjük a lapot. Gondolhatja mindenki, hogy nem dolgozunk anyagi haszonra, de év végén le kell zárnunk számadásainkat és anyagi kötelezettségeinknek eleget kell tenni, s azért Sylveszter napjánál tovább nem várhatunk. Egyébként t. olvasó közönségünk jóindulatába ajánljuk inkább az ügyet, mely Isten ügye, mint magunkat. Az „Esztergom" szerkesztősége. HIREK. Krónika. Szilveszterkor. Személyek: 1905. 1906. FEJÉRVÁRI. TISZA. Főispánok és Szocialisták. (Ez utóbbiak drámai szabályok szerint, mint. cselédnépség, — prózában beszélnek.) 1905: Indulok. Mennem kell. Üt a váló óra. Hajam már megőszült sok ezernyi gondba'. Utam' bár elején oly dicsőén kezdtem És im most az átok sötétjébe vesztem. Egy nagy nemzet átkoz! S a történet könyve Megbélyegez engem! Kivel szálljak pörbe Szent becsületemnek bosszulása végett? (Félre) FEJÉRV.: (jön, mögötte a főispáni had.) Smarrn minden, mint mondtam 1 Ily ostoba népet Nem lehet máskép, csak jó erősen venni . . . És amit mi tettünk az eddig mind semmi! Főispánok : (Hajlongva.) Óh igen excellentiás úr, az eddig mind semmi 1 FEJ. : No csoda, hogy szóltok s hogy beismertétek! . . . Jobban meg kell húzni a zabolát, féket! Lám a vörösektől megtanulhatnátok, Hogyan kell befonni az egész világot! TISZA : (jön.) Pfuj! a vörös banda? Mit csinálsz utódom? Mit pártolod őket mindenféle módon ? Én csak a némettel ittam egy kulacsból, Meg is keserültem . . . Elég volt a jóból 1 De te ! ? .. . FEJ. : Hallgass balgac onsternatióddal! TISZA : (keményen.) Te meg már elbújhatsz egész nátióddal! FEJ : Sértegetsz ? A fenét ? Jer csülökre Pista, Vagy ostoba szódat vond azonnal vissza ! TISZA: Soha! FEJ.: So-o-ha-a ? (Megragadja derékon és marakodnak. A főispánok gyáván meghúzódnak. Távolban halkan felhangzik a Marseillaise) FEJ. : Kristóffy segítség ! Bekövetkezett már >a nyomor s az inségU (Berohan a vörös csőcselék és először a főispánokat kezdi bántani.) FEJ.: Ne azokat! Ezt itt, ki nyomorgat engem ! TISZA : Fogod be a szádat! (Tovább dögönyözi.) FEJ. : Jaj, kimegy a lelkem 1 Csőcselék : (Tiszára rohan) Itt ezt az urat üssük ! (Dalolva:) > Igazság kell nekünk !« (Tisza kisiklik kezeik közül és hazafut Gesztre-) FEJ. : (Előbb már a földön volt, most fölkel.) Jaj! Jaj 1 No! . .'. Amiért elkergettétek már, Tireátok roppant fényes jutalom vár. — Mihelyt az országnak nem lesz egyéb dolga. Rögtön rátér az ált. választói jogra! Főispánok: (Köztük Sz. Misi is csurom záptojás) Éljen ! Éljen az excellentiás úr ' Csőcselék: (Dalolva) »Igazsag kell nekünk!* (Elvonul a vörös banda) 1905 : (Középre jön) Ezek hát rontói szent becsületemnek I Minden gyalázatom — köszönöm ezeknek ! Oh, mi az, mi enyhít, hogy fejem lehajtva Boldog mosoly jöjjön hűlő ajakamra ? . . . (Távolból a Himnusz hallatszik.) Ez az ! Ez, mit vártam enyhülésem végett! Adieu neked világ! Boldogabb újévet! . . . (Boldogan meghal. Fejérváry megijed és Bécsbe fut. A. főispánok tétováznak kissé, majd utána futnak. A függöny mögül előlép — 1906!) Hans Sachs.