ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-24 / 52. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. december 24. 52. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes s&ám ára 16 fillér. Karácsony. 1905. Némuljon el a zaj s hétköznapi lárma, Nagy, nyugalmas béke boruljon a földre; Az emberiségnek vérző, beteg szive Legyen a szeretet lágy gyolcsába födve: Emelkedjék lelkünk könnyű angyalszárnyon, S csendes áhítatban, boldogságban teljék Ez a szent karácsony. Szívvilágunk kihűlt, ólmos légköréből Önimádó lelkünk Betlehemig szállván, Az örök Szeretet kicsi jászolánál Ömöljék porba a büszke, cifra Bálvány, vS hogy lelki szemünk egy jobb jövőbe lásson: Emberszeretetet hozzon ajándékul Ez a szent karácsony. Ne érezze többé egyetlen egy szegény, Hogy a gazdag dolga milyen boldog, könyű ... Ne legyen a földön soha senki árva S szivtelenség miatt ne hulljon több könnyű Legyen mindnyájunknak sorsa édes álom, S ringassa lelkünket a békesség karján Ez a szent karácsony. Szőjék át szivünket angyalkezek tiszta, Szelid érzelemmel ezen a szent est vén; Legyen a szeretet puha, lágy ölében Minden ember : gyerek, — s minden ember: testvér ; S hogy fájdalom, bánat egy szivet se bántson, Vidám örömöktől zengő glóriával — Jövel szent karácsony! . . Szvoboda Román. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Üdvözlő dal. Prohászka Ottokár dr. püspök úrhoz. Virrad ! Virrad már! Arra napkeletre A bús ködöt fényár hasítja át; S reá fölujong milliók szive, lelke, Köszöntve egy dicsőbb kor hajnalát. Soká, sokáig vártunk már reája, S jött hirtelen, mint egy villámcsapás ; Örülj hazám : a gyászos golgotára Közelget már a szép föltámadás! f Hajnal derült rá egyházunk egére: Az éjt elűző' fényes pirkadat, Örül Székesfehérvár hivő népe És ezrek ajkán hála-dal fakad. Atyánk, eszményünk óh hozsanna néked ! Epedtünk érted, végre eljövél. Tekints szét köztünk, nézzed ezt a népet, Te tőled annyi szépet, jót remél. Ott szállt reád a Szentlélek kegyelme, Hol szent Péternek vére omla ki. Rómából jöjj, siess uj székhelyedre, Ott porlanak szent István hamvai. Péternek vére gyújtsa szived lángra S a lángot szitsa István szelleme 1 E két apostol jó találkozása A győzelemnek biztató jele. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Népvándorlás a betlehemi barlanghoz. Esztergom, dec. 23. (—r.) A betlehemi szikla óriás határkő a világ országútján. Nem emberek, Isten állította tol. Durva faragatlan oldaláról a történelem e szavakat olvassa : Eddig és ne tovább ! Itt uj világ kezdődik! E sziklában barlang, a barlangban istálló, az istállóban jászol, a jászolban pólyás kisded mosolyog felénk. Csodálatos kisded ez, bár látszólag csak olyan, mint többi kisded testvérkéje a világon. Parányi lábacskája után Ítélve — nem tud még járni; pedig már bejárta az egész világot. Nincs ország, hol ne ismernék a betlehemi kisdedet. Olyan gyenge a karja és kicsi a keze és mégis milliók várnak tőle segedelmet. Mosolygó szemével mindnyájunkat, mint ismerősöket fogad; mindnyájunkat hív: és apró szivében az egész világ számára van hely! A sürgő-forgó világ lót-fut, sok a dolga, anyagi hasznon kivül alig érdekli valami. De a bűvös betlehemi barlang mégis megállítja útjában; be-benéz, kicsinyek-nagyok jönnek, meg nem állhatják, meg kell nézni a kisdedet. Milliók önkénytelenül letérdelnek a barlangban, a betlehemi jászol körül egész országok telepednek le s mintegy megbűvölve mondják: jó nekünk itt lenni, maradjunk itt! Közel 2000 éve igy megy ez. Mind többen és többen járnak a betlehemi barlang elé és meghajolnak a kisded előtt. A betlehemi kisded meghódítja a világot. Az ellenség nevedre már is reszket, Te tőled retteg szolga tábora. Te tűzd ki hát a megcsúfolt keresztet A hármas bércnek büszke ormira. Zendüljön ajkad bűbájos zenéje, Harsogva zúgjon köztünk szerteszét. Belemarkolva mindnyájunk szivébe Lobbantsa fel tettvágyunk szent tüzét! S ha majd az égig csap fel szivünk lángja És összeforrva mind egyek leszünk. Akkor vezess, vezess döntő csatára Az Ég velünk lesz. győzni kell nekünk ! És most hevülve, égve, lelkesülve Az égig szálljon vig öröm dalunk: A hajnalpír a bús éjjelt elűzte. Immár derül, virrad, feltámadunk! Fekete Gyula. Mese a nagyravágyó fenyőcskérol.*) Sziklák között, minden ujjnyi tápláló földért küzködve, hol a moha is csak csenevész életet tenget, ott állott, ott büszkélkedett délcegen, merészen a fiatal fenyőfa. A törtető hegyi patak futó vize csodálkozva tekintett reá: milyen erős, milyen szép és milyen fiatal; szinte érezte maga is, hogy ő milyen erős, milyen szép és milyen fiatal. *) Szerzőnek a karácsonyi könyvpiacra >Amerre én járok* cimmel megjelent kötetéből izleltetőül adjuk e kedves apróságot. A munka fűzve 2.40 kor., kötve 4 kor. Megrendelhető a szerzőnél, az «Alkotmany» szerkesztőségében. Budapest, VIII. ker., Szentkirályi-utca 28. sz. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj vkereskedésóben. A világtörténelem egyik legnagyobb hóbortja a gyermekek keresztes hadjárata. Néhány ezernyi gyermeksereggel akarták végrehajtani azt, amit az erős harcosok nem birtak. Pedig emberi ész előtt még megfoghatatlanabb betlehemnek a terve! A betlehemi szikla bástyának épült, bástyának egy egész világgal szemben. A szikla barlangjába helyezkedett el küzdő harcosnak az a titokteljes Kisded. A cél nem kevesebb, mint e sziklabástyából az egész ellenséges világot megostromolni és bevenni. Igen a terv, a cél semmivel sem kisebb, mint az egész világ. Közel 2000 év mult el Betlehem első napja óta. A csodálatos harc megindult s folyik mind e mai napig. A küzdök tényleg egyrészről a betlehemi kisded és másrészről a népmilliók. Az eredmény pedig csodálatos! A kisded valóban győzött: milliók hordják meggyőzetve a betlehemi kisded győzelmes nevét homlokukon és a harc és győzelem folyik tovább! Azt mondják nincsen csoda, nem lehetséges a csoda. Hát nem látod, mit müvei a betlehemi kisded 2000 év óta rajtunk és milliókon! Mit jelent ez az óriási népáradat a betlehemi barlanghoz annyi évszázad óta a világ minden tájából. Részt vesz ebben minden nép és nemzetség; minden faj, nyelv, nem és kor; minden szinváltozat az intelligens nyugatnak szép fehér sziliétől a sötét fekete négerig; minden véralkat a tüzes délnek fiától a jeges észak töpörödött alakjáig. Hogy lehetett ezeket mind meghódítani'?! Nincs az az erős vár, mit oly nehéz volna bevenni, mint az ellentétes, ellenséges sziveket, nincs beveheElmondom a történetét. Az erő, a szépség, fiatalság olyan kincs, hogy elkábítja még a gondos kézzel, kényesen nevelt csemetét is. Hát még azt, aki vadon, szabadon, ezer veszély közt a maga erejéből nőtt fel, akit paskolt száz vihar, aki gyökerének nincsen más talaja, mint amit maga csikar ki a rideg sziklából és aki, ime, disze, büszkesége az egész fenyvesnek, akihez fogható nincsen erőben, szépségben és a fiatalság teljében ! A fiatalság gondtalan és bohó. Örül mának, a holnappal nem törődik. De ha megjő az ideje — nem tudom, sugallat-e, ihletés-e — valami vágya kerekedik a szépének, erősének, fiataljának, hogy elinduljon a nagyvilágba. Miért ? Mit tudja ő azt? Csak menne, menne, mert érzi, hogy ő erős, szép és fiatal és boldog akar lenni. Hány tavasz, hány tél múlott el fölötte : feledte megszámlálni. Hanem egyszer megint esett a hó és ezüstös lett, csillogó a szegényes otthona, ott fönt a sziklák között. Akkor vágyódott legjobban el onnan. Mit neki a hó ragyogása, a szűz tisztaság, a fönséges csend! Végigsuhant a fenyves fölött a szent karácsony hangulata és, óh, a fenyőfák tudják, mi a szent karácsony. Sok-sok száz év folyamán megértették a karácsony előtt pontosan megjelenő emberek, favágók beszédéből azt a sok rejtelmet, mesébe illő ékességet és tündöklést, ami a délceg, szép és fiatal fenyőfákat várja, ha elviszik a nagyvárosokba — karácsonyfának. Hogy összerezzent a vágyakodó gyönyörűségtől az én szép és erős fenyőfám két három télen is, amikor jöttek a favágók karácsony táján ! Hogy leste-várta, mikor kerül reája is a sor, mikor