ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-24 / 52. szám

ESZTERGOM tétlenebb sánc, mint a megrögzött akaratok. A betlehemi kisded millió ilyet vett. be és tart ellenállhatatlanul megszállva. Ez magában véve fönséges csoda az erkölcsi világban. Annál megfoghatatlanabb ez a csoda, mert ennek a kisdednek nincs semmi földi fegyvere. Nézd öt abban a barátságtalan barlangban, a szegény jászolban. Hiszen tehetetlen és szenved. És mégis ö gyöz. Mivel győz? Nem kápráztat dicsőséggel, nem csábit élvezetekkel, pénzzel sem csalogat, hiu tudománnyal sem kérkedik, a gyermek haragjától pedig ki fél'? Mivel győzi tehát meg ellentétes akaratunkat, hogy hódit meg milliókat s tart fogva népeket? Nem lélektani rejtély ez és megfoghatatlan? Ha odaállok az élet mindennapi országútjára és nézem a legkülönbözőbb embereket, mindjárt megtudom magyarázni összes lépteiket. Egy részüket a szükség és kényszer hajtja; másokat a pénz, a hatalom, a dicsőség szopjja visz; ismét másokat az élvezet és gyönyör csábit. De a betlehemi kisded köré mi gyűjti a népeket? A betlehemi kisded büvereje annál megfoghatatlanabb, mert az ellenséges Heródes még meg nem halt, volt mindig és van még. De im hiába üldözi a gyermeket, a milliók szivében még sem éri el: a mindnyájunk hit, remény és szeretetében túléli üldözőit mind. Csodát keressz. Hol keresed? Halljad a legelső karácsonynapja hajnalán az angyal szavát a pásztorokhoz : Menjetek Betlehembe, találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, jászolba fektetve! E pásztorokkal megindult népvándorlás a betlehemi barlang felé, mely mind e mai napig tart, annyi csoda, hogy meg nem számlálhatod! — A párbér megváltása Pozsonymegyében. Pozsonymegye törvényhatósága a területén levő községeket felszólította, hogy a lelkészi párbér- és párbérrel rokon illetékeket váltsák meg. A megállapodásról szóló okmányokat azután a megyei hatóság, a mennyiben ellene a kellő határidőn belül fellebbezést nem nyújtanak be, jogerőre emeli. Megérdemelné a lelkészkedő papság, mely a nemzeti küzdelemben oly szívósan kitartott és Kossuth meg Aponyi vallomása szerint a koalició főtámasza, hogy minden megyei hatóság követné Pozsonymegye példáját. Mint értesülünk, viszik immár őt is onnan el, messzire, a százszor megálmodott nagyvárosi csillogásba, a földi üdvösség paradicsomának virágos kertjébe, karácsonyfának. Most azután megszólalt az egyik favágó: — Ej, de helyes fácska ez. Észre se vettük tavaly és ime, kifejlődött, mása sincs az egész fenyvesben. Ez lesz a legjobb, a legszebb; sugár és erős, deli és ékes: sok pénzt kapunk érte. És megvillant az éles fejsze. És a többivel együtt útnak indították az én gyönyörű ^fenyőmet, el onnan, messzire, el a nagyvárosba. Es amikor itt a rengeteg házak és paloták szegélyezte piacon keményen összerótt állványában szemlére tették: 'szegény és gazdag megállt előtte és megcsodálta. — Jaj, de remek; oh, be szép ! — mondogatták. Ami végtelenül tetszett az én fenyőcskémnek. Megvette egy gazdag, szép ifjú asszony és diadallal vitte haza tündérpalotája díszéül karácsony szent estéjére. Ami fényes, értékes, ritka ajándék csak elképzelhető, mind reá rakták. Piros, kék, ibolyaszínű, tejfehér és narancssárga lampionocskákkal aggatták tele, hogy olyan lett a sok drágaságtól, mint a szivárvány, de még annál is csodásabb. Ujjongott, büszkélkedett az én gyönyörű fenyőcském, mert azt hitte, hogy ez most igy van és ezután is igy lesz mindig; hogy mindig, ma, holnap és azután vég nélkül ilyen jók, szépek, igazak és gazdagok az emberek; hogy majd ő, a vad sziklák és durva kövek szülötte a maga természetes szépségében, erejében és ifjúságában és díszében megszámlálhatlan ideig csoda tárgya lesz a körülötte összesereglett gyermekeknek, szülőknek és rokonoknak. Dehogy gondolt ő most a törtető hegyi patak futó vizére, mely otthon e jelentékeny vívmány Pozsonymegyében Trubinyi János orsz. képviselő fáradhatlan utánajárásának tulajdonitható. A vármegyei egyesült ellenzékben levő lelkészek indítsanak hasonló mozgalmat a többi megyékben, hogy az ex-lex állapotában szűnjék meg a népre is kellemetlen, de kivált a lelkészkedő papságra nézve oly odiozus és a gyűlölt hűbérrendszerre emlékeztető állapot. Közélet Esztergommegyében. A szöv. ellenzék értekezletei. A vármegye multhavi ülésén tudvalevőleg a megyei szövetkezett ellenzék dec. hó 21-ére megyegyűlési hívott egybe. Ezen közgyűlés tárgyait előkészítendő, a m. szöv. ellenzék központi bizottsága vasárnap délután a szokott időben értekezletet tartott. Az értekezleten a bizottsági tagok kettő kivételével, megyeképviselői tisztet viselő tagjai pedig mind megjelentek és dr. Csernoch János praelatus kanonok, országgyűlési képviselő elnöklete alatt legelőször is a tárgysorozatban háromszor is előforduló és B. Szabó Mihály távozását érintő ügyekben állapodott meg. A bizottság tagjai élesen elitélték a volt főjegyzőnek politikai magatartását, majd többek hozzászólása után egyhangúlag elhatározták, miszerint a közgyűlésben Brutsy János tegyen indítványt a szöv. ellenzék nevében és fejezze ki ezen indítványban a megye közönsége mély sajnálatát a fölött, hogy egy volt tisztviselője a jelenlegi kormánynak segítő társává szegődött. Felkérte egyben a bizottság Brutsy biz. tagot, miszerint a beadandó határozati javaslatot a közgyűlés előtti ellenzéki értekezleten a törvényhatóság tagjainak mutassa be. A bizottság ezután rátért a közel jövőben várható megyei tisztviselő választások kérdésére. Az értekezlet elnöke kijelentette, miszerint az ellenzéknek ezen személyes kérdésekben is egyöntetűen kell határoznia, különben széttagolva a szervezet ereje szétforgácsolódik s a régi állapotok a szétzüllött ellenzék hátán vonulnak be ismét a megyeházára. A bizottságban tehát az elnöknek azon javaslata, hogy a tisztujitásoknál az ellenzék elsősorban a vele kitartott tisztviselőket veszi figyelembe, egyhangúlag elfogadtatott. Szóba jött, hogy bár az állások betöltése csak a tavaszi közgyűlésen várható, a megyei tisztviselők között már is megindult a korteskedés. A megyei képviselők pedig nem tudva magukat mihez tartani, talán érdemteleneknek igérik oda szavazataikat. A bizottság e végből sürgős körlevélben szólítja fel a törvényhatóság tagjait, miszerint elhatározásukat ezen személyes kérdésben tegyék függővé a szöv. ellenzék együttes eljárásától, illetve azon megállapodástól, melyet szintén csodálkozva tekintett reá ; dehogy jutott eszébe a fenyves ott messze, fönt a rideg ormok között! Bámultatta magát, illatozott és betöltötte az egész nagy palotát a maga szépségével és azt hitte, hogy boldog. De csak elkiáltja magát egyszer egy kis leányka : — Mama! Azt! Azt add nekem ! És piciny kezecskéjével rámutat az én fenyőcském egyik legcsillogóbb ékességére. Az ifjú anya édes mosolylyal szakítja le a kívánt ajándékot, s akkor megkezdődik az általános fosztogatás. — Ez nagyanyáé. Ez nagyapáé. Ez apáé, az anyáé. Amaz a nénié; ez itt a babáé. Még a cselédségnek is jut a hitványabbjából. A mohó osztozkodás néhány percnek a műve. Azután eloltogatják a lampionocskákat és mindnyájan átvonulnak a szomszéd terembe — vacsorázni. Az ajtót is beteszik maguk után, s igy sötétség támad a fény és pompa, a ragyogás és ékesség színhelyén. És mialatt odaát csörömpölnek a kések és villák, csengenek a poharak és hangzik a vidám kacagás: az én gyönyörű fenyőcském értetlenül, bambán bámul a sötétségbe. Oh, oh! Hát mi ez ? Hiszen ez nem lehet. Hiszen az Ő szépsége, ereje, ifjúsága még megvan. Hiszen az egész fenyvesben nem volt nála különb. Nem, nem, ez nem lehet. Pillanatnyi káprázat, bódultság szüleménye az egész és gonosz álom. Majd holnap, igen, holnap újra ugy lesz, amint ma volt . . . Gyötrelmes, félelmes szorongásban telt el az éjszaka, őrült álmokat látott viradtig a fenyőcske. Aztán megnyílt az ajtó. Halkan, neszannak idején a törvényhatóság ellenzéki tagjai erre vonatkozó értekezlete fog meghatározni., A bizottság megbízta a párt jegyzőjét Dvihally Géza lapszerkesztőt, hogy a körlevelet sürgősen készítse el és küldje meg a megyei ellenzék törvényhatósági tagjainak. A szétküldött körlevél szövege a következő: Tisztelt Megyebizottsági tag Ur ! Esztergom megye ellenzékét édes hazánk alkotmányának veszedelme, mint tudva van, egy táborba szólította, s a hazafiúi érzés olyannyira egybeforrasztotta, hogy a vármegye törvényhatósága, mint egy test és egy lélek szállott sikra nemzeti jogainkért, a még most is folyó politikai küzdelemben. Ezen összetartó erővel már is kiküzdöttük azt, hogy a törvényhatóságban a vármegye közönségének akarata és politikai meggyőződése érvényesül s összetartásunk erejében bízva remélhetjük, hogy azon rendszert, mely eddigi uralkodását visszaszerzendő, még mindig kisért törvényhatóságunk felett, végleg kiküszöbölhetjük vármegyénk ősi tanácsterméből. A teljes siker a további összetartástól és egyöntetű megállapodásoktól függ. A széthúzás, az erők és vélemények szétforgácsolása, eddigi eredményeinket is illuzoriussá tenné s alkalmat adna politikai ellenségeinknek arra, hogy ismét fölénk kerekedjenek. Ép ezért a vármegyei ellenzék központi bizottsága folyó hó 17-én tartott értekezletéből azon tiszteletteljes kéréssel fordul a törvényhatóság ellenzéki érzelmű tagjaihoz, miszerint szem előtt tartván a fentiek folytán nagyon is szükséges pártfegyelmet, a közel jövőben bekövetkező megyei tisztviselő választások kérdésénél is szigorúan ahhoz tartsák magukat, mit annak idején majd az ellenzéki megyebizottsági tagok értekezlete határozni fog. A t. megyebizottsági Tag ur a netán hozzáfordulóknak ezen személyes kérdésben kötelező ígéretet vagy véleményt ne adjon, hanem tegye ezt függővé a majdan bekövetkezendő egyöntetű elhatározástól. E figyelmeztetés nagy megszivlelését annál is inkább becses figyelmébe ajánljuk, mert tudjuk, hogy a most erős megyei ellenzék összetartását fogják próbára tenni ezen személyes kérdések. Egyben tudatjuk, hogy a vármegyei szöv. ellenzék f. hó 21-én 9 órakor a közgyűlés előtt értekezletet tart a »M[agyar Kiraly« szállóban. Hazafias üdvözlettel a szövetkezett ellenzék központi bizottsága. A bizottság a most betöltendő ideiglenes főjegyző, iletve alispánhelyettesi állásra a jelen volt ellenzéki tisztviselők meghallgatása után egyhangúlag dr. Perényi Kálmán központi főszolgabírót jelelte, mig az igy megüresedett állásra helyettes főbiróul szintén egyhangúlag Pisuth Kálmán II. aljegyzőt kandidálta. Szóba telenül surrant be a szobalány. Ah, itt a megváltás ! lélekzett föl a fenyőeske. Csakhogy a szobaleány, takarítás előtt, vércseszemekkel mustrálta végig a fenyőeskét s ami értéktelen cukorkát, I avagy cafrang szalagdarabot még rajta talált, lekapkodta róla és bizony letördelte egyes lombjait. Azután jött a szakácsné és kaján irigységgel segített a rombolásban. * A fényes fenyőfa díszétől megfosztva ujesztendőre a sarokba került. Belepte a por, kikezdte a féreg. Akkor kitették az erkélyre. Ott találta még az ébredő tavasz. Azt hitte, május szavára neki is föl virul újra ifjúsága. De ez csak nem jött vissza. Megtörve bár, de újra a természet szabad legét szivta a kis fenyőfa. Játszi szellő surrant végig az utcán s pajkos dallamokat hozott messziről. Valahonnan messziről. Talán éppen onnan, onnan a sziklák közül, a rideg hegyormokról, a hol most boldogan álmodik a fenyves fönséges csendben. Ahol a törtető hegyi patak futó vize most már más fenyőt talált, amelynek erejét, szépségét és ifjúságát csodálja. Es amint bug a szél, az én szegény fenyőeskémnek összefacsarodik a szive és határtalan honvágy fogja el. — Vissza, csak még egyszer vissza, haza! Hangtalanul száll el az éjszakában ez a kétségbeesett sikoly. Késő, késő. Nincsen immár gyökere. Elszakadt hazulról, sorvad és ha hazavinnék is, legföljebb meghalni vinnék haza. Fordul a szél és megrázza a szegény fenyőeskét. Hiába. Nem az a délceg, büszke fenyő már, aki otthon száz viharral szembe nézett. Megroskad a szél rohama alatt és száraz tűleveleit hullatja, mint mikor köny pereg alá az olyan ember szemeiből, aki mindent vesztett . . .