ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-17 / 51. szám

tehát csak két párt fog mérkőzni: a tót nemzetiségi párt és a néppárt. A néppárt, mint országos kereszténypárt, mely programmjába veszi a nemzetiségeknek az állam érdekeivel összeegyeztethető jogait s a fősúlyt a keresztény elveknek országos politikai érvényesítésére fekteti; a tót nemzetiségi párt, mely a keresztény vallás érdekeinek hangoztatásával báránybőrbe bújva az egyoldalú nemzetiségi irány tisztán földi és emberi érdekeit fogja főcél gyanánt követni. Most jó lesz a néppárt, mert a nemzetiségiek ma csak a sovinizmus visszaszorítását hangoztatják, holnap már foederalisztikus államformát követelnek,holnapután pedig Horvátország mintájára külön államiságot. Bizunk a katholikus tót nép vallásosságában s a felvidéki papság egyházias érzületében, hogy a ker. magyar királyság és a kath. egyház érdekeit többre fogják becsülni egy-két őrjöngő fanatikus fejéből kipattant rögeszméknél. A néppárt általános jellegű, mint a kereszténység maga; nem egy társadalmi osztály pártja, hanem az összes társadalmi osztályok harmonikus egyensúlyát egyengeti. Ép ugy nem azonosítja magát egy faj egyoldalú érdekeivel, hanem az egész heterogén nemzet harmonikus egyensúlyát tűzte ki politikai programmul. Katholikus ember csak ilyen pártért lelkesülhet. N.-kerületi szövetkezeti gabonaraktár. 1. X. Pius pápa Ő Szentsége első apostoli iratában a többi közt ez is olvasható: »A kik föl-, szenteltettek, tartsák kötelességüknek, hogy megismerjék a népnek azt a rétegét, a melynek művelése reájuk bízatott.« — A fölszentelt pap, ha Krisztus igazi képmása akar lenni, hozzá is lát ezen kötelessége végzéséhez. Nemcsak egyszer egy hétben érintkezik a néppel, de hétköznap is gyakrabban, különösen ősszel, télen, tavasszal, mikor a nép hétköznap is többet pihen mint nyáron és ráér egy kis összejövetelre, megbeszélésre. — Mikor igy a néppel érintkezünk, — és csakis igy — a népek szellemi, erkölcsi és anyagi viszonyait megismerjük. —• Azonban ezen megismerés a nép vezéreit meg nem örvendezteti, mert ezek kénytelenek a pápával mondani: »megfélemlített minket az emberiségnek mai szerencsétlen állapota,« és: »az idő cselekvést kivan;« azonban kevés a munkás és ezek is magukra hagyatva, félreismerve kénytelenek »gyomlalni, épiteni és ültetni.« — Ezek a szellemi, erkölcsi és anyagi ki nem elégítő állapotok a pápától kezdve az utolsó káplánig minden embert arról győznek meg, hogy itt halasztásnak és habozásnak nincs helye, de munkafelosztással és valami uj rendszerrel ujitandók és javítandók meg a nép szellemi, erkölcsi és anyagi viszonyai. — Ezúttal soraimban a nép anyagi viszonyairól akarok szólni. — Népünk anyagi jóléte e kettőtől függ: minél kevesebbet kiadni és minél többet bevenni. Népünk azonban ellenkezőleg van: sokat kiad és keveset vesz be, s innen a nép anyagi gyászos állapota. -A mindenféle adó (állami, megyei, községi, egyházi); a mindenféle egyéni és családi kiadások (ruha, betegség, patika, orvos, temetés, adósságok); a mindenféle gazdasági csapásoJ< (tüz, jégkár, szarvasmarha- és sertésvész) stb. körülmények mind sok pénzbe kerülnek és évenkint ismétlődnek. Ezen kiadások ellen szinte lehetetlen védekezni, azért ezeket soraimban el is hagyom és a nép bevételi forrására térek át. Gazdaosztályunk fő jövedelmi forrása »a termes.« — Tehát azon kell lennünk, hogy e jövedelmi forrás minél jobb és jövedelmezőbb legyen, hogy ezen jövedelemmel minden kiadás fedezhető legyen és azonkívül a gazdának minden évről maradjon valami jövedelem is. Külföldön szövetkezeti gabonaraktárakkal próbálták ezt meg, szép eredménynyel; hasonló irány eredményesen működik hazánkban is, tehát nem marad más hátra, mint hogy mi papok is ezen irányt támogassuk. — Hazánkban jelenleg van vagy 49 ilyen gabonaraktár és ezekben 1903. év végén 67,517 métermázsa, 1904. évben 80,291 q. termés volt beraktározva. Külföldön természetesen óriási virágzástértek el e gabonaraktárak, mert hamarább lettek ismeretesek a nép előtt mint nálunk, hol a gabonaraktárak múltja csak öt éves. Hogy hol vannak hazánkban ezen gabonaraktárak, olvasható: »az országos központi hitelszövetkezet 1905. évi évkönyvében.« Ezen sorok után áttérek a cimül felvett: »N.-kerületi szövetkezeti gabonaraktar« fogalmára. Ezen szövetkezet fogalma alatt értjük egy politikai vagy egyházi kerületben lakó kisgazdák oly társaságát, a melynek minden tagja magát kötelezi, hogy 1. a bejelentett termést közzétett időben saját költségén a közös gabonaraktárba befuvarozza; 2. ezen termésnek kezelését és értékesítését az alapszabály szerint eljáró kezelő igazgatóra és bizottságra bizza; 3. a melynek minden tagja a gabonaraktárba elhelyezett termése értékének 66 °/o erejéig a szokásos kamatláb mellett kölcsön-előleget kap rögtön; sőt a zöld termésre is 30 °/o erejéig még a befuvarozás előtt is nyerhet kölcsön-előleget; 4. a mely gondoskodik jó minőségű és jutányos áron kapható vetőmagról és első forrásból jövő mindenféle gazdasági szükségletekről. A gabonaraktárszövetkezetnek e szerint van sok célja, de mindenik megvalósítható és szép eredménnyel jár. Csak igy lehet megszabadítani népünket a gabonauzsorás ügynököktől s a nép termését pedig a potomáron való eltékozlástól. A vidéken kint járó és összebeszélésből keveset ígérő gabonakereskedőktől megszabadul a nép; termését nem kénytelen nedves vermekbe s kamrákba rakni, de gondozás alatt levő gabonarakválasztói joggal lehetett csak megmozdítani, hát feléje dobták az ismert jelszavakat. Hogy még a kormány által is hangoztatott és kilátásba helyezett választói jog nem lesz teljesen a nemzetköziek szájize szerints hogy ennek kiterjesztését is kívánják még, ez több, mint bizonyos. Azzal még Vázsonyi sincs megelégedve, mert statisztikai tanulmányban mutatta ki, hogy Kristóffy törvényjavaslata alapján, a most választói joggal nem biroknak csupán 10%-a nyerne jogot. Tehát még sem annyira az általános jog az ö elvük, mint inkább az általános zavar megteremtése, melyben kövér falatok halászása mellett szolgálatot tesznek ellenségeinknek. Es lám, a józan alsóbb néposztály is észrevette már a lólábat és erősen tömörül a keresztény szocializmus zászlaja körül. Kristóffyék még sem uralkodnak annyira az utcákon, mint inkább a csatornán. A koalíciónak tehát, ha ezen égető kérdésből ki akar bontakozni, a néppárt álláspontjára kell előbb-utóbb helyezkedni, s ez irányban kell a választói jog kiterjesztését most már komolyan előkészíteni, épen a nemzeti érdekek megóvása tekintetéből. — Most jó lesz a néppárt! Megalakult a tót nemzetiségi párt a katholikus táborban is. Szkicsák vászonkereskedő ki lett kiáltva a tótok Zichy Nándorának s a hamis próféták megkezdték a szervezést a »katholikus hit neveben« (értsd: cégére alatt), a legszélesebb mederben szocialistákkal, lutheránusokkal, osztrákokkal (még Lueger lapjában ís cikkeznek) szövetkezve a magyar nemzeti állam megdöntésére. Már egy év óta kilátszott a szándékuk : minden áron elszakadni a néppárttól. Azért rágalmazták lapjukban, sőt osztrák lapokban is a néppártot, mintha a nemzetiségeknek a magyar állam jogaival összeegyeztethető jogait kikapcsolta volna programmjából. Az a néhány hepciáskodó legény ugy tett, mint a kávéházi hősök, kik mindenáron provokáltatni, párbajozni akarnak: szánt-szándékkal belebotlanak másnak lábába, holott az nem áll útjukban. Most jó lesz a néppárt a felvidéki megyékben, hol tiz év alatt a Diocletiánok korára emlékeztető üldözésekkel irtották, elnyomták azt. Most jó lesz a néppárt egyik-másik felvidéki püspöknek is; jó lesz a megyei hatóságoknak s a romlott intelligenciának, melynek eddig minden kellett, csak bevallott keresztény párt nem. Jó lesz a néppárt, mert FelsőMagyarországban a népnek liberális-, alkotmány-, uj-párt, Kossuth-párt •— mind Hekuba! Csak a keresztény vallásra ad ott a nép, valamint annak politikai programmjában bízik. A felvidéken immár rolhatnak; talán merénylet a család élete ellen az, ha az anya tömör hajfürtjei közé brilliantkővel ékesített fejdíszt helyez? talán az ezüst »esszeug garnitur« a háznál teljesen felesleges? talán a boltban hitelben vásárolt kenyérhez nem okvetlenül szükséges a finom 13 próbás ezüst kenyérkosár ? talán finom ezüst-serleg nélkül is meginnánk a jó badacsonyi aszút, ha volna ? — Talán a »Mocca csésze« cserépből éppen ugy megteszi a szolgálatot, mint az ezüst? talán ha már az ördögnek is akarunk gyertyát gyújtani, az alpacca-ezüsttel is elérhetjük a kellő eredményt ? Én t. hölgyek és urak e kérdésnél nem akarhatom magamat a flórenci Savonarolla és a bécsi Ábrahám a S. Clara eszmekörébe beilleszteni, mert az erkölcsbirónak az enyémnél nagyobb lelkierőre van szüksége. A mai világban magokat felemelgető erkölcsbirók társaságában pedig egy percig sem akarok vesztegelni, azért kimondom, hogy ezt is megtehetik azok, kiknek módjuk van hozzá. Talán a hölgyek jobban teszik, ha ruházatukban az egyszerűség eleganciáját honosítják meg ? ha nem a legdrágább, hanem a legolcsóbb kelmékben hódolnak a divat-királynak ? ha ruhájukat maguk varrják meg s nem tartanak hétszámra varrónőt a házban ? talán az volna a leghelyesebb eljárás, ha a kedves nők sohasem áhítoznának a brüsszeli csipke után, hanem egyszerűbb díszítéssel is beérnék; talán az felelne meg a közóhajnak, hogy a migrén, ájulás a családban örökre kimenjen a divatból; ha az orvos urak ezer 'abnormális állapotokat antineuralgikus szerekkel, brómmal, az idegességet házi- vizkúrákkal, a csúzt aspirinnel otthon gyógyítják és nem javalják a rém-drága magyar fürdőket? Nem. De talán azon kellene segíteni, hogy egy üdvös társadalmi törvénnyel emancipálni lehessen mindenkinek magát a fölösleges közterhek viselése alól? Talán mozgalmat kellene indítani, hogy necsak az »ex-lex«-ben, de consolidált politikai viszonyok közt se kelljen adót fizetni ? Nem. Talán bojkottálni kellene mindazokat, kik »soiré«-kat adnak és megkövetelik, hogy még a barátságos összejöveteleken is teljes »gálá«-ban jelenjenek meg a hölgyek és urak ? . . . Nem. A modern élet a régitől nemcsak abban tér el, hogy az ételekben jobban válogatunk, hanem a mi korunk ma már azt is megköveteli, hogy ételeink ízlésesen legyenek feltálalva és az asztal tetszetősen legyen felterítve. A XX-dik század embereinek asztalán ezen ok miatt remek asztalfutókat, szalvétákat, tányéraljakat, festett étrendeket névkártyákkal találhatunk. Még ez sem elég, hanem durranó cukorkák, virággal díszített cukortorták, itt-ott utánzott gyümölcsök, melyekben a női leleményesség különböző apróbb tárgyakat rejt el, találhatunk. A »jardiniere«-t tartók ezüstben és barokk-stilben pompáznak, melyeket a papir-macheből készült ernyőcskék erdelye, zászlók, pillangók, különböző nippek tarkítanak. Egy-egy ilyen alkalom remélni engedi, hogy gyönyörűséget fogunk találni a családban nemcsak a művészies terítésben, de a háziasszony fenkölt érzéséből kifolyó szellemi sziporkákban is. Talán ezen fölösleges cók-mókon túl lehetne adni ? Elég fűszer volna az ételhez a szívélyes fogadás ? Nem avatkozom be ennyire a családi szentélybe, mert tartok attól, hogy soha sehová sem hívnak meg ebédre vagy soiréra. Tegyen ezen tekintetben is mindenki ugy, amint anyagi állapota engedi. Talán az volna a legelső kívánni való, hogy a menyasszony-jelöltek necsak a szalonokban meghonosult »bon-ton«-t, hanem a belterjes gazdálkodás különböző ágait tanulmányozzák ? Talán több haszon háramolnék a családra, ha az alabástrom fehér karok izmai és a kéz picinyke ujjacskái necsak a zongora elefántcsont billentyűin, hanem a rokkán is edződjenek ? Vagy talán arra kellene a családapáknak törekedni, hogy serdülő leányaik éppen olyan jártassággal bírjanak a takarék-tűzhely körül, mint a himző-ráma beállításánál ? . . . Nerm Némelyek váltig azt állítják, hogy a régi krinolin-éra nem volt olyan leöltséges, mint a modern blúz-systém. Ezeknek sem adhatok mindenben igazat. Talán egy tollvonással be kellene szüntetni minden vállalatot, mely havi törlesztésre rendezkedik be ? Talán hasznosabb volna meghonositni a havi letagadást ? Talán a légy-módra röpködő vigéeek ellen kellene üdvös intézkedéseket életbe léptetni, hogy üres ígéreteikkel annyi áldozatot ne mutathassanak be a mythologiai Mária fiának, az elmésség, okosság, fortély, ügyesség istenének Mercuriusnak ? Talán ott a hiba, hogy gombamódra szaporodnak a divat-termek; hogy a kalapokban ma már igen nagy a választék; hogy az urak ma már jobban hódolnak a divat-király ő fenségének, mint a kedves hölgyek ? Mindezek megengedhetők, ha egyébként pazarlók nem vagyunk ; mert ha egészségünk