ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-11-26 / 48. szám
X. évfolyam. Esztergom, 1905. november 26. 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Arany középút a nemzetiségi kérdésben. i. {TV.) A magyar állam vitális érdeke, hogy a kebelén lakó nemzetiségeket el ne idegenitse ; ellenkezőleg tapintatos nemzetiségi politikával megnyerje és minden centrifugális törekvését megóvja. A katholikus egyháznak is nagy érdeke, hogy a keresztény magyar királyság fennálljon, megerősödjék és védbástya legyen a szakadár orosz tenger és a protestáns germán elem ellen. A magyar állam és a katholikus egyház érdeke tehát feltűnően egyeznek és csodálatos módon utalják az ország sorsainak intézőit azon alapra, melyre szt. István helyezte: a keresztény magyar királyságra ! A protestáns és szakadár felekezetek (románok, szászok, szerbek) sem a magyar állam, sem a kath. egyház érdekei iránt érzékkel nem birnak, csupán egyoldalú nemzetiségi érdekeiket tartják szem előtt. Ezekkel szemben az államhatalom csak a nyers erő igénybevételével érvényesülhet. Ellenben a katholikus vallású nemzetiségek, u. m.: a németek, a ruthének és a felvidéki tótság a keresztény magyar állam eszméjétől nem idegenkednek. Ezeket bölcs és szelid nemzetiségi politikával kell kormányozni s akkor hatalmas támaszai lesznek a magyar királyságnak. Ugy arövidlátó sovinizmus, minta fanatikus nemzetiségi politika veszedelmes az országra és az egyházra egyaránt. Azért mindazoknak, kik a magyar királyságnak hivei, s kivált a kath. egyház érdekeit szivükön viselik, keresni kell az arany középutat e két véglet között. AZ „ES ZTE RGOM" TÁRCÁJ A. Fészek. Multamból immár hányatott lelkem Semmitse fájlal.J Megtelt a szivem valami édes Epedő vággyal . . . Szelid varázzsal mosolyog felém Egy puha fészek, Ahol nyugalmam nem dúlják többé Viharok, vészek. &.hol majd annyit zaklatott lelkem Felvidul újra, Ahol szivemnek szerelme uj dalt Ont majd a húrra, Ahol verőfény hinti be utam Télen, mint nyáron, S keblemre dőlve dalolgat vélem Szerelmes párom. Honnan sietve repül odább a Fekete bánat, Ahol minden kis bohó sugárból Ragyogás támad, S ahol a rózsa illatos szirmát Kacagva szórják A fészek alján csicsergő édes Kicsi fiókák . . . Szvoboda Román. Alapitó . Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. A magyar államnak nem szabad a nemzetiségek kiirtása árán fizikai, vagyis fiziológiai egységre törekednie, hanem meg kell elégednie a morális egységgel, mely alattvalóinak a törvénytisztelő államhatalom iránti tiszteletében és a közös haza szeretetében gyökeredzik. Viszont a nemzetiségeknek nem szabad nyelvük számára mereven mindazon jogokat vindikálni, melyek egy nemzet nyelvét megilletik! Kölcsönös méltányosság és áldozatkészség teremtheti meg tehát csupán azon harmóniát, mely egy heterogén elemekből álló ország békés kormányzatát is lehetővé teszi. E kölcsönös méltányosság ellen s következőleg az állam és a kath. egyház érdekei ellen vétkeznek súlyosan a két politikai extrémitás: a sovinizmus és a nemzetiségi túlzás képviselői. Kivánatos tehát, hogy a katholikus táborban mind a két irány bojkottáltassék, a katholikus táborban mindenki az arany középúton haladjon. A soviniszták nem érik be a magyar faj jogos hegemóniájával, az államnyelv törvényszerű érvényesülésével, hanem a nemzetiség nyelvét az egész közigazgatásból, az összes iskolákból, sőt még a templomból is ki akarják küszöbölni. Ez nem egyéb, mint a nemzetiség nyelvének halálra Ítélése; ezt nevezzük erőszakos magyarositásnak. Az ilyen erőszakos magyarosítás árt magának az államnak, mert csak bizonyos ideig, bizonyos fokig haladhat, de akkor azután annál nagyobb erővel ébred fel a nemzetiség természetes fáj- és nyelvszeretete, SZÍVÓS ellenállása, az izgatások következtében az uralkodó faj és az állam elleni gyűlölet. Kénytelenek belátni ezt maguk a poroszok, a legerőszakosabb soviniszták. »Megvettük a lengyel tartományok nemesi birSzent Erzsébet szelleme. — Bogisich Mihály v. püspök, praelatus-kanonok elnöki megnyitója a helybeli szent Erzsébet jótékony nőegylet közgyűlésén. — A Strassburgban f. é. augusztus hóban tartott nagy nemzetközi egyházi zene kongresszusról visszatérve, néhány napra Münchenben, a művészetek hazájában megállapodtam. Megnéztem a nemzetközi nagy képkiállitást, melyben Európa összes művelt államainak legelső festőművészei remek műveikkel voltak képviselve. Az óriási arányú üvegpalotának délszaki növényekkel diszitett termeiben rogyásig megrakott asztalok állottak, melyeken minden rendű illusztrált könyvek, heti, havi folyóiratok, fényképek és metszetek voltak felhalmozva, a melyeket a közönség a pihenés rövid percei alatt lapozgatva nézegetett. A francia osztályban a sok látványosságtól elfáradva, öblös karszékbe ültem és a véletlen egy remek kivitelű, vörös bőrbe kötött könyvet juttatott kezembe. A könyvben magyarországi Szt. Erzsébetnek gazdag illusztrációkkal ékített legendájára ismertem. Kíváncsian lapozgattam a rendkivül szép képeket. Az egyik kép különösen megragadta figyelmemet. Zsófia, a büszke és könyörtelen szivü anyós, a keresztes hadjáratban elesett thüringiai Lajos hercegnek anyja, menyét II. András magyar királynak özvegységre jutott leányát, gyermekével éjnek idején zuhogó esőben Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetését felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. tokait, az iskolában minden német nyelven megy, de azért a lengyelek lengyelek maradtak, ök mégis otthon érzik magukat s mi lassankint idegeneknek érezzük magunkat közöttük«. A templomi istentisztelet erőszakos magyarosítása pedig lelkiismeretbe ütköző, mert minden népnek a maga nyelvén kell Isten igéjét hirdetni és a hit igazságait magyarázni. Az ige hirdetőjének jól meg kell tanulni népe nyelvét! A Bubics-féle rendszer tehát nem helyeselhető. Ellenben csak a nemzetiségi fanatikusok nevezhetik sovinizmusnak azt, ha a városokban és nagyobb községekben, hol nagyobbszámu intelligencia lakik, időnkint magyar istentisztelet is tartatik. Hasonlóképen nem sovinizmus az, ha a magyarság közé csöppent s már 2 /Vad részben elmagyarosodott sporadikus tót-német községben, pláne ha a nép maga kívánja, fokonként teljesen magyar nyelvű lesz a templom nyelve. A sovinizmus végletével szemben hegymagasságnyira emelkedik ki a nemzetiségi politika s a kettő közt az örvény mindjobban tágul. A bevallott nemzetiségi politikusok nem elégszenek meg a nemzetiségi nyelv azon érvényesülésével, mely az egységes állam érdekeivel összeegyeztethető, hanem iegkevesebb teljes paritást kivannak. A legszelídebbek közöttük tehát az egységes magyar királyság felrobbantásával foederalisztikus nemzetiségi államot akarnak alakítani Magyarországból, melyen a törvénykezés-, közép- és főiskolák is nemzetiségi nyelvűek legyenek. E részben a katholikus tót nemzetiségieknél a cseh mob hangja már csalhatatlanul felismerhető. A nemzetiségi politikában azonban nincs megállapodás, mig a teljes felbomlás s a rokonfaju törzsek egyevillámlás és menydörgés között a fényes palotából a rideg, sötét világba kiűzette. Ime az emberi életnek egyik rémületes jelenete ! Mily változandó, mily forgandó a sors! Mily rémséges a rideg valóság, a könyörtelen emberi sziv ! Mennyi a káröröm, mennyi a nemtelen bosszú ! Mily csekély a részvét, mily parányi kevés az emberi szeretet! Mit is művelhetett — gondolám magamban — a kora ifjúságában idegen hercegi házba átplántált nemes királyi leány, kit a hithű magyar nép századok óta mint »Magyarország szép nemes csillagát, asszonyirend tiszteletes tagjat« üdvözölt és tisztelt! Mivel érdemelte meg ezt a meggyaláztatást ? Talán megfeledkezett özvegyi állapotában a hitvesi hűségről ? Talán fényes, kalandos életet élt ? Nem ! Egyik százados régi templomi ének igy zengedez róla : Ura holta után szegényeket gyüjte, És sok betegeket Szent Erzsébet szerze, Kiknek ispotályban gondjukat viselle, Istenért ezeket táplálván, éltette I Az alázatosságnak, a keresztény jótékonyságnak, a valódi keresztény felebaráti szeretetne k a meggyaláztatás, a csúfos kiűzetés volt jutalma. Ime tisztelt közgyűlés! a magyarországi szent Erzsébetnek, a mi jótékony egyesületünk védő szentjének egyik megrázó élet-jelenete.
