ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-11-12 / 46. szám

kérem, tartsanak meg barátságukban s imádkoz­zanak érettem. Mély tisztelettel maradtam Krisz­tusban testvérük Prohászka Ottokár. Budapest, 1905. november 9. * Csernoch János dr. diszpolgársága. Köz­életünk fáradhatatlan harcosát, Csernoch János dr. prelátus-kanonokot s országgyűlési képviselőt tud­valevőleg Szakolca szab. kir. város közönsége f. évi augusztus hó 17-én tartott közgyűlésén az egyház, haza, társadalom, a közjó, szülővárosa és képviselői kerülete érdekében kifejtett nagyfokú tevékenységeért s áldozatkészségeért, egyhan­gúlag díszpolgárává választotta. A remekül kiál­lított lilaszinű bársonykötésbe foglalt díszpolgári oklevelet, melyet a népszerű prelátus gyönyörű kivitelű monogrammja s az oklevélről lefüggő aranyozott tokban levő pecsét disziti, Czobori Károly polgármester vezetése alatt négy tagból álló küldöttség hozta Esztergomba f. hó 6-án. A kül­döttség tagjai a nevezett polgármesteren kivül: Dr. Uzonyi Kálmán városi főjegyző, dr. Okányik Lajos dékán-plébános és Franzen Alajos gymná­ziumi tanár voltak. Csernoch dr. a küldöttség vezetőjének szívből jövő beszédére meghatottan válaszolt, megköszönte a kiváló kitüntetést s biz­tosította Szakolca szab. kir. város közönségét továbbra is szeretetéről s a város anyagi s er­kölcsi ügyeinek meleg felkarolásáról. Másnap az ünnepelt vendégszerető háziúr díszebédet adott a szakolcai küldöttség tiszteletére, melyen többi között városunk kir. közjegyzője, dr. Janits Imre, továbbá Csárszky István dr. érseki titkár, Guzs­venitz Vilmos tanitóképző-intézeti igazgató és Keményfy Kálmán D. tanár vettek részt. A barát­ságos, családias jellegű diszebéden nem hiányoz­tak természetesen a pohárköszöntők sem, melyek­ben egyrészt az ünnepelt díszpolgárt s Szakolca város közönségét, másrészt városunk köztisztelet­ben álló kir. közjegyzőjét éltették az egybegyűlt vendégek. * A budapesti Szent István-bazilika nagy egyházi ünnepség keretében f. hó 19-én adatik át rendeltetésének. A felszentelés ténye három napot vesz igénybe s az ünnepség koronája lesz azon fényes istentisztelet, mely jövő vasárnap fog ott fényes közönség előtt lefolyni. Mindez méltó és igazságos; mert ha már lehetetlenné vált, hogy apostoli királyunk a zárókőletétel eszközlésével Magyarország legszebb, legdíszesebb és legpazarabb ténnyel kiállított templomának megnyitását országos ünneppé avassa: vegye ki a maga részét ez ünnepben a katholikus egyház, hogy méltó fénnyel ünnepelje meg az első ma­gyar apostoli szent király tiszteletére épült bazilika megnyitását. De midőn ezen magasztos ünnep tervéről a hazai sajtó minden orgánuma legalább egy hirecske alakjában megemlékezett, nem mulaszthatjuk el, hogy rá ne mutassunk ama megütközést keltő intézkedésre, amely már a megnyitás első percében sérti a katholikus egyháznak törvényeit s igy már eleve bepillan­tást nyújt a jövőbe. A lapokban közölt sorrend azt mondja, hogy a zenekedvelők egyletének ének- és zenekara Bellovits Imre karnagy veze­tésével Beethoven »Missa solemnis«-ét adja elő az ünnepélyes sz. mise alatt. Hogyan? Az a Bellovits, aki a kath. egyházat oldalba rúgta, midőn hitehagyottá lett s aki az egykor egye­temi templom orgonista állását a Podmaniczky­utcai . • . páholy orgonapadjával cserélte fel, volna az egyedüli karmester Budapesten, aki egy nagyobbszabásu misét el tudna dirigálni ? És a zenekedvelők egyletének ének- és zenekara, melynek túlnyomóan nagyobbik része szintén nem katholikus, volna az egyedül alkalmas kar Budapesten, amely ily feladat megoldására képes? Szomorú világot vetne állapotainkra, ha ez meg­állana! Micsoda hyppokritaság lesz ily ajkakról hallani: »Credo in Jesum Christum ... Et incar­natus est de spiritu sancto ex Maria Virgine . .. Et unam sanctam Ecclesiam catholicam . . .!« Hát ez botrány ! És botrány különösen azért, mert szemben áll azzal Budapest kegyurasága, amely az építkezésben nyilvánult áldozatkészségével katholikus célokat látszott előmozdítani. És szo­morú, mert ha ez a budapesti katholikus szellemnek is tüköré, ugy Magyarországnak szive hamis és a gyönyörű bazilika nem Istenháza, hanem csak egy hangversenycsarnok, amelyben misét is mondanak! Nem kicsinyeljük ezzel Bellovits Imre tudását vagy érdemeit és kijelentésünk távolról sem akar kritika lenni a zenekedvelők egylete ének- és zenekarának képességeiről, sőt ennek ellenérté­kéül még ma is szívesen adózunk az elismerés babérával, melyet a »Missa solemnis«-nek múlt­kori hang versenyelőadásával kiérdemeltek. Itt elvről van szó, amely az egyház törvényein nyugszik! Sőt tovább megyünk. Aki — minden megkívánt eWöltétel birtoklása mellett — a Beethoven »Missa solemnis«-át tűzi ki a szent mise szolgálatára: az vagy Beethoven értékét helyezi a sz. mise szentsége fölé azzal, hogy a szertartás menetét a zenei conceptio sérelme nél­kül, de egyházi szempontból indokolatlanul meg­akasztja, s igy a sz. misének Istentől eredett cél­jait a zenei genie emberi céljainak aláren­deli; vagy sérti Beethovent és az egyházat egyidejűleg, amidőn a szertartáshoz való alkal­mazkodás örve alatt, de mégis önkényüleg eszközölt kihagyások- és kurtításokkal zeneileg Beethovent silányítja tönkre, s mindemellett a csonkitott szö­veg tekintetéből az egyház rubrikáit rugdossa. És az akatholikus Bellovits döntsön ezen kifejezetten ka­tholikus kérdésben ? Ha a templomi ének és zene ennyire profanizálható, akkor miért ne hívhatna meg a főváros tanácsa legközelebb valamely katholikus egyházi ünnepségre szónokul egy budapesti rabbit ? * Az amatőr kiállításból. Az amatőr kiállítás sikerült s a rendező-bizottság meg lehet elégedve nemcsak az erkölcsi, de az anyagi sikerrel is. A kiállitáson a legutóbb megemlítetteken kivül jele­sebb munkákkal szerepel még Janits Margit, ki valóban Ízléses paraván festésével kelt figyel­met; Schrank Béláné hímzett képe valóságos remek munka, mig Szvoboda Román szép foto­gráfiái is figyelemre méltók. Ugylátszik Szvoboda nemcsak a rímeket találja meg, hanem a tájak, felvételénél is a legjobb nézpontot tudja kikeresni. Szép és ügyes dolgokat állítottak ki még Jahn Ede, Sághy Malvin, Háber János, Wajand Ilonka, Vezér Mariska, Palló Alfrédné, Beöthy Klárika és Bakay Béla. Ez utóbbi egy erőteljes tehetséget árul el rajzával és kellő gyakorlat után még sokra viheti. A képek, szobrok és kézimunkák ügyes csoportosítását sem hagyhatjuk figyelmen kivül, mely már a rendezőségnek erre való rátermettségét dicséri. A kiállítás már csak rövid ideig marad nyitva. * Alispán válság. Andrássy János, királyi tanácsos, alispán tudvalevőleg megtagadta a tör­vényhatóság azon határozatának végrehajtását, mellyel a megye a jelenlegi kormányt törvényes­nek el nem ismeri és az önkéntes adózást és ujoncozást sem közvetíti. Az alispán, mint ahogy ezt már akkoriban megírtuk és méltattuk, bizalmi kérdést csinált a dologból, melyet most, 16-án kellett volna a törvényhatóságnak tárgyalni. Most azonban az alispán az ügyet a napirendről levenni kéri és egyúttal hosszabb szabadságot és nyug­díjaztatását is. Ezzel tehát a kinos kérdés meg van oldva s Esztergom vármegye nem jut azon kényelmetlen helyzetbe, hogy 40 évet szolgált és közbecsülésben álló alispánjának bizalmatlanságot szavazzon. * Dr. Dudek János egyetemi tanár! Ismét kellemes meglepetés érte. A budapesti tudomány­egyetem theologiai kara meghívta dr. Dudek Jánost, a »nyitramegyei Prohaszkat« a specialis dogmatikának épen Prohászka Ottokár távozá­sával megüresedő tanszékére. Dudek több hit­tudományi munkával gazdagította irodalmunkat, azonkívül számtalan politikai és tudományos cikké­vel vett részt politikai és társadalmi életünkben. Alapos tudás és befolyásolhatlan egyházias érzés tette köztisztelet tárgyává. A kath. egyháznak bizonyára nagy előnyére válik, hogy ujabban min­den téren érvényesülni kezd az egyéni kiválóság. * Szt. Imre ünnepe az esztergomi kath. földmives-ifjusági egyesületben. Az ifjúi sziv lelkesedésének, a hithez, hazához való ragasz­kodásának megnyilatkozása volt az az ünnepség, amelyet szt. Imre hercegnek, egyesületüknek és az egész magyar ifjúság pártfogójának ünnepén tartottak. Örömmel telt el lelkünk, midőn a szt. Imre képével ékesített nemzeti lobogó alatt fel­vonulni láttuk annak az ifjúságnak nagy részét, amelyről rosszat mondani és hallani már ugy megszoktuk, de amellyel törődni, amelyet fel­karolni nem nagy gondunknak tartunk! Pedig hát ez az ifjúság a király város jövő reménye! -— Délelőtt 9 órakor a belvárosi plébánia-templomban szt. misét és szt. beszédet hallgatott az ifjúság, amelyen példás, ájtatos viselkedésével keltette fel mindenkinek csodálkozását és érdemelte ki dicsé­retét. A délután 6 órakor tartott családias jellegű ünnepélyen, amelyen az egyesület néhány (!) jóakaratú támogatója s az ifjúság szülei jelentek meg, az éneklő és szavaló ifjak tehetségükhöz mérten a legjobbat nyújtották. Az énekeket, me­lyeket Skoda János karkáplán tanított be, jó összhangban, szabatosan adták elő, a szavalatok pedig jó hangsúlyozás, lelkes előadásért érdemlik meg a dicséretet. Az ünnepség koronája dr. Fehér Gyula plébános, t. udvari káplán ünnepi beszéde volt, amelyben az egyesületi életnek nemes fel­használásáról és szt. Imre példájának követé­séről beszélt a nála megszokott mély gondola­tokkal, higgadtsággal és szónoki hévvel! Az ünnepséget Számord Ignác, elnök beszéde zárta be, amelyben köszönetét fejezte ki a közreműkö­dőknek és buzditotta az ifjúságot a téli esték hasznos felhasználására! Még csak azt jegyezzük meg, hogy nem ártana, ha ilyen alkalommal többen keresnék fel az egyesületet! * Dr. Prohászka Ottokár arcképe. Az első quantum teljesen elfogyott. Mivel azonban ujabb megrendelések érkeztek, újra nyomatjuk és nov. 20-ig bezárólag (!) még küldjük. Finom kréta­papiron beram alkalmas kabinet-fénykép nagyságban kapható helybeli elárusítóinknál vagy a kiadóhivatalban 30 f. bélyeg beküldése elle­nében. * Elmaradt beszámoló körút. Legutóbb megírtuk a megállapított sorrend szerint, hogy Zlinszky István mikor és mely községekben tartja beszámolóját. Zlinszky körútja egy váratlan és sajnálatos esemény folytán elmaradt. A képviselő táviratot intézett lapunkhoz, melyben arról értesít, hogy váratlanul jött betegsége folytán a beszá­molót bizonytalan időre elhalasztotta. A képviselő Aradon, hol napilapja is van, a legutóbbi politikai mozgalmak alkalmával erősen meghűlt s több napig a szobát őrizte. Zlinszky erős szervezete azonban, mint hisszük, győzedelmeskedik a beteg­ség felett, s legközelebb ismét friss egészségben látják őt kerületének lelkes polgárai. * A tót nemzetiségi kérdés. Szeptember­ben közzétett felhívásunkat, melylyel az aktuá­lissá vált tót nemzetiségi kérdésről nyilvános vitát nyitottunk, bő siker koronázta. Egész cikk­sorozatot közöltünk e kérdésről, különféle árnya­latait az e kérdésről létezhető nézeteknek, habár lehetnek még más árnyalatú nézetek is. Meg­jegyzés nélkül közöltük e cikkeket, a végére tartván fenn a vita eredményének összegezését, és lapunk álláspontjának kifejtését. Minthogy a mozgalom mindaddig, mig a kormányválság meg nem szűnik, akut jellegű lesz. ezentúl is szívesen közlünk minden e tárgyhoz szóló cikket. De jövő számunkban már kifejtjük lapunknak programm­ját e kérdésben. Álláspontunk, melyet különben már a lap idei 19. számában eléggé körvonalaz-" tunk, első sorban a katholikus" egyház érdekeit tartja szem előtt. — Elitéljük a sovinizmust ép úgy mint a nemzetiségi túlzókat; mindkettőt egyaránt veszedelmesnek tartjuk. Azt hisszük, hogy mindenki, bármint szeresse is nyelvét és nemzetiségét, találkozhatik velünk, ha katholikus alapra helyezkedik ! * Kérelem az irgalmas és könyörületes szivekhez ! A hidegebb idő beálltával a Paulai szt. Vince egylet ismét megkezdi működését: a szegény családok segélyezését. Miután a tavalyi ínséges esztendő igen megviselte a pénztárunkat, —• s ha a jelek nem csalnak, — ismét szük tél­nek nézünk elébe, az irgalmas és könyörületes szivekhez fordulunk, hogy pénz és ruhanemű adományozásával működésünket lehetővé tenni és megkönnyíteni segítsenek! Az adományokat Mátéffy Viktor belvárosi segédlelkészhez kérjük küldeni! * Ünnepély Kernenden. Ritkaságszámba menő szép ünnepély folyt le f. hó 9-én Kernen­den, ahol ugyanis Pelczer Lipót alesperes-plebános vendégszerető házában találkoztak e napon az esztergomi főegyházmegyének azon papjai, kik 31 év előtt szenteltettek áldozárokká. Őszinte oltártestvéri szeretet az, mely az annyi évek után életben maradt iskolatársakat azon időtől fogva, hogy 25 éves papi jubileumuk alkalmá­ból dr. Csernoch János meghívására Esztergom­ban összejöttek, évről-évre más és más helyen, majd az egyik majd a másiknak házában néhány kellemes órát töltenek együtt. A f. évben tehát Kéménd község lakói voltak szemtanúi az oltár­testvéri szeretetnek. Ezen szeretetet isteni Mes­terüktől tanulták, azért az Ur Jézus előtti hódo­latuk bemutatására 10 órakor karingekben kör­menetileg átmentek a templomba, hol a legmélt. Oltáriszentség kitétele után dr. Csernoch János épületes szép szent beszédben méltatta az össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom