ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-29 / 5. szám

Köbölkút. A köbölkúti kerület határozottan ellenzéki kerület és hogy az utóbbi időkben mégis kor­mánypárti képviselője volt, úgy magyarázható, hogy Kobek Istvánnak, kinek a kerületben nagy kiterjedésű birtokai vannak, sok, igen sok sze­mélyes jóbarátja van. Perényi Kálmán dr. köz­ponti főszolgabíró pedig bármily szeretett egyén is volt a kerületben, Tisza kormánya mellett nem szavazhatott egyetlen ellenzéki ember sem. Gróf Hadik győzelme tehát előre látható volt akkor, mikor a sok önjelölés és téves hír­adások tömegéből kiemelkedett a nemes gróf neve. Körútja a megyében diadaljárás volt. Nem volt egy község, hol koszorúkkal és kitárt szivekkel ne fogadták volna. Az ellenzéki falvakat, mint mindenütt az országban, itt is megrakták katona­sággal, de itt se érték el ezzel a hatalom emberei a kívánt eredményt, mert a nép jobban megerő­södött abbeli meggyőződésében, hogy az »erős kéz« politikája nem az igazi üdvössége a magyar­nak, ha már ilyen úton akarják érvényre juttatni. A köbölkúti választás eredménye már a kora • délutáni órákban elterjedt Esztergomban és mig egyrészt örültek az ellenzék diadalának, másrészt azt helytelenítették, hogy dr. Perényi, ki minden tekintetben oly kedvelt és kifogástalan úriember, Tisza politikája mellett ennyire exponálta magát. A választás végével B. Szabó Mihály elnök az eredményt kihirdetvén, ily képet nyertünk a sikerről: Leadatott összesen 1802 szavazat. Ebből gróf Hadikra 1307, dr. Perényire 495 szó jutott. Gróf Hadik Sándor 812 szótöbbséggel a köböl­kúti kerület országgyűlési képviselője. — Nem kell engedni az új országgyűlésen, bárminők legyenek a politikai alakulások, mig legalább a községenkinti szavazást ki nem csikarják a halálosan megsebesített, végvonaglásban fekvő liberális párttól. A választóknak messzi közsé­gekből való befuvarozása, s a választás napján való ellátása, szóval a már a* törvény által is szentesitett alkotmányos költségek a liberális párt uralmának megörökitői Magyarországon. A libe­rális pártnak minden választásra felnövekszik sok milliónyira pártkasszája. Az ellenzéki pártok pedig nem léptethetnek fel kellő számú jelöltet, mert nincs pénzük még az »alkotmányos költ­gekret< sem. Ezen alkotmányos költségek leple alatt folynak a legújabb törvények dacára is szemérmetlenül a vesztegetések, itatások, mint mindenki tudja. Az ellenzék tehát óriási, vétkes mulasztást követ el, ha a minden föltételre kész liberális párttól most, mielőtt még újra össze­szedhetné magát, a Junktim elengedhetetlen föl­tételekép nem követeli, hogy ambuláns szavazat­szedő-bizottságok előtt községenkint, illetve kör­jegyzőségenkint történjék a szavazás. Ne legyen se zászló, se jelvény többé, hogy a vesztegetést végre-valahára ellen lehessen őrizni, de főkép, hogy a tisztességes, de szegényebb elemek is próbálkozhassanak a választási campagne-on, ne csak üresfejű tőkepénzesek, hogy vége legyen a választások eddigi országromboló, demoralizáló rendszerének, s hogy annyi tényleges vagy bu­kott képviselő se nyögje holtig és az ötödik gene­rációig a választások »alkotmanyos költségeit!« Az egyesült ellenzék győzelme a vidéken. Szálkai választó-kerület. Január 26-dika Konkoly- Thege Sándornak, a szálkai kerület Tisza­párti jelöltjének is eldöntötte a sorsát, hogy otthon áruljon-e savanyúvizet, vagy pedig aludni járjon-e a képviselőházba. Megüzentük neki, hogy köz­ségeinket látogatásától kímélje meg. Nem hall­gatott a jó szóra. Eljött. Es mikor be nem fo­gadtuk, boszúból katonaságot küldött nyakunkra. De megmutattuk neki, hogy most még kevésbé kell nekünk. Örült az ellenzék, mikor időről-időre azt hallotta, hogy Konkoly ügye rosszul áll. Leírhatatlan volt pedig az ellenzék öröme, mikor a választási elnök este 10 órakor előtte — mert a Konkolyisták Konkoly-val együtt megszöktek addig — kihirdette, hogy az ellenzék jelöltje, dr. Kovács Ernő, fővárosi ügyvéd 150 szótöbb­séggel győzött. Hosszú éljenzés követte a kihir­detést és mindenki látni kívánta szeretett uj képviselőjét, ki sajnos, nem volt ott, mert Buda­pesten Tisza ellen szavazott. Csak az volt föl­tűnő mindenkinek, hogy az ismert fogadtatások után Konkoly mégis annyi szavazatot tudott behozni. De mi ezt a nagymérvű vesztegetések­nek tudjuk be, melynek különösen a választás napján, estefelé szabad teret adtak. A szélrózsa minden irányába küldtek szét kocsikat és szá­zával hozták a megvásárolt választókat, különö­sen Nagymarosról és Kóspallagról. A rossz nyel­vek azt beszélik, hogy az utóbbi községben maga az ottani adminisztrátor volt a legnagyobb kor­tese Konkolynak, aki nem restéit még korcsmába is menni és ott itatni korrumpált híveit. — A választás alatt különben példás csend uralkodott, csak akkor jött kissé izgalomba az ellenzék ke­délye, a midőn elterjedt a hire, hogy Konkoly kortese átjött vesztegetni. Az ellenzék tábora csupa élet volt. Éljenzés, hazafias dal, zeneszó hangzott mindenfelé. A Konkolyisták táborában pedig, mely zsidókból, jegyzőkből, birákból és a megvásárolt választókból állott, nyomott volt a hangulat. Egy csöppet sem lelkesedtek; nem volt miért, mert nem meggyőződésből szavaztak. Somorja. Gróf Pongrácz Frigyes szabadelvű jelöltnek zsidók- és a fogyasztási szövetkezetek ellen dühöngő szatócsokból álló korteshada, három uradalom mozgósított gazdatisztjével együtt, hiába vette nyakába a somorjai választókerületet, hiába folyott a kortesbor, sőt küldetett is szét kanna­számra egyes választók házához, hiába hullott hópehelyként az újdonatúj ropogós bankó: az egyesült ellenzék népszerű bajnokát, dr. Sághy Gyulát, a kerület értelmiségének és gazdaközön­ségének színe-java, 840 szótöbbséggel, óriási lel­kesedés közt, a legnagyobb rendben képviselőjé­nek megválasztotta. Szempe. A választás eredménye a szempci kerületben a következő : Csizmadia Ferenc nép­párti jelölt kapott 1100, gr. Dessetvffy Emil disszi­dens 696 és Horvátovich Mihály kormánypárti 413 szavazatot; az abszolút többséghez 9 szavazat hiányzott, tehát pótválasztás lesz. Akadt két plé­bános, kik a kormánypártra szavaztak és segitet­tek a liberális jelölteknek; az eddigi néppárti Vedrőd község plébánosával együtt a néppárti elveket szegre akasztotta. A néppárt többségének biztos tudatában elmulasztotta idejekorán behozni még elmaradt szavazóit, mig a másik két párt (felhasználva egyúttal a fenyegetést és a csengő­pengő lelkesedést is) utolsó emberig elhozta sza­vazóit. Különben a választás a legnagyobb rend­ben folyt le, dr. Somlyai választási elnök pártat­lan eljárása ezúttal is méltán elismerést érdemel. Galántha. A választás a legnagyobb csend­ben és rendben folyt le. Mivel ellenjelölt nem volt, amint a választóbizottság összeült r rögtön kihirdette az elnök, hogy Eszterházy Mihály gróf a galántai kerület képviselőjévé választatott egy­hangúlag disszidens programmal. Mivel szép idő volt, a választók óriási serege vonult fel, egyes községek bandáikkal. A rend fentartására Cseh­országból idevezényelt dragonyosok szükségtele­nek voltak és még reggel eltávoztak — mint halljuk — sürgős hívásra Nagyszombatba. Stomfa. Trtibinyi János egyhangúlag nagy lelkesedéssel képviselővé kiáltatott ki. Az egész választási idény feltűnően csendes volt, a mi Stomfán rendkivüli dolog. A választók szinte megbotránykozva mondogatták: Idejük is volna inni, innának is, de az egyen kivül senki más nem jelentkezik képviselőnek. Aranyos-Maróth. Karácsonyi Sándor nép­párti képviselőjelölt 793 • szótöbbsége óriási lel­kesedést keltett híveiben. A győzelem az egye­sült ellenzék támogatásának köszönhető. A nép csodálandó elhatározással özönlött minden köz­ségből. „Most vagy soha" volt a jelszó. A vá­lasztási elnökök viselkedése törvényesen minta­szerű volt. A katonaság türelmes tapintattal bánt a néppel. Több vesztegetőt elvertek. A győze­lem öröme leírhatatlan. Szent-Endre. Szent-Endrén három jelölt küz­dött egymás ellen. A néppárti Baranszky Gyula dr., Veresmarty Miklós dr. függetlenségi és Lász­lovszky Béla kormánypárti. A végeredmény az, hogy éjjel 12 órakor befejezett szavazásnál Lasz­lovszky kapott 876; Baranszky 742 és Veres­marty 636 szavazatot. Igy tehát a néppárt és kormánypárt között pót választás lesz. Hogy a néppárt nem tudott győzelemhez jutni, dacára annak, hogy 1200 szavazatot hozott be a hely­színére,' annak az oka a kormánypárt vesztege­tésén és a választók terrorizálásán kivül külö­nösen az, hogy az egyesült ellenzék nem tudott megegyezni a kerületre nézve és igy ' a függet­lenségi párt, a néppárt rovására akart erővel győzelmet aratni, holott a kerületben minden em­ber jól tudta, hogy itt csak a néppárt küzdhetett volna meg sikeresen a kormánypárttal. Kossuth és a koalíció emberei most már remélhetőleg mindent el fognak követni, hogy a pótválasztás­nál a függetlenségieknek nagyrésze a néppártra szavazzon, mert akkor biztos lesz a győzelem. Szégyenletes dolog volt látni, hogy a papság soraiban is találkoztak egyesek, akiknek hi vei buzgón kitartottak a néppárt mellett, mig a pász­tor a kormánypártra szavazott. Ilyenek voltak Herbszt József perbáli plébános, a „Magyar Állam" munkatársa, aki oly nagyon bölcs tanácsokat szokott másoknak osztogatni és Bieber Gyula szigetmonostori plébános. Rendzavarás egyébiránt elő nem. fordult, ami csakis a néppárti vezetők bölcs mérsékletének köszönhető: A pótválasztás elé bizalommal nézünk. Udvard. Tegnap folyt le az udvardi kerü­letben a választás. Feszty Béla szabadelvűpárti mérkőzött Zichy Miklós gróf 48-as függetlenségivel. Az eredmény Fesztynek csúfos bukása volt. — Ugyanis Zichy M. grófra leszavaztak 1686-an, Fesztyre 552, tehát Zichy M. gróf 1134 szótöbb­séggel képviselővé lett. A választás a legnagyobb rendben folyt le. Zavargás sehol sem történt. A 48-as pártra 3 község fehér zászlóval vonult sza­vazni. Az egész járásban nagy az öröm és a lelkesedés. Az ipolysági választó kerület győzelemre vitte e hó 26-ikán az egyesült ellenzék zászlaját, melyre az alkotmány, jogfolytonosság s a jól fel­fogott hazaszeretet jelszavai voltak fölírva. Ivánka Oszkár pártonkívüli Czobor László alispán sza­badelvű jelölttel szemben 118 szótöbbséggel győ­zött. A választás kellő rendben folyt le, mi Bol­gár János választási elnök igazság- és jogérzeté­ről tesz bizonyságot. Az ellenzék lelkesedését semmi kellemetlen incidens nem zavarta meg. A Bécsből idevezényelt katonaságnak beavatkozásra nem volt szüksége. Öröm volt látni az ellenzéki községek fölvonulását, mely legnagyobbrészt pap­jaik és tanítóik vezetése mellett történt, mig a kormánypártiakat a jegyzők és birák vezették. Szép látványt nyújtott a hat fehér zászló lengése, melyek csakis Ivánka táborában voltak láthatók. E hat községet külön kiemelem : Felső-Sze­meréd, ITorváthi, Szalatnya, Baráti, Közép-Thúr és Felső-Rakonca. A győzelem sikerét magának Ivánka Oszkárnak kijelentése szerint is a kath. papság és tanítóság biztosította, mely a néppárti pártiroda utasítása szerint dicséretesen küzdött a törvény keretében Ivánka mellett, kinek sze­mélye ellen — a mit ő maga Ivánka is beis­mert, — iogos ellenszenve lehetett a mult válasz­tás alkalmából, a mikor a néppárt ellen foglalt állást, de a különös politikai helyzet megszüntette ez alkalommal az ellenszenvet. Sajnos, akadtak a papság és az egyházhoz tartozók körében férfiak, kik nem voltak elég fölvilágosultak arra, hogy a Tisza-kormányban a hazát fenyegető veszedelmes ellenséget fölis­merték volna, vagy ha igen, egyéni érdekekből vagy félelemből mégis a kormányra szavaztak. Poliakovics Iván nyugalmazott bozóki plébános és Janovits Károly ipoly-födémesi plébános sza­vaztak kormánypártra. Kinos megbotránkozást keltett Totovits Kálmánnak, a jeruzsálemi Szt. Sir-Rend lovagjának, a »Pro Pontifice et Ecc­lesia« érdemkereszt tulajdonosának a politikai szereplése, ki ahelyett, hogy az egyháztól kapott diszes rendeket s kitüntetéseket megbecsülve a papsággal tartott volna, azokkal visszaélt, sőt kormánypárti kortes eszközökül használta föl. Kemencén a derék népet azzal akarta megté­veszteni, hogy ő nagyobb katholikus papjuknál, mégis Czoborra szavaz; őt kövessék. A kemen­ceieket azonban nem vakította el a lovagruhából, s az egyházi rendjelekből kiáradó halavány fény. A választás este fél 10-kor ért véget s Ivánka beszéde után lelkesedve tért haza a füg­getlen választó-közönség. Szesz be, ész ki. A statisztika félelmetes adatokkal bizonyítja e közmondás igazságát. Az alkohol megmérgezte a társadalmat és e mérgezés hatásai mind na­gyobb mérvekben jelentkeznek. A »sötét« közép­kor templomokat építtet és iskolákat, a »felvila­gosodott« és »humanus« újkor tébolydákat és kaszárnyákat emel. Szánalmas »haladás« 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom